Mikor kezdjük a hozzátáplálást? Mit adjunk a kicsinek? És hogyan? Mindent a hozzátáplálásról, olvasónk, bejo értő tolmácsolásában.
Egyszer minden család életében elérkezik a nagy pillanat, mikor a védőnő vagy gyermekorvos figyelmeztet: adjunk a babának a szoptatás vagy a tápszer mellé egy kis üvegreszelőn megdolgozott almát (a gluténkóstoltatást nem veszem szigorúan a hozzátáplálás részének, és arról is lesz még szó, vajon érdemes-e nyers almával kezdeni, ld. Judit megpróbáltatásait itt). Van, hogy önmagunktól támad ez a gondolatunk, mert gyermekünknek szemmel láthatólag megnő az étvágya. Féléves kor körül fokozódik a csecsemők aktivitása, és ezzel együtt fehérje-, ásványi anyag- és vitaminszükségletük is.
Van, aki gondolkodás nélkül belevág a kiegészítő táplálásba, másnak ez közel sem olyan egyértelmű, hiszen ez nem csak a csecsemők életében egy kihívásokkal és izgalmakkal teli korszak, hanem szülőként is egy fontos tanulási folyamat. A hozzátáplálás egyik célja, hogy az arra érett csecsemőt a kizárólagosan anyatejes és/vagy tápszeres korszakából a „nagyok” étkezési világába átvezessük úgy, hogy fokozatosan és neki megfelelő minőségben kínálunk egyre többféle ételt és italt.
A következő kérdések rendszerint mindenkiben felmerülnek:
- Mikor kezdjem a hozzátáplálást és mennyit egyen a gyerek?
- Üveges bébiételeket vásároljak vagy főzzek inkább én magam?
- Mivel kezdjem és mivel folytassam, hogy kialakuljon a csecsemő számára optimális étrend és végén együtt tudjunk enni az asztalnál?
Most megpróbáljuk az első problémakört kipipálni.
Mikor kezdjük? – hivatalos ajánlások
Mivel a WHO a 6 hónapig tartó kizárólagos szoptatást adja meg irányelvként, a hozzátáplálás ideálisan a 7. hónap elején kezdődik meg. Az ESPGHAN és a magyar gyermekorvosok is - lehetőség szerint - a 6 hónapig tartó szoptatást javasolják. Mivel a gyermekek fejlődése igen egyedi és korai táplálási módjuk is eltérő, sokszor nem fél éves korban kezdődik a táplálkozás új korszaka. A kiegészítő táplálékok bevezetésére az 5–7. hónapban kerülhet sor (pontosabban: a betöltött 17. és a 26. hét között). Az 5. hónap előtt azonban semmilyen kiegészítő ételt ne adjunk se az anyatejes, se a tápszeres babának, mivel a bélrendszere a tejalapú táplálékon kívül mással még nem tud megküzdeni.
A gyakorlatban elképzelhető, hogy az orvosunktól vagy a védőnőnktől érkező javaslat inkább egy általános figyelemfelhívás a protokollban megjelölt időpont körül, ami közelsem találkozik gyermekünk egyéni fejlettségével. Ha amúgy jól növekszik és egészséges, nagyot nem tévedhetünk, ha arra várunk, hogy ő jelezze, már kész a szilárd táplálékot elfogadni. Ha előbb nem is, 6 hónapos kor körül tegyük meg az első kísérleteket!
Honnan ismerem fel, hogy a baba érett a hozzátáplálásra?
A legtöbb csecsemőnél a 6. hónap közepe-vége felé jön el az idő, de előfordulhat, hogy már nagyon korán almába akar harapni, csakúgy, mint az, hogy hosszú hónapokig elutasítja még a pépes táplálékot is. Gyermekünk jelzi nekünk, hogy mikor szeretne az anyatejen vagy tápszeren kívül mást is megkóstolni. Az érettség legfontosabb jelei:
- Rágó mozdulatokat véget, miközben a másokat figyel evés közben.
- Fokozott érdeklődést tanúsít, mikor mások esznek.
- A kezét koordinált mozdulatokkal a szájához tudja vinni.
- Képes - minimális segítséggel - egyenesen megülni.
- Felső ajkával le tudja venni a pépes ételt a kanálról és le tudja nyelni.
- Lehet, hogy már kinőttek az első fogai.
- Segítség nélkül megtartja a fejét.
- Esetleg megnőtt a táplálékigénye.
- Nem tol ki mindent a szájából, mert gyengült a nyelvnyújtó reflexe, ami erre készteti.
Nálunk ez nem olyan egyszerű, mit tegyek?
Ha gyermekünket egyenlőre még nem érdeki a szilárd táplálék, és nem észleljük a fenti jeleket (pedig már közelít a féléves korhoz), először is: ne essünk pánikba! Ilyen esetben hetente próbáljunk ismét egy kis pépet kóstoltatni vele. Semmi esetre se kísérletezzünk azzal, hogy cumisüvegbe töltjük a pépet (hacsak az a súlyfejlődés miatt orvosilag nem indokolt), ha a baba még nem érett a kanálra, így ugyanis könnyen túletethetjük. Az új táplálkozási forma és az új ízek elfogadása időigényes folyamat lehet, de gyakorlat teszi a mestert. Gondoljunk csak bele, mennyi újdonság rejlik egy kanál pépben! Minél többször kínálunk egy ízt, annál valószínűbb, hogy a baba kipróbálja és megszokja. Erőltetéssel azonban csak ellenállást váltunk ki.
A kezdeti elutasítás szólhat az éretlenségről, az eleinte szokatlan ízekről, de arról is, hogy a baba éppen álmos. Keressünk olyan időpontot az első étkezés bevezetéséhez, mikor a baba elég élénk, és hajlandó velünk együtt kísérletezni! A fogzás és főleg a betegség ideje nem igazán alkalmas arra, hogy valami újba fogjunk.
Eleinte ne várjuk meg, amíg a gyermek nagyon éhes lesz, így ugyanis biztosan nem lesz türelme az újfajta etetési módot kipróbálni! Lerövidíthetjük az előző etkezéstől számított időt, vagy kínálhatjuk a néhány kanálnyi pépet szoptatás, ill. a tápszer után, mielőtt még teljesen jól lakna a baba.
Gondoljunk arra is, nekünk mikor a legegyszerűbb „összedobni” azt a néhány kanál bébiételt!
Igény szerinti táplálkozás
A jól megválasztott táplálék befolyásolhatja a csecsemő későbbi életét és egészségét. Nem csak a gyermek ízlését tudjuk formálni, az egészségtudatos magatartás alapjait is lefektethetjük más egész kis korban, és ezzel csökkenthetjük bizonyos betegségek kialakulásának kockázatát. Bármilyen furcsán is hangzik: éppen az igény szerinti táplálkozás az - mindegy, hogy szoptatásról vagy hozzátáplálásról van-e szó -, amivel sok esetben megakadályozhatjuk a túlsúly kialakulását, mivel így a baba megtanulja érzékelni, mikor telítődött a gyomra.
Szoptatáskor a csecsemő kezdetben a szomját, majd a zsírdús hátsó tejjel az éhségét csillapítja. Tulajdonképpen saját magatartása az, amivel egy-egy szoptatás időtartamát és az étkezések gyakoriságát, a tápanyag- és folyadékbevitelt szabályozza. Míg anyatejjel nem tudja magát a csecsemő „túlenni”, a legtöbb tápszernél ügyelni kell az adagolásra.
A szoptatáshoz hasonlóan a hozzátáplálásnál is fontos, hogy figyeljük a gyermek jelzéseit. Lelkesen eszik, vagy elfordítja a fejét? Bizonyos ételeket rendszeresen kiköp, pedig mást már nagyobb mennyiségben is megevett? A gyermekeknek - a felnőttekhez hasonlóan - megvannak a saját ízpreferenciáik. Éppen ezért a hozzátáplálási táblázatok és útmutatók - bármilyen jó szándékkal készültek is - csak példaként szolgálhatnak, és jó néhány, de nem minden gyermek esetében válnak be.
És akkor mégis mennyit egyen?
Hogy kezdetben és később mennyit eszik meg egyszerre, alapvetően a babától függ. Van aki sokáig csak kóstolgatja az ételt, van aki egyből mindent befalna. Amíg az elfogadtatás a cél, nehéz minimum mennyiséget meghatározni.
Egy átlagos csecsemő
7-8 hónaposan: 190 g
8-9 hónaposan: 220 g
10-11 hónaposan: 220-250 g ételt eszik meg eg-egy étkezés alkalmával.
Utóbbi ajánlás a hasonló korúak átlagos energiaigényén alapszik, a valóság azonban az étvágy, az aktivitás és az anyagcsere függvényében igen változatos lehet. Az, hogy a gyermek eleget/sokat eszik-e vagy sem, igazából csak hosszútávon, a testtömegindexe (BMI) alapján határozható meg.
Hasonló a helyzet az ételek állagával is: darabostól a pépesig bármi szóba kerülhet. Hagyományosan persze pépekkel kezdünk, a legtöbb csecsemőnél ugyanis ez vált be. Igyekezzünk bevezetni a napi háromszori főétkezést, egy kisebb tízórait és uzsonnát, így mindig jut kellő energia játszani, tanulni és koncentrálni!
A szöveg az alábbi források felhasználásával készült:
Dominique Ertl: Beikostreifezeichen - unverkennbare Signale
Mag. Ingeborg Hanreich: Neue Empfehlungen für die Beikost. In: Österreichische Hebammenezeitung, 05/2010
Mag. Ingeborg Hanreich: Essen und Trinken im Säuglingsalter. Hanreich Verlag: Wien, 2010
