Reggelizünk. Milos a székében, én az asztalnál. Milos észvesztően sivít.
- Mit kérsz? Kiflit? - tagolom kedvesen.
- NEN! - vágja rá egyből (ez nála a nem), és nyúl a kifliért.
- Tessék édesem, jó étvágyat.
Megcsinálom a szendvicsemet, a kutya is beáll az őrhelyére, az etetőszék alá. Nemsokára megkezdődik a morzsa- és nagyobb darabok hullása.
Egy perc csend, majd Milos fejhangon felvisít.
- Mit kérsz? Felvágottat?
- NEN! - szól határozottan, és nyúl a szalámi felé.
- Tessék, bár tegnap sem ízlett...
Most sem ízlik neki, felvisít, és lehajítja a kutya fejére. Chili kicsit zavarba jön, de lepecázza a feje búbjáról az illatos falatot. Milos eddigre már kiszemelte a paprikámat. Gurgulázva felüvölt, rezegnek az ablakok.
- Paprikát kérsz? - semmi sem rendíthet meg a nyugalmamban.
Levágok egy kicsit neki.
- Tessék...
- NEN! - röhög rám, megkóstolja, elhajítja. Sebaj, kell a vitamin a kutyának is. Nyúlkál az asztal felé, és visít. Na persze, neki az EGÉSZ paprika kell.
- Na legyen jó napod, itt van - adom oda neki.
- NEN! - röhög rám, és beleharap a paprikába. Mérhetetlenül felháborodik azon, hogy pontosan olyan íze van, mint az előző szeletnek. Rám ordít, paprikát pályára állít, de én röptében elkapom. Még csak az kéne, hogy a kutya összefossa az előszobát a sok paprikától. Kis csend, én eszem, ő kiflit morzsáz, csócsál.
Közben kész a kakaóm, az is kell neki. Kap kiskanállal, melléfolyatja, kér a nagy bögréből (NEN, NEN!), szürcsöl, diszkréten fuldoklik. Kanalazok neki egy kis felespohárba, miközben dobhártya-szaggatóan sivít. A kis pohárból ügyesen szürcsöl.
Végre befejezzük. Nekem lüktet a fejem a sivítástól, de Milos elégedett. A türelmem még mindig a topon van, holmi bébivisítás nem hoz ki a sodromból, két ovis írelte kikezdhetetlenre az idegeimet.
Leveszem Milost az etetőszékből, földre állítom, lesöpröm róla a morzsát. A kutya számára ez a fénypont, szinte táncol örömében. Felporszívózza a kisebb-nagyobb kiflidarabokat, szalámicafatot, paprikacsócsálmányt. Milos röhög neki.
- Ejeje, ejeje - mutogat neki (helyedre).
Végeztünk a reggelivel, a konyhában szolid kupi, de mindenki jól lakott, még a kutya is.
iricc
