Hova vidd a gyereket?- Programmustra a hétvégéről

Most már tényleg itt az ősz. A kültérre szervezett rendezvények egyre inkább átadják helyüket a megújult erővel beindult gyerekprogramoknak, és ezek között van olyan, amelyekre érdemes odafigyelni. Már csak azért is, mert hiába lehetne gyerekprogrammal Dunát is rekeszteni, igazán igényes és élvezetes műsorokból azért még mindig nincs annyira nagyon sok.

Az elmúlt hétvégén is megannyi fesztivál és előadás közül lehetett választani - én háromra jutottam el, köztük egy olyannal, amelynek összes többi idei előadására tervezem a jegyet megvenni. Igen, annyira jó volt.

A Kucok például jó. Kedves, csintalan, és nagyon-nagyon szeretnivaló.
A Kucok például jó. Kedves, csintalan, és nagyon-nagyon szeretnivaló.

Szombat reggel: anyák, egymás közt

A Millenárison nyitottunk a családdal. A Ringató Évnyitó ígérete szerint Ezer Anya Énekel majd, amiről előre nem tudtam, mi lesz, de jól hangzott. Sajnos valószínűleg korán érkeztünk, mert a csarnokba lépéskor az ezerből még csak úgy ötven lehetett, ők viszont azonnal hozták a mintáskendős-örömmosolyos-tarisznyás szereplőt, akiktől a férjemet rögtön leveri a víz, pedig én nagyon bírom az ő hozzáállásukat (csak nem osztom, de ez a magánügyem). Még szerencse, hogy nem sokkal utánunk azért hígult a bölcsészklub.

Beindult a buli
Beindult a buli

Első utunk a kipróbálható biciklikhez vezetett, ami egész nap nagy sláger volt, de aztán ahogy elérkezett a 11 óra, a slágerek a hátunk mögül is egyre-másra felhangzottak: beindult a buli. Egy picit váratlanul, elsőre minden felvezetés nélkül, de aki itt volt, az valószínűleg nem kezdő ringatós volt, mint mi, és őket nem lepte meg az in medias res. Többségük fejből nyomta a slágergyanús népdalokat, amelyeket az országszerte tartott ringatók helyi előadói énekeltek-játszottak, még szerencse, hogy azért gyakran volt olyan, hogy valaki előmondta a következő sort, így nem égtem a gyerek előtt.

Népszerű volt a bicikli
Népszerű volt a bicikli

Délutánra ha az ezer nem is, de többszáz szülő és gyerek töltötte meg a csarnokot, ahonnan csak az hiányzott, hogy azokra is gondoljanak, akik kíváncsiságból néztek be, ne pedig csak azokra, akik amúgy is járnak a foglalkozásokra. Nekik biztos szuper élmény volt a nap.

Még több Ringató: ringato.hu

A cipők is buliztak
A cipők is buliztak

Szombat este: szerettek hangot reggelizni?

Pár hónappal ezelőtt színházi gyerekelőadáson voltam, ahonnan ha nem lett volna a gyerek, fejvesztve távoztam is volna. Barátnőm ugyanezt érezte. Segítségkérőn rám nézett, és odasúgta: "szerinted hány ilyen sz**t kell még végigunnunk mire felnőnek a gyerekek?!" Aztán elmentem a Tünet Együttes új előadására, és megváltozott a világ.

A Kucok ugyanis jó. Sőt, nagyon jó, olyannyira, hogy elhatároztam, az idei összes többi előadára (szám szerint 3, úgyhogy bele kell húznom!) mindre veszek jegyet. Ebben benne van az afölött érzett lelkiismeret-furdalásom is, hogy a sajtóelőadásra nem vittem el Nándit, mert azt hittem, ijesztő lesz neki. Pedig nem volt az.

A Kucok ugyanis interaktív színielőadás. Kedves, csintalan, és nagyon-nagyon szeretnivaló. A klasszikus magyar gyerekelőadások stílusát és világát félretéve nemzetközi színvonalú, profi előadást láthattunk, amelynek egy perce sem volt unalmas vagy gagyi. A díszlet és különösen a jelmezek külön szót érdemelnek, mégpedig nagyon dícsérőt, nagy színházakhoz méltó volt a megjelenítés. A színészek tényleg a gyerekeknek (és főleg a gyerekekkel) játszottak, és hozzáállásukkal sikerült azokat a kicsiket is játékra bírni, akik az elején minden mozdulatra visszaszaladtak szüleikhez, és ők is másztak hegyet, ugrottak tüzet, gyűjtöttek puszi az üvegbe, és átjutottak a csikikapun. És bár a lidércek tényleg nagyon ijesztőek voltak, a kicsik olyannyira beleélték magukat, hogy benne maradtak a játékban és együtt legyőzték  őket. A végére sajnáltam, hogy nem lehetek megint gyerek.

Tünet Együttes: Kucok

Előadások: október 30., november 13., december 18.

Helyszín: Bálint ház, Budapest VI. Révay u. 16.

Vasárnap: gingalló, gingalló

Szalóki Ági hívott koncertre az etyeki Kezes-lábos fesztiválra. Bár sokszor hallottam már őt énekelni, gyerekkoncertjén még nem jártam, ezért különösen kíváncsi voltam rá. A gyerekeket nem féltem, Nándi eddig bármilyen koncerten az első sorban táncolt – ez most sem ment másképp, csak most, valószínűleg Ági közvetlenségének hatására sokkal gyorsabban asszimilálódott az ugráló tömegbe.

Szalóki Ági
Szalóki Ági

Mire odaértünk a színpadhoz, már ment a koncert, bár elsőre azt hittük, elrontottuk, mivel a színpadon magán egy kanyi Szalóki Ágit sem láttunk. Volt viszont egy helyes tizenéves lány, aki a gyerekek közepette ugrált lenn a színpad előtt, jól értesült és világlátott férjem súgta meg, hogy "na ő a Szalóki Ági." Nándi azonnal beráncigált, én meg a közben újra színpadra libbenő Ági elképesztő tisztaságú hangját hallgatva kerülgetni kezdtem Nándi nyomában a 2-5 éves kicsiket, akik úgy pogóztak a jazzritmusra, mintha a Sziget búcsúnapjának utolsó eltévedt részeg dán turistái volnának.

Mert a zene jó volt. Megintcsak téves prekoncepciómnak tudom be azt, hogy azt hittem, minden gyerekzene igénytelen (igaz, az elmúlt években voltak e mítosz letörésére irányuló kísérletek). Ennyire viszont még soha nem éreztem azt, hogy ez lenne a helyes módja a jó zene megismertetésének.

A koncerten persze nem csak a jazz ritmusaira bulizhatott a (kis- és) nagyérdemű, a reggae-től a Lacika segítségével előadott beatboxon át a hip-hop-ig volt minden, az egészet mégis Szalóki Ági dominálta, aki olyan energiát vitt a koncertbe, ami simán lerobbant volna egy jóval nagyobb helyszín színpadjáról is. Mi kicsiben is élveztük, újra és újra megállapítva, mennyire tiszta és élő az az énekhang, ami még most, napok múltán is a fülembe cseng (csak a többi sort nem tudom, de legközelebb lejegyzetelem): gingalló, gingalló.

Szalóki Ági koncertek: szalokiagi.hu

A dán groupie-k sora
A dán groupie-k sora
Oszd meg másokkal is!
Mustra