Johanna szárnyakat vesz, Dorottya legyőzi a hisztit

Három, különböző korosztálynak szóló verses kötetet ajánlok figyelmetekbe, amelyeket a versek dallama, és az egyedi illusztrációk kötnek össze.

Axel Scheffler illusztrációja
Axel Scheffler illusztrációja

A róka zoknija

Az én egy és háromnegyed éves kisfiam imádja az ingeket. Van is neki belőle három: egy kiskockás, egy nagykockás, és egy hosszúujjú. Ha apa inget vesz, máris szalad a sajátjáért, és még a gombolást is türelmesen végigvárja. Sün Balázs meséjét is azért szeretjük nagyon, mert – azon kívül, hogy két kalapács is szerepel a képeken – az éjjeli vihar alkalmával a hat süntestvérnek csuromvíz lesz az inge. Dargay Attila ugyan nem vette a fáradságot, hogy megrajzolja az ingben-kabátban ácsorgó, elázott sünöket, de ilyen apróságokon nem akadunk fenn.

Ehhez hasonló okokból szeretjük viszont Julia Donaldson Tölgyerdő meséi sorozatát is, amelyből nálunk eddig két kötet jelent meg Papp Gábor Zsigmond remek fordításában. “A zokniját szegény róka/ Nem találja reggel óta./ Benéz a nagy faládába,/ Csak a trikóját találja.” Ezután következik az ing, a nyakkendő, egy régi kalap, majd kiteljesedésképpen, a zoknik – mind egy-egy felnyitható fül mögött lapulnak.

A legkisebbeknek az egyszerű nyelvezet, az élvezhető ritmus és a fülek nyitogatása okoz örömet, míg nekünk szülőknek az igényes fordítás, valamint az aprólékos, helyenként humoros illusztrációk (Axel Scheffler munkája) adják a könyvecske báját. Az utóbbi években a könyvesboltok polcaira került lapozók, keménylapos, nyitogatható, lemosható könyvecskék tömegében végre találni egy igényes kiadást, amely a harsogó színek, és a versnek nevezett erőltetett rímpárok helyett igazi értéket képvisel már a legkisebb porontyok számára is. Az eddig megjelent két kötetet – A Róka zoknija és a Mackó levelei – 1-3 éves korúaknak ajánljuk.

A részeg elefánt

Lackfi János legújabb gyerekverses könyve inkább nagyobbaknak szól, bár nehéz belőni a megfelelő korosztályt (a 4-12 éves ajánlás elég tág) a rendkívül összetett válogatás okán. A verseket a dallam, a tánc, és a játékosság köti össze. Táncol az egész világ, akár egy részeg elefánt. Táncolva altatja kisbabáját az apuka medve, táncol a kipottyant fog egy madzag végén, bálnatáncot jár a tengeralattjáró a víz alatt, öklüket rázva keringőznek egymással autósok és motorosok, báloznak a szénabálák, forog a műlovarnő, pörög a bűvész.

A költő rendhagyó képi világát ezúttal Molnár Jacqueline ragadja meg, véleményem szerint azonban túllő a célon. Egy tíz év alatti gyerek számára, akire még nagyobb hatással vannak a képek, mint a szavak, nehezen értelmezhetők a kubista arcok (minden szem egy oldalon ábrázolva), és talán van benne igény az esztétikumra. Ezzel nem azt állítom, hogy minden gyermekkönyv illusztráció legyen meleg színű, ábrázoljon gyönyörű embereket és mosolygó állatokat gödröcskével a pofácskájukon. Az uborka-orrú, duplaszemű, vicsorgófogú lányok és fiúk azonban kivágták nálam a biztosítékot nemcsak itt, hanem már egy korábbi Lackfi verseskötetben, a Bögre családban is. (A Bögre család újabb kalandjai, az előzőhöz hasonlóan Pap Kata illusztrációival jelent meg.)

Mégis kedves ez a héttagú Bögre családról szóló krónika, mert a hétköznapi történéseket a gyerekek szűrőjén keresztül ismerjük meg, így megleshetjük a pici titkokat, bekukucskálhatunk ebbe az apró világba, amely talán nem is annyira különbözik a mi családunkétól. Ahogyan Simon légyre vadászik, Margit nagykabátba-sálba csomagolva belép a házba a kinti hidegből, Johanna szárnyakat vesz a piacon, Dorottya legyőzi a hisztit, s a legkisebb, Ágnes anya karján csücsül nyugodtan – úgy jelennek meg előttünk a képek, és kicsit mi is gyerekszemmel szemléljük a világot.

Jujj, ezt már megmondom!

Vadász Bence – M. Miltényi Miklós szerzőpáros első verseskötetét (Corvina Kiadó) az előbbivel ellentétben leginkább a rajzok és az igényes tervezés viszi el. Ami nem véletlen: bemutatkozásuk alapján mindketten “snájdig, izlésesen testes, kulturáltan művelt 40-es építészek, akik főleg házikók tervezésével ütik el az időt.” Az aprólékok, kisgyerekek,  nagy gyerekek és egyéb gyerekségek tematikába osztott versek inkább kísérleti jellegük miatt érdekesek, de felfedezhetjük bennük a nagy elődök előtti tisztelgést is: mindjárt a címben Janikovszky Évára ismerünk, majd a Béka móka Weörös Sándor mondókáit idézi, a “de amikor apukám azt mondta“ kezdetű, első-nap-az-óvodában-típusú történettel újra visszakanyarodunk Janikovszkyhoz. A “korszerű versek” közé sorolnék még számos szárnypróbálgatást, a legjobban sikerült azonban a Születés – december 30. címet viselő karácsonyi szösszenet.

“Már mentek haza a 3 királyok dolguk végeztivel,

Midőn gyött a hír, hogy volna még egy kis meló.

Ne már, hogy mégegyszer ugyanezt Esztivel?

Majd futárral küldünk mirhát meg stb. Na, hello!”

Nyelvi és formai játékok, gyerek- és felnőtthumor keveredik a vidám verssorokban, végül egy kellemes délutáni olvasmánnyá állva össze, amit ovis, iskolás csemetéinkkel együtt élvezhetünk. 4-99 éves korig ajánljuk.

Oszd meg másokkal is!

Az oldalról ajánljuk

Érdekességek