PORONTY

Paramami, kussolj!

2010. június 29., kedd 09:09

Az egész úgy kezdődött, ahogy minden nővel történik. Készülődés, várakozás, örömkönnyek. Igaz, májusban szerettem volna szülni, de jó lesz augusztus elején is. Vizsgálatok, megérzések, a tapasztalat és a modern technika összeér, újra fiú. És ezzel az első aggodalom-foszlány be is mászott az agyamba. De még csak halványan. Józanabb pillanataimban ekképpen korholtam magam: egy hülye paramami, az vagy. Azért mert az első fiús terhesség enyhén szólva eseménydúsra sikerült (ellenben a második, lányos, majdnem tökéletessel... igaz, az is csak 37. hétig tartott), még nem jelenti azt, hogy a fiúkkal mindig bajok vannak. De azért amikor kiderült a cukor, akkor kicsit megindult a fantáziám. Jé, pont négy évvel ezelőtt volt, akkor is augusztus elejére voltam kiírva. Végül július eleje lett belőle. És egy gyönyörű, okos, egészséges kis két és fél kilós fiúcska, a 34. héten. Nem, akkor sem, most nem így lesz. A cukor az elég, ezzel a lelkemben lakó idegbeteg szörny (úgysem lesz rendben minden, bibibi) jól is lakott, innentől Hawaii, dizsi, napfény.

Az orvosom szerint át kell vegye a terhességemet a városban lévő veszélyeztetett terhességi központban valaki. Nem vagyok boldog, főleg hogy a hideg kiráz már magától a helyszíntől is, ugyanis ott van a kórházon kívül a szülészeti sürgősségi rendelés, és igen, anno négy éve minden kórházi látogatásom, és később a koraszülésem is onnan indult. Élénken emlékszem a nővérekre, akik szó szerint lecsesztek azért, mert nem éreztem az összehúzódásokat. Nem baj, azóta nyilván javult a színvonal, ha egyszer ők lettek a központ. Időpontot kérek. Két hét múlva lesz. De nekem diabéteszem van, addig ráér? Hát persze. Húsz perc múlva telefon, hát persze hogy nem ér rá, még ma menjek el diabetológushoz, hogy csináljon nekem diétás tervet, és béreljek vagy vegyek cukormérőt. Napi hét mérés. Rendben, elnyomom a magamban kezdődő hisztériát, hogy megint magába szippant az egészségügy szélmalma, engem, a szegény kis Don Quijote-t. Este hétre kezemben a diétám, nem tudom sírjak-e vagy nevessek. Na jó, a baba minden előtt, legyen. Telnek a napok, végre eljutok az új orvosomhoz. Nem szimpi. Végighallgatja az első terhességemet, megnézi a leleteket. Megvizsgál. Közben megkérdezi, akkor császárral szültem? Mi van? Előtte öt perccel mondtam el, hogy nem. És előtte két perccel látta a sima, szépen kerekedő hasamat, műtéti heg nélkül. Na jó, biztos csak fáradt. Cukorprofil, két hét múlva UH. Jó.

Nem jó. Egyre idegesebb leszek. A lelkem mélyén a szörny egyre hangosabban vigyorog, a megérzéseim ijesztően gyorsan válnak valósággá. A férjem hallgat, ő már ismer, mindenki más gyanakodva méreget, hogy most mégis mi a fenének idegesítem magam, minden rendben lesz. A cukor viszont csak nem akar rendeződni, pedig én éhezem. Gyorsan fogytam is a felszedett négy kilóból kettőt. Az orvosom szerint ez nem fontos, én aggódok a gyerek miatt, és magamon is érzem, hogy nem lesz ez így jó. Van, aki szerint bízzak az orvosban, van, aki szerint hagyjam már abba az aggódást, a gyerek elveszi, ami neki kell. Hát persze, tőlem. Végül is... azon elméletemet már nem tárom a tágas nagyközönség elé, hogy én nem egy formatervezett hordozórakéta vagyok, talán nekem is kéne valamiből élnem és energiát gyűjtenem. De nem baj, jót vigyorgok, mikor megtudom, hogy királyabb vagyok a főceleb gizdájánál is, mert én csak 2 kilóval vagyok több, mint a terhesség előtt. Elélek én a levegőből is ugyebár.  Így is egyre szarabbak az értékek. A doki végre valamit jól csinál, mielőtt komolyan rám hozza a frászt az inzulinnal, elküld laborba, hogy vegyék le ott is a vért, és vegyem le én is a saját mérőmmel. A különbség több mint 20 egység, már vittem is vissza a bérelt cuccot. Szó nélkül kicserélik. Kedvesek. Megnyugszom, na most ezzel megvolt az izgalom, innentől minden király lesz. Igyekszem kiverni a fejemből a gondolatot, hogy én vonzottam magamhoz a bajokat. Hogy mi van, ha az egész arról szól, hogy egy kis plusz figyelemre vágytam. Néha egészen erősen érzem, hogy van ebben valami. Néha úgy érzem, ez baromság, ugyanis több figyelmet nem nagyon kaptam, viszont pattanásig feszülnek az idegeim, és ez ugye ki a francnak jó? Senkinek. Megígérem magamnak, hogyha mégis erről van szó, vigyázni fogok, mostantól én leszek a hurrá optimizmus szobra. Igyekszem nagyon, ennek ellenére mintha jobban fáradnék, mint kéne. Mintha már a hétvége utáni második napon alig bírnék kimászni az ágyból. Na de kérem, hát nincs ezzel minden terhes nő így, aki közben dolgozik és otthon várja egy négy éves és egy két és fél éves? Dehogynem, paramami kussolj...

Újabb UH, a baba kifejezetten kicsi, hátradőlünk. Paramami nem, mert neki ugye mindig aggódni kell valamin. Pedig már rohadtul unom magamat, mégsem bírom abbahagyni. Nem, nem vagyok mentálisan kóros eset, ezt tisztán érzem, mert nem betegítem le magam az aggódással, és nem is rágódok ezen napi 24 órában. De határozottan nem vagyok elégedett, nem tudok hátradőlni. Nem írom le az egész első terhességemet, de a lényeg, hogy valami valószínűleg ott ment tönkre végleg a fejemben. Amikor egymás után négyszer küldtek be a kórházba, mire elhitték az orvosok, hogy valami nem oké. És amikor a 34. hét elején úgy küldtek haza, hogy most már minden rendben lesz, és négy nappal később megszültem. Valami ott és akkor elmúlt. A bizalom? Az épeszűségem? A reális gondolkodás? Nem tudom, de paramamit továbbra is baromira zavarja, hogy a dokija kb. semmire nem emlékszik az előzményekből, és látszik rajta, nem is igen érti, mit keresek én a betegei között, amikor csak a cukrommal van baj. Jó, volt itt egy koraszülés, meg egy majdnem koraszülés, de hát most minden oké. El is megy gyorsan egy hónapra, addig csak csináltassak egy újabb ultrahangot, de úgyis minden rendben lesz. Aztán majd meglátjuk az inzulint, mert mintha ez a cukor továbbra sem akarna jó lenni. Oké. Ultrahang újra rendben, bar kissé fogcsikorgatva jövök ki, hála a technikusnak, aki először megnyugtat, hogy már nem kicsi a baba, utána meg leizzaszt, amikor közli, hogy ja, de cukros vagyok, akkor mégsem jó, hogy hirtelen 400 grammot hízott a kisokos. Anyád, ha van kalap, az a baj, ha nincs kalap, az a baj? Érzem, hogy gyűlnek az agyamban a sűrű, fekete fellegek, ezzel együtt a depresszió és az idegbaj. Hogy miért nem bírok én normálisan kihordani egy gyereket sem? Na jó, a lányommal nem volt semmi izgalom, ha csak nem számítjuk, hogy majdnem megindították a szülést a 35. héten, mert szinte teljesen megállt a magzat a növekedésben, korai placenta-elégtelenség miatt. De aztán ezen kívül semmi nem volt, szinte mar tökéletesnek értékelem utólag AZT a terhességet. Ezt a mostanit egyre kevésbé látom annak...

Vasárnap reggel, munkanap. Fáradt vagyok, nem érzem jól magam, mintha a gyomrommal lenne valami. Munka. Délben érzem, ez így nem lesz jó, inkább hazamegyek. Mégiscsak a 29. héten vagyok, ha ennyire fáradt vagyok, talán annyi jár nekem, hogy hazamenjek aludni egy kicsit. Délután menni kell a gyerekekért, férjem valami nagy projekten dolgozik éppen, anyósomék csak egy hét múlva jönnek haza. Rápihenek az estére. Mi lehet ez, gyomorrontás? De mitől faj a derekam? Alszom. Ébredek. Valami nem oké. Basszus, nekem keményedik a hasam. Egy liter víz be, alszom. Aludnék. Ez így nem lesz jó, csak keményedik ez a has. Telefon a férjemnek. Nem akarok pánikot (közben a szörny dalra fakad, nem értem mit énekel, de valami olyasmit, hogy ő megmondta), de mintha valami lenne. Este fél hétkor jön a városba a régi, első számú orvosom, nála kezdek, onnan be CTG-re. Várok, mert éppen nincs bent nővér. Mondom nekik, ez nem lesz jó, nekem kb. 5 perces összehúzódásaim vannak. Anyuka, tessék inni egy kis vizet, mindjárt jön az orvos. Oké, de nekem monitor kell. Azt majd ő jobban tudja. Tudja a fenét, érzem, ahogy megy fel bennem a pumpa, mire én elmondom az előzményeket, és hisz nekem, mar meg is szülök. Beesik a nővérke, CTG. Tíz perc után néz rám, jaj, elnézést, rosszul rakta fel a gépet, még öt perc, jó? Mondom neki, nem, legyen inkább meg tíz perc, mert nekem 3-4 percenként vannak összehúzódásaim. Tényleg? Aaaaa, mit gondolsz mi a francért vagyok itt este fél nyolckor? Csak mert minden rendben van? Eltelik tíz perc, visszajön, de hát neked összehúzódásaid vannak! Vissza a múltba, ezt pontosan ebben a szobában, pontosan ezzel a géppel, szinte napra pontosan négy évvel ezelőtt mar eljátszottuk... az orvos humorkodni próbál, miközben írja a beutalót a kórházba, gratulál mert ő a 29. héten még nem látott ilyen szép, szabályos 3 perces összehúzódásokat, és nyitva is vagyok, szóval sok sikert... a beutalóra azonnali tüdőérlelő szteroid adását írja fel. Átvezetek a kórházba, fel a szülőszobába... megint deja vu, mit keresek én itt, iszonyat idétlen érzés ennyire kicsi hassal bekopogni.

Elmondom, mi van, papagáj effektus, kérem, nézzék az előzményeket is. Érzem, hogy rutinból nyomják, felvillan a kommunikációs tréning anyaga: amikor annyira biztosak vagyunk benne, hogy csak nekünk van igazunk, csak a mi mondanivalónk a fontos, akkor fizikailag nem megy be az információ arról, amit a másik mond. Nem szabad dühösnek lenni, automata funkció. Jó, akkor nem leszek dühös. Szomorú azért lehetek? Ijedt? Kiszolgáltatott? CTG, infúzió. Várok. Közben befut a férjem is, kiért hozzánk a babysitter. Jó hogy ott van, mert én kezdek komolyan megijedni, most mar fáj is, és semmit nem adnak, csak infúziót. Mikor szóvá tesszük, hogy hol a szteroid, mikor jön orvos, akkor az igen empatikus nővérke közli, hogy itt a kritikus eseteket veszik előre, akik szülnek. Én ugyebár nem kiabálok, nem sírok, nem is szülök per pillanat, várjak. A férjem felemeli a hangját, ugyan ne álljunk már le vitatkozni azon, hogy ki a kritikusabb, a 40. héten szülni készülő, makkegészséges nő, vagy én. Ja, de igaz, ő sikítozik a szomszédban, akkor nyilván neki a szarabb. Színésznőnek kellett volna tanulnom, ha én is tudnék sírni és hisztizni, akkor könnyebb lenne. De nem megy, én fájok, nagyon meg vagyok rémülve, csendben hagyom, hogy a férjem hisztizzen helyettem. Aztán mintha javulna a helyzet. További tágulás nincs, az összehúzódások elnyúlnak 15-20 percesekre, és az erejük is csökken. Hajnali fel háromkor mehetek haza.

Ugrás az időben. Új orvos, ezúttal egy veszélyeztetett terhességi szakértő. Mázlim van, az első vizitet fizeti a biztosítom, utána meg indokoltnak találja a felvételemet a saját betegei köze, és innentől hivatalosan is ő a kezelőorvosom. Befektet pár napra, beallítjuk a cukrot (ez is megér egy hosszabb, kandalló előtt sztorizgatós estét, majd ha nyugdíjas leszek...), kapok rá gyógyszert. Kiírnak, vége a munkának, minden terhelés tilos. Közben anyósomék hazaérnek Budapestről, van, aki besegít a gyerekekkel. Én pihenek, diétázok, számolgatom az összehúzódásokat, amik nem múlnak el, hiába írták rá a zárójelentésre, hogy nincsenek. Nyilván analfabéta összehúzódásaim vannak. Nem baj, a heti UH mutatja, hogy nem szülünk. Egyik hétről a másikra nem szülünk. Baba növöget, paramami erősen figyeli saját magát, hogy mikor válik kórossá a viselkedése, mert továbbra sem hiszi el, hogy bajok letudva, innentől már csak egy jó nagy köpés a terminus.  Jól elszórakoztatja magát olyan dolgokon, hogy miért nem nagyobb a gyerek. Vagy hogy miért nem csinálnak flowmetriát, mikor hetek óta II. fokozatban érett a placenta. Vagy hogy miért nem kell heti UH, amikor egyik hétről a másikra eltűnik jó 10 cm magzatvíz. De az orvosom maga a megtestesült nyugalom, már a 34. hetet is betöltöttem, innentől az ő - fenyegető koraszüléses - munkája kb. véget ért, két hét múlva találkozunk, és aztán utána vagy még egyszer két hét, vagy sem, onnantól már nem számít.

Becsülettel kihúzom otthon, összeszorított lábakkal, és csak kétszer kapok - gondosan eltitkolt - sírógörcsöt. A tétlenségtől, a bezártságtól, a csalódástól, hogy a barátok száma (azon barátoké, akik felismerik, hogy a vészhelyzetben felajánlott, amúgy nagyon fontos és értékes segítség nem elég, ennek a sztorinak lelki vonulatai is vannak) konvergál a nullához. A bűntudathoz, hogy miért nem voltam erőszakosabb, mikor éreztem, hogy nincs minden rendben. A bűntudattól, hogy magamhoz húztam a bajt. A félelemtől, hogy egyik pillanatban - lehetőleg abban, amikor magam is elkezdem hinni, hogy minden rendben lesz - meghallom azt a bizonyos halk kis pukkanást. Nem, a megzuhanások nem állandósulnak, ebben segít a két gyerek, nincs időm belefulladni a saját agyszüleményeimbe. De mégis, a fizikai aktivitást vissza tudom venni, egyik napról a másikra. De az agyi aktivitást nem. Leghülyébb pillanataimban visszasírom a négy evvel ezelőtti köröket, amikor élesebb volt a szitu, és a kórházban olyan izomlazító, fájásgyengítő gyógyszereket kaptam, amitől kb. az egész napot átaludtam. Kint kánikula, bent agyhalál. Jó kis csapda.

Várok. Peregnek az órák, a napok. Elértük és elhagytuk az első és a második "csak még ezt várjuk meg együtt" napot. Akar boldog is lehetnék, mégsem vagyok az. Rohadtul nem így terveztem, túl sok időm van gondolkozni, és túl kevés időm ténylegesen meg is tenni. Édessé varázsolni az utolsó hármasban töltött napokat a gyerekekkel, pedig micsoda terveim voltak. Belemerülni a hónapokig tervezgetett vásárolgatásokba, a város teljesen különböző pontjain. Elégedetten bejelenteni a munkahelyemen, hogy a 36. héten befejezem a munkát, mert pár hét rákészülés az jól fog jönni, készülődni kell, a gyerekekkel lenni. Elmenni a férjemmel a tengerhez, még egy utolsó romantikus napot eltölteni valahol. A kétnapos babymoon utazás képe akkor tűnik el végleg, amikor kiderül, hogy Streptococcus B pozitív is vagyok, ezért jó lenne legalább négy órával a szülés előtt beérni a kórházba, antibiotikumos kezelés miatt. Igen, megint pesszimista vagyok, a fiamnál a magzatvíz-elfolyástól számított ötödik órában már túl voltam az egészen. Ja, hogy most nem így lesz. Hát persze, hiszen miért is kéne így lennie.

Most valami frappáns befejezés kéne, de szerintem happy endnek bőven elég az, hogy holnap indul a 35.hét, és még együtt vagyunk. Pénteken megünnepeljük a fiam születésnapját, és még aznap a férjem túl lesz egy újabb vizsgáján. Nekem ez a minimum célkitűzés, a férjem még két hetet kért. Meglátjuk. Igyekszem elűzni a fejemből a gondolatot, amit majdnem minden kismama érez, amikor a terhesség már valóban terhesség lesz: csak legyünk már túl rajta. Nem, ne legyünk, kell még az a pár hét. Lássunk reálisan, terminus itt nem lesz, ahhoz túl sűrűn gyakorol a méhem, túl sűrűn készül leszakadni a derekam. És a fejemben lakó szörny sem hagyja majd. Mert ha megtörténne, hogy nem lesz igaza, és szépen lassan elsétálnánk az augusztus elejéig, akkor megszégyenülten kulloghatna hátra az agyam legutolsó sarkába. Nem, elhagyni akkor sem hagyna el, hiszen a távol(abb)i jövőben tervezünk még további gyereket. És ha addig el is múlik a hisztéria, ha addigra sikerülne is helyre rángatni az önbizalmamat (nem is beszélve az orvosokkal szembeni bizalomról), akkor is kap majd egy újabb lehetőséget a fellépésre. Mert a körülmények miatt és/vagy az önmagunk által kreált szörnyek soha nem tűnnek el. Vagy igen? Van még esély rá, hogy a paramami egy varázslatos reggelen zenmamiként ébred?

Meni

KOMMENTEK

  • 2010.06.29 09:39:14Silverveil

    Meni,

    A fejedben lakó szörnyet szívesen látom néhány hetes nyaralásra a saját fejemben, tök jól ellenne az enyémmel.

  • 2010.06.29 09:47:05Meni

    Szorny-parti! :D

  • 2010.06.29 09:53:16mickimacko

    Ezek szerint eü fronton ott sem jobb a helyzet.

    Kitartás! Nem gondoltál arra, hogy elmenj pszichoterápiára? Lehet, hogy segítene a szörny-témában

  • 2010.06.29 09:53:24Lapis Lazuli

    Na, nem kellett holnapig várnom. Sajnos én is csak a saját szörnyemet tudom cserébe ajánlani. Szörny cserevakáció? Most el kell vinnem a szörnyeimet bevásárolni, én leszek az áruházban Edina rémálma...

  • 2010.06.29 10:01:08Meni

    Micimacko, gondoltam ra. De aztan elvetettem, egyelore a tagadasi fazisban vagyok :D Ha nem jon elo valami extra hosszu es extra nehez idoszak, akkor azert birom en ezt kezelni, csak ez a terhesseg tema kezdi egy kicsit durvan elohozni belolem a hulyet...

    LL, az sem rossz. Nekem tulajdonkeppen mar az is megnyugvas, ha latom hogy a tobbseg azert hozza ezt a szintet, csak van akinel mas kelti eletre a privat szornyeket...tudod, csoportosan meg szenvedni is vidamabb :D

  • 2010.06.29 10:03:47nyúlmama

    Meni
    Őszinte részvétem. Átérzem teljesen.A lányommal félidőtől feküdtem, kétszer 10 napot kórházban-ráadásul koraszülött kórházban, mert ott volt a dokim, így legalább akadt minden napra valami jó kis szörnyűség is, ott helyben-a többit otthon, szigorúan pisilni mehettem, meg mosakodni.Ismerős ez a csak még a jövő hetet bírjuk ki.
    A fiamnál ez csak a 30. héttől volt így, csak akkor ugye , súlyosbítva egy otthon lévő majdnem kétévessel.
    Úgyhogy mindig olyan elképedve szemléltem a terhesen mászkáló, utazó embereket-jé, ezt is lehet terhesen?
    De már a 35. hétben vagy, nagyon nayg baj már nem lehet.Innen mesziről sok sok együttérzést küldök, két egészséges, felnőtt kölök anyjaként.
    Fel a fejjel, kitartás.

  • 2010.06.29 10:05:42nyúlmama

    Ja, és szörnyeim szép számmal bvannak nekem is. Lehet,tényleg össze kéne őket ereszteni, aztán hadd idegesítsék egymást-helyettünk. Még tán ki is múlnának?:)

  • 2010.06.29 10:09:57farkasokkal tancolo

    Én már rengeteg terhességet végigolvastam a neten, no meg az ismerőseim közt is, és általában a legnehezebb terhességekből tökéletesen egészséges ujszülöttek szoktak kibujni. Egyetlen olyan nőt ismerek, akinél voltak gyanús jelek, nála flowmetria dolog játszott, a gyerek nem kapott elég táplálékot, na nála voltak bizonyos mozgáshibák, de mára az is rendeződött a gyógytornától, de az elég durva volt, a baba majd feleakkora volt méhen belül a 6-7 hónapban mint kellett volna, és innentől kórházban kellett feküdnie, és szó szerint zabálnia (ugyanis az anya is kórosan sovány volt). Aztán sikerült olyan 2800 grammos születési súlyt produkálni.

  • 2010.06.29 10:12:07Kyrae

    Meni, drukkolok nagyon hogy minél tovább bent maradjon a babád! Előhoztad az emlékeimet rendesen.
    Első terhesség: kicsit sok a magzatvíz. Para beindul, irány egy jóhírű, tévében nyilatkozgató orvos. MInden rendben, egy hónap múlva újra uh. Én egy hét múlva kórházban, mondom h sok a magzatíz, ikrek, összehúzódásaim vannak. Erre ők, hogy ekkora hassal szülni jöttem, nem? Én: 20. héten nem szeretnék. Infúzióra raktak, görcsök el, másnap reggel a nagyviziten döntenek. Vizit előtt megadta magát a sok víztől a burok, babák elmentek...
    Második terhesség: vérzek. Mire beérek nincs vér, nem hiszik el, haza. Ismét vérzek, de megint haza. Löketekben jött pár naponta. A harmadik taxival berohanás után bent tartanak végre, transzfúzió, lassan elfogy a vérem. Nem is vérzik anyuka, hazaengedjük. Ja, de mégis, megint transzfúzió. Nem lehet megtartani a babát, belehalna maga is, beleegyezik? Hát van más választásom?
    Harmadik terhesség: 16 hónapos, épp alszik :)
    Soha többé nem szülök, az én paramamim nem tűnik el már.
    Ja, ez mind sote1.

  • 2010.06.29 10:18:42másutt

    Hat en semmi szornyet nem latok Meni fejeben... meg semmi bajt Menivel ugy altalaban.

    Amit latok - bar partatlannak nem neveznem magam- az egy rendszer, ami pingpongot jatszik egy kismamaval, egy rendszert aminek a jobb keze nem tudja, mit csinal a bal.. es fingjuk nincsen hogyan kell kezelni egy terhessegi rendellenessget, vagy problemat.

    Ezt velem EGYSZER jatszottak el - jol ramijesztettek valamiert, ami semi nem volt, de volt par nagyon rossz hetem 3 eve... es senkinek nem kivanom ezt. Menivel pedig joparszor eljatszottak.

  • 2010.06.29 10:20:12Meni

    Kyrae, nagyon orulok annak a kis szuszogo 16 honaposnak! Azt nem csodalom, hogy nem akarsz tobb szulest, komolyan megertelek. Komolyra forditva a szot, az egesz irasnak az a halovany, de mar elore boritekolhato vetulete, hogy vajon mi az a szint, ami utan mar elhatalmasodnak a felelmek. Esetleg annyira, hogy befolyasoljak a jovot, jelen esetemben a tovabbi terhessegek vallalasat. Persze senki nem tudja. Csak nekem jol esett leirni.

  • 2010.06.29 10:25:51sony

    Legyél carpe diem mami, és ne tervezz előre!
    A 35. héttel egyébként is elégedett lehetsz, ha még két hetet kihúzol, akkor ott vagy a célegyenesben.
    Csak aztán ne morogj, ha a 41. hétig nem bújik ki a baba :)

  • 2010.06.29 10:27:14Kyrae

    MIndenkinél más ez a szint, gondolom. Azt tudom h az egészségügy és ezen belül is a terhesgondozás úgy bánik az anyukákkal mint a hülyegyerekkel. Mintha agyatlan hordozórakéták lennénk akiknek egy önálló gondolata se és beleszólása sem lehet abba hogy mi történik vele. Nekem ebből elegem van.

  • 2010.06.29 10:27:54amarilo

    Én is a pszichoterápiát ajánlom.

    Nem azért, mert "baj" van veled, mert "nem vagy normális", hanem mert olyan érzésed van (még ha jogosan is), ami akadályozza a normális életvitelt, és képes elhatalmasodni feletted.

  • 2010.06.29 10:29:59amarilo

    Bocs, inkább nem okoskodom, inkább csak azt mondom, hogy ÉN járok terápiára, és JELENTŐSEN megnövelte az életminőségemet, az életem élhetőségét.

  • 2010.06.29 10:33:47drlucifer

    Meni!
    Paraszörny helyett féltékenykedő, értetlen, hisztiző sárkányt tudok küldeni. Jó bolt ez neked? :-)
    Amúgy tökéletesen normális vagy, ilyen vagy olyan szörnyek mindenkinél felbukkannak néha...

  • 2010.06.29 10:34:44másutt

    sony
    en ezen rohogok honapok ota, szerintem az anya meggyozodese, hogy o BIZTOSAN koraszulni fog egyenesen aranyos a tulhordas eselyevel.
    ezert bejosoltam Meninek egy 4 kilosat ugy augusztus kozepere.. nagyon szretem ezzel cukkolni, mert olyan cukin razza ra a fejet.:)
    ;) gonosz.

    Kyrae
    jaja.
    mindenkit be lehet diliztetni, megfelelo kitratassal.

    egy kismamat paraztatni ulo madarra loves.

  • 2010.06.29 10:36:35Meni

    amarilo, okoskodjal nyugodtan, azert irtam, hogy legyen ra reakcio...ha az eletem minoseget zavarna a jelenseg, akkor keresnek egy terapiat, de per pillanat ugy gondolom, hogy ez a gond nalam meg csak a terhesseggel fugg ossze...es hala az egnek nem is magaval a babaval, mert bar konkretan nem irtam bele, azert valahogy se az elso, se a masodik korben nem aggodtam NAGYON es realisan, hogy a babaval valamilyen baj lesz...inkabb maga a banasmod, az ellatasi szisztema, es annak lelki vonulatai boritottak ki...ha tul leszek a terhessegen, a szornyek szepen hatterbe vonulnak, mert pl. a gyerekekkel kapcsolatban nem erzem magam korosan paramaminak...na jo, legyunk oszintek, csak neha...

  • 2010.06.29 10:38:18Meni

    Masutt :DDDD

  • 2010.06.29 10:39:56amarilo

    Oké, te érzed, hogy mit érzel!

  • 2010.06.29 10:46:22AZZ

    Meni!

    nem lesz semmi baj, 35 hét az már szuper!
    Én az elsőt hibátlan terhesség mellett váratlanul 36 hétre megszültem. A másodiknál 32. héttől kinyíltam, aztán végül 39 +6 -ra szültem.
    Ha ideges vagy, az izmaid befeszülnek, igenis meg kell találni a módját annak,hogy kicsit relaxálj, még ha elsőre lehetetlennek is tűnik. És meg kell teremteni a feltételeket. Hagyhattál volna magadnak több időt arra,hogy mindazt megcsináld,amire vágytál pl. azzal.hogy nem dolgozol olyan sokáig.


    a legjobbakat!!!

  • 2010.06.29 11:08:17csimota

    bor. kicsit. napi egy-fél decit. tokolítikum. a máj detoxol, gyerek nem lesz részeg, neuronjai továbbra is képződnek, migrálnak; a tieid meg esetleg relaxálnak is.

  • 2010.06.29 11:13:44Meni

    Csimota, mindjart jon FT, es elmondja hogy igazad van. Aztan jon Masutt, es leszedi a fejedet. En meg remelem viccelsz. Sem elviekben, se hatasmechanizmusaban nem ebben latom a megoldast...anyammal meg anno paleszt itattak korai osszehuzodasok ellen...na ennel azert fejlettebb az orvostudomany, akarmennyit fikazzuk is...

  • 2010.06.29 11:20:32másutt

    "a máj detoxol, gyerek nem lesz részeg, neuronjai továbbra is képződnek, migrálnak"
    Forrast kerek szepen arra, hogy a gyerek "nem lesz reszeg"
    Hivatalosat.

    En majdnem 2 evtizedet olyan helyen eltem, ahol egy kis marijuanas cigit javasoltak MINDEN ellen, hanyingertol idegessegig, meg terhes haskemenyedesig.
    Mert milyen jo az. Megnyugtat.

    Nekem ujat nem mondasz...
    De megbizhato, orvosi forras nelkul ez nekem csak azt jelenti, hogy sok alkesz keptelen abbahagyni a piat 9 honapra, es erre erveket gyart. ;)

    Relaxalnia neuronokat, muhaha.
    Azt lehet egy kis oralis kenyeztetessel, ha apukat ra tudod beszelni.
    :)

  • 2010.06.29 11:25:39meeko

    Meni, ha semmi közöm hozzá, mondd meg. Mit jelent a "modern technika" a fiatok fogantatása körül?

  • 2010.06.29 11:30:15Meni

    Meeko, semmi misztikusat. A modern technika es a megerzesek ott ertek ossze, hogy a 18. heti UHn derult ki, hogy fiu lesz. En meg abszolut empirikus alapokon ugy a 10. hettol biztos voltam benne. A fogantatas korul nem volt semmi modern, egyedul az OVU tesztet vetettem be ujdonsagkent, de azt is csak kisse valtozo hosszusagu ciklus miatt.

  • 2010.06.29 11:30:39Szityó

    Meni remélem minden rendben lesz!!!!!
    Én még csak a második hónapban vagyok és az első babámat várom, úgyhogy jól megijesztettetek, de muszáj optimistának lenni.;-)

  • 2010.06.29 11:55:12farkasokkal tancolo

    Mivel ijesztettek meg?

  • 2010.06.29 12:04:35Meni

    Szityo, nem kell megijedni. Elso korben orulni kell, hogy jon a baba. Masodik korben bizni az orvosokban, ha alul vagy felul nem logsz ki a sablonbol, akkor nagyon ugyesek es gondosak. Harmadsorban nem az en vagy mas sztorijaibol kell kiindulni. Nekem pont az a lelki nyugjeim egyike, hogy szamos baratnomet lattam es latom tok egeszsegesen kihordani 40 hetet, adott esetben munka es gyerekek mellett, es ez nekem bezzeg miert nem jon ossze. De hidd el, a tobbsegnek siman osszejon. Erre mantrazz!

  • 2010.06.29 12:08:11Fahéj és Feta

    Meni, nagyon drukkolok és mélyen átérzem az aggódásod!
    Sajnos én is átéltem hasonlót:
    Pontosan 29. betöltött hét, épp a biofizikai uh ajtajában valami meleget érzek. Wc-re el. Úristen vérzek!!!! Tulképp nem meglepő, mert a palcentám a méhszájhoz közel tapadt meg. Benttartanak 9 napig, anyósom mindvégig a nyakamon ül, én ettől tiszta ideg vagyok, anyum 2000 km-re tőlem. Aztán anyum a 8. napon megérkezik két hétig maradt velem, azt a két hetet otthon ágyban töltöttem, csak wc-re mehettem ki, lelkileg teljesen kivirultam megint. Anyu visszarepül Mo-ra szerdán délután. Megint anyós, belülről tiszta ideg vagyok ettől, hogy anyós van a nyakamon, már megint.... Pénteken este anyós hazament, 2 óra múlva jön haza férjem, de mengint azt az ismerős melegséget érzem. Wc-re ki. Úristen már megint vérzem... Este 9 óra van, férjenek telefon, közel lakó barátnak teleon és bevisznek a kórházba rögtön, infúzió, eda, császár és este 11:45-kor megszületik a lányom! 35 hetes és 3 napos terhes voltam. Rögtön felsírt, 47 cm és 2420g, makkegészséges! Ma 38 napos, itt szuszog mellettem....

  • 2010.06.29 12:13:20Fahéj és Feta

    Az már mellékes, hogy szentül, hiszem, hogy az anyós miatti hirtelen pszihikai visszaesés indította meg a szülést.
    Ha anyum tudott volna még két hetet maradni, hogy betöltsem a 37. hetet akkor simán kihúztam volna egyben addig.
    Anyós egyszerűen olyan belső ideget hoz rám, hogy az leírhatatlan....

  • 2010.06.29 12:15:27Fahéj és Feta

    Borzasztóan sajnálom, hogy az orvosi rendszer áldozata lettél, és egyik orvos sem kezelt téged kellő odafigyeléssel.... :(((((

  • 2010.06.29 12:23:08Anyek

    Szerintem teljesen normális, hogy aggódtál. Gondolom erre még rátett egy lapáttal a több orvos, nem volt egy fix megbízható ember, akinek a véleménye megnyugtathatott volna. Most azonban már itt vagy a célegyenesben, felejtsd el az aggódást, dőlj hátra és élvezd a hátralévő napokat.

  • 2010.06.29 12:24:26Meni

    En mondjuk nem erzem magam a rendszer aldozatakent, mert alapvetoen nem tortent semmi nagyobb baj, tehat valamit megis jol csinalnak. De a protokoll alapjan mennek, es ha attol el kell terni, az rohadtul nehezen jon ossze, meg legfelso szinteken is. Mert bejon a felelosseg kerdese, amit bizony vallalni kene valakinek, es akkor mar mennyivel konnyebb menni a vonalon, aztan a T. kismama meg huzzon a verbe a megerzeseivel meg az aggodalmaival egyutt. Nagyon keves manapsag az az orvos, aki mer onallo utat valasztani, es mivel itt fizetos rendszer van, meg azt sem mondhatjak - nem is baj amugy - hogy akkor tessek befekudni a korhazba, a biztonsag kedveert, a nullaert. Mert senki az eletben nem fizeti egy egeszeszseges biztonsagi alapu bent tartasat hetekig. Inkabb ingazzak be tobbszor. Ez nekem teher, nem a rendszernek, es ha veletlenul megis inkabb jobb lett volna bent maradni, akkor igy jartam. Azert amikor komolyabb bajok vannak, akkor nagyon hatekony a rendszer. Nem embersegesebb, de hatekony.

  • 2010.06.29 12:31:22másutt

    "alapvetoen nem tortent semmi nagyobb baj, tehat valamit megis jol csinalnak"

    alapvetoen VELED nem volt nagyobb baj, nem?
    ez kinek az erdeme?
    ;)

    az meg hogy te minek erzed magad, ugysem szamit, ha MI megmondjuk, hogy mi is vagy. :D

  • 2010.06.29 12:43:01peanut

    Wow...hát ha én elmesélem, hogy tegnap hogy jártam az indiai uh technikussal, aki süket is volt.... csak annyit kérdeztem tőle így a 23 héten, hogyha megtenné, hogy elmondja nekem hol van a placenta? Feljebb ment-e már? Vagy készüljek az agyamban a császárra - az utóbbit gondoltam magamban. Közölte erős akcentussal, nem, kérdezzem az orvost mert a kérdések csak kérdésekhez vezetnek...akkor mondtam neki, megvárható-e a férjem, hogy együtt legyünk, mikoris (ha) megmondja a baba nemét...nem, ezt csakis az anyukának mondjuk el...de áruljam már el, miért beszélek britt akcentussal... mondom neki, mert tegnap eltöltöttem pár órát az ausztrál barátnőmmel-nekem fel sem tűnik úgy járok akcentusból akcentusba- de az övét is simán átveszem pár óra után...amin jót röhögött fehér magyar kiscsaj indiai v. punjabi akcentussal..hahaha.
    Aztán megmutatta a kicsinek az ujjait volt 2..ok de hol a többi??? A Mano leadta a peace jelet és aztán egy hatalmas kinagyított pénisszel találtam magam szemben...a választott nevünk Frederick, ami béketartót jelent...peace.

  • 2010.06.29 12:51:25Meni

    jaj, ez nagy kedvencem nekem is, amikor a technikus hummog, rancolja a homlokat, de az istennek sem mond semmit, mert majd a doktor az...akihez esetleg napokkal kesobb jutok el...csucs az, amikor megkerdezte az amugy nagyon szimpi no, hogy nem ereztem e hogy szivarog a magzatviz...ja, neeeem, nem keves, majd a doktornovel megbeszelik...aham... :)

  • 2010.06.29 13:54:09pilár

    Hát Meni én nem csodálom hogy paramami vagy, amikor képtelenek emberként kezelni az ottani egészségügyben. Elképesztő, hogy neked kell folyton erőszakoskodni, hogy az előzményeket is figyeljék, meg vegyenek komolyan.
    Az klassz hogy már idáig eljutottál, nem is sejtettem, hogy ilyen komoly tortúra után vagy (persze tudtam hogy egyszerű nem volt) én is azt mondom most már kitartás, ez már tényleg a célegyenes!

  • 2010.06.29 13:58:58Meni

    Nem baj, most mar siman eljutottam oda, hogy belepofazok egy nagyvizitbe, ha a felvezeteskor kihagynak valamit. Sot, legutobb mar annyira elborult az agyam, hogy kepes voltam a szavaba vagni az osztalyvezeto foorvosnak, hogy Taksiv! aki kb. annyit tesz, hogy figyelj mar ide (baszod)! Nagyjabol annyira udvarias, hogy a gyerekeknek is csak akkor mondom igy, ha nagyon felhuznak...csak nehogy egyszer Magyarorszagon vegyem fel ezt a stilust, ahol egy ilyen utan szerintem a doki se kopni se nyelni nem tudna...vagy igen? mondjuk kopni, lehet hogy igen :D

  • 2010.06.29 14:07:33pilár

    Szerintem jól teszed, mert így legfeljebb kicsit azt érzed hogy udvariatlan voltál, de ha nem szólnál, akkor szerintem jobban bánnád, mert úgy éreznéd nem tettél meg mindent, és lesz 'mi van ha épp emiatt történik valami' para.

  • 2010.06.29 15:21:34Athe

    A sztori teljesen lekötött
    borzasztó gyorsan el lehet veszni az egyészségügy kusza erdejében itthon is.
    Én például attól paráztam be folyton, hogy ugyanarra a tünetre 3 egymásnak homlokegyenest ellentmondó információt mondott 3 különböző szakember
    Túl ezeken mára megtanultam azt is (amit fejben persze már tudtam) hogy ha az orvos szolgáltat, és ha egy kicsit is kételkedem benne, nem jó a bánásmód, nem alapos, stb, akkor szó nélkül otthagyom, és keresek egy másikat. Nem hagyom, hogy bedaráljon a rendszer, csak azért, mert le tudnak azzal oltani, hogy úgysem értek hozzá.

    Nagyon drukkolok Meni, ha augusztus elejéig nem is húzod, de július végéig remélem mindenképpen! :)

  • 2010.06.29 15:40:31Paramami

    Meni, de szuper, hogy írtál! A Te írásaidat mindig nagyon szeretem, de most meg különösen nagyon érdekelt amúgy is, hogy mi van Veled, úgyhogy örültem, hogy képbe hoztál minket!

    Két dolgon viszont fennakadtam (de nehogy megsértődj ám, csak kérdezek): 1) Hogy lehet, hogy cukorproblémákkal, potenciálisan fenyegető vetéléssel Te még dolgoztál? Vagy akkor még csak a cukorral volt baj, és a koraszülés réme nem kezdett kísérteni? Így retrospektíven mit gondolsz, számított, hogy nem pihentél többet, vagy mindegy lett volna az érzésed szerint? Azért faggatlak, mert itthon engem kevesebbért ágyba parancsoltak ketteskével, hát most furcsálltam, hogy Te meg teljes erőbedobással dolgoztál. 2) Tényleg 3-4 perces fájásokkal vezettél? Én 7-8 percesekkel az anyósülésen alig bírtam ki az utat (ami nem sok) a kórházig. Vagy Neked akkor még nem fájt, csak görcsölt? Nem aggódtál, hogy mi lesz az úton, ha esetleg elkezd fájni is?

  • 2010.06.29 15:45:19Paramami

    Folyt: nagyon irigyellek, hogy Ti még a három után is terveztek gyereket! Tudom, hogy Neked is a négy az ideális - nekem is az lenne, de valahogy most, kettő és három között azt érzem, bármennyire is vágynék még egyre, nekem azt hiszem, nem fog beleférni. Megkérdezhetem, hogy hány éves vagy? Én most 36, és egy halvány elméleti esélye van annak, hogy (ha most minden jól alakul, mert jelenleg a 8. hétben vagyok, de az előző elhalt, és most is van némi para, hogy a mostani babával nem lesz-e ugyanaz, a következő hetekben még semmi nem biztos, most is picit kisebb, mint kéne) 40 évesen szülök még egyet, de ennek inkább most elméleti esélyét látok. Magamban erőt nem érzek hozzá, a férjemben meg vágy sincs rá, ami bennem legalább megvan.

    (Csak Neked, zárójelben: gondolkodtam, hogy húzlak kicsit azzal, hogy milyen paraszt vagy, hogy így beszólsz nekem nyilvánosan egy ilyen zsúfolt fórumon - Paramami, kussolj! -, de aztán elvetettem a dolgot, mert szerintem jó sokan nem értették volna a poént, aztán jöttek volna csőstől a kommentek, hogy ki a paraszt:)))

  • 2010.06.29 16:07:46Puszpanya

    Nekem az egyik UH-t 3 csaj csinálta egymás után. A másodiknál enyhén elhaláloztam, zölddé váltam. A 3.nál megkérdeztem, h ugyan mi a probléma. Jajj semmi, az első 2 gyakorolta csak a gép használatát, mert most tanulnak... :D

  • 2010.06.29 16:07:55Meni

    Paramami, mar akkor vigyorogtam, amikor lattam, hogy irtal. Tok kiment a fejembol, hogy van akinek ez a nickje, de szerintem Tunde is elfelejtette, mert akkor nem ezzel a cimmel jott volna ki...elkepzelem, hogy meglepodtel, mikor lattad, hogy igy megszolitottak :D

    Valaszok: csak a cukor es a korabbi koraszules miatt nem allitottak le a munkat, ulomunkam van, napi het ora, kocsival jarok be, szoval ram biztak, mennyit birok. A ferjem pedzegette, hogy junius elejetol nem kene dolgozni, vagy csak kevesebb oraban, de latta rajtam, hogy nem biztos hogy jot tenne itthon dekkolni, igy ram bizta. A szervezetem meg majus 29e korul mondta be az unalmast, szoval vegul neki volt igaza :) Nem tudom, hogy volt e koze a pihenes hianyanak az osszehuzodasokhoz, de az teny, hogy most itthon vagyok, jopar hete, es meg mindig nem multak el. Hmmm, mondjuk ugy, gyanus...

    A vezetessel ugy voltam, hogy a CTG helyszine es a korhaz kozott 10 percet kellett vezetnem. A ferjem nem volt Jeruzsalemben, otthon varta hogy kierjen taxival a babysitter. Eppen aznap nem volt senki aki segitsen, igy egyedul indultam neki, akkor meg nem tunt ilyen durvanak a folytatas. Effektiv fajni csak a korhazban kezdett el. Valaszthattam, hogy vagy en atvezetek, vagy kihivom a mentoket. Na azt azert nem. Nem volt semmi gondom a vezetessel amugy, sot, most is ugy gondolom, hogyha nem ugy indul a szulesem, hogy elfolyik a viz, es jonnek a szo szerinti fajasok, akkor siman bevezetek en Jeruzsalembe, es majd odajon a ferjem, amikor es ahogy tud. Az fontosabb volt, es szuleskor is az lesz, hogy a gyerekek ne lassanak idegbeteg rohangalast maguk korul.

    A tobbedik gyerekrol> eloszor is drukkolok, hogy minden jol menjen most. Azon szerintem meg nem erdemes agyalni, hogy mennyire fogod akarni, birni a harmadikkal. En sem tudom. Erre a harmas szamu versenyzore eros igenyunk volt, ferjemnek tovabbiakra is. De semmi sincs kobe vesve. Most vagyok 32. Meglatjuk.

  • 2010.06.29 16:12:22Puszpanya

    2010.06.29 15:21:34Athe

    Arra vigyázz, h ne addig keresd az új és újabb dokit, míg nem azt hallod, ami szerinted a helyes diagnózis...

  • 2010.06.29 17:07:52Paramami

    Meni, reagálva a nagycsaládra: Azt hiszem, kicsit kusza volt, amit írtam: a háromra nekünk is "erős igényünk" van, ezért is van a hasamban most a harmadik. Ha vele sem lesz rendben minden, akkor még nem tudom, mi lesz, mert a férjem azt mondta, nem bír ki még egy vetélést, akkor itt megálltunk. Ő rosszabbul bírta az előző baba elhalását, mint én. Ha most minden rendben lesz, valóban fogalmam nincs, hogy fogom bírni hárommal, de most eléggé fáradt vagyok. Annyira nem, hogy ezt a babát ne vállaljam (tényleg nagyon vágyunk rá), de annyira igen, hogy úgy érezzem, hogy az már mindenkinek a rovására menne, ha négy lenne. De persze nem tudom, mi lesz majd 4 év múlva. Én kicsit későn kezdtem a gyerekvállalást, 32 évesen (a négy gyerekes vágyhoz képest későn), de hamarabb sajnos én nem voltam kész erre a feladatra. Meg nálam a családban nemzedékek óta mindenki későn kezdte, a nagymamám 32 évesen, mikor férjhez ment, reménytelen vénlánynak számított, de még a dédmamám is nagyon későn ment férjhez, fura lett volna nekem huszonévesen szülni, férjhez is a húszas éveim végén mentem.

    Még egy kérdés: Izraelben tényleg nem ciki a nagycsalád? Ott mennyi gyereket szülnek átlagban a Te környezetedben a házasságban élő nők? Úgy hallottam, ott tényleg érték a gyerek, és jóval többet szülnek, mint nálunk, de érdekel, Te hogy látod, aki tényleg ott él és éppen szaporodik:)

  • 2010.06.29 17:11:31Paramami

    Ja, eredeti terv nálunk a két évenként egy gyerek volt, amíg négy nem lesz: hát ezt érzem most KIZÁRTnak, bár a harmadiknál, ha minden rendben lesz, hozzuk a tervet, de azt MOST nem tudom elképzelni, hogy két év múlva még egy. Minimum négy év szünetet kérek ezután, ha nem állok meg végleg:) (Mondom most, hogy olyan hányingerem van folyamatosan, hogy az életkedvem szó szerint elment, és fogalmam sincs, egy gyereket is miért vállaltam, de ez már a másodiknál is így volt, ott is tiszta depresszió voltam az első három hónapban, pedig őt is akartam tiszta szívemből. Nem jól bírom a rosszullétet, na.)

  • 2010.06.29 17:15:28Ziebi

    Meni, engem is nagyon magával ragadott az írásod, elég hamar rá is jöttem kinek a nevét fogom majd alul találni (a gyerekek számából, nem a parázásból :D ).
    Okosat nem tudok mondani, max a szörnycserevakációba tudok beszállni. Te küldöd hozzám a tiéd, nálam fel fogja dobni a talpát, mivel nem vagyok babás, nem lesz értelme a koránszülős paráknak, én meg küldöm az enyémet, akinek az a mantrája hogy "jaj miért nem vagyok még terhes biztos valami nem stimmel", ennek meg nálad nem lesz értelme, mindkét szörny éhen hal, mi meg boldogan élünk..na? :)

  • 2010.06.29 17:44:46aranyhajú

    Én nem vagyok parázós. Inkább azt mondanám, hogy egy elfogadó személyiség vagyok. Az első gyerekünknél az elhatározástól számítva a nyolcadik hónapban estem teherbe, de soha nem jutott az eszembe, hogy "Miért nem sikerül? Miért vagyok ilyen szerencsétlen?" vagy valami hasonló. Úgy gondoltam, hogy azért nem jött össze a bébi, mert még nem volt itt az ideje. És kb. mindennel kapcsolatban így érzek. Ráadásul a férjem egy örök optimista, neki minden aggódó szavamra volt egy válasza. Kicsi a magzat?- Könnyebben fogsz szülni. Nagy a gyerek?- Mert erős. Lehet, hogy hamarabb meglesz?- Gyorsan túl leszel az egészen. A 40. héten vagyunk, de semmi jele, hogy szülni fogok?- Legalább érett lesz a baba. És így tovább. Ez nagyon nagy segítség volt, mivel végtelenül megnyugtatott, mert elhittem a férjem válaszait. Na persze a tapasztalat is sokat számít. A harmadiknál már nemigen tudtak semmivel sem csőbe húzni, legyen szó ultrahangról, szoptatásról, mérlegről vagy bármi másról.

  • 2010.06.29 18:34:14bigyo83

    Meni!

    Kitartást!!!
    34 hetesen ugyanezt "játszottam" el a melegfront miatt. Doki döntött, nem fektet be mert míg otthon 22 fok van, a klinikán 27 és 10 perc alatt beérünk.
    Ezért a lépéséért a nővérkék konkrétan hülyének nézték az orvosom...majd 2 perc múlva egyhangúan megszavazták, hogy én ballagjak el 3 utcával arrébb a patikába 40 fokban a receptre felírt szteroidomért majd vissza.
    A fekvés és az ipari mennyiségű magnézium végül meghozta a hatását. Gyerek még a "helyén" így 37 hetesen.

  • 2010.06.29 19:47:41Athe

    Puszpanya: nem, én megtaláltam azt a dokit, akiben megbízok, tovább nem keresek
    Nem önigazolást (elfogadható diagnózist) kerestem, amikor a megfelelő doki után kutattam, hanem egyszerűen voltak szempontok, hogy például kommunikáljon normálisan, kezeljen egyenrangú félként, bízzak meg benne, és a döntéseiben stb.

  • 2010.06.29 21:36:18Felicitasz

    Te tényleg nagyon akarod az(oka)t a gyerek(ek)et, ha ezt képes vagy érte(ük) végigcsinálni. Nagyon csodállak, és nagyon szurkolok Neked, terminust kívánok, amolyan rendeset, 39+6, és azt, hogy minden rendben legyen.

  • 2010.06.29 22:51:52Wish1973

    Meni, sztem két végén égeted a gyertyát ezzel a í2 lesz még gyerekünk" dologgal. én biztos nem provokálnám a sorsot 3-ból 3 problémás terhesség után. sztem jelez neked a szervezet. és amennyire tudom, akinek egyszer terhességi cukra volt, az a köv. terhességnél sem ússza meg, és örülhet, ha utána nem marad terhesség nélkül is cukros.
    én összetenném a két kezem, ha ilyen előzmények után épségben, egészségben megszülnék, és 3 egészséges gyerek után baromira nem ugrálnék, h "még-még"
    persze, mindenki azt csinál, amit akar, de ne haragudj meg, ha nem állok be a tapsikolók sorába

  • 2010.06.29 23:05:03ditakai

    wish, úgy gondolom, hogy akinél zillió gyerek van betervezve, annak a gyerekei számából adódóan egyébként nem lenne világ vége az sem, hogy nem egyformán 'hibátlanok' mindannyian

    saját döntés

    nekem is idegen hozzáállás, de te is tudod, hogy sokkal erősebb késztetés a plusz gyerek bevállalása annál, hogy lesz-e három hét körömrágás és gebasz a végén, vagy nem lesz

  • 2010.06.29 23:08:42Paramami

    Wish,

    Itt azért a terhességek voltak problémásak, de utána az eredmény (eddig, és reméljük most is) tökéletes. Nem arról van szó, hogy egy szörnyű genetikai hibát örökít át Meni, amivel az élet szenvedés, de őt nem érdekli, mert gyereket akar és kész. Plusz azt gondolom, hogy az orvosa megmondaná, ha már rá és/vagy a babára veszélyes lenne a következő várandósság.

    Mit szóljon az a barátnőm, akinek három vetélés után negyedikre 30. héten sikerült szülnie? Semmire nem vágyik jobban, mint egy kistesóra (eredetileg öt gyereket akartak). Adja föl, mert neki úgysem megy majd? Hát nem ilyen az ember, a gyerek (júliusra volt kiírva, még mindig nem született volna meg) jól van egyelőre, és ők reménykednek, hogy legközelebb másképp lesz, illetve igyekeznek felkészülni arra, ha mégsem lesz másképp. Én eléggé aggódok miattuk, de a helyükben én is pontosan így éreznék. Nehéz feladni az álmaidat, mert voltak útközben "technikai nehézségek".

  • 2010.06.29 23:27:11renege

    Azért az sem mindegy, hogy kisetesó a tét, vagy a negyedik. Szerintem.

    Másrészről meg sokat számít, hogy maradandó károsodása lehet-e az anyának egy újabb terhesség vállalásával.
    Szerintem Wish csak erre akart rávilágítani, hogy az álmodozás mellett ezeket is érdemes komolyan számbavenni. Azért 3 gyerek nem a kevés kategória.

  • 2010.06.29 23:44:20nyúlmama

    Hát nem tudom, én most wish és renege álláspontján vagyok,
    közöm nulla, tudom.
    De én három veszélyeztetett után nem próbálkoznék többet , az biztos.
    És wish nem a gyerekekről beszélt, hanem az anyáról-ami azért van olyan fontos, remélem, a XXI. században, mint a gyerek.
    Egy anya akkor tudja ellátni feladatait, ha egészséges, ha egyáltalán van.
    És itt arról is szó van, keményen, hogy valamiért nem megy ez a dolog olyan könnyen, Lehet, ez jelent valamit.
    Én is hármat akartam. Aztán a második veszélyeztetett és a második császár után azt mondta az orvos, hogy legyen nekem elég a két egészséges gyerekem, ne kísértsem a sorsot tovább.

  • 2010.06.29 23:44:58Wish1973

    így van, renege, épp ezt vélelmezem. ok, h a gyerekek frankók, csak épp jó az, ha az ember fitten fel is tudja nevelni őket. és , Paramami, ha végigolvastad a cikket (feltételezem, h igen) akkor tisztán lejön belőle, h az orvosok kissé lazán veszik a dolgokat, úgyhogy azok alapján nem feltételezem, h kiabálnának, h kockázatos lenne bmi is. biztos van ebben egy adag hit-kérdés is. bár, akár tök ateista is lehet egy doki.

  • 2010.06.29 23:45:43nyúlmama

    bg, én megfogadtam, hogy nem szállok be veled semmibe, de ez undorító volt.

  • 2010.06.29 23:46:15Wish1973

    na, közben Nyúlmama beelőzött. örülök , h azért érthető, mire gondoltam

  • 2010.06.29 23:59:17nyúlmama

    Wish, nekem rögtön az elején beugrott egy emlékem,amikor én feküdtem bent a Schöpf-ben.
    Akkor halt meg egy anyuka.Az első gyerekével majdnem ott maradt, annyira vérzett. Megmondták neki, hogy ne szüljön még egyet, mert nagy baj lesz. Szült. Nagy baj lett.

  • 2010.06.30 00:57:22a szív fészkei

    nyúlmama, te is a Schöpfben? Múltkor nosztalgiáztam a Nádori cuki[link] teraszán a daliás időkről. :-))
    Nekem is azt mondta az orvos, hogy egy harmadikat végig fekve tudok csak kihordani. Ez aránytalan terhet rótt volna a két meglévőre és a családomra.

    Szerintem igazad van.

  • 2010.06.30 01:51:00Anke-tto

    Tünde,
    lesz monológozó hely? Dühöngőre talán nincs szükségem, elég, ha csak kiírhatnám magam egy egy poszt után, úgy hogy csak mondhassam a magamét.

  • 2010.06.30 02:49:15cozumel

    Gizi

    szerintem akar vallasos meggyozodesbol, akar nagycsalados rajongasbol szul az ember sok gyereket, semmikepp nem ugy szuli, hogy eleve gyermek-es nogyilkos terminatorokat hozzon a vilagra.

    ha orthodox zsido, es felkatonai rezsimben el, akkor sem.

    mint ahogy azt sem gondolom, hogy a szinten vallasos kotelessegbol szinten nagyon sok gyermeket vallalo palesztin asszony sem azert szuli, hogy kis ongyilkos merenylo utanpotlasokat hozzon a vilagra.

  • 2010.06.30 06:32:02Meni

    nem, egyaltalan nem ciki a nagycsalad itt nalunk, sot, sajnos a tarsadalom bizonyos retegeiben az a ciki, ha nincs 3+ gyerek...ha jol emlekszem a 2009-es statisztikakra, akkor a zsido csaladokban 4.6, a palesztin csaladokban 5.2, a keresztenyeknel 2.3 volt az atlagos gyerekszam (de nagyon nagy a szoras, minden csoportban sok a szelsoertek)

    abban a kornyezetben (agyi, vallasi, anyagi stb.) atlagosan 3-4 gyerek szuletik egy csaladban, de ez fugg attol, hogy milyen a gyerekek neme, mert ahol csak lanyok vannak vagy csak fiuk, ott azert altalaban tesznek meg tovabbi probalkozasokat :)

    wish, egyaltalan nem sertodom meg azon amit irtal, miert is tennem, nincs benne semmi rosszindulat...a poszt legvegen emlitem a tovabbi terveinket, de Paramaminak irt egyik valaszomban reszleteztem kicsit jobban, hogy ezt a harmadikat nagyon akartuk, a tovabbiakat meglatjuk...igen, az egeszsegugyi vonzatat nem soroltam fel a majdani dontesunket befolyasolo tenyezok koze, de nyilvan fogok beszelni egy jo szakemberrel (ez az utolso szakerto annak tunik), hogy mik a kilatasok

    annyit azert fontosnak erzek elmondani, hogy a masodik terhessegem teljesen egeszseges volt - ugy ertem az en szempontombol is - es meg cukrom sem volt...senki nem tudja megmondani, miert...ha ebbol a terhessegbol visszamarad a cukor (mert tudom, erre sajnos tobb mint 50% esely van), akkor nyilvan sok minden meg fog valtozni a hozzaallasban...es azert ezzel a mostani terhesseggel is legelejetol benne volt a pakliban, hogy nem lesz minden 100% a vegen, pont azert vartunk addig, amig a kisebbik gyerekunk is sok mindenben felno ahhoz, amin most atmegyunk...nem lelkileg, mert nyilvan neki is megterhelo, hogy nem emelgetem, nem jatszunk annyit, nem megyunk annyit, de mondjuk pelenkazni, etetni, oltoztetni mar nem kell, es ezek mind a "minosegi idore" fordithato energiaimat novelik...

  • 2010.06.30 12:28:03Veg_

    Meni: hát ez elég ijesztően hangzott... Remélem szedsz magnéziumot és halolajkapszulát vagy omega hármat, hátha segit lenyugtatni a koma környezetét. De tuti szedsz, szóval ez csak elvi kérdés volt :D
    Remélem, minél késöbb olvasok a gyerekről itt kint :)

  • 2010.06.30 14:35:29Wiskas

    Ha van egy doki akiben megbízol, és figyel rád minden könnyebben megy! A második orvosommal egyszer beszéltünk, hogy éjjel elindult a riasztónk véletlenül és erre a nagylány megijedt és azóta nem akar este lefeküdni. A következő találkozáskor megkérdezte már nem fél e éjszaka a kicsi...
    Na akkor igazán belopta magát a szívembe! :)
    Hülyeségnek tűnik, de a kiszolgáltatottság a legszörnyűbb ilyenkor meggyőződésem, hogy a biztonságérzet a legfontosabb mind a család mind az orvos felé ilyenkor.
    Szorítok nagyon nektek!

  • 2010.06.30 14:36:44Wiskas

    Nálam egy tanuló orvos UH gyakorlásakor vett észre a főorvos "még egy húgyhólyagot" pontosabban kiderült, hogy ezt csak annak hitték, ott van az igazi e mögött...
    Na mentem a dokimhoz + másik orvoshoz is (nem bízom egy véleményben) mindketten más-más specialistához küldtek, mert vagy petefészek ciszta a kislánynál vagy uréter cső záródás. A nőgyógyászom elkezdte boncolgatni a témát, hogy a ciszta felszívódhat sokszor már szüléskor, de ha esetleg a másik akkor azt pocakban még műteni kell és az így meg úgy... Na ekkor mondtam, hogy hagyja abba, nem vagyok rá kíváncsi, először derüljön ki mi az valójában, majd akkor idegeskedek ezen ha muszáj. Szerencsére ciszta volt és kb. 1 hetesen már el is tűnt a kicsinél. :)
    Gondolom sejtitek, hogy inkább másik orvosnál szültem másodszor...

  • 2010.06.30 21:06:54csimota

    MEni,

    Minden parád ellenére/mellett remélem rendben lesznek a dolgok. Azért én mondjuk az előzmények ismeretében innentől mentőt hívnék. Persze nem azért, hogy tuti baj lesz, hanem hogy még biztonságosabb legyen. Nem szégyen, nem néznek hülyének, bárhol is hívsz mentőt.

    A gyerekek szerintem nagyon élvezhetik, ha előre elmeséltek nekik mindent, mi lehet, hogy mennek a dolgok. A fiamnak elmeséltük, mert kérdezte, hogy mi lesz, hogy jön ki a gyerek. Jött az UH-ra, megnézte a tesót, és fennhangon mesélte a maga két és fél évével mindenkinek, hogy kivágta doktorbácsi a tesót anya hasából.

    Hogy én is parázok egy kicsit? Hogyne! Detto 32, detto harmadik gyerek-még az elején a terhességnek-, előzővel a terhesség utolsó pillanatában néma hegszétválás. Ha jóslóm lesz, promt műtenek a terminus vége felé. Családi segítség helyben zero, lakás 50nm stb.stb... de ha ő jönni akar, várjuk szeretettel. Bár kicsit később is jöhetett volna, de lehet, hogy valami nagyon fontos dolga lesz itt köztünk. Ha más nem, randalírozni a testvéreivel.

  • 2010.06.30 21:14:42csimota

    most ezen röhögök....ezt a feldolgozás-kombót :)

    [link]

  • 2010.06.30 21:36:25Wish1973

    feloldozásnak olvastam, és kuravmód nem értettem:D na, így újraolvasva már ok:D

  • 2010.07.01 06:31:15Veg_

    Meni: javaslom, hogy felezzetek másuttal :) Neked átadja a fele zenjét, te meg annak a felét hogy uristen, mindjárt jön a gyerek, jajj, remélem nem lesz baj. Ettől másutt nekiáll, és befejezi a teendőit, te meg higgadtabb leszel :)

  • 2010.07.01 07:48:54Veg_

    Cukkorparásaknak javaslom, hogy a gyümölcslét maga állitsa elő (az itthoni izé bármiből csinál levet, legyen petrezselyem, répa, vagy alma), akkor tuti nincs se E, se tartósitószer, se cukor, csak ami a gyümölcsben van, viszont ugye az nem hozzáadott cukor, ennyitől nem lesz kirohadt foku idióta. Vagy késöbb nem adtok a kezébe egy gyümölcsdarabot se, mert cukor? A természetesen növényekben levő cukor (pl. a hagyma, cékla, répa cukortartalma se semmi), és egy minimális mennyiségü só nem árt, és javitja az izélményt...
    Szerintem egész piciknek meg legjobb a viz :)

  • 2010.07.01 07:52:42Veg_

    Grr... Természetesen nem ide szántam :D

  • 2010.07.01 07:56:32pilár

    Veg tetszett a "kirohadt foku idióta" :)))))

  • 2010.07.01 08:32:17Veg_

    Jóvanna, dupla tévedés volt, fogura gondoltam :D Ez a nap már csak ilyen *hüpp*

  • 2010.07.01 10:15:25Leluti

    Meni, szorítok értetek és erőt és egészséget kívánok a továbbiakra.
    Én is cukros voltam mind a kettővel. 160 grammos szénhidrátdiétával. Azt hittem éhen fogok halni. Az első két hétben 2 kilót fogytam a felszedett 4-ből. Aztán megszoktam, olyannyira, hogy azóta lényegesen kevesebb kenyeret eszem.
    32 hetestől pedig szigorú ágynyugalom, csak a legszükségesebb kimozdulás, így is elfogyott a méhszáj 36 hetesre. Épp csak, de betöltöttük a 38-at. 52 centi 3250 g. Nem lett kicsi.

    Kyrae minden tiszteletem a tiéd.

SZÓLJON HOZZÁ!

Kórházfigyelő

  • Budapesti kórházak
  • Vidéki kórházak

Kérdezz szakértőnktől

Dr. Gyarmati Andrea gyermekgyógyász válaszol.

Kérdezni szeretnék »

Blogok, amiket olvasunk

CsP Lefeküdtünk, mégsem szexeltünk

Levélírónk annyira tiszteletben tartja a lány kérését, miszerint lassítsanak, hogy megpróbál lopakodó üzemmódba helyezkedni az ágyban.

Makronauta Aszalt gyümölcs kompót

Hogyan varázsolhatunk a télbe nyarat? Igen, aszalt gyümölcsökkel! És ha még egy kis praktikával, néhány adalékkal megbolondítjuk, máris ott vagyunk!

Juhari Zsuzsanna Hátborzongató ölelés

Akadt olyan sír, amelyben nemi aktus pózát utánozva temették el a párt.

Asperger 2.0 Érzelmi vakság

A férjem az alexitímia tipikus tüneteit mutatja – ő sokáig képtelen volt beszélni minden olyan témáról, ami erős érzelmeket váltott ki belőle, és most is csak nagyon nehezen nyílik meg.
Ajánlok blogbejegyzést

OnGo beszámolók

Hirdetés

Hirdetés