Zanza!



Bárdos Sarolta egy fiatal Tokaj-hegyaljai borász. Csak a női bor kifejezés hozza ki a sodrából. A falu, ahol családjával él, nagynak számít a környéken, hiszen több mint ezerháromszázan lakják. Fiatalok, költözzetek Bodrogkeresztúrra!

Egy borásznő, aki nem szereti, ha az újságírók női borokról, női borkészítésről kérdezik. Szerinte nincs női bor, aki azt mondja, hogy minden bor, amit nő készített felismerhető, az nem mond igazat. Ha a nőiesség átszivároghatna a hordókba, a boraiért verekednének a férfiak. Bárdos Sarolta Bodrogkeresztúron él férjével és két gyermekével.

Gyertek, fiatalok!

A Kertészeti Egyetem elvégzése után a fiatal pár nem ment külföldre dolgozni, hanem azonnal visszaköltöztek a pici szülőfaluba. Sajnos nem gyakori döntés ez a fiatalok körében - meséli Bárdos -, a diplomások szinte mind máshol keresnek állást, de a gimnáziumi osztályból is csupán öten maradtak a vidéken. Pedig a jól képzett fiatalokra nagy szüksége lenne a környéknek, ők talán megállíthatnák Tokaj-hegyalja elöregedését. Akik nagyvárosokban élnek, azt hiszik, unalmas az élet vidéken, rossz az oktatás és óvodai ellátás. Pedig igazán családias a hangulat az iskolában, ahol csak tíz-tizenöt gyerek van egy osztályban. Itt mindenkire jut idő, senki nem tud megbújni a harmincöt osztálytársa között. De ahhoz, hogy az iskolát ne szüntessék meg, fiatalok, gyerekek kellenek.

A lángok összehoznak

Falun élni azt jelenti, hogy az ember egy közösség része, megáll egy pár szót váltani a bolt előtt a szomszédasszonnyal, tudja, hogy mi történt a bácsival az utca végén. Pár éve leégett a bodrogkeresztúri faluház. A tragédia összehozta a falut: miután rájöttek, hogy a tíz méteres lángokat hiába is próbálják eloltani vödörrel, mindenki csak állt, és némán nézte, ahogy az épület porig égett. Hatalmas volt a csend az emberek között, egy hang nem jött ki senki torkán, és ez a csend napokig eltartott. A faluház azóta, többek között a helyi emberek adományaiból újjáépült.

Családi hagyomány

Bárdos Sarolta már kiskorában is arról álmodozott, hogy egyszer saját szőlőbirtoka lesz. A nagypapának is volt szőlője, ezt osztotta szét a gyerekei között. Miután a fiatalok elvégezték az egyetemet, egyszerűen édesanyjának szegezte a kérdést, nem akarja-e folytatni a szőlőadományozás remek családi hagyományát? És az édesanyja nem szakította meg a tradíciót. Innen már nem volt megállás, újabb szőlőparcellák, majd szőlőtelepítés vette kezdetét. Bodrogkisfalud határában a Barakonyi és a Csirke-mál dűlőkben hat hektár szőlőt telepítettek 1999-ben és 2004-ben.

Tízéves a Tokaj Nobilis, és Bárdos Sarolta pár éve már nem alkalmazottként készíti mások borait, hanem a saját családi vállalkozásukban áll helyt. Kicsit könnyebb is így, hiszen két kicsi gyerekkel egyszerűbb, ha saját maga tudja beosztani az idejét.

Szerencsére úgy tűnik, a jó példa ragadós, egyre többen vannak a környéken, akik - látva a szomszédos nagyobb birtokokon folyó munkát - maguk is ellestek pár dolgot, amit a saját szőlőjükben is felhasználnak. A fiatalok egyre jobban hajlanak arra, hogy másképp műveljék meg a szőlőjüket, mint a szüleik, vannak, akik már tanácsot is kérnek ebben. Persze azok, akik a szőlő eladásából élnek, soha nem fognak olyan komoly terméskorlátozást alkalmazni, mint amit a Tokaj Nobilis területén, de az biztos, hogy egyre többen tartják szépen rendben a szőlőjüket.

Decemberben egy karácsonyi vásáron beszélgettünk a borásszal, és akkor ábrándozott arról, hogy milyen jó lenne pár szintén hegyaljai kolléganőjével egy olyan borvacsorát csinálni, ahol élő zene szól, ahol a nők lehetnek a középpontban, és nem azért, mert valaki kiérzi a parfümük illatát a pohárból. Az ötletet továbbgondoltuk, így örömmel jelenthetjük be, hogy május 15-én a Pesti Lámpás étteremben a Dívány bemutatja a 9 nő című borvacsorát, ahol a tokaji borok találkoznak a streetfood-dal. Részletek itt!

Fotó: Kováts Dániel
Blogmustra