PORONTY

Amit biztosan nem sírunk vissza a kisgyerekes létből

2015. február 9., hétfő 17:14

A kamaszokkal küzdő szülők, vagy a már unokákra ácsingozók néha talán elmerengenek rajta, milyen szép is volt, amikor a gyerekük még pici volt és aranyos, és felidézik, amint zabálnivalóan hurkás kis lábacskáin igyekezett a homokozó felé, vagy hogy milyen helyes volt háromévesen azzal a két kis copfjával.

Az alábbi néhány, a csecsemő- és kisgyerekkorral szinte törvényszerűen együtt járó dolog azonban talán még a legkeményebb ősanyákban is felidéz néhány olyan emléket, aminek hatására megrándul egy ideg a szemük alatt.

1. Maratoni öltöztetési szessönök télvíz idején

Az öltöztetés bármikor képes macerává fajulni (aki próbált mág négykézláb menekülő egyévesre harisnyát húzni, jól tudja ezt), és talán régen volt már, de valószínűleg minden gyerekes, főleg többgyerekes szülő fel tudja idézni – minden bizonnyal borzongva – a sokszor félóráig is elhúzódó öltöztetési porcedúrákat, amikor idegesen, izzadtan próbálták a lehető leggyorsabban feladni minden kiskorúra a sínadrágot, a pulóvert, a sapkát, a sálat. A kesztyűt, mint életünk megrontóját, külön kiemelném, mert ez az a ruhadarab – még az egyujjas változat is –, aminek a kézre varázsolásához feltétlenül szükséges a gyerek legalább minimális együttműködése, ami azonban az esetek nagy részében hiányzik. És az megvan, amikor végre mindenki (minket is beleértve) menetkész, erre a hároméves benyögi, hogy pisilnie kell, a kicsi meg csak csendben bekakil, de ez utóbbi már csak indulás után  derül ki?

shutterstock 209813191

2. Tortúrává fajuló séták, öt méter/órás haladási sebességgel

Kétéves kor körül számos gyerek veszi fel azt az idegesítő szokást, hogy képtelenség velük eljutni A pontból B-be. Meg-megáll, körülnéz, tíz percekig bámul valamit, ami számunkra láthatatlan, képtelenség továbbhaladásra bírni, ha mégis sikerül, egy méter után sarkon fordul és elindul visszafelé, ha nagyon nógatjuk, hisztizni kezd, földre veti magát (a sárba, naná), végül mi hurcoljuk el az üvöltő, rúgkapáló gyereket a zöldségesig, ami egyébként 50 méterre van a házunktól. Mindennek haladó változata, amikor már ott van velünk babakocsiban egy kisebb is, plusz magunkkal vittük a lábbal hajtós kismotort, mert naivul abban bíztunk, hogy azon hajlandó lesz a nagyobbik emberi tempóban haladni. Nem így lett.

3. Ragadós dzsuva és káosz mindenütt

Milyen remek érzés úgy asztalhoz ülni, hogy a családban mindenki képes egyedül enni anélkül, hogy saját magát és a teljes környezetét összekenné az étellel, kiköpné, ami nem tetszik, dűtene-borítana, maszatolna! És amikor felkelünk az asztaltól, nem kell gőzborotvával letakarítani a romokat, csak betesszük a tányérokat a mosogatóba, és kész! A kisgyerekkor elmúltával egyre gyakrabban kapjuk magunkat azon, hogy a papucsunk nem ragad bele a valamikor észrevétlenül a padlóra lötyögtetett almalébe, senki nem ken macskakaját a falra, nem találunk félig elnyammogott izéket a kanapén. Nem kell különösebben rendmániásnak lenni ahhoz, hogy az ember nagyon hamar kezdje rohadtul unni az állandó dzsuvát és kupit, amivel a kicsi gyerekek járnak, illetve a non-stop, de legalább teljesen sziszifuszi takarítást.

shutterstock 1457796

4. Hajnali kelések

A csecsemők és a kisgyerekek többsége valamiért arra van programozva, hogy kora reggel keljen. A genetika nagy rejtélyeinek egyike ez, főként az a minősített eset, amikor hétvégén/ünnepnapon a szokásosnál is egy órával korábban kelnek. A járni tudók ezt megtetézik azzal, hogy berontanak a szülőkhöz, és izomból ráugranak a gyanútlan alvókra.

5. Folyamatos készenlét az ön- és közveszélyesség miatt

Nagyon le tudja terhelni az ember idegrendszerét, amikor egy fél pillanatra sem fordíthat hátat a gyerekeinek, mert ez alatt könnyedén kinyírják magukat vagy egymást, jobb esetben valami értékes tárgyat rongálnak meg jóvátehetetlenül. Persze a nagyobb gyerekek is válhatnak baleset áldozatává, de azért általában simán egyedül lehet őket hagyni annyi időre, amíg kimegy az ember pisilni, vagy leviszi a szemetet. És még csak nem is veszik zokon, amiért eltűnünk a szemük elől néhány percre, lásd a 6. pontot.

6. Az intim szféra totális megsemmisülése

Tegye fel a kezét, akinek sikerült annak idején egynél többször kényelmesen elvégezni kisebb-nagyobb dolgait a vécén (talán még könyvet is tudott olvasni!) anélkül, hogy egy visító kétéves tört volna rá, vagy egy zokogó másfél éves verte volna az ajtót, aki meg volt róla győződve, hogy az anyja örökre eltűnt a szeme elől, amikor bevonult a mellékhelyiségbe.

7. Bármely tevékenység kétperces szakaszokban történő végrehajtása

Roppant bosszantó, amikor semmit, de tényleg semmit nem tud az ember végigcsinálni, ha a gyerekei éber állapotukban vannak körülötte. Úgy ebédet főzni/teregetni/bármilyen munkát elvégezni, hogy kétoldalról kapaszkodnak a nadrágodba, vagy percenként kell berohanni hozzájuk az újból és újból felharsanó visítás és üvöltés miatt, hát elég lehangoló, és legfőképpen kimerítő. Nem véletlen, hogy sok kisgyerekes családban évekig nem készül például rántott hús, mert ilyen szöszölős, mancsolós kajákba egy idő után bele sem mer kezdeni az ember.

8. Folytonos sírás, nyűglődés, nyafogás, sivítás, hiszti + Anyaaaa! Anyaaa! Anyaaaaa!

Van az a pont, amikor a legbéketűrőbb, leginkább galamblelkű asszony is eljut arra a pontra, amikor úgy érzi, ha még egyszer kiejti a száján valamelyik gyereke azt, hogy anyaaaaaa!, menten lecsapja. Mindenkinek lehet rossz napja, a kisgyerekeknek is, csak ők sajnos ezt nem elvonulással, hanem egész napos minden apróságért bőgéssel, nyavajgással és más, roppantul idegesítő hanghatásokkal járó módon tudják csak kifejezni. Ebbe belegondolva már nem is olyan szörnyű egy hetekre megsértődő, és csendben duzzogó, vagy a világfájdalom szörnyű súlyától megnémuló kamasz.

Minek gyerek annak, aki ennyit sem bír ki?

Jól tudjuk persze, hogy vannak szülők, akik a fenteiek közül semmi hasonlóra sem emlékeznek, az én anyám például konokul állítja, hogy mi soha nem hisztiztünk, holott én is emlékszem néhány hisztire a saját részemről, ennek azonban csak két oka lehet: 1. az agyuk jó mélyre süllyesztette a kínosabb eseteket, mert így könnyebb megbirkózni a traumatikus évek emlékével; 2. hazudnak, mert cikinek érzik. Pedig mindenkivel megtörténik, hogy néha iszonyú nehéznek és kilátástalannak tart egy-egy helyzetet a gyerekeivel, hogy úgy érzi, kész, ennyi volt, nincs több energia, nincs több tartalék, lerágták a húsát és kiszívták az összes vérét. Nincs ezen mit csodálkozni, mert emberek vagyunk, és nem robotok. Mintagyerek és mintaszülő nem létezik. Ja, de. És mindjárt jönnek kommentelni.

 

 

 

 

KOMMENTEK

  • 2015.02.09 18:45:46R.T. Flakfizer

    Nagyon pontos! :)

  • 2015.02.09 18:46:37Regelek

    Jó cikk! :)

  • 2015.02.09 18:47:18Regelek

    Jó cikk! :)

  • 2015.02.09 19:18:02dánia

    ami nem öl meg, az erősebbé tesz :)))

  • 2015.02.09 19:37:05Rébusz

    Kimerítetted a lényeget, szuper írás és még jókat is nevettem közben! Köszi!

  • 2015.02.09 20:12:38Mille38

    +1: bármikor, bárhol tejcsorgás, de különösen, ha az ember lehajol valamiért...

  • 2015.02.09 20:20:30pPanni

    Nevetek és sírok egyszerre. Pont ez van velem itt, 2 és 4 éveskkel. A nagyobb ott tart épp, hogy csak én mehetek vele pisilni, csak én adhatok neki joghurtot, csak én adhatok rá sapkát, és mindezt nyávogva-hisztizve adja elő. Eléééég...

  • 2015.02.09 21:27:50Ea

    Felvihogtam. Nagyon jo. Pont ilyenek az enyeim is. Neha belesohajtok a levegobe, hogy csak kene egy harmadik is, de kozben meg elvezem, hogy senki nem kakal mar pelenkaba.

  • 2015.02.09 23:12:47csib

    Barmilyen tetszoleges vacsora/ebed kellos kozepen neki wc-re kell menni, mert kicsi ugye a tekerveny, ha fent benyomja, akkor lent jonne ki a materia es mivel kicsi, segiteni kell neki kitorolni, kezet mosni, ami utan o onfeledten es megkonnyebbulten fogyaszt tovabb csak az en etvagyam ment el a kis kozjatektol, ami alatt a kajam is kihult. Mindez otthon, etterembem, vendegsegben. Erre senki nem keszitett fel... Mindig halat adok az egieknek, ha nem kell vacsi kozben kakas segget toroljek.

  • 2015.02.09 23:45:14vivike22

    Jot nevettem, igazan! Az enyem 16, es igen, sokkal jobb, hogy neha kivonul a szobajabol, szo nelkul keresztul megy a lakason, matat a konyhaban-nappaliban es visszamegy. Bar azert csak szolok, ez is tud aggaszto lenni :) :) De ma vacsoranal nagyon jot beszelgettunk masfel oran at igazan mely dolgokrol, ugyhogy a helyzet nem remenytelen :)

  • 2015.02.10 00:39:52v2peti

    Az 1-es nagyon ott van, a 4-esről meg az 5-ösről meg külön szabályokat is megfogalmaztam már, amelyekkel a rokon-ismerős anyáknak emlegetek.
    A 4-es pont szabálya: A csecsemők nem tudnak olvasni, így nem tudják elolvasni a szakkönyvekben, hogy mennyit kellene aludniuk. Így "természetesen" nem tartják be ezt a szabályt.
    Az 5-ös pont lényege, az 1mp-es szabály. Egy másfél-két éves gyereket 1 mp-ig sem lehet felügyelet nélkül hagyni! Ha ez megtörténik, akkor sohasem a babajátékokkal játszanak, hanem mindig olyan dologgal, amit szét lehet szedni, össze lehet törni, ki lehet borítani, vagy éppen maguk esnek le valahonnan.
    A 6-os is nagyon igaz!
    De a többi is nagyon igaz!

  • 2015.02.10 01:18:59R2D2 & C3PO

    1 overál, a csizmára húzva, ha már jár a gyerek, ha nem, akkor telezsák, vagy lábfejes cucc - nagyon vastag, hogy a benti ruhára fel lehessen venni. Egy láb, két láb, cipzár (ha nem működik együtt, akkor zsák...) A kesztyűt 2 órával hamarabb is fel lehet húzni. ;-D
    2 ha A-ból B-be akarok menni, akkor babakocsit viszek. ;-DDD
    4 együttalvással könnyebb. bagolyként pacsirta férjjel is.
    6 alapból nyitva a fsz ajtó. Okosteló. És nyilván könyvet is lehet olvasni, de az oldalszámot meg kell jegyezni, a könyvjelző a legérdekesebb egy könyvben...
    7 kicsinél apai felügyelet, 2 éves kortól nem gond - ki lehet dumálni...

    3, 5, 8. ?!?
    Mondjuk a papikat a férjemre bíztam, majd jó barátom a nedves törlőruha segített, végül a kutya. Szép tisztára nyal mindent... De megúszni nem tudtuk. Szerencsére a fotel, kanapé nem textil...

    Hiányolom a szarvakarást, bepisilést. A "kedvenceim". És nyilván mindenki azzal etetett, hogy "ÁÁÁÁ, a saját gyerekedét nem érzed!" Dehogynem... És ki kell vakarnod belőle...

  • 2015.02.10 07:24:1719880513

    Hát kövezettek meg, de nekem nem ezek okoznak nagy nehézséget. Rendelkezem egy 6 évessel (osztom egyébként a kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond mondást), és egy 13 hónapossal. Ő produkálja az összes felsorolt pontot (egyelőre a 2-es pontot nem), de nekem sokkal nehezebb az, ha náthás, és folyamatosan szívni kell. Hogy egyfolytában szörcsög, vagy ha éppen 1 percig nem nézek oda, már nyalogatja is a kifolyó taknyot, ami mindig folyik, akkor is, ha 20 másodpercenként törlöm. Illetve, hogy többet altatom, mint amennyit alszik:) Hát ez milyen már. Ettől a falnak szaladok...De ezektől függetlenül imádom ezt a kisgyermekes kort, és elég erősnek érzem magam, hogy bevállaljunk egy harmadikat is (sőt kimondottan vágyunk rá).

  • 2015.02.10 09:12:45zizi77

    16 hónaposomra minden pont igaz. A 9 évesnél meg váltakozik a kisgyerek és a kamaszkor. :)

  • 2015.02.10 10:03:13CsakEgysrác

    Amíg a gyerek irányít téged és nem te a gyereket, nem kell csodálkozni, hogy minden szenvedés.
    Ok nélkül üvölt és rögtön szaladsz, miután ezt megszokja, nem kell meglepődni, sajnáltatni magad , hogy házi szolgának tekint a gyerek. Gyerek mindig próbálkozni fog, keresi a határait, felfedezi a világot, önző módon, mert még csak öntudata van. Megtanítani neki, hogy nem csak körülötte forog a világ ,szülő feladata.

  • 2015.02.10 10:07:49Sandy-Yondy

    Egy 2 évessel és egy 5 hónapossal zsonglőrködök minden nap. Néha 20 percig cseng a fülem, miután felöltöztettem őket. :)

  • 2015.02.10 10:12:33Kuoni pásztor

    Nálunk ezek a dolgok nem így mentek. Az ismeretségi körömben sem. De nem is éreztem egy pillanatig sem nehézségnek, vagy nyűgnek semmit sem a gyerekemmel kapcsolatban hiszen nem tart örökké, úgyis kinövi.

  • 2015.02.10 10:30:52titanmanus

    Irigylem a fenti problémákat, feleségemmel 3 éve próbálkozunk, egyelőre a lombik sem nyert. Minden relatív...

  • 2015.02.10 10:54:53Dacia Dubstep

    titanmanus: hátha még nem hallottál a Jónás módszerről. google. sok szerencsét és egészséges kisbabá(kat) kívánok nektek.

  • 2015.02.10 11:02:06Emmanuel Goldstein

    rosszul álltok hozzá, az intimitás legmagasabb foka, mikor a gyerek tátott szájjal néz téged szarás közben!
    nememllékesen szobatisztaságra nevelődik

  • 2015.02.10 11:35:32darkmirjam_light

    Az enyémek már megnőttek. Lassan kezdjük újra felfedezni az életetet. Hobbijaink vannak, Eljutunk edzeni, szociális életünk is kezd kialakulni. Azon kapom magam, hogy ismerőseim kétéveseire mint pszichopatákra tekintek. Soha nem lehet tudni mikor verik földhöz magukat valami apróság miatt. Sajnálom a szülőket, akiknek a játszótéren rohadáson kívül semmi másra nincs lehetőségük. Próbálnak szegények kirándulni, csakhát ha egyszer a kis pszichó úgy dönt, hogy se babakocsi, se gyaloglás, se cipeltetés, akkor annak ott vége. Állunk a kis genya körül és várjuk, hátha gyrosan kitombolja magát. Volt, hogy a parkolótól nagyjából kétszáz méterig jutottunk, ott aztán mindenkinek keresztebetett. A világ legszebb városaiból sokszor csak az első játszóteret láttuk, a homokozó körül üldögélő fásult arcú anyukákkal. Vártuk mikor csattan el az első lapátfüles. Hál istennek vége.

  • 2015.02.10 11:44:11zizi77

    CsakEgysrác, majd meglátod! :)
    Amíg nem volt gyerek,én is baromi okos voltam.

  • 2015.02.10 11:45:57Kovácsné

    Kis adalék (ne nehezítsük, ami amúgy sem könnyű...): kis gyerekre NEM adunk vastag harisnyát és síoverallt (: Gyűlöli és okkal, izzadságos, viszketős, nem lehet benne mozogni, feladhatatlan, levehetetlen. Normális nadrágban is tökéletesen elvan, ha vizes lesz, akkor se fázik meg (amíg babakocsiba nem szíjazzuk, nehogy már futkosson). Kivétel nyilván a szánkózás, de arra a célra meg lehet venni a rendes nadrágra egyszerűen feladható, gumis derekú vízálló gatyát.

  • 2015.02.10 12:02:51Doryyka

    Az en ketevesem nem felöltözni nem akar, henem levetközni, nalunk hazaerkezeskor van a visitas. A negyeves fiam arra is azt mondja, nem tudja felvenni, amit igen, es hisztizik jogy segitseget akar. Nem neveltük igy, biztattuk az önallosagra, hagytuk egyedül enni pl (azt masfel eves kora ota csinalja).

  • 2015.02.10 12:15:19stimcs

    Szuper cikk! :)

  • 2015.02.10 12:57:00Segna

    Kovácsné: "Kis adalék (ne nehezítsük, ami amúgy sem könnyű...): kis gyerekre NEM adunk vastag harisnyát és síoverallt "
    Jó neked, nyilván nincs anyád/anyósod aki mindenképp látni akarja azt a cuki rózsaszín(!) harisnyácskát amit ő vett a kiskorúnak, nanáhogy rajta!
    az én beletörődő hozzáállásom az volt, h a gyerek felejt, az anyám SOHA! ;-)

    +1 a csiga/rovar és egyéb nyálkás és undorító dolgok fanatikus gyűjtése - kiskosárba, nadrágzsebbe, anya táskájába...

    Anyai megfigyelés, a kisgyerekkor FIGYELMEZTETÉS NÉLKÜL vált át kamaszkorba, olyan 10 év körül... (vállrángatás, grimaszolás, és mély hallgatás...)

  • 2015.02.10 13:02:29walterhal

    A 2. pontot lehet tetézni 10 cm vastagon, frissen murvázott úttal a babakocsis plusz tipegő gyereknél, mellette ízületi-gyulladással. Amúgy néha visszakívánom.

  • 2015.02.10 13:02:38Segna

    Emmanuel Goldstein

    "rosszul álltok hozzá, az intimitás legmagasabb foka, mikor a gyerek tátott szájjal néz téged szarás közben!
    nememllékesen szobatisztaságra nevelődik"

    Te tuti pasi vagy ;-) titeket nem zavar az ilyesmi, és nem, hogy nem zavar de egyenesen versenyt csináltok belőle (böfögés, fingás stb.) és meg is indokoljátok, h ez miért jó... egészségetekre, de
    elégedj meg annyival, hogy minket ez zavar. nekem az intimitás pl. valami egészen mást jelent.
    Én bezártam az ajtót és ha közben ordított, az jó, legalább tudtam, hogy a közelben van és nem csinál semmi rosszat, mert azt minden anya tudja, hogy A CSEND AZ BAJ. HA NEM BAJ, AKKOR NAGY BAJ! ;-)

  • 2015.02.10 14:36:35Emmanuel Goldstein

    hát igen, én mindig jól szórakozom, h pár perc áldott csend után a plüssállatok tökéletesen körbe vannak testápolózva....és szőnyeg is vastagon hidratált.

  • 2015.02.10 15:47:49Kerti Öröm

    9. Lefektetési cirkusz: Van olyan gyerek, akit csak be kell tenni az ágyba és egyből alszik, de vannak kimondottan lefektethetetlen csemeték is. Reggel meg persze kivakarni nem lehet az ilyen gyreket az ágyból.

    10. Orrszívás: Sokkal gusztustalanabb, mint a pelenkázás, és a porszívót is rongálja.

  • 2015.02.10 16:00:15Szociális anyanyelvi műsorsegítő nonprofit offsór tömörület

    Cuki a cikk, de nem ehhez, hanem az EGO rovat "Ezért érdemes középkorúan is jól aludni" indexes felvezetéséhez jelezném, hogy igen HÁNYTATOTT sorsú szerkesztő lehetett, aki ezzel a bevezetőszöveggel ajánlotta azt: "... érdemes sürgősen kezdeni valamit a hánytatott éjszakákkal." - hát azokkal tényleg!
    Ja, amúgy miért is nem lehet az EGOt kommentelni? Tudom, bla-bla-blaaaaaaa

  • 2015.02.10 16:32:15Kamilla17

    Pontos, kiváló írás!! Így van! 3 felnőtt gyerekem van, a legkisebb most érettségizik, s mégis mindezt tudva,( ami az írásban benne foglaltatik:)), vágyom néha a picikre. Igaz nem oly rég óta tört csak rám az érzés. Talán mostanára felejtettem csak el a múltbéli történéseket, illetve furcsa ez, mert emlékszem rá, de az érzéseim már mégiscsak abban erősödnek, hogy jó lenne egy ilyen pici, "hiszen azzal sokkal kevesebb a probléma" :)

  • 2015.02.10 18:42:13SarahFanny

    Köszi jó volt! Nekem "csak" egy van, 13 hónapos, de... biztos én vagyok a béna, de megszűntem létezni, a kicsi külső egysége vagyok. :)

  • 2015.02.10 19:05:20bohuš

    Kuoni pásztor:

    Azt értem, hogy te és az ismeretségi köröd tökéletesek vagytok, így ezek a dolgok egyáltalán nem érintettek - én mindig örülök, ha van kire felnéznem. Csak arra nem tudok rájönni, hogy a gyerekeid hogyan tudták a dolgokat a priori helyesen? Az átlaggyerek pl. gyakorlással tanul meg enni, ez leeső étellel és maszattal jár, de így alakul ki az evéshez megfelelő mozgáskordináció; van a bébikben szeparációs szorongás, mert még nincs elég tapasztalatuk, hogy anya, aki aktuálisan nincs jelen, azért még létezik és vissza is jön; eséssel, borulással, dolgok megfogásával, stb. tapasztalja ki, hogy mi veszélyes, és mi nem és a többi. Szóval az oké, hogy te mindent tök jól csináltál és semmi se hozott ki a sodrodból, de a gyerekeid hogy csinálták, hogy mindent jól csináltak rögtön? A kiválasztottak gyerekeiben van valami beépített chip, ami mindezt a tudás még a tapasztalások előtt átadja nekik? Szerintem írt meg a nevelésed történetét, szenzációs távlatok állnak előtted a fejlődéslélektan paradigmaváltásával!
    Egyébként, csak úgy beugrott valamiről, tök érdekes dolog az emlékezet. Meg az elfojtás. De ez csak mellékszál.

  • 2015.02.10 21:30:13liveindreams

    :-) jó cikk, felnevettem közben! igaz mind egy szálig....és ha elmúlik, tuti vissza fogom sírni.

  • 2015.02.11 00:15:41sara bellum

    Ezt elolvasva rájöttem, hogy én milyen jó kis gyerek voltam.

  • 2015.02.11 09:35:09Vermine

    A mindig van lejjebb alapelv engem vigasztal : inkabb a sajat kis zsarnokgyikom hulyesegeit viselem el, mert ot szeretem es az en majmom, mint pl hulye ugyfelekkel vitatkozzak, vagy retardalt felnott kollegakal legyek osszezarva (a gyes elott ugyfelszolgalaton dolgoztam... Inkabb egy hisztis gyerek, mint egy ertelmi fogyatekos amerikai es/vagy azsiai bankar:-P ) a gyereked nevelesenek legalabb van ertelme :-)

  • 2015.02.11 09:39:55Fanta Stick

    Szuper kis cikk, egyszerre naturális és kendőzetlenül igaz, és mégis szeretettel van megírva. A kommentek jó része is igazolja, hogy az "édes" gondok, amelyeket néha "pokolinak" érzünk, közösek. Mi most érkezünk a másfél éves kis rosszcsont fiunkkal a sűrűjébe: evés mindenféle trükkökkel, öltözés szőnyegen való vergődéssel, pelenkázás állandó ordítással és forgolódással, lenti játszás sivalkodásos befejezéssel, bolti termékek vagy ottfelejtett kütyük kézből kicsavarásos hiszti végkifejlettel. De persze ott vannak az édes kacagások, a mindennapi új szavacskák, a kiságyban hihetetlen pózokban édesen alvó apróság, a napról napra meglepően gyors önállósodás, ügyesedés. Egy percig nem gondolkodom rajta, ez megér minden fáradságot.

  • 2015.02.11 13:23:11Peter Ronay

    Na igen, minden stimmel... egyedül az öltözködés olyan, hogy a lehető legkevesebb ruha, ami mozogni engedi a gyerkőcöt. A babakocsizás nálunk 14 hónapos kora óta nem játszott, a böhömkét nem lehetett BKV-ra rakni, a csomagtartó felét elfoglalta, az esernyősben meg szétrúgtam a sípcsontom.
    A kirándulással, gyaloglással nincs gond, ha nem jön, otthagyom (vigyázva, folyamatosan figyelve mindenre, csak ezt nem kell tudnia) - valahogy hirtelen már nem is volt annyira izgalmas az egyébként öt perce vizsgált moha.

    Végszükség esetén nyakba felültetni. Azt még pluszban élvezi is.

    **

    kaka, pisi: én gyerekem, az ürítményei is hozzá tartoznak. Nincs gond, megmosom a fenekét és kész. Még annyira sem gusztustalan, mint a saját kutyád után felszedni a piszkát.

    Orrszívás: sokkal inkább, mint hogy ügyeletre kelljen éjszaka rohanni, hogy felszúrják az orrát... én a mai napig emlékszem rá, pedig csak két éves voltam... szó szerint kéket-zöldet láttam a fájdalomtól. Na, hát akkor inkább orrszívás. Amúgy kötve hiszem, hogy ártana a porszívónak, mivel amúgy is a leggyengébb fokozaton kell csinálni.

    Kitartás mindenkinek! :D

  • 2015.02.11 19:30:14Noika007

    Nagyon remek cikk,vicces és igaz Nekem még nincs babám,de bölcsiben dolgozok,szóval átérzem a helyzetet. Az orrszívás is tényleg remek pont téli szezonban 10 gyerek orrának kiszívása után,nincs ebéd ez tuti :D

  • 2015.02.12 04:57:06Szilvia G.

    Szuper a csattanó!!! :))) Imádom a gyerekeimet, de nem mennék vissza az időben és sokakkal ellentétben a saját gyerekkoromba sem vágyom vissza, jó ez így! :D

SZÓLJON HOZZÁ!

Kórházfigyelő

  • Budapesti kórházak
  • Vidéki kórházak

Kérdezz szakértőnktől

Dr. Gyarmati Andrea gyermekgyógyász válaszol.

Kérdezni szeretnék »

Travelo utazási ajánlatok

  • Hotel Fürdőház*** Pihenjen ősszel a nyíregyházi Hotel Fürdőházban.
  • Élettel teli tengerparti sétányok, hangulatos óvárosi részek. Cipruson minden adott egy felejthetetlen nyaraláshoz.
  • A Miskolctapolcai barlangfürdőt 200 magyarországi fürdő közül választották az év legjobb fürdőjének.
  • Vegyen ki egy-két hét szabadságot, és használja fel SZÉP kártyáját belföldön! Segítünk!

Hirdetés