Az Olaszliszka határában fekvő Csontos dűlő lábánál áll a régi présházuk, amit még a Zsedényi család építtetett a huszadik század elején. Bodó álma, hogy itt alakítsák ki a kóstolótermüket, hogy a vásárlóik, és a barátaik is lássák, hol terem a szőlő, amiből a bort készítik.
A présház pár száz méterre áll a bekötő úttól, ide már nem lehet majd autóval feljönni, hogy a városi stresszt és feszültséget az autóban hagyják a kedves vendégek. Lesznek viszont pokrócok és kis piknikkosarak is, ki lehet majd feküdni az erdő aljára egy jót piknikezni.
Dél-Tirolból Tokajba
Bodó Judit 2000-ben még Dél-Tirolban dolgozott családi pincészeteknél, és később, amikor az olasz tulajdonosok Tokajban is elindítottak egy kisebb pincészetet, felkérték az igazgatására. Ettől kezdve egészen a kisfia megszületéséig a Füleky pincészet munkatársa volt.
Sokáig csak álmodoztak saját birtokról, míg a férje megtette az első lépést: megvásároltak egy szép fekvésű, de igencsak agyonterhelt, lisztharmatos szőlőt. Innen szép nyerni, gondolták, ettől már csak jobb lehet. Később, szintén Bodó József volt a lelkesebb, amikor a Csontos dűlőre lelve nem is bírt aludni. Érdemes volt kitartania, 2006-ban be is jegyezték közös cégüket a Bott pincét.
A család négyszáz kilométerre
Bodóék egy gyönyörűen felújított parasztházban élnek, négyszáz kilométerre a családtól. Ide nem szalad csak úgy el a nagymama, ha hirtelen vigyázni kell az unokákra, de sok logisztikával sikerül megoldani, hogy ne csak fényképeken lássák egymást. Sőt, a nagypapa is rendszeresen segédkezik a szőlőben, mint mondja, rengeteget lehet ott gondolkodni.
Össze fog dőlni, meneküljetek!
Amikor a fiatal pár házat vett Bodrogkisfaludon, büszkén mutatták az ismerősöknek a szerzeményt, lelkesen ecsetelve, hogyan is fog kinézni a felújítás után. Többen hófehér arccal közölték, hogy a háznak egyáltalán nincs alapozása, egyszerűen a földre építették, és hiába száz éves, össze fog dőlni, és kész. Azóta felújítás befejeződött, a ház gyönyörű, és még legalább száz évig a helyén fog állni, az biztos.
Minden nagypapának van egy rettenetese
A Csallóköz nem éppen a borairól híres vidék, de Judit nagypapáját - mint legtöbbünkét – nem igazán foglalkoztatták az ilyen apróságok, igenis bort készített a szőlőjéből. Annyira vigyázott a gyümölcsre, hogy az unokák a szőlő közelébe se mehettek, és persze rettenetesen büszke volt a borára. Innen jutottak el odáig, hogy ma már bort kérnek karácsonyra a rokonok, és szép lassan megismerkednek a többi magyar borvidékkel is, jöhetnek már akár a somlai furmintok is.
Nem vásárlók, mecénások
József, Bodó Judit férje fogalmazta meg, mit is jelent kézműves borásznak lenni. Azok az emberek, akik a boraikat vásárolják, évek során a barátaik lettek. Visszajárnak, ismerik a házaspárt, jókat beszélgetnek. Amikor a vásárlóból barát lesz, mecénássá is válik.
Hozzájárul ahhoz, hogy szép lassan növekedjen a szőlőterület, hogy sikerüljön alkalmazottat felvenni a munkanélküliséggel súlyosan terhelt országrészben, és hogy egyszer elkészüljön a kóstolóház is a Csontos lábánál.
Bíznak magukban, máshogy nem lehet
Amikor egy területet újra telepítenek szőlővel, tulajdonképpen a jövőnek dolgoznak. Bár a tőkék öt év után már teremnek, az első igazi évjárat csak tizenöt év után szüretelhető.
A gyerekek beleszületnek a borászkodásba. A hidegben látják, ahogy metszenek, tavasszal ott vannak, amikor a hajtást válogatják, nyáron pedig a fürtválogatásnál. Ősszel benne élnek a szüretben, és tudják, hogy az esti fektetés után anyáék még felcímkéznek és bedobozolnak pár üveg bort. A szülők abban bíznak, hogy majd ők viszik tovább a birtokot.
Amikor Gryllus Vilmos gitározik a konyhában
De nemcsak a munkát látják, hanem annak a gyümölcsét is élvezhetik. Kevés kisgyereknek gitározza el kedvenc meselemezét személyesen Gryllus Vilmos a saját konyhájukban, és nem mindenki szüleihez mennek ekkora szeretettel vásárolni. Szerettük őket, ez van.
