PORONTY

Úgy élünk, ahogy a gyereknek tanítanánk? Hm

2017. március 5., vasárnap 12:14

Mire akarjuk nevelni a gyereket? Hát persze, csupa szép és jó dologra, egészséges szokásokra, udvarias viselkedésre, együttérzésre és még sorolhatnánk. Eddig nem is olyan bonyolult, a cél egész világos. Ám azt is mindenki tudja, hogy a nevelés legfontosabb része a példamutatás. Mindenféle magyarázatot, jutalmazást és büntetést, dicséretet és kérlelést aláás, ha maga szülő nem úgy él, ahogy tanítja. Ritkán kérdezi meg magától az ember, hogy ő maga egyébként olyan-e, mint amit a gyerektől vár, pedig lehet oka a sikertelen nevelésnek, ha a válasz: nem vagy nem teljesen.

Legelőször az derül ki, ha a látható viselkedésben vannak ütközések. Például jó modort várunk a csemetétől, de mi magunk ingerülten förmedünk a buszon az illetőre, aki szerintünk úgy áll, hogy nem lehet tőle felszállni.

Később veszi észre a poronty az olyanfajta ellentmondásokat, amik szintén láthatók, de már kombinálni kell hozzá több eseményt, például, hogy őrá rászólunk, hogy ne beszéljen ki másokat a háta mögött, mégis jóízűt csámcsogunk kollégánk, Marcsi zavaros magánéletéről, ám, amikor Marcsi hív telefonon, bűbáj kedvesek vagyunk vele.

shutterstock 378763066

Kamaszkorban pedig kinyílik a szeme a mélyebb, erkölcsi jellegű ellentmondásokra, például, hogy hiába beszéltünk sokat a tisztességről és becsületről, olykor mégis vitatható megoldásokat keresünk mi is.

Amikor szabályokat állítunk a gyerek elé, valamiféle ideálkép lebeg a szemünk előtt. Természetes, hogy nem abból indulunk ki, mi milyenek vagyunk, hanem, hogy mi a helyes. Én mivel a szülő is esendő ember, magától értetődik, hogy a kettő nem tökéletesen fedi egymást. Hiábavaló próbálkozás, és csak a bizalmat ássa alá, a kapcsolatnak árt, ha ezt megpróbáljuk elleplezni.

Már a kisgyereknek is feltűnik sok apró ellentmondás. Inkább törekedjünk arra, hogy úgy kezeljük a kérdést: igen, ahogy ő is hibázik, úgy mi is, de mi is megpróbálunk minél jobbak lenni. Tőle is csak ezt várjuk.

Káromkodás?

Van néhány jellemző terület, ami a legtöbb családban probléma. Egyik például, hogy rászólunk a gyerekre, ha csak a „hülye” kicsúszik a száján, mi viszont sokkal cifrábbakat mondunk, ha idegesek vagyunk, vagy úgy látjuk, igazságtalanság ért minket. A gyerek ránk szól viccesen, hogy „ejnye, nincs holnap édesség, csúnyán beszéltél!” (már ha ez a szokásos büntetés). Erre hajlamos a szülő úgy kezelni, az más, neki igazi felnőtt gondjai vannak, persze, hogy ki kell ereszteni a gőzt. De a gyerek is feszült sokszor, neki mégis azt tanítjuk, hogy ez nem megengedett.

Apróságnak tűnik, mégis, ha sok ilyen ellentmondás felhalmozódik, akkor egyre kevésbé hiteles a szülő, és egyre hiábavalóbb mindenféle nevelési törekvés. Van olyan család, ahol minden alkalommal, ha a szülő elkáromkodja magát (és persze, ha lebukik a csemete előtt), egy aprópénzt kell adnia a gyereknek. A poronty gyűjti egy perselyben, aztán vehet valamit rajta. Nem mondom, hogy ez az üdvözítő megoldás, mert könnyen előfordulhat, hogy a gyerek már alig várja, végre káromkodjon anya vagy apa, de egy jó oldala biztosan van: jelzi a szülő álláspontját, hogy neki sem szabad. Nem biztos, hogy pénzt kell vinni a történetbe, talán elég egy bocsánatkérés, és a gyerektől is várjuk ugyanezt.

Képernyő?

Napjainkban a fentinél sokkal kényesebb és nehezebben kezelhető téma a kütyük használata, a képernyő. A legtöbb szülőben már tudatosult, hogy komoly kára származhat a gyereknek, ha fokozatosan rászokik arra, hogy a legfőbb örömforrás a képernyő legyen.

Már kétévesen azzal lehet legjobban megnyugtatni egy hosszabb autóúton, ha kezébe nyomjuk a tabletet, óvodásként már egyre magabiztosabban követeli az „adagját”, iskoláskorra pedig eljuthat oda, hogy teljesen beszippantja a videók és játékok világa.

Legsúlyosabb esetben elszigetelődik a kortársaktól, és azt várja egész nap, hogy mikor ülhet végre gép elé. És ez nagy baj, az anyák és apák ma már érzik, ezt még kisgyermekkorban meg kell fogni. Csakhogy az a csapda, hogy nem elég, ha korlátozzuk, hány percet és mit nézhet: az egész üzenetet lerombolja, ha a szüleit szinte mindig valamilyen képernyőt bámulva látja.

shutterstock 182380373

Egy része ennek kikerülhetetlen, hogyha a szülőt a munkája a számítógéphez köti, nyilván el kell végezni. De kell-e a cukrászdában várakozás közben megnézni, jött-e e-mail vagy hányan lájkolták legutóbbi fotónkat a Facebookon? Jó-e, ha a gyerek azt látja, amennyiben egy szobában alszik velünk, hogy este szinte telefonnal a kezünkben alszunk el, és reggel a legelső, hogy ránézzünk, mi újság a virtuális térben?

A nagy része ezeknek a kütyüzéseknek kikerülhető lenne: a szülő is jobban érezné magát, mert visszatérne a valóságba, és a gyereknek is jó példát mutatna. És gondoljunk bele, milyen üzenetet hordoz, ha a közös játékból, beszélgetésből is kiszállunk, mert pittyegést hallottunk...

Vég nélkül sorolhatnánk a példákat, gondoljunk csak az édességevésre vagy sportra. Mi úgy élünk, ahogy a gyereknek tanítanánk? Valójában nagy motivációt adhat, hogyha magunkért nem is változtatnánk, a gyerekért megtesszük. És ennek köszönhetően mi is sokkal jobban fogjuk magunkat érezni.

Cziglán Karolina
pszichológus 

KOMMENTEK

  • 2017.03.05 12:37:21min

    Ha egyes pszihológusokon múlna, az emberi faj már régen kihalt volna.

  • 2017.03.06 08:04:56Dor B. Zoltán

    Ne szépítsük: legtöbben példamutatás helyett csak papolunk. Pont.

  • 2017.03.06 08:21:10R2D2 & C3PO

    Ennél kicsit mélyebbre kellett volna ásni...

    A gyereknevelés unalmas. Csak teszünk ellene. Nem gondoljuk, hogy jó, csak mi nem tudunk változni. Pont azért "papolunk", hátha a gyerekünk jobb ember lesz tőlünk.

    Esetleg erre lehetne tanácsot adni.

    Nekem van az egy memória, amit már lehet a 4,5 éves gyerekkel élvezhető szinten játszani. Nem mindig. Nos?

  • 2017.03.06 08:32:22fizetekmegegysort

    Egyszer valaki azt mondta nekem (szakember), hogy nincs olyan, hogy nevelés. A nevelés két dolgot jelenthet: 1. megpróbálom valamire rászoktatni a gyerekemet, amit én nem csinálok, de szeretném, ha ő csinálna vagy 2. megpróbálom rászoktatni a gyerekemet, hogy valamit, amit én csinálok ő ne csináljon (nyilván ez ugyanannak az éremnek a két oldala) Ilyen értelemben a nevelés mindenképp valami álszent dirigálás lesz A gyerekkel lehet együttélni, hitelesen, és lehet odafigyelni, hogy milyen kortás csoportba kerül (ahonnan ugye a szupi kis mintákat gyűjti). Kb ez a két minta (szülői és kortárs csoportos) nagyjából meg is fogja határozni a gyermek viselkedését. Minden más, amit látunk a gyereken, az az idomítás eredménye, amit abban a percben kivág az ablakon és felülír, hogy meglesz a magához való esze. De felnőttkorra szinte biztosan.

  • 2017.03.06 10:03:42wmiki

    Elvtársak egy másik cikkben arról prédikáltatok, hogy a gyerekek csak a jó dolgokat veszik át egymástól, ezért is rossz a szegregáció, és csodálatos az integrált iskola.
    Akkor mi a probléma?
    Nyilván a rossz szokásokat a felnőttektől sem veszi át, csak a jó dolgokat, és az iskolában, a tévedhetetlen tudomány szent tanításait.

  • 2017.03.06 14:57:52báró Csekonics

    "ha a közös játékból, beszélgetésből is kiszállunk, mert pittyegést hallottunk..." - ki kell kapcsolni a wifit-adatot és nem pittyeg. Majd ha épp olyanom van (és időm is rá), akkor bekapcsolom és egyben megnézem mind a 25 emailt és 10 fb értesítést.
    A következetesség meg sajnos alap: 1. ha nem helyes, akkor apának és anyának sem az. 2. ha beígértem valamit, akkor azt bizony tartani kell. (Büntetésnél is, szóval óvatosan...)

  • 2017.03.09 16:06:46Ráérek

    wmiki,

    frappáns megjegyzés! :) És nagyon igaz.

    Vajon lesz rá reakció a "szent" integráció hívei részéről?

SZÓLJON HOZZÁ!

Kórházfigyelő

  • Budapesti kórházak
  • Vidéki kórházak

Kérdezz szakértőnktől

Dr. Gyarmati Andrea gyermekgyógyász válaszol.

Kérdezni szeretnék »

Blogok, amiket olvasunk

HATÁRÁTKELŐ A finn csoda testközelből is csoda?

Tényleg a finn a legjobb iskolarendszer? Mesés ott anyának lenni? Mindenki jól él? Tapasztalatok első kézből, hat év után.

TÉKOZLÓ HOMÁR Tényleg bármit kicserélhetünk 3 napon belül?

Három munkanapon belül visszavihetjük a terméket a kereskedőhöz, aki köteles azt kicserélni vagy visszafizetni az árát? Van ilyesmi, de jó tudni, mikor élhetünk a lehetőséggel!

KISZÁMOLÓ Mennyire koszos a pénz?

Nem biztos, hogy megnyugtató ötlet azt vizsgálgatni, mi minden van a bankjegyeken. De azért megvizsgálták.
Ajánlok blogbejegyzést

Travelo utazási ajánlatok

Hirdetés