PORONTY

Alszik a baba. Vagy nem.

2010. december 13., hétfő 18:30

Álomszuszék páros vagyunk a férjemmel. Az első babánk érkezésekor sok mindenért drukkoltunk, hogy legyen egészséges, okos, szép, és nem utolsósorban jó alvó. Az lett. Sőt, a második is. Amikor elmondom valakinek, hogy a nagy 3, a kicsi 5 hetes kora óta átalussza az éjszakákat, azt mondják, szerencsések vagyunk. Ez kétségtelen. De azért egy kicsit dolgoztunk is érte.

Amikor Kristóf megszületett, a barátnőm üdvözült arccal szállította át hozzám a talicskányi gyermeknevelési kézikönyvet, amit valaha ő is így örökölt meg. Belelapoztam néhányba, egy-kettőbe hosszabban is beleolvastam, és megtudtam, hogy a gyerek akaratát le kell törni, és időnként jól el kell kalapálni, mint a kutyát, amelyik többszöri tagolt magyarázás után sem érti meg, hogy nem fekhet a fürdőszobaszőnyegen. Már éppen lemondtam a könyvből gyereknevelésről, amikor találtam valamit, aminek mégis adtam egy esélyt. Egy vékonyka könyvet, amiben a szerző kedves egyszerűséggel írta le, hogyan is kell megtanítani a kicsiket aludni.

Megtanítani. A gondolat nekem nagyon meglepő volt, hogy az alvás nem ösztönös, de a magyarázat végül meggyőzött. Abból indult ki, hogy éjjeli alvásunk idején mindannyian felébredünk néhányszor, de mivel néhány másodperc alatt felmérjük, hogy minden rendben, az ágyban vagyunk és nincs okunk felkelni, már alszunk is tovább, reggel pedig nem is emlékszünk ezekre a rövid kis epizódokra. Amikor viszont egy ilyen ébredésnél valami furcsát észlelünk, teljesen felébredünk. A babáknál sincs ez másképp. Azt elfogadhatjuk, hogy azok a babák, akiket álomba ringatnak, szoptatnak, dúdolnak nem maguktól alszanak el, hanem a szüleik segítségével. De a tudatukban az a kép, helyzet él, amiben elaludtak, így ha éjjel felébrednek, ugyanazt a helyzetet keresik, és ha nincsenek már apa vagy anya karjában, sírnak. Ezért azt kell elérni, hogy az ágyukban, egyedül tudjanak elaludni, igy az éjjeli ébredések után is gyorsan és önállóan alszanak vissza.

Na de hogy győzünk meg egy néhány hetes vagy hónapos babát arról, hogy menjen szépen, csendesen, egyedül aludni? Nem egyszerű. Mi a kis könyvből, más könyvekből és ismerősök tapasztalataiból ollóztuk össze azt a módszert, ami Kristófnál hihetetlen gyors sikert hozott. Az esti rutin, fürdés, szopizás, búcsú után szépen betettük az ágyába, eloltottuk a villanyt és kimentünk a szobából. Egészséges gyermekünk egészségesen reagált: ordított. Mi meg apával kétségbeesetten tördeltük a kezünket az ajtó külső felére tapadva. De egy kis idő után bementünk, megnyugtattuk, megint elköszöntünk tőle, megint leoltottuk a villanyt es kimentünk, ő pedig megint ordított. Mi pedig egymást győzködtük arról, hogy nincs semmi baj, nem éhes, tiszta a pelusa, nem fáj semmije, nem ugrott ki az ágyból és különben is mindjárt vége, csak egy kicsivel kell tovább bírnunk, mint az első bőgetésnél. Aztán berontottunk, megvigasztaltuk, ami fontos pontja a leckének, mert ezekből a vigasztalásokból tudja, hogy nem hagytuk el, a közelben vagyunk, biztonságban van, csak most nem a karonülés ideje van. Szóval végül megint elköszöntünk, villany le, ajtó be, ordítás indul, kéztördelés is, egymás győzködése is, hogy most megint egy picivel tovább kell bírnunk kint, de aztán majd megint megnyugtathatjuk. De közben csend lett. Elaludt a kicsinyünk. Másnap megint nekiveselkedtünk a megpróbáltatásoknak, már a második sírást követő vigasz végén elaludt, aludt is reggelig békésen. A harmadik este betettük az ágyba, becsuktuk az ajtót, és ő csendben elaludt.

Innentől kezdve azt hittük, a világmegváltó tudás birtokosai lettünk, hintettük is az igét, amerre jártunk, Hittük, hogy ez mindenkinek ugyanilyen könnyen megy.

A helyzet azonban az, hogy vannak gyerekek, akik nehezebben adják be a derekukat, és tovább tart a szoktatásuk, alvástanításuk. Biztosan van most olyan olvasó, aki hosszasan tudna olyan példákat sorolni, ahol a gyerek egyszerűen nem tud aludni, hiába tesz meg ezért mindent a szülő. De az az igazság, hogy szinte kivétel nélkül minden baba megtanul egyedül elaludni, ha a szülők következetesek. Ha nem azok, akkor viszont azt tanulja meg, hogy kellő hangerővel elérhetem azt, hogy Anya mégis maga mellé vegyen az ágyában. Nehéz azt hallgatni, hogy sír a kisbabánk, és nem tenni semmit, de talán segít kivárni a 2-3-4-5 perceket az a tudat, hogy neki teszünk jót, nem csak a saját éjszakai nyugalmunkat garantáljuk. Mert az a pici, aki jól alszik, kiegyensúlyozott, nyugodt, erős lesz, jól fejlődik az idegrendszere és a koncentrálóképessége. Egy életre biztosítjuk neki a pihentető alvást. Néhány keservesen könnyes perc talán nem olyan nagy ár ezért.

KOMMENTEK

  • 2010.12.13 20:55:58tris

    mikor megszültem egy idő után ezt akartam én is, bizonytalan voltam mint minden első gyermekét szülő nő.
    De engem nem támogatott a férjem, az a hülye inkább két órán keresztül tolta a babakocsit a küszöbön, csak ne sírjon a baba. Ezzel persze tudat alatt manipulált így sose hagytam sírni a fáradt nyűgös babámat, így alig aludtam (öt hétig napi szinten három órát néha néha plusz kettőt)

    lényeg, hogy én belebetegedtem. Mára gyógyszert kell szednem napi szinten és két három évig úgy éltem mint akit leütöttek (amíg nem derült ki a probléma)

    normális férfi támogatja a feleségét vagy legalább szarik bele. Az enyém azt hitte ha sír a baba az a világ vége. Nem hitte volna hogy nem bírom alvás nélkül idegeskedésben - nem bírtam.

  • 2010.12.13 21:14:25Pandamaci12

    Egy néhány hetes gyereknek nincs még időérzéke. Számára csak a jelen létezik, amikor is sír, mert egyedül hagyták, és mily meglepő, miután 9 hónapig folyamatosan az édesanyjával volt, nem szeretne egyedül lenni. Mily meglepő.
    Az első gyerkőcöm 2 éves korára volt hajlandó átaludni az éjszakát, addig sokszor másfél-két óránként keltünk hozzá, illetve sokszor magunk mellé vettük A második gyerekem 4 hónaposan aludta át először az éjszakát, és azóta is többször van nyugodt éjszakánk, mint felkelős, pedig ugyanúgy nem hagytuk sírni, és magunk mellé raktuk inkább.

    A gyerek nem egyedül aludni tanul meg, hanem azt tanulja meg, hogy teljesen feleslegesen sír, a szülei úgyis tesznek rá. Mert a saját érdekei ezerszer fontosabbak, mint a gyereké. Hát no comment.

  • 2010.12.13 21:19:40Méri73

    Én a kutyámat idomítottam így.
    A gyerekeimet szoptatom, testen hordozom naponta akár órákon át is, egy ágyban alszom a kisebbikkel, aki így már 5 napos kora óta átalussza az éjszakát. (A nagynak ez csak 10 naposan sikerült.) Mindannyian kipihentek vagyunk, köszönjük szépen.
    A mozgás-beszéd-idegrendszer fejlettsége is magasan a korosztályuk felett jár. Talán a kötődő nevelésnek köszönhető?
    Az idomításnak biztosan nem.
    Sajnálom az ilyen babákat!
    Nem tehetnek róla, hogy okostojás szülőkhöz születtek. Ahelyett, hogy megértenék az igényeiket.

  • 2010.12.13 21:31:51kockpit

    Tris, utólag könnyű azt mondani, hogy sírni kellett volna hagyni...
    Én is elhittem ezeket a hülye okoskodásokat olyanoktól, akiknek jó alvó gyerekük született, és gondoltam, na majd a második gyerekkel már máshogy csinálom.
    Hát nem ment.
    Van olyan gyerek, akit ha nem tologatnak 2 órán keresztül a küszöbön keresztül, akkor 2 órán át is tud üvölteni...

    Én azt olvastam más helyen, hogy az alvás alvást szül. Aki tud nyugodtan hosszan aludni nappal, az éjjel is tud...
    És igaz...
    Hiába próbáltam, hogy na ha nappal nem alszik, majd éjjel fog. Nem aludt...
    Ha nappal sikerült elérni, hogy aludjon, jobban aludt éjjel is.

    Megtanítani a babát aludni... hahaha...
    mindenki esküszik arra, hogy ami az ő gyerekénél nagyon mintaszerűen megy, azt Ő tanította neki. Ami meg rossz, az hát istenem, genetika... :D De azt is biztos a másik ágról hozta a gyerek... :D

    Amúgy írja is a cikkíró, hogy álomszuszékok a párjával együtt. ja, így könnyen születhet alvóbabájuk... Így is lenne persze esély egy kis vadhajtásra, de sokkal jobb pozícióból indulnak, mint két nem jóalvó szülő...

  • 2010.12.13 21:37:13tris

    hát én már nem tehetem meg, hogy napi három órát aludjak, sőt ha előre tudom én is vigyáztam volna, így viszont beteg lettem. Elég fiatalon. A következő gyerek már fog sírni is. A gyermekem amúgy jobban is járt volna ha inkább picit sír és alszik az anyja, mert olyan beteg lettem, hogy évek alatt egyre fáradtabb lettem, a végén meg már a lakásból sem volt erőm kimenni.
    Azelőtt minden rokon ismerős gyerekével imádtam játszani - jól esett nevetni bohóckodni a kicsikkel, a sajátomat meg alig bírtam kivinni a játszóra. (a végén - mert addigra teljesen bolond is lettem, kényszerképzetes stb- ami már az első gyógyszerszedős hét alatt el is múlt)

    Szóval az anya egészsége a gyereknek is fontos.

  • 2010.12.13 21:47:30ramirez7788

    A mi babánk a kezdetektől átalussza az éjszakák 90%-át, pedig mi altatjuk mesével, simogatással, babusgatással. De ettől függetlenül nem gondolom, hogy a posztíró butaságot csinált. Az ő babájánál ez jött be. Más babánál meg más. Szerintem aki ilyesmiben meg akarja mondani a tutit, az szinte biztos, hogy téved. Mert nincs olyan, ami minden babánál működik.

  • 2010.12.13 22:12:55tris

    kockpit
    hát lehet hogy minden másképp alakult volna és másképp is gondolnám, ha nem az lett volna hogy öt héten át napi három órát aludtam (heti egyszer plusz kettőt) visszaolvastam az akkori fórumozásomat, ötödik hét után kezdett el a fürdetésen kívül is segíteni a férjem. Addig annyira elvolt a munkájával, hogy elfelejtette, hogy én ebbe bele fogok pusztulni. Mondjuk ha nem itthon dolgozott volna, akkor nagyobb nyugi lett volna nem kellett volna állandóan csitítgatnom a babót, csak ne sírjon.

    Meg ha nem lett volna a két szomszédom az egyik éjjel dübörgött részegen, a másik hajnalban mászkált magassarkúban - a hülyéje.

    Mindegy csak épp utoljára 29 évesen voltam önmagam, aztán terhes lettem majd beteg, most kapom a gyógyszert néhány hónapja, erre megint terhes lettem - persze örülök nagyon (igaz van mi miatt izgulni is) de azért kicsit várom hogy végre legyen egy jó hetem
    de lehet lesz az terhesen is, főleg ha elmúlik az émelygés.

  • 2010.12.13 22:18:13levibéjb

    Édes Istenem. Ez már tényleg no comment kategória. És még büszke is rá a posztoló, hogy milyen fasza anyuka ő, hát hagyta üvölteni a babát és lám-lám, tudnak apucival aludni. (Hisz nyilván azért szült...)

  • 2010.12.13 22:21:04Zuzimama

    Érdekes: ha valakinek sikerül valami, azt jó magyar módra le is kell hurrogni, okostojásnak, meg idomárnak nevezni.
    Nem lehet, hogy savanyú a szőlő, és a legtöbb hurrogó a fél kezét odaadná egy kiadós alvásért?

  • 2010.12.13 22:28:12tris

    kedves posztíró, szard le, te így csináltad és én biztos vagyok benne, hogy nem szenvedtek kárt a gyermekeid, sőt
    a tieid legalább aludtak, míg én ringattam és kínlódtunk.

    Ma már látom, hogy túl nagy volt az ár amit fizetnem kellett érte és sajnos engem nagyon befolyásoltak a "főerkölcsös" nagypofájú mártírkodó anyák. Így lettem én is mártír hihetetlen nehéz külső körülmények között és ezért baszhatom.
    Ráadásul a fiam is rosszul járt.

  • 2010.12.13 22:30:51levibéjb

    Kurvára nem vagyok mártír attól, h felkelek egy üvöltő HÁROM HETES csecsemőhöz. Ezt vállaltam, tudtam, mikor gyereket akartam. Ja, és már régóta jól alszom, köszönöm. Sőt ehhez nem kellett egyik gyerekem bizalmát sem eljátszanom. Bahh.

  • 2010.12.13 22:40:42stopp

    nekem Tris-t szörnyebb volt olvasni, mint a postírót.
    remélem, hogy nem a férjétől ("az a hülye"...) van a második gyerek, ha már mindenképpen második gyereket kellett vállalni ilyen állapotban...
    egy szemernyi szeretetet nem érzek ki a soraiból a fia irányába (se)...

  • 2010.12.13 22:43:54Bűbájos

    Na, akkor mondanék néhány dolgot:

    1. A gyerekek, míly meglepő, nem egyformák. Sokszor egy családon belül sem. Anyukám mesélte, hogy míg én szépen elaludtam, mint a cikkbeli kisbaba az öcsémnél nem működött. Az én gyerekemet, ha este felsír nem tudod vigasztalgatni, fel sem fogja, hogy pl mellette vagy és simogatod, csak ölbe venni és szoptatni lehet, minden más hatástalan. Magától nem tud megnyugodni, nemhogy percek alatt, óra alatt sem. Az anyukák sem egyformák. Én pl nem a gyerekszülés után találkoztam először azzal a szituációval, hogy huzamosabb ideig nagyon keveset alszom. Jól bírom.

    2. Ha a sok könyv helyett inkább sok gyereket ismertél volna meg, tudhatnád, hogy a nyugodt fektetés és elalvás, az átaludt éjszaka és a kiegyensúlyozott, kipihent gyerek között nincs ám egyértelmű, mindig fennálló összefüggés! Az enyém pl szépen elalszik egyedül némi szoptatás és dajkálás után, de éjjel többször is ébred, más kisgyerek cirkuszol a fektetésnél, de ha végre elaludt, horpaszt reggelig, a kiegyensúlyozott gyerek meg leginkább a kiegyensúlyozott szülőkön múlik...

    3. Nem igaz, hogy minden baba megtanul egyedül elaludni, de attól, hogy ezt a módszert pár napig kipróbálják a szülők, még nem lesznek életre szóló sebei. De ha nem elalszik, hanem sírásba (ordításba!) fulladva beájul, ha már a hatodik napon sincs eredmény, akkor nem, nem lehet megtanítani.

  • 2010.12.13 22:48:15Bűbájos

    Ja, nem vagyok mártír-anya, én SZERETEK a gyerekemmel lenni! Nekem ez nem teher, nem valami kezelendő vagy menedzselendő probléma. Együtt élünk, az anyja vagyok nappal is, este is.

  • 2010.12.13 22:49:41tris

    levibéjb
    te hülye vagy? Én erőmön felül maradtam ébren és ráment az egészségem -

    kedves drága mártír anyák - megfeleltem? ha nem lennének gyógyszerek hulla lennék!

  • 2010.12.13 22:51:03kockpit

    Tris, hidd el, tudom, miről beszélsz... 3 hét után hallucináltam... Sírt a gyerek, a férjem rázott, hogy hallod, sír a gyere! Én meg visszakérdeztem félálomban, hogy miért, és én nem szoptatom? :D Hát nem... a gyerek a kiságyában volt, de én a sírását se érzékeltem...
    3 óra egyhuzamban alvás? örültem, ha a napi 3 óra összejött, nemhogy egyhuzamban... Az csak a gyerek 3 hónapos kora után...
    Akkor már úgy voltam, mindegy, ha velünk alszik is a gyerek, csak én tudjak legalább 3 órát egyhuzamban aludni. És sikerült.

    Sokáig ezért nem is mertem 2. gyerekben gondolkodni. Aztán mégis... De próbálkoztam a 2. gyereket is külön altatni. Ment a szenvedés. Na, itt már 3 nap után döntöttünk a közös ágy mellett, és láss csodát, sokkal nyugisabb és kiegyensúlyozottabb a gyerek, 3 óránként ugyan kel, de nem egy zombi az anyja. És összejött az első hónapokban is a 6, majd 8 óra alvás. na nem egyhuzamban, de arról nem is álmodtam...

    Tris, csak azt akartam belőle kihozni, hogy lehet elméleteket gyártani, és az tuti igaz, hogy más lett volna, ha a férjed partner benne - de ezen az "aludni tanításon" ma már csak röhögni tudok. Csak próbálta volna a cikkíró az én gyerekemet aludni tanítani... :D Bármelyiket...

  • 2010.12.13 22:53:23tris

    stopp
    kapd be. ugyanis a depresszió a betegségemmel jár, ami egy szervi betegség. Majd rendbejön.

    és igen kurvára megbántam hogy feláldoztam az egészségemet, ami rossz az egész családnak
    és még csak nemrég tudtam meg, hogy milyen beteg vagyok és már maradok is
    még nem volt időm lelkileg feldolgozni


    bekaphatod. kötekedjél a beteg emberrel ehhez értesz.
    de a hülye férjemtől van a babó - még mindig nem tudom hogy fogok neki megbocsátani, majd valahogy csak sikerül
    egyelőre még sokszor emlékszem a rosszra de majd később a jó is eszembe jut.

    Nekem pocsékba ment az utóbbi három évem, kívülről belülről felemészett ez a betegség. nem két perc elfogadni, beletörődni.

  • 2010.12.13 22:55:16tris

    tudod nekem az is jó lett volna ha többször alhatok egy órát,
    hidd el napi három óra az kevés, főleg ha egész nap stresszben vagy az agresszív részeges szomszédod miatt.

  • 2010.12.13 22:56:05tris

    és most megyek, aki kötekedni akar annak üzemen, hogy már nem fogok olvasni semmit innen, mert mivel terhes vagyok és hormonbeteg is a legkisebb is felizgat és megfájdul a hasam.

  • 2010.12.13 22:59:07levibéjb

    Anyád a hülye. Hát hol személyeskedtem én?!?
    Erődöm felül maradtál fenn egy három ill. öt heteshez?? (ugyanis erről szól a poszt) Hát minek vállaltál gyereket, ha ennyi időt sem bírsz ki??

  • 2010.12.13 22:59:39levibéjb

    Erődön

  • 2010.12.13 23:01:05tris

    stopp

    és még annyit, hogy dehogy akartam gyereket vállalni előbb rendbe akartam jönni, csak a nőgyógyász azt mondta, hogy nem kell védekezni mert az én állapotomban nem lehetek terhes,
    csak egyszer nem védekeztünk

    szerinted most vetessem el? Mikor évek óta szeretnénk gyereket, csak nem tudtuk miért nem sikerül.

    Na így kerültem egy cseppet sem könnyű helyzetbe.

    És ne tudd meg milyen az mikor megszakad a szíved mert nincs erőd játszani a gyerekeddel.

  • 2010.12.13 23:03:35tris

    levibéjb

    hát tehetek én arról hogy a szervezetem feladta?
    fingod nincs mit kellett kibírnom segítség nélkül egész éjjel részegen dübbörgő szomszéddal
    Ha éjjel csend lett volna és csak a babámra kell gondom legyen akkor még a férjem segítsége nélkül is megoldottam volna.

    Ráadásul nekem a másik szobában dolgozott a férjem és nekem ügyelnem kellett hogy mindig síri csend legyen.

  • 2010.12.13 23:05:21levibéjb

    Dehogy akartál gyereket, évek óta akartatok gyereket, ami nem sikerült (évekig ugye) pedig mindig védekeztetek, csak egyszer nem. Ezt csak én nem értem?

  • 2010.12.13 23:06:47tris

    miután kiderült, hogy beteg vagyok azután kezdtünk csak védekezni (kb. három hónapja)

    tudtuk, hogy így nem kéne.

  • 2010.12.13 23:09:26tris

    előbb rendbe kellett volna jönni.
    Így is elég gáz, hogy alig mozogtam, az utóbbi évben főleg és eléggé el satnyultam, de majd ha kicsit abbamarad az émelygés valami terhestorna csak kéne,

    elnézést de annyira kurvára szerencsétlen vagyok hogy alig akarom elhinni hogy ilyen hülye voltam és hogy ilyen szarul alakult az életem pedig nem lett volna muszáj.
    most meg itt bőgök mert annyira sajnálom magam - lassan el kéne már fogadnom hogy így alakult és nem lehet visszamenni hogy másképp csináljam
    :(

  • 2010.12.13 23:17:17stopp

    kedves Tris, tényleg tele vagy ellentmondásokkal és annyira iszonyatosan dühös vagy az egész világra - annyi gyűlölet süt belőled, hogy teljesen felesleges bármit is mondani neked.
    azt javaslom, hogy most például pihenj le, ahelyett, hogy hagyod magad (általam is)behergelni.
    már ha tényleg igaz mindaz, amit leírsz - de ezt tényleg csak nagyon halkan
    Jó éjszakát!
    (és igen, EGY gumi nélküli szexből is lehet gyerek. de azt hittem, hogy ezt azért egy bizonyos kor és intelligencia szint felett mindenki tudja. remélem a gyógyszerek nem ártanak/ártottak a babának...)

  • 2010.12.13 23:27:07cori

    Nem vagyok egy nagy kommentelő errefelé, de leírom, hogy nem hiszek az alvástanításban. Ehhez a csecsemő idegrendszerének kell érnie, ami egy lassú, fokozatos fejlődés. Hiszek viszont a nem síró babákban, tessék szétnézni egy csecsemőotthonban, ott például arra kondicionálják a babákat, ne sírj, mert nincs értelme.

    Az anyaság szolgálat, és természetesen éjjel-nappal gondoskodom a kisbabámról. Azt akarom, hogy tudja, rám számíthat, ezt nem kell kiérdemelnie. Szeretem, gond nélkül tisztába teszem, megetetem, és éjjel, ha sír visszaaltatom. Ennyire egyszerű. Ettől sem hős, sem mártír nem vagyok.

  • 2010.12.13 23:34:59kerekbilincs

    tris- majd másképp csinálod. alvástanítás 8-9 hótól, hölgyeim. addig szigorú napirend (nem újszülöttnél, úgy 4 hótól). tris - sajna más betegségnek is lehet ez a mellékhatása. nem akarom elbagatellizálni, de ez "csak" egy depi. tényleg. hidd el - jól lehet kezelni, és nem fáj, jó esetben nem halsz bele. most nagyon rossznak tűnik, de hidd el, szívesen cserélnék veled.és kapásbók két embert tudok, aki szintén.(életreszóló rokkantság) én kerestem egy nevelési tanácsadót, megtanítottuk aludni 1 évesen - azóta horpaszt. akkor mertem én is vállalni még egyet.

  • 2010.12.14 01:20:13Avenarius professzor

    szerintem is inkább csak szerencsés a posztíró, de attól még se lehülyézni, se leokostojásozni nem kell.

    én is szerencsés voltam/vagyok, 6 hetes koráig ébredt a kicsi, megszoptattam, visszaraktam, aludt tovább. és aztán egyik éjszaka nem kelt, csak kora reggel, és láss csodát, a következő éjszaka sem. sőt azóta is csak elvétve fordult elő, hogy éjszaka pattannom kellett.

    nem sokára jön a következő, és attól félek, még egyszer nem lehet ekkora mákom :)

    tris, jobbulást! kérj segítséget, nem muszáj neked mindennel egyedül megbirkózni.

  • 2010.12.14 01:42:51jozso929

    A miénk öt hónapos, esti etetés után berakjuk az ágyba és már alszik is. Cserébe éjszaka legalább kettő, de van hogy 15 sírós ébredés van. Hogy ezzel mit lehetne kezdeni.....

  • 2010.12.14 07:21:49SlafRock

    A dúdolás, éneklés mágikus erejéről szólt már valaki?
    [link]

  • 2010.12.14 09:01:58nehogymáneszójjakbe

    cori

    Pontosan!
    Nálunk Apával közösen kelünk,ha kell.
    Sosem hagytuk még egyedül a sötét szobában,és igyekszünk úgy intézni,h ha felkel minket lásson először.
    Tény,h rossz alvó,de minden korszakának megvolt a sajátossága.(éhes,forgolódott,amikor mászni tanult mászott)
    Ha hagytam,h majd visszaalszik,csak jobban sírt v felállt és már nem is tudtuk visszaaltatni. Néha elég volt 1 simi,1 korty, v csak betakartuk és aludt is,néha több kellett.
    A lényeg,h boldog baba és kialussza magát.

  • 2010.12.14 09:10:55nehogymáneszójjakbe

    Méri73

    :))
    Nálunk a kutya kertben van,de bent alszik.
    Ha szól,h dolga van,hozzá is felkelünk.
    Nagy alvók vagyunk,de ha már van,akkor ez a minimum.
    (id

  • 2010.12.14 09:14:04nehogymáneszójjakbe

    SlafRock

    :) Valóban sokat segít. Néha elég csak dúdolni kicsit és alszik tovább. Bár volt,h felkelt és énekelt velünk (ahogy napközben és táncolt hozzá) :))

  • 2010.12.14 12:38:04plüss_Teknős

    A lányunk két hetes múlt. Este fürdés, evés, kis szunyóka Apa mellkasán, aztán irány a kiságy (velünk egy szobában van). Éjjel 3-4 alkalommal kelünk, peluscsere, evés, alvás. Minden alkalommal próbálkozik a csajszi 5-10 percig, hogy dajkáljuk még, de aztán szépen elalszik a helyén.
    Igaz, így is kialvatlanok vagyunk - de mint azt már többen írtátok, EZT AKARTUK, mikor gyereket vállaltunk... Ég a szemem, fáj a hátam, többször úgy kelek fel, hogy másnap nem is emlékszem rá, hogy éjjel ekkor vagy akkor ébren voltam... És még csak a harmadik hétnél tartunk. De bízom benne, hogy idővel javul majd az éjszakai alvás aránya.
    A lényeg, hogy biztonságban érezze magát a lányzó. Épp elég ideje lesz még az életben, hogy megtanuljon egyedül lenni.

  • 2010.12.14 15:07:13Rabyn

    Bár nekem még nincsen gyerekem, és tudom, hogy baromi kialvatlan leszek, ha majd lesz, de ilyenkor mindig felmerül bennem a kérdés, hogy 3-4 hét után, amikor az ember lányán látszik, hogy bármit megadna egy kis alvásért, hol van a gyerek apja? Hol vannak a nagyszülei? (Ha van esetleg nagynénik, nagybácsik, barátok?)
    A gyereket az ember nem egyedül vállalja, csak van, aki segít, ha meg az ember férje nem akar segíteni, akkor igenis lehet neki hisztizni (ilyenkor úgyis hisztisebbek vagyunk szerintem), hogy ő is akarta a gyereket, akkor segítsen már az istenért...

    Egyébként nekünk mindig külön szobánk volt a szüleinktől, én csak a húgomra emlékszem, hogy éjjel sírt, anya jött (egy idő után nem tudott jönni annyira fáradt volt), elaltatta, vagy én felkeltem és elaltattam.

    Szerintem a fő hiba ott van, hogy az emberek nem mernek, nem akarnak segítséget kérni, mert ők nagyonkirály anyák, és úúgysem fáradnak el...

  • 2010.12.14 15:10:15quadrocs

    Uramatyám. Ezt a "cikket" lehozni... Az ősbizalom és hasonlók már smafu?

    Gratulálok a cikk írójának. Sikeresen megtanította a gyerekeinek, hogy a biztonságos anyaméh után anyutól távol egy rideg bölcsőben, sötétben, félve kell elaludni mert anyu nem jön.

    Éljen. Gratulálok!

  • 2010.12.14 15:53:01bigyo83

    Rabyn, hirtelen mindenkinek más dolga akad. Meg a gyerek lesz a kp-ban, az egy még nem gyerekes barátnak nem izgi nagyobb dózisban. Az apukának munkája is van, amit az éjjeli sírástól, ha nem is kel fel, fáradtabban végez alapból. Ez persze nem menti fel, csak lehülyézni sem kell.
    Másrészről a gyermektelen barátaimnak 5 hónaposan én nyomtam a kezébe a gyereket, hogy ne tojjanak már be tőle. Takarítani meg csak nem a barátnőm fog...

    A cikket meg a 70'-es években írhatták, csak elkallódott idáig. :-/ Kár volt rátalálni.

  • 2010.12.14 17:09:32tollseprű

    Hát ez gáz :(.

    Tris, nagyon sajnálom, h beteg vagy, mihamarabb gyógyulj, a szomszédaid meg monnyanak le, de ugye jól értem, h nem a baba az egésznek az oka?

    Civilizációs betegség ez amúgy. Az ember, aki ennyire el van szakadva minden természetes dologtól, ki van akadva, hogy a babája úgy viselkedik, mint egy baba. Idomítsuk gyorsan, nehogymár ne tudjak valamit kontrollálni. :( Aztán csodálkozik, hogy jé, hogyhogy ennyi lelkibeteg ember szaladgál szanaszét...

    Szerintem amúgy nem ez a két verzió van, hogy a gyerek sír, és idomítom, vagy a gyerek sír és szaladgálok hozzá és nem alszom ki magam. Speciell kevés természetesebb dolgot tudok elképzelni, minthogy ott aludjon mellettem a gyerek, szopizik, ha felébred, én erre fel se kelek. Minél többedik babánál tartunk, annál kevésbé vagyok kialvatlan, mert annál kevésbé próbálom ilyenolyan fasza módszerekkel rávenni, hogy ne úgy viselkedjen, ahogy az genetikailag bele van kódolva. Ha elfogadja az ember a helyzetet, hogy márpedig itt egy gyerek, sír, éhes, bekakál, ilyesmi, nem pedig ágál ellene, hogy nem illeszkedik kussban az addigi életébe, és az adott szituációból próbálja a maximumot kihozni, egy csapásra elmúlik a kialvatlanság...

  • 2010.12.14 17:48:05Naresz

    Imádom a gyerekeimet, de sose telepednék rájuk. Ezek a testemen hordozom a gyereket egész nap anyák késöbb a felnött gyereküket sem hagyják majd leválni. Én hiszek a magamhoz kötözöm vagy hagyom ordítani közti középútban. Nálunk mindkét gyereknél így alakult. Élvezik az önállóságukat, a saját szobájukat, ágyukat. Így egy-egy együttalvás még nagyobb élmény. Kiegyensúlyozott, nyílt gyerekek.

  • 2010.12.14 17:59:39Zuzimama

    Érdekes (már megint) hogy néhányan a pár napos gyerek bizalmáról beszélnek, de elleben nem tudják elfogadni, hogy egy gyerek megszületésétől fogva tanulja az életet, benne az alvással.

    Nem kevés ellentmondás feszül itt 1-2 szuperanya hozzászólásában.

    És a szopást is tanulják a csecsemők, mert nem a szopással, mint tudománnyal születnek, hanem a szopási ingerrel. Ha szopni megtanulnak, akkor aludni miért nem?

    És még valami: butaság azt hinni, hogy az anya akkor jó, ha nem sír a gyereke. Pl. vannak hasfájós babák, akik egyfeszt sírnak. Akkor minden hasfájós baba anyja szar anya? Vagy vannak érzékenyebb babák, akik még egy új (addig nem látott) családtagtól is megijednek és sírnak. Akkor az anyjuk nem jó anya?
    Aki beveszi ezt a marhaságot, hogy nem jó ha sír a baba, az eléggé el van tévedve.

  • 2010.12.14 18:32:18Naresz

    Zuzimama, egyetértek.
    Lehet hogy furi, de én néha büszkén néztem a gyerekemet amikor picikeként ordított. Hiszen ez az egyetlen kommunikációs csatornája, és hihetetlen életerő sugárzott a közölni akarásából. Bevallom ez csak a másodiknál bébinél volt azért így, és nem is tétlelnül bámultam, de nagyon emlékszem ezekre a pillanatokra. :)

    Nem csak az jelenti azt hogy megtanítom aludni, hogy hagyom sírni hosszan. Vagy meg sem adom az esélyt neki, és átcibálom a hálószobába, vagy cicihez láncolom éjszakára. A másodiknál beszereztem egy alvórongyot, és bejött. Biztso mázli is, de volt esélye kipróbálni hogy azzal milyen aludni. Nem egyedül alszik el így sem, hanem a rongyával. Volt már hogy utazásra nem vittük véletlenül magunkkal, és tudta nélkülözni, elaludt. Szerintem szülőkkel alvásnál ez nincs így, ráadául nem is javasolt az egy szobában alvás a levegő elhasználtsága miatt, plána pici korban.

  • 2010.12.14 19:45:26bigyo83

    Naresz, javasolt az egy szobában/egy ágyban alvás, mert a baba felveszi a szülők légzési ritmusát és kisebb a bölcsőhalál esélye. Ezt nem szoptatós honlapokról szedtem, a Heim Pál GyK-nak van egy részlege, ahol ezzel foglalkoznak, ott dolgozó orvos nyilatkozta.
    A hordozást sem úgy kell(ene) elképzelni, hogy napestig csüng a baba az anyján. Egyébként a kendő/mei tai segít az egyensúlyérzék fejlődésében és nyugtató hatású.
    Tény, hogy a baba sírása az egyetlen komm-csatornája, de az esetek nagy részében próbál vele vmit közölni, amit anyuka jó esetben megpróbál kitalálni és megoldani.

  • 2010.12.14 20:07:10oliv08

    Mi ez a sír-bemegyünk-megnyugtatjuk-otthagyjuk dolgot kb. a 8. hónaptól alkalmaztuk, ui. a gyerek azt akarta, hogy ott legyünk, amint meglátott, ugrott fel és vigyorgott. Együttalvás nálunk is volt, na de ha a gyerek 8kor fekszik, akkor nekem is 8kor kell? Mert az éjjelt valóban együtt töltjük, de nem együtt fekszünk. Az ősbizalom nála tuti megvan, és rettentő ragaszkodó is. A második nagyon ordítós kölök, vele mindent megpróbáltunk, hogy aludjon, 2 szobát, 3 fekvőhelyet, különféle pózokat. Ő elég problémás, nehezen alkalmazkodó természet. Az első hat hetet végig ordította. Éjjel csak fogtam és szoptattam. Anyu el szokott jönni havonta pár napra, akkor kialszom magam. Kérni kell a segítséget. Ha nem segítenek, többet nem kérem.
    Szerencsére ma már jobban elvan a játékaival (meg a nagyobbal), mint a nagyobb volt, és hamarabb meg is lehet nyugtatni, mint régen.
    Hát Zuzimama, az én gyerekeim jobban tudtak szopni, mint én szoptatni, a kezdetektől nagyon ügyesek voltak, hálás is vagyok nekik.

  • 2010.12.14 20:23:56levibéjb

    Naresz, ameddig halvány fogalmad sincs a kötődő nevelésről, addig légy oly jó és ne is nyilatkozzál róla.

  • 2010.12.14 20:45:03Naresz

    levibéjb:
    Nincs róla fogalmam sem, de ezek szerint sajna beletrafáltam. De ha van ilyen, akkor naon furi hogy ez egy külön módszer, úgy kell kötni a gyereket. Ráadásul én mindig úgy voltam vele, hogy a gyerekeimet, főleg amíg picik, inkább megismerni szeretném mint nevelni. Ez pedig akkor lehetséges ha hagyom érvényesülni önállóan is. Csak ott vagyok mellette. És ezt tudja.

  • 2010.12.14 20:52:24Naresz

    Levibéjb, még valami:
    Szar lehet ha valakinek tudatosan kell kötődésre nevelnie a gyerekét.

  • 2010.12.14 20:52:39quadrocs

    Két különböző természetű gyerekem van. Az egyik néhány hónapos korától átaludta az éjszakát (mintababa), a másik másfél éves koráig üvöltött. Mind a kettő azt kapta amire szüksége volt - túléltük. Ezért vállaltunk gyereket.

    Igen, volt, hogy éjjel-nappal rám volt kötözve vagy a mellemen lógott, hogy ne sírjon. Igen, ki kellett tapasztalni, hogy mi képes arra, hogy megnyugtassa. Nincs az a könyv ami ezt meg tudta volna mondani. Minden gyerek más. Az enyémnek én kellettem. Azt a biztonságot kereste amiben a megszületése előtt élt.

    Később külön szobába költözött mert már nem fért el mellettünk. Vettünk neki egy felnőtt ágyat, így éjjel amikor az x. ébredés után már nem tudtam visszavánszorogni az ágyunkba, egyszerűen mellé tudtam költözni. A házasságuk se ment rá, a gyerek is boldog volt, aludni is tudtunk valamennyit. Most 2 éves, kiegyensúlyozot, hiper-szuperül alvó gyerkőc. Soha nem tanítottuk aludni. Megérett rá, most alszik. Szeret aludni.

    Tris: Remélem a második babához már sikerül segítséget találnod - a baba érdekében.

  • 2010.12.14 20:53:43quadrocs

    Naresz: bocsi, most marha jót nevettem. Kérlek olvass utána a kötődő nevelésnek :) :) :)

  • 2010.12.14 21:02:54Naresz

    quadrocs:
    Épp ez az! Hogy le van írva. Szerintem annyira magától értetődő...
    Egy ideje letettem az utánaolvasgatásról, de most a kedvedért megtettem.Most komolyan van olyan, akinek magyarázni kell hogy a saját gyerekének mire van szüksége? Nem szeretgeti meg ösztönösen minden Anya a gyerekét? Enélkül létezni sem lehetne...

    Én azt próbáltam csak megfogalmazni, hogy a két szélsőség között kell megtalálni a gyerek igényeinek megfelelő törődést, mert nevelést itt nem említenék. Igenis nem jók a mártír ősanyák, akik egész nap magukon hordozzák a gyereket (találkoztam ilyennel), de az sem jó ha valaki hagyja ordítani a kicsit.

    Ez a baj, hogy most már mindenki mindennek utánaolvas... Csakhogy minden gyerek más és más...

    Aki nem értette a pedzegetett problémát, az nem tud olvasni...

  • 2010.12.14 21:14:35quadrocs

    Pont ez a lényeg: az ösztön. Nekem pl. hihetetlen, hogy nem kap idegbajt az ember ha sír a gyerek. A fennmaradásáért sír. Másképp sír ha fáj valami, ha fél, ha éhes. Az a lényeg, hogy ne voljuk meg tőle azt az egyetlen dolgot amire egy csecsemőnek szüksége van: magunkat.

    A hordozás ebben egy szimpla segédeszköz. Én ha nincs kendő nem tudtam volna egyszerre fürdetni a nagyobbat és közben nem üvölttetni a picit. Így volt két szabad kezem, egyik gyerek se sérült és én se diliztem bele a pici üvöltésébe.

    Ettől aztán minden voltam csak mártír ősanya nem.

    A kötődő nevelés lényege pont az, hogy ne szakítsuk ki a babát abból a tökéletes környezetből amiben 9 hónapig élt, úgy vezessük át az életbe, hogy az ne okozzon neki a kelleténél nagyobb stresszt.

    Ha így a baba nyugodt, az anya is az. Nincs állandó sírás - vagy ha sír is a baba, az ember nem érzi magát tehetetlennek.

    (Nincs erre jobb példa mint a vérvétel - a gyerek üvölt, fél, fáj neki. Az ember kivonulhat a szobából, hogy ő ezt nem bírja idegekkel, ezzel egyedül hagyva a gyereket a félelmével - vagy megteheti, hogy az ölébe veszi, ő fogja meg a karját és vérvétel közben folyamatosan nyugtatja. A gyerek mindkét esetben üvölt - csak nem mindegy, hogy úgy érzi, hogy cserbanhagyták vagy úgy, hogy volt kihez bújnia. Én az utóbbi híve vagyok. Azt hiszem a gyerekek is.)

  • 2010.12.14 21:26:42levibéjb

    Ha annyira magától értedődő lenne és nem kéne leírni, akkor ez a poszt meg sem született volna ebben a formában. Erről ennyit. Nézz utána mindig annak, amiről beszélsz.

  • 2010.12.14 21:42:40quadrocs

    Hja. Mindenkinek más a magától érthetődő - attól is függ, hogy őt hogy nevelték, hogy mennyire befolyásolható, mennyire tudja magát függetleníteni a környezete véleményétől, mennyire képes kikapcsolni a TV/stb. által sugárzott infókat, mennyire képes elfogadni a nyakába szakadt felelősséget stb. stb.

    Amíg a rokonok/barátok állandóan azt kérdezik, hogy jó kisbaba-e a baba (ld. nem sír, átalussza az éjszakát, 3 óránként szopik) mindig lesznek olyanok akik kényszert éreznek majd arra, hogy egy ilyen "ál-tökéletes" babát faragjanak az amúgy TÉNYLEG tökéletes utódukból.

  • 2010.12.15 10:07:35kockpit

    "Szar lehet ha valakinek tudatosan kell kötődésre nevelnie a gyerekét."

    :DDDDD
    Bocs, de erről az jutott eszembe, hogy ez ugyanolyan, mintha valaki azért vesz készségfejlesztő játékot, hogy a gyereke készséges legyen... :DDDDDD

  • 2010.12.15 11:06:50GMS

    hát nem tudom. én nem kockáztanám, hogy túlmenjek a saját határaimon. a kialvatlan anya nemcsak ideges, de egy idő után fásult, esetleg aggresszív is. nem jó. valahol olvastam, hogy ha az anya nem boldog, akkor az egész család sem az. jó mondás. és ahogy nézem igaz is. a gyerek családba születik, ahol talán már több is van gyerekből. így neki is a közösség tagjává kell válnia és nem utalnia azt. ha a gyerek s szükségletei uralják a családot, akkor az lesz, ami egy barátomnál is: gyerek pátyolgatva, szülőkkel együttalszik, házasélet nuku, apa és anya folyamatosan balhéznak mert apa nem segít eleget, nagyszülő meg barátok a külföldi tartozkodás miatt nincsenek. a szülők között mára kb. a fegyverszünet a viszony. és igen el lehet mindet végezni egyedül is, de az hétszentség, hogy minden szerepben nem állsz majd helyt egyedül. én nem akarok görcsölni. tudom, mennyi alvás kell, hogy normálisan működjek, és azt is, adott helyzetben kire számíthatok (ha pl. külföldön élsz, nincs mindeki a fenekedben, segítő barátok meg készséges nagyszülők - aha) és ha ehhez a gyereket meg kell tanítani aludni, akkor megpróbálom. de az biztosn, hogy saját ágya lesz, és ott is fog aludni. egybként meg élni és élni hagyni. ha vkinek bejön a heteken át 3 óra alvás, tegye, nekem nem jön be. akkor sem ha szeretem a gyerekeket és ha szeretnék. magamat pedig senki oltárán feláldozni nem fogom, mert nem ezért születtem, erre az életre.

  • 2010.12.15 11:15:08GMS

    egyébként is milyen szavakat használtok már.... mártír, túlélni.... ne hinném, ohgy ezt jelenti a gyerekvállalás, amiben már benne van, hogy vállaltam, de nem minden áron...nem a magam egészsége feláldozása árán....és ehhez felnőttként mindenkinek ismernie kell a határait, ennyi

  • 2010.12.15 11:55:31diabababa

    egyetértek én is az élni és élni hagyni elve. A gyereknek is alkalmazkodni kell a családhoz és nem csak a családnak a gyerekhez, mert neki sem jó ha kialvatlan, fáradt és igen ezért türelmetlen az anyja

  • 2010.12.15 11:59:15diabababa

    lehet hogy van akinek az együttalvás segít,de én például akármilyen fáradt voltam nem tudtam volna elaludni ha mellettem fekszik a gyerek, mert folyton az volt előttem,hogy ráfekszem. Nekünk az egy szoba, külön ágy, majd 6-7 hónapos korától a külön szoba jött be, mert akkor már láttam, hogy zavartuk az alvásban. A mai napig (11 hós) fürdés, vacsora, letesz, alszik a menetrend, nagyon ritkán kell újra bemenni hozzá és csak akkor ébred ha vmilye fáj, de nem biztos hogy legközelebb is ilyen szerencsém lesz, bár már kipróbálhatnám

  • 2010.12.15 13:19:10Easyke

    Sok véleményt olvastam itt. Nem tudom, hogy megéri-e akkora árat fizetni a "nyugodt alvásért", hogy a gyerekkel alszom. NEM! Abban az ágyban a házastársnak a helye, nem a gyereknek. Ha a gyerek nem találja meg a saját helyét a családban, akkor hogyan tud majd gyerekként működni? És később egészséges felnőttként?
    További kérdésem: ha a gyerek kívánsága, szükségletei szerint alakul minden a családban, akkor mitől tanulná és fogadná el, hogy holnaptól (vagy 7 hónapos korától, vagy 3 éves korától, mindegy) másképp lesz?

  • 2010.12.15 13:23:41korcsolya

    ismerem ezt a könyvet, olvastam. kiemelt és sokszor ismételt tnácsa, hogy ezt a módszert nem szabad 6 hónaposnál fiatalabb gyerekeknél alkalmazni, jól meg is indokolja a szerző, hogy miért. A cikk írója mégis ezt tette. :( sajnálom, kár.

  • 2010.12.15 14:08:09levibéjb

    Easyke, őszintén remélem, hogy nincs gyereked. Az ilyeneknek nem engedném meg, hogy a férjükhöz bújjanak. Sem ha szomorúak, sem ha vidámak, sem ha épp csak úgy vágynának rá...

  • 2010.12.15 15:09:13diabababa

    levibéjb én tökéletesen egyet értek Easyke-vel. Van gyerekem, imádom a kiscsajt, de úgy gondolom nekünk is jogunk van egy kis magánélethez, ahogy egyébként neki is. Mikor mondod azt egy gyereknek, hogy márpedig most már a saját ágyadban alszol? És mit csinál az ilyen gyerek ha testvére lesz. Én úgy gondolom még a 11 hós lányomnak is szüksége van az önállóságra.

  • 2010.12.15 15:13:50diabababa

    Mikor megszületett a lányunk úgy terveztük, hogy egy éves koráig külön ágyban, de a mi szobánkban alszik, aztán 6 hónapos korától kikövetelte magának a saját szobát, mert csak akkor volt hajlandó elaludni, (hiszti nélkül 2 perc alatt, de egyedül) ha kimentünk a szobából és lekapcsoltuk a villanyt. Van ilyen gyerek is.

  • 2010.12.15 15:32:59kockpit

    Sokan ott tévednek, hogy azt hiszik, hogy a gyerekek egyformák. Hogy mindenki kap egy standard induló csomagot, és aki nem úgy csinálja, hogy ..., az valamit nagyon elszúr...
    El kéne fogadni, hogy a gyerekek is különbözőek, és amilyen megoldás az egyik gyereknél működik, a másiknál nem, a harmadiknál meg rosszat tesz.
    Továbbá a szülők se egyformák, és ha valaki valamilyen helyzetet valahogyan megold, az lehetőség egy másik ember számára is, de kiderülhet, hogy neki annyira más a személyisége, hogy ugyanaz a módszer nála nem eredményes, vagy akár visszájára sül el.

    Szerintem vicces minden olyan hsz, aki azt mondja, hogy ő így csinálta és márpedig máshogy tuti zsákutca.
    Lásd együttalvás: van, aki szerint ettől széthullik a család. (Szerintem ahol ettől széthullik, ott mástól is széthullana.) Van, ahol meg attól hullik szét, hogy anyukának nincs alkalma kialudni magát.
    Bármilyen megoldás lehet jó és működő, ami a benne szereplő felek mindegyikének megfelel. Bármilyen meglepő is ez kívülállók számára.

  • 2010.12.15 15:46:17diabababa

    Senki nem mondta, hogy az együtt alvástól hullik szét a család, de mindenkinek azt a módszert kell elfogadni és alkalmazni ami az ő családjának (nem csak a gyereknek, hanem mindenkinek) a legjobb és nem leszólni a másik módszerét. Lehet, hogy a következő gyereknél én is mást teszek.

  • 2010.12.15 20:50:25levibéjb

    Nem 11 hónaposról volt szó a posztban, hanem három ill. öt hetesről. Az újszülöttnek pedig egyes egyedül az anyjára van szüksége. Nem magányra, önállóságra és egyedül SÍRVA alvásra. Nyilván amelyik alszik magától (az enyémek is aludtak) azt nem kell bolygatni.

  • 2010.12.17 09:58:37diabababa

    Most valóban 11 hónapos, de mi az első perctől, hogy hazavittük ehhez szoktattuk hozzá. Ha alvásidő volt, letettük és ha sírt nem ugrottunk rögtön. Lehet hogy egyesek szerint kegyetlenség, de nálunk bejött. Hamar megtanult egyedül elaludni.

  • 2010.12.17 10:30:33Puszpanya

    kockpit,
    Szerintem igazad van.

  • 2010.12.17 10:52:59Easyke

    levibéjb:
    Azért túlzásokba ne essünk. Csak arra akartam utalni, hogy vannak keretek. Vagy te odaadod a gyerekednek az ötödik szelet csokit is ebéd előtt, csak azért, hogy érezze, hogy törődsz az igényeivel és ne veszítsd el a bizalmát? Gondolom, nem.

    Azzal is egyetértek, amit itt többen írtak, hogy minden gyerek más, tehát mindenkinél más és más jön be. De azért egy kimerült, kiégett anya (+boldogtalan, úgyszintén fáradt apuka) nem hiszem, hogy bárkinek is jót tenne.

  • 2010.12.17 13:52:28neuv

    A mi kisbabánk most 12 hetes.Az első 4 hétben szinte kizárólag kézben volt el.Aludni is csak így tudott.Ha ébren volt,akkor meg ringatni kellett vagy lépcsözni vele:DDD Akkor a gyerekorvos azt mondta,hogy igen, lehet így is,de előbb v utóbb ki fogunk készülni.Meg kell értenünk,hogy akármennyire szeretjük a gyermekünket bizony neki is alkalmazkodia kell hozzánk.az első hónapban úgy néztek ki az éjszakáink,hogy este 9-től hajnal 3-ig én mászkáltam a picivel,aztán 3-tól 9-ig az apja,persze közben 2-3 óránként etettem.És akkor eljött az a pillanat,hogy mi is kipróbáltuk ezt a módszert...hagytuk sírni,természetesen úgy,hogy pár percenként bementünk hozzá,megsimiztük,majd kimentünk..kb a 3. éjszakát már végig aludta.Azóta az esti rutin a fürdetés,szopi,kb 10 perc büfiztetés majd még ébren be a kiságyba.Ő nézelődik,néha gagyarászik majd elalszik.Nincs sírás és reggel kipihenten ,mosolyogva ébred..:) Azóta nappal is sokkal jobban alszik. Ha éjjel felébred,most sem vesszük ki,megsimizzük,beszélünk hozzá és kb 1-2 perc alatt vissza tud aludni.

  • 2010.12.22 12:53:14olvasó007

    Kedves Alba! És hány évesek most a gyerekeid?
    Nekünk 2 felnőtt gyerekünk van. Az első kb. 4-5 hónapos korától végigaludta az éjszakákat. Addig is csak az éjszakai egy szoptatásra ébredt fel Mindig cicin aludt el (14 hónapos koráig szopott)
    Sose hagytuk sírni, ha valamiért nem tudott elaludni, vagy felébredt, mindig felvettük.
    A második baba jóval fiatalabb, kb. egy éves koráig nem aludt át egyetlen éjszakát sem, akkor viszont mintha kicserélték volna, egyik napról a másikra átaludta az éjszakákat. Ő is cicin aludt el, 13 hónapos kora utánig szoptattam. (az elválasztás előtt már átaludta az éjszakákat) Őt sem hagytuk sose sírni.
    "Mert az a pici, aki jól alszik, kiegyensúlyozott, nyugodt, erős lesz, jól fejlődik az idegrendszere és a koncentrálóképessége."
    És az a pici is ilyen lesz, aki ugyan nem alusza át az éjszakákat, de tudja, érzi, hogy mindig számíthat a szüleire.
    Mindkettő kiegyensúlyozott, nyugodt, erős gyerek és felnőtt lett. Jól fejlődött az idegrendszerük és a koncentrációs képességük. Ált.suliban végig kitűnők voltak, gimiben nem volt 4,5 alatti átlaguk, mindketten már gimiben középfokú nyelvvizsgát tettek, a felsőoktatásban pedig eddig még mindig benne voltak a csoportjuk első 2-3 hallgatója között (a nagy már 2 diplomát szerzett, a kicsi még tanul)
    Lehet, most úgy gondolod, megtanítottad aludni azokkal a sírni hagyásokkal és ezzel tetted neki a legjobbat; de az is lehet, hogy azt tanulta meg, hogy magára számítson, ha valami baja van.

  • 2010.12.22 13:44:37levibéjb

    Ismét hangsúlyoznám, újszülöttről van szó a posztban, nem nagyobb gyerekről akivel meg lehet értetni, h nem eszünk 5 (se 4, se 3 stb...) csokit ebéd előtt.

    Miért előbbrevaló vajon egy felnőtt érdeke, mint egy újszülötté?? Nem értem.

SZÓLJON HOZZÁ!

Kórházfigyelő

  • Budapesti kórházak
  • Vidéki kórházak

Kérdezz szakértőnktől

Dr. Gyarmati Andrea gyermekgyógyász válaszol.

Kérdezni szeretnék »

Shopline

OnGo beszámolók

Hirdetés

Hirdetés