Anyám megértő volt - első részegségem története

Húsz éves korára szinte mindenki átesik minimum egy részegségen. Talán jobb lenne kihagyni az ilyesmit, de lássuk be, ha soha nem rúgtunk volna be, nehezen tudnánk meghúzni a határt. Van, aki a családban issza meg az első pár pohár italt, van aki a barátaival. A leírt eseteknél kaszkadőröket alkalmaztunk, kérjük otthon ne próbáljátok utánozni.

Néhány szerkesztőség-közeli embert megkérdeztünk arról, hogyan sikerült életében először berúgnia. Persze valószínűleg nem ezek a legkínosabb történetek a világon, mégis azt kell mondjuk, csodás dolog, már csak visszagondolni is rá. Talán azért, mert ma már nem követnénk el ugyanezt, de ehhez kellett az is, hogy megtapasztaljuk, mit tesz velünk az ital. Vagyis, kihagyhatatlan pillanatok következnek.

Gábor, 32

Nekem talán nem is az én első részegségem volt a legemlékezetesebb, hanem az öcsémé, aki tíz évvel fiatalabb nálam. Egyszer mégis sikerült rávennie, hogy magammal vigyem bulizni, pedig tényleg nem voltunk egy korosztály: ő tizenhat, én huszonhat. Valamiért úgy érezte, meg kell mutatnia, hogy ő már nem gyerek, és megivott legalább nyolc sört. Az este vége az lett, hogy órákon át sétáltam vele a Városligetben, hogy kicsit józanodjon, majd hajnalban taxiba ültünk, és csendben megpróbáltam hazacsempészni anyámék lakásába. Majdnem sikerült is, de öcsi olyan részeg volt, hogy nem tudta levenni a sáros farmerját, amit én próbáltam meg lehúzni róla úgy, hogy őt a szekrénynek támasztottam, én pedig letérdelve igyekeztem a nadrág szíját meglazítani. Ekkor nyitott ránk anyám, aki gyorsan elbúcsúzott, de másnap reggelinél mégiscsak megkérdezte az öcsémet, hogy mit műveltünk hajnalban. Rontott a helyzeten, hogy az öcsém semmire nem emlékezett.

Jutka, 26

Már tizennégy évesen koccinthattam a szüleimmel szilveszterkor, de akkor még nem ízlett a pezsgő. Azért értékeltem, hogy ennyire nagylányként kezelnek, hogy nem kölyökpezsgőt töltenek a poharamba, hanem egy korty valódi italt. Ennek ellenére kerültem kellemetlen helyzetbe előttük huszonévesen, de nagyon tisztelem őket azért, hogy azóta se említették meg a dolgot. Egy átbulizott éjszakán, amikor már szerettem a pezsgőt, sikerült többet innom a kelleténél. Hajnalban, amikor csendben megpróbáltam eltűnni a szobámban, háromszor is nekimentem a szekrénynek, amire az egész család felébredt. Amikor megkérdezték mi a baj, csak hangosan nevettem, de ebből legalább tudták miről is van szó. Kínossá reggel vált a dolog, amikor megpróbáltam berontani a fürdőszobába, ahol apám borotválkozott. Szerencsére anyám látta a hófehér arcomat, és már nyomta is a kezembe a szemetes vödröt. Kaptam egy jó limonádét, és visszafeküdtem aludni. Még be is takargattak, nehogy megfázzak.

Betti, 30

Egyetlen kínos részegségem volt az életben, és annak pont a szüleim voltak a szemtanúi. December 24-én még dolgozni kellett, és olyan jól sikerült a céges előkarácsony, hogy a munkatársaimnak kellett hazavinniük. Az ajtónak támasztottak, majd elpucoltak. Én köszöntem a családnak, és elmentem aludni. Másnap reggel rémülten vettem észre, hogy átaludtam a szentestét. Szerencsére nagyon jó fej a családom, nem csináltak problémát abból, hogy csak huszonötödikén adjuk oda az ajándékokat egymásnak.

Nóra, 35

Egy céges bulin sikerült egyszer igazán berúgnom, méghozzá annyira, hogy az ügyfeleknek sorban bemutattam a főnököm, és mindenkivel közöltem, hogy én dolgozom helyette. Szerencsére a fickó nagyon jó fej volt, egyszer sem említette később, és tényleg semmilyen károm nem származott az esetből. Másnap persze nem tudtam bemenni dolgozni, annyira beteg voltam, hogy csak az egyik oldalamon tudtam feküdni, és a szememmel követni a tévében  a curling mérkőzést. Délután, amikor anyám hazajött a munkából, mondtam neki, hogy nem tudom mi történt, de nagyom megbetegedtem az előző esti buli után. Ő világosított fel, hogy ezt hívják másnaposságnak, de félő, hogy enyhe alkoholmérgezésnek is.

Virág, 27

Szinte csak idősebb barátaim voltak. A mindig idősebbekkel lógás hátulütője: tizenhárom évesen bő fél üveg őszibaracklikőrt sikerült meginnom. Azt mondták, úgy kell inni, hogy belekortyolok, megforgatom a számban, koncentrálok a barackízre aztán a számra tapasztom az üveg és nem veszem le amíg csak tudom. Szófogadó voltam, és nem is hánytam ki, mindenki legnagyobb meglepetésére. Persze volt ennek haszna is, így mondjuk legalább már teljesen képben voltam, mikor két évvel később az öcsémet kellett pesztrálni hasonló okokból, ő nehezebben viselte az elsőt. Is.

Vali, 27

15 évesek lehettünk, Anna barátnőmmel beszereztünk egy üveg Hubertust, ami méltán szerepel a curacao és barack-barack mellett, mint valószínűtlen ital, ami azóta is a soha többet kategória. Jó volt a szervezés, barátnőkkel buliztunk egy üres lakásban, elképesztően élvezve a helyzetet, hogy egyszerre cigizünk és iszunk, és voltaképpen cuki tinilányok módjára viselkedtünk. Volt sírás-nevetés, kitárulkozás, orbitális szeretetroham, hányás, majd habfürdő. Aztán persze másnaposság. A barátnőimmel másnap azon szorongtunk, vajon ez az első lépés volt-e egy romlásba vezető lejtőn. Mint utólag kiderült, egy pár évre igen. A szülők nem tudtak meg semmit, de ez már más tészta, aztán volt ennél sokkal cifrább.

Réka, 32

Én kb. 15 lehettem, és a helyi menő szórakozóhelyen, egy ismerős jóvoltából sikerült kékre innom a számat, ugyanis egy üveg curacao-val állított be. Később egy szerelmi csalódás miatt látványosan akartam berúgni (ez volt a második), és pálinkát kevertem barack lével (a híres barack-barack). Utólag visszagondolva szánalmas, de 16 éves koromtól kezdve elég sokszor berúgtunk az osztálytársakkal-barátnőkkel, és a legkeményebb piákkal kezdtünk (vodka, pálinka, rum...úristen), az egyetem felé közeledve pedig már a pezsgő és a bor lett a sláger.

Az egyetemen már csak bort ittam, azóta is. A szüleim elvileg nem tudtak róla, hogy iszom, emiatt rettentő bűntudatom volt, ami mostanra is kihat, mert egyébként mindent megosztottam velük. Azért most már szerintem sejtik, mi zajlott akkoriban.

Balázs, 24

Két éve történt, hogy reggel buliból hazafelé annyira elálmosodtam, hogy muszáj volt a lépcsőházban lefeküdnöm aludni. Na jó, nem tudom mi történt, lényeg, hogy reggel ott talált meg a volt gimnáziumi osztályfőnöknőm, aki próbált felébreszteni, de nem sikerült neki. Végül felment szólni apámnak, aki lejött az öcsémmel, és felvittek a kanapéra aludni. Szerintük nagyon vicces volt, ahogy mindenkit elküldtem melegebb éghajlatra, amiért fel akarnak kelteni, de én a mai napig nagyon szégyellem magam, és igyekszem az osztályfőnökömet elkerülni.

A fenti esetekben talán annyi a közös, hogy a történetek spicces, vagy részeg szereplői mindig épségben hazakerültek. Fontos, hogy soha ne hagyjuk volánhoz ülni, vagy egyedül az utcán bóklászni ittas barátainkat, inkább kísérjük őket haza, csöngessünk be, és ha nyílik az ajtó, bátran szaladjunk el.

Nagyon égtél az első berúgásod után?

Oszd meg másokkal is!
Mustra