Palkónapló: Nem lesz többé kisbabám
Mostanában gyakran eszembe jutnak az utolsó percek a szülőszobán. Emlékszem, milyen megkönnyebbülten búcsúzkodtam a gépektől, bútoroktól, milyen vidáman repesett a szívem, hogy soha többé nem kell látnom őket, nem kell itt kínlódnom, préselnem, elviselnem. Aztán pár nappal később elbúcsúztattam magamban a szülészetet is, vígan és dalolva, én ide többet nem jövök, mert nem kell, többet nem szülök, és ez így lesz jó, méghozzá milyen jó, hurrá, megcsináltam. Én két gyereket akartam, a férjem négyet, ez a három gyönyörűség egy kitűnő kompromisszum, szép család vagyunk, Palkó egy igazi happy end, bájbáj terhesség, viszlát szülés.
Jó volt ez az érzés, hála a szülőszobai élményeknek, ki is tartott sokáig, szilárdan, keményen, a lelkem elégedetten pihent, szinte felszabadult, hogy most már kezdhetek más dolgokkal foglalkozni, elkezdhetem tervezgetni a saját jövőmet, a hogyan továbbot, ami már nincs úgy kidolgozva, készen elém dobva, mint ahogy az anyaszerep volt. Aztán a múlt héten valami nagyon furcsa dolog történt. Azon kaptam magam, hogy nézek, illetve nem, nem is csak nézek, hanem csodálok egy hatalmas pocakot. A pocak természetesen egy kismamához tartozott, és egy kislány lakik benne, de ezek mind lényegtelen dolgok abból a szemszögből nézve, hogy a kismamának kisbabája lesz. Nekem pedig nem lesz több kisbabám.
Sohasem gondoltam, hogy ez így kimondva fájdalmas tud lenni. Eddig olyan könnyűnek és eldöntöttnek tűnt a dolog, ennyire futja, ennyit bírunk, ennyi fér az életünkbe, hát legyünk nagyon elégedettek a három szépen növekvő gyerekkel. És tényleg, ha így szépen végiggondolom, logikusan, észérvekkel megtámogatva, akkor meg is nyugszom. Igen, így van ez jól. Aztán a következő pillanatban megint azon kapom magam,hogy úgy nézek Palkóra, úgy puszilgatom Palkót, úgy emelgetem és úgy szoptatom, hogy ő az utolsó, ezek az utolsó hónapok, májustól nem lesz többé kisbabám, mert Palkó is átminősül gyerekké, és végképp véget ér egy korszak az életünkben. Még egy pár hónap, és nincs több szoptatás, apró kis test magamhoz szorítása, nincs több puha babaillat, ráncos talpacska, eltűnnek lassan az aprócska ruhák, és átvándorol a kiságy a gyerekszobába.
Furcsa ez az állapot, néha szomorú, néha, egy-egy „elegemvolt” nap után vigasztaló, de semmiképp sem visszafordítható. Nem, mert én ezt eldöntöttem, mert már sokszor átvizsgáltam magam, és mindig ugyanarra az eredményre jutottam, nevezetesen, hogy hat év otthoni gyereknevelés után más munkahelyet kell keresnem. Hogy néha még ez a három gyerek is sok. Hogy amellett, hogy imádom őket, sokszor úgy érzem magam itthon, mintha hibernálva lennék. Hogy voltaképpen ez nem is én vagyok, mert én már rég eltűntem valahol a húszas éveimben, amikor még csak ketten voltunk a férjemmel, és tisztán azért szerettük egymást, mert azok és olyanok voltunk, amik és amilyenek. Mert ideje volna visszakapni egymást, és egy kicsit másképp is szeretni, látni a másikat, nem csak a gyerekeken keresztül. És mégis. Ha akarom, ha nem, gyakran eszembe jut az egyik sógorom hatgyerekes keresztmamája, aki, mikor borzongva érdeklődtem, hogy mi vitte rá arra, hogy hat gyereket szüljön, azt válaszolta a világ legtermészetesebb módján: mert mindig kellett nekem egy kisbaba. Most már sajnálom, hogy akkor annyiban hagytam a témát, nagyon érdekelne, hogy végül hogyan élte meg az utolsó kisbabát, az utolsó gyereket, és adtak-e valamit vissza ezekből az évekből az unokák.
Mert az idő bizony nem áll meg a kedvünkért, nem nyújtja el a pillanatot, és legkisebb gyerekem megint egy lépéssel távolabb került a babatársadalomtól. Tegnap ugyanis Palkó felállt, legényesen szétvetett lábakkal megkapaszkodott a kád szélében, majd maga is elcsodálkozva azon, hogy mire képes ez a két puha, rózsaszín csülök, elvigyorította mind a hat fogát. És miközben a sógornőm, akivel épp a telefonon lógtunk, mindeme csodára tárgyilagosan csak annyit mondott, hogy épp ideje volt, neked minden gyereked olyan későn áll fel, én csak ültem dermedten, csendben leütve agyam fényképezőgépért őrjöngő gyakorlatiasabb felét és ittam a pillanatot, véstem az agyamba, mert nem lesz több ilyen, mert nem lesz több kisbabám.
Panzej
- Címkék:
- palkónapló,
- olvír,
- gyerek
KOMMENTEK
2010.03.13 21:12:04Rosa Rugosa
Mi olyan jól elvagyunk a húgommal...
Tőlem azt kérdezik: -Már megint?!
Tőle meg azt: -Na és nektek mikor lesz már?
Az embereknek semmi nem jó.:)
2010.03.13 21:13:14m. kira
Rath, az én lányom csak 21 hós volt, mikor jött a tesó és nem érdeklete, hogy kitől jött az ajándék de örült. Babát kapott, ő is velem pelenkázott, szoptatott fürdetett, vagy kért, hogy az ő babáját is szoptassam. Mindenki hozott neki is valamit vagy akár én adtam a vedég kezébe egy előre elkészített ajándékot, hogy ő is kapjon.
2010.03.13 21:21:53jazmine
2010.03.13 20:48:39rath.dinen,
nálunk a tesók hozták, a 2 éves tuti nem látott át semmit, sőt, még most is (4 éves) számon tartja, h ezt a könyvet melyik tesótól kapta.
Az ismerősökkel/rokonokkal érdemes megbeszélni, de igazán jól azok csinálják majd, akik már voltak ilyen helyzetben szülők és nem felejtették el...
2010.03.13 21:27:15LogiCa
Én frászt kapok attól, hogy a kistesót mindenféle ajándékokkal akarják megszerettetni. Az ilyen szülők azt mondják a nagynak, hogy azért szeresd a húgodat/öcsédet, mert ajándékot hozott neked? Ha pedig nem, akkor miért?
Ha később féltékenykedik a nagy, akkor a fejéhez vágják, hogy pedig még ajándékot is kaptál?
2010.03.13 21:34:40Kipikopii
rath.: szerintem is hulyeseg a kisteso hoz ajandekot dolog, Bartos Erika konyveben olvastam errol eloszor...
Nekem mondanom sem kellett, hogy a nagynak hozzanak ajandekot, akinek volt gyereke, eleve hozott a nagyobbnak is az elso babalatogataskor, akinek meg nem volt gyereke, az beallitott egy uveg borral, ami kivalo ajandek, mind nagytesonak, mind kistesonak, a szoptatatos kismamarol nem is beszelve...
Foglalkozz a naggyal, ha megszuletik a kicsi, ennyi.
2010.03.13 21:36:49jazmine
Ki mondta, h szeretnie kell???
2010.03.13 21:41:25LogiCa
Hát ez az!
2010.03.13 21:59:40jazmine
De nálunk hoztak ajándékot ;)
2010.03.13 22:01:51Wish1973
na, hát nálunk is hozott a kistesó ajándékot. lehet rajta vitázni, nekünk bejött. nálunk is 3 év a korkül., és olyat hozott, amit naná, h el sem bírt volna.
azt viszont határozottan gondolom, h nem jó, ha tőletek azért kap ajándékot, mert kistesó született. ennek uis az az üzenete,h a kistesó valami szar dolog, és ezt kompenzálni kell valamivel.
2010.03.13 22:03:29a szív fészkei
Baud persze, minden lehet alkotás és te mindenben teremthetsz csodát.
De ez olyasféle, hogy nem lehet félbehagyni, átnyergelni egy másfélére, ha nem jön be a várt siker, stb. Életfogytig mindig valami mást ad. Amíg csak élsz és általa tükröt kapsz állandóan arról, hogy milyen vagy.
Nem kampányolok,hogy juszt is szülj - biztos tudod az igazi okát - csak jelzem, hogy én nem tudok nagyszerűbbet, pedig alkottam már sok másfélét én is. :-)
Örülök, hogy kiegyensúlyozott szerelemben élsz a pároddal, gondolom csomó barátod van, stb. - de (és többet ezt már nem hozom fel tényleg) 1-2-x gyerektől olyan érzelmet kapsz, amit semmi és senki más nem tud megadni. Valaki/k/, akinek Te vagy az univerzum és a minden. Még akkor is, ha szemtelenkedik veled, direkte mást csinál, stb.
Én sok, nálam sokkal gazdagabb(az nem nagy cucc :-D), befutottabb, valóban sikeres nőt ismerek. Egyik se adná a kölykét oda a tényleg komoly karrierjéért. Beszéltem anno egyszer a Marton Éva operaénekesnővel. Aranyosan közvetlen volt, pedig csak leszólítottuk Villachnál az autóspihiben. Ő is rögtön a lányáról mesélt. Nem a Turandot-ról, nem az Éj királynőjéről, etc., amiért szétverték miatta a Metben a színházat.
Bocs, ez az alkotásra reagálás volt. Dugulok a témában. :-)
2010.03.13 22:07:59a szív fészkei
Ha már alig bírod ki tavaszig, akkor kattints a fekete felületre , mindegy hogy hova, s olyan gyakran, ahogy akarod! :))
[link]
2010.03.13 22:13:26LogiCa
Jazmine! Igen, láttam hogy hozott.
Az érdekelne (meggyőzhető vagyok), hogy ha nem azért kapott ajándékot, hogy szeresse, szimpatikus legyen neki stb., akkor miért?
2010.03.13 22:19:30baudolinA
a szív fészkei,
nincs csomó barátom. Meg hát arra sincs garancia, hogy - minden jóindulatom ellenére - tényleg olyan érzelmet kapok a gyerekemtől, amit te leírsz. De nyilván nem ez a lényeg, hanem alapvetően az, hogy nem hiányzik ez a típusú ragaszkodás. Úgy érzem, megkapom az unokahúgaimtól (nem, nem ugyanúgy szeretnek, mint az anyjukat, csak a feltétlen ragaszkodásra és szeretetre gondoltam).
2010.03.13 22:21:20a szív fészkei
oké :-) Minden jót tényleg!
2010.03.13 22:24:45baudolinA
Köszi! :)
2010.03.13 22:33:41Wish1973
mspoppy, offoltam az off ban
2010.03.13 22:42:06Wish1973
baud, a garanciás rész meg az unokahugis rész sztem a bullshit kategória. az, h nem hiányzik ez a fajta ragaszkodás-az tök rendben van. nekem pl. egy macskaimádó bmit áradozhatna a cicák dolgairól, meg sem pendítene semmit nálam
2010.03.13 22:51:18stekelvarken
Jajj, Panzej. Nagyon szép írás volt. Én éppen most gondolkodtam ugyanezeken, első gyerek után. 16 hónapos nagy fiú, már nem lehet csak úúúúgy össze-vissza puszilgatni. De ha baj van, akkor legyek neki ott. Felfedezi a világot, én meg nézem messziről, hogy hol van az én pihepuha ide-odateszem kisbabám. Az orvos bácsink azt mondta, hogy ilyen esetekben ő receptre írná fel a "még egy gyereket". Közben meg tudom, hogy az elsőnek is szüksége lenne még 100%-os figyelemre, időre, szeretetre.Jájjj,nehéz dolog ez, tudja valaki, hogy mikor ideális a testvér érkezésének az ideje?
2010.03.13 23:10:51farkasokkal tancolo
"mikor ideális a testvér érkezésének az ideje?"
Az attól függ.
Hogy neked mikor ideális e vagy a másik gyereknek mikor ideális?
Ha úgy szól a kérdés, hogy neked mikor ideális, akkor én a másodikat addigra időzíteném, amikorra a nagyobbik iskolába megy, otthon maradhatnék, és nem lenne napközis a nagyobbik sem. Ráadásul a testvérféltékenység sem olyan nagy, mert a 6 év korkülönbség, már nem testvérvetélkedő, az egyik egyértelműen nagy, a másik egyértelműen kicsi, minden hátrányával és előnyével együtt.
Ha testvérek ideális korát nézed, akkor viszont minél előbb. Nálam pl. 13 hónap van a két lányom közt, és testvérféltékenység soha nem volt, mert a nagyobbik jó egyévesen még azt se tudta mi az, és nincs is emlékképe (még a tudat alatt sem), hogy milyen is volt egykének lenni.
Testvérféltékenység szempontjából a legrosszabb az, ha a nagyobb kb 3 éves vagy két és fél...
Volt egy szomszédasszonyom, az jól csinálta! :-) Azt mondták neki, hogy nagyon nehezen fog teherbe esni, de aztán mégis. Akkor azt mondták, hogy másodikra már ne is számítson. Na 7 év mulva jött a második. Akkor azt mondták neki, hogy ez egy isteni csoda. Aztán ujabb 7 év mulva megint jött egy isteni csoda... szóval ő 7 éves időközönként szült 3 lány, és valahogy mindig volt körülötte kisgyerek 21 évig... :-)))
2010.03.13 23:11:07nyúlmama
stelvarken, én nem tudom a tutit, csak azt, hogy nekünk nagyon jól bevált a két év korkülönbség. az eleje kisit nehéz volt, de nagyon hamar "összenőttek",együtt játszottak, lehetett közös programokat csinálni.
2010.03.13 23:34:56a szív fészkei
A franc tudja, mitől alakul ki. Nálunk volt, van, lesz valamilyen formában - két év a különbség - , kb. ahogy a Jóbarátokban a Monica és a Ross között. De biztos belejátszott, hogy a kicsi mindig rajtam lógott a korababaságból adódó tornák, stb. miatt, bármennyire is akartam csak a nagyobbra figyelni. Néha ő is lökhette a szobahintában, na akkor mondjuk az űrbe is kiszállhatott volna a kicsi, olyan sebességbe kapcsolt a nővérke 2 évesen... Tán élt benne a remény, hogy így megold egy problémát :-DDD.
Aztán volt pár jó óvodás év, amikor együtt voltak nagyon, de a suli okozta difik teljesen szétrobbantották ezt a törékeny harmóniát. Ha két gyerkőc nagyon különböző, hát adódik ilyen.
Én őszintén , ha ritkán vágytam testvérre, akkor csakis egy nálam idősebb, kurvajóképű bátyusra, akinek még nála is dizájnosabb barátai vannak, természetesen tőlem elalélva. :-DDD. Na, ezt a formációt nagyon nem tudták utánam előállítani anyámék. Legnagyobb sajnálatomra.
2010.03.13 23:51:36nyúlmama
szív, hát én is mindig szerettem volna egy bátyust....hasonló okokból:)
Persze, az enyémek is ölték egymást, hajjaj, de mennyire, kamaszkorban már "csak" verbálisan.De a húgom és köztem több.mint öt év volt és mi nem is tudtunk olyan jókat játszani-most nagyon jóban vagyunk már.
2010.03.14 00:01:56a szív fészkei
Nyúlmama, akkor tudod, miről beszélek.
Nálunk a lány csépelte a kicsit, mint a répát, amikor bírta (volt, hogy anyáskodott is). Szóltunk rá gyakran, hogy figyi, egyszer az öcsike nagyobb lesz, mint te, vigyázz! Rohadtul nem hitte... És biz úgy lett, van köztük 20 cm és jó pár kila. :-) Nem kapta vissza a sok kis szemétségét, mázlija volt. De hogy meghökkent a dolgok ilyetén fordultán, azt láttuk.
2010.03.14 00:05:19a szív fészkei
A több testvér meg klikkesedik? Valaki mindig kerül körön kívülre? Nehéz kiegensúlyozni, hogy mikor szólj bele, mikor ne....
Mindenesetre, hogy a fiam nem ábrándult ki a női nemből, sőt gy lovag azóta is - na, az nem a nővérkén múlt, amilyen fúria is bírt lenni vele :-DD
2010.03.14 00:10:54farkasokkal tancolo
Nekem öcsém volt (van), nálam 3 évvel fiatalabb, na ő nem lett volna, boldogabb életem lett volna.
2010.03.14 00:29:38a szív fészkei
ft , hát nem cicózol. Bocs, de azóta se tudtátok elrendezni? Egyke vagyok (nem volt ugye a fent vázol bátyám, hervatag is volt 17 éves koromig a társaséletem fiúilag), azért kérdem: nem tudom, milyen érzés lehet testvérnek lenni. Se pro, se kontra.
2010.03.14 00:32:25a szív fészkei
DE hallottam rémsztorikat, amik máig hatnak az illetőkre (korosztályomról beszélek).Azt nehezen tudom elképzelni, hogy egyiket annyival jobban favorizálják, szeressék, sztárolják, mint a másikat/többit.
DE hogy másként szeret az ember két gyereket is, az - nálam á biztos. Van, akivel konfliktus robban sok mindenből gyakran, a másik meg normális évekig és nem basztat semmivel, sőt. Na ez se könnyű.
2010.03.14 00:38:04nyúlmama
szív, sajnos van olyan, hogy az egyiket favorizálják.Nekem volt olyan gyerkem, ahol a kicsi szinte a nagy "szolgája" volt, a szülő szemében a nagy volt az isten, kicsi csak a futottak még kategória-két lány volt. És gyakori még manapság is, hogy a kicsi, ha fiú, akkor aztán ő a sztár gyermek a családban.
2010.03.14 00:39:16farkasokkal tancolo
2010.03.14 00:29:38a szív fészkei,
Hát kérlek vagy nagyon jó vagy nagyon rossz. Nekem az utóbbi jutott. De ez egy külön történet. Azóta vagyok nyugiban, amióta alig tudunk egymásról.
2010.03.14 00:47:58Rosa Rugosa
Volt olyan osztálytársnőm, ahol a kishúg volt a minden. Ha Krisztike (aki egy kis görény volt és visszaélt a helyzetével) sírni kezdett (és állandóan nyígott, hogy utáltam), akkor állandóan leordították a nővérét.
Hát ez nekem rémisztő volt.
2010.03.14 00:53:11bólint
Ez tényleg gáz. De hogy alakul ki?
Persze a Popper mesélte, hogy őt a mamája lánynak várta, és nem tudta sehogy se megszeretni, akárhogy próbálkozott. Ezt aztán a férfi 40 éves korában tisztázták, amikor egy rokonak elpöttyentette véletlenül. Jóóó...
Engem is fiúnak vártak, azt lett férjem és kiélhette anyám magát, milyen a fiú a családban. De addig kibírt egészen jól engem is.
2010.03.14 00:55:08bólint
Ja, mert én nem találkoztam még az őskorban ultrahanggal (én is fiút vártam). Az jó, hogy tudni a nemét előre? Beállítja a mama magát rá vagy mindegy?
2010.03.14 01:04:27Wish1973
szív, lépj vissza a másik nickeddel:D
2010.03.14 01:05:57másutt
Bólint, ezen mizeráltam hetekig, megírtam a terhesnaplóban 2 hete. Én örülök, hogy megtudtuk. Most már nem Jenökének hívom, hanem Lujzikának. Úgy érzem "segít" várni...
2010.03.14 01:19:13Wish1973
nekem is segített. én az elsőnél fiút vártam. mai napig szégyellem, h kicsit csalódott voltam, amikor az uh-on kiderült, h lány. aztán épp csak szokni kezdtem a gondolatot (nálunk amúgy Sanyi volt a neve addig), amikor némi komplikáció lépett fel, és így eljutottam egyik pillanatról a másikra arra közhelyes álláspontra, h csak egészséges legyen. azóta meg örülök, mint majom a farkának, h 2 lányom van.
2010.03.14 01:23:10másutt
Wish, egyébként még mindíg sokkban vagyok.... Át kellett mennem "mindegy, csak egészséges legyen"-böl 2 lányos anyukába. Nem kicsi ugrás, kérem.
2010.03.14 01:39:15Wish1973
hidd el-anélkül, h lenne összehasonlítási alapom:D-legjobb dolog, ami történhetett velem, h két lányom van. egyre kell figyelni: nagyon praktikus, ahogy "összenőnek", mégsem szabad összemosni őket. nálunk 3 év a korkül., de olyan, mintha 2 lenne. méretben is, suliban is. nagyobb évvesztes, kicsi nem.itt is lefaragott egy évet. elkövettem azt a hibát, h ahogy a kicsi nőtt, beírattam azokra a különórákra, ahova a nagyobbat, hasonló ruhákat, játékokat, ajándékokat kapott, programok, táborok, gyerektársaság, stb. minden együtt, mert úgy praktikus, kézenfekvő. de visszaütött. a nagy besokallt, h lett egy utánfutója, aki nem a jól elkülöníthető "kicsi", de legalábbis kisebb, miközben ő a "nagy", hanem majdnem, mintha ikrek lennének. és ez nem jó. az is fura, h nem a kicsi rinyált, h sok örökölt cuccot kap újak helyett, hanem a nagy érezte úgy, h elveszem tőle, h a kicsinek adhassam. szóval, néha még az is jobb, ha a kinőtt cuccot eladom, és abból veszek a kicsinek másikat. persze nem minden ruhadarabnál, de a nagy kedvenceknél igen. még azt is jobban beemeli a nagy, ha elajándékozzuk a rászorulóknak, minthogy a kicsin lássa hétről hétre.
2010.03.14 01:54:18Felicitasz
Baud, én hat évig neteztem kisgyerekes stb. portálokon így mint te itt, gyerek nélkül, illetve gyereket nem akarva. Nekem ez (is) kellett ahhoz, hogy megválaszoljam a kérdést, hogy akarok-e gyereket vagy nem. Végül akartam, de a mai napig úgy gondolom, hogy a másik verzió is jó, élhető és a maga nemében teljes lett volna. Na, ez csak úgy eszembe jutott arról, hogy engem miért nem zavar, hogy vannak itt gyermektelenek is.
Amúgy, tök jó a poszt :-) Most van egy két és fél éves fiam, és perpill nem tervezünk több gyereket, vagyis gyakran eszembe jut ez az egész kérdéskör: az, hogy már csak ennyit meg annyit leszek itthon vele, hogy vajon meddig tartsam meg a bedobozolt ruhákat, kinőtt játékokat, mielőtt elajándékozom őket, minden elnyűtt ruhadarabbal, nagyobbra cserélt fogkefével, használaton kívül helyezett lépcsővédő kapuval és kiságyráccsal vége van valaminek. Lassan kezdek is ezzel rutinszerűen megtanulni együtt élni, de korábban rendszeresen előfordult, hogy elbőgtem magam a "soha többet" miatt összeszorult torokkal.
Egyszer majd írok a blogomre egy posztot arról, hogy teljesen reménytelen vállalkozás megpróbálni megúszni szenvedés nélkül. Ha nem lenne gyerekem, akkor meg kéne küzdenem a néha felmerülő félig kérdés-félig sóvárgással, hogy nem maradok-e ki valami fontosból. Így hogy van, szomorkdhatok azon, hogy minden esemény egyszeri esemény, és olyan gyorsan megnő. Ha több lenne, akkor úgy járnék, mint Panzej. Ha meg még több és berendezkednék főállású anyának, akkor meg néha könnyek szöknének a szemembe, ha rágondolnék az egyetemre meg arra, hogy mi más is lehettem volna még.
Lényeg, hogy nem jó ez sehogy se. ;-)
2010.03.14 02:19:41másutt
Wish, köszi, ezt jó tudni, még nem hallottam. Elmentem az agyamba. Nálunk 2 év 9 hónap lesz a különbség.
Rengeteg, rengeteg pozitív visszajelzést kapok 2+ lányos anyáktól... Úgy érzem, mintha egy titkos klub tagjává váltam volna. :)))
2010.03.14 06:43:19drlucifer
Wish!
Anyukám csinált valami hasonlót. A nővérem 5 évvel idősebb, anya állandóan egyforma ruhákat vett, stb. Tesóm utálta, nekem is meg voltak a magam sérelmei, felnőttként egymás fejéhez vágtunk mindent, azóta tök jóban vagyunk.
Viszont megerősítettél: jól gondolom, hogy az ikrek iskolába már nem egy osztályba fognak járni...
2010.03.14 07:41:47tereza
panzej, nagyon jo iras volt
en egy eve szultem a 4-et, es meg kell mondanom azota folyamatosan arra gondolok, hogy ennyi? mar soha tobbet nem elhetem at ezt az erzest? folyamatosan vagyom egy 5., es tenyleg utolso gyerekre, aminek minden jozan gondolat ellentmond...
2010.03.14 08:04:19Lapis Lazuli
Hogy tudtok ilyen sokáig ébren maradni? :-)
Felicitasz: Más okból, de egyszer már én is elszámoltam vele, h egy fiam van és ez így is marad. Most van egy 1 éves lányom is...mindenki meglepődött, de leginkább én, mikor kiderült! Mondjuk nekem a karrier+tanulás kérdés lezárult mostanra, tehát gyakorlatilag nem mondtam le semmiről. Mindegy, akárhogy is, a lényeg ott a hsz.-ed utolsó mondatában!
2010.03.14 09:41:00tereza
lapis
a lenyeg, hogy sehogy sem jo?
ez komoly?
2010.03.14 09:41:52Vakmacska
Amúgy ez annyira általános, hogy Libby Purves is egész fejezetet szentelt neki a "hogyan ne neveljünk tökéletes gyereket" c. számomra alapmű utolsó fejezetében (amin fuldokolva röhögtem sokadjára is, többet ér mint sok tudományos babakönyv). Emlékszem milyen számomra is meglepő irigységgel nézegettem közvetlen kolléganőm növekvő pocakját tavaly ilyenkor, úgy hogy álmomban és véletlenül sem jutott eszembe hogy egy évre rá itt szuszog a csomag a kiságyban... Szóval Libby Purves ugyanolyan hangulatban, ugyanarra jutott mint Panzej - valszeg mindannyian így vagyunk ezzel, még az olyan csontos vének is mint én.
2010.03.14 10:10:30farkasokkal tancolo
Én most komolyan azon gondolkodom, hogy lehet belőlem hiányzik valami, ugyanis nekem nem volt ilyen jajj de kéne ujra egy ujszülött korszakom...
2010.03.14 10:13:55Vakmacska
ft, unoka előtt? unokaként? szülés előtt mi is aszontuk mennyivel könnyebb lenne h rögtön 3 éves lenne, de persze nem bánjuk h most még kis batyu...
2010.03.14 10:28:05farkasokkal tancolo
Úgy értem aktív termékenyképes koromban. Mikor még rólam volt szó! :-)
2010.03.14 11:43:56psyché
2010.03.13 20:04:24Wish1973
A nagymozgasokkal minden rendben van, söt koranal elöbbre tart benne a fiam az orvos szerint. Egyensulyerzeke, szerintem, eleg jo: ma egy labon ugraltunk a trampulinon es mindket labaval jol ment neki. Nala, tenyleg csak a rajzolgatas a problema. Az valahogy nem megy neki. Viszont pl a logikai feladatokat (ismered a Rush Hour Jr-t? mar majdnem vegigcsinalta az összes feladvanyt) nagyon gyorsan megoldja. Tökeletesen beszel mind nemetül, mind magyarul. Az oviban allandoan dicserik emiatt. Ami meg gond nala, hogy olyan kis almodozo. Lassan öltözik at, mert egyaltalan nem figyel oda, minden mas erdekesebb.
A kicsinek van problema a beszedjevel, öt hamarosan viszem fület mostani, aztan valami szakorvoshoz. Ha a szakorvos szerint is gond van, akkor gondolom logopedus lesz, amitöl kicsit felek, mert a raccsolasat itt nem fogjak kikezelni. Marpedig az l-r kiejtessel van a legnagyobb problemaja.:-)
2010.03.14 11:47:28Rosa Rugosa
Én kb onnantól éreztem biztonságban a gyereket, mikortól tudott legalább egy kicsit beszélni.
Úgy hogy mind jó korán beszélt. És azóta is csak mondják.
2010.03.14 12:11:18baudolinA
Wish,
tökéletesen igazad van, viszont ha én érvelek hasonló analógiával, akkor jön a "te erről nem tudhatsz semmit, és különben is hogy mered összehasonlítani a macskatartást a gyerekvállalással" című hosszas opusz, amitől inkább megkímélném magam.
2010.03.14 12:24:37jazmine
2010.03.13 22:13:26LogiCa,
alapvetően, mert ha gyerekes családhoz megyek, fel nem merül, h ne vigyek ajándékot a gyereknek. A tesók meg elég hosszú időre jönnek ;)
Másrészt én úgy csinálom, h ha a nagy nincs itthon, azzal fogadom, h hiányzott, h a tesók keresték. Ha elmegyek valamelyikkel, úgy jövünk haza, h ezt x tesó választotta neked, mert úgy gondolta, örülsz majd neki (de ez kölcsönös, ha eggyel megyünk, az itthon maradók kapnak valami jelképeset, pl. gyümi).
Ha vita/verekedés van, akkor azt mondom, h nem kell egymást szeretni, de így nem viselkedünk, ennyi. Nem kell szeretniük egymást, de normálisan elviselni igen.
Ideális korkül: szvsz amikor jön a tesó.
Van, ami a kicsiben jó, van ami a nagyban. Az biztos, h a kicsi a szülőknek nagyon nehéz pár évig. A nagynál viszont nagyobb az esélye, h csak felnőttként kerülhetnek közelebb egymáshoz - de jobban kiélvezhető a adott gyerek kisgyerek kora (a szülőnek).
Amit az enyémeken látok, h nagyon élvezik, h mindig van a közelükben gyerek. De kevesebb időm van egyre - ami jó is, mert így játszhatnak egyedül/többiekkel, nem lesem minden lépésük. Viszont a nagy kicsik vissza van fogva, sok program, játék akkor lesz igazán, ha mind elég nagyok lesznek hozzá. Ám a kicsik sok mindent jóval hamarabb csinálhatnak, mint ő, pont mert van nagyobb tesójuk.
Én is bátyót szerettem volna, a lányomnak remélhetőleg élvezhető lesz, h van bátyja és öccse is.
2010.03.14 12:26:14jazmine
Wish, én pedig lányt vártam elsőre és a 12. uh-n már erősen biztosra mondták, h fiú. Sokk volt, de hamar elmúlt, nagyon jó, h nem szüléskor derült ki. A többieknél már nem érdekelt, mik lesznek, vagyis nem sokkolt volna a 2 fiú sem, a 2 lány sem, így meg tökéletes.
2010.03.14 12:29:19jazmine
Luci, iskolában már az enyémek sem, a bölcsi biztos, az ovi is. viszont direkt ikres anyuka óvónőt kerestem, hogy ha ő szól, h egymást elnyomják, szó nélkül kerül az egyik más csoportba.
2010.03.14 12:33:08jazmine
Ft, nagyon kicsi korkül után kevésszer szokott előjönni... Én még egy éve is borzongtam a terhesség gondolatától, pedig 2 év van köztük (és 8 perc), de úgy éreztem, h vagy terhes voltam vagy szoptattam. És most a 4. gondolata már nem annyira a terhesség/szülés/szoptatás miatt kísért, hanem mert annyira jó különbözőek, h vajon milyen lenne a 4. gyereknek? Nagyon élvezem a eltérő személyiségüket, h mennyire máshogy kiszámítható, mit akarnak, aztán meg összeborulnak, h rögtön vita is lehessen.
2010.03.14 12:49:58Wish1973
másutt, nálunk is 2 év 9 hónap, csak az egyszerűség kedvéért szoktam a 3 évet írni/mondani.
baud, ha már felmerült a macska-téma. én pl. még véletlenül sem nyitnék meg egy macskás topikot:D
de önvédelemből olyan topikokra sem járnék, ahol általam vágyott, de nem elérhető témákról írogatnak.
szóval te kakukktojás vagy , akárhonnan nézzük:)
psyché, hány éves a kicsi?
5 éves korig az r-rel itthon sem izgatja magát senki
2010.03.14 13:06:52a szív fészkei
Na, sikerült egybeterelnem magam :-D .
Én azért akartam fiút, mert a férjemnek volt egy már egy 5 éves lánya, és rettegtem attól, hogy az enyémet is hozzá hasonlítják mindenben.(mert ő már kb. kéthónaposan nagydoktorált, stb. :-)Tényleg nagyon szép és okos kislány volt, de ez a bezzegelés...) Szóval megtörtént és meg is sérültünk ebben.
A fiam egyedüli kis tökösként virított a négy lányunokás anyóséknál. Őt nem tudták kivel összeméricskélni! (bár eleinte le is akartak róla beszélni, minek nekem kettő? jelszóval. Na, most örülnek, mint majom a farkának, hogy viszi tovább a családnevet ugyebár. Nem is akárhogy. De szeretem ezt is.)
Amúgy szerintem jó kipróbálni mindkét nemet. A lányommal harcaink voltak/vannak, bazi nagy bőgős katarzisokat élünk át mai napig, ha egymásnak feszülünk. Kicsit egyoldalúan könyvel a drágám: a sérelmeit mp-re pontosan idézi zigóta korától, viszont amiket nyert vagy kapott általunk, az néha felejtős... :-) De azt a fajta féltékenységet, amit szoktak hervadó (khmm)anyákoknak felróni, hogy mennyire bántja a lánya szépsége, fiatalsága, soha nem éreztem, pedig hiú isten állatja volnék. Sőt, örülök, hogy szép a bestia...
A fiam meg egy lovag a trubadúrok idejéből: még mindig ott a szemében a kétévesek térdölelő rajongása, hogy az ő mamája a legszebb! Meg mondja is, mai napig... Jó léleksimogató.
2010.03.14 13:10:58Magenta
Miért akarjátok baudolinÁba belebeszélni a gyereket?
Miért abnormális az, ha valaki nem vágyik rá?
Mitől "abnormálisabb", mint az, ha valaki programozó matematikus nő létére, vagy villamosmérnök, vagy szeret autót szerelni?
Mitől abnormálisabb, mint hozzámenni valakihez azért, mert nagy a fasza?
Remélem, ha bármelyik gyerekem nem akar, be meri vallani ugyanígy, tök karakán dolog (itt is, pedig itt mindenki milyen rohadt toleráns...).
És ha valamelyik lányom ilyen ösztöndíjakat nyer el, mint baud, büszkébb leszek rá, mint ha szül egy gyereket, azt többen képesek kivitelezni ugyanis.
2010.03.14 13:14:14jazmine
Jó a két nem, de pl. a 2 fiam már most is teljesen más, akinek nagyobb gyerek van, az tudja ezt igazán alátámasztani.
A lányom, meg, hát az teljesen egyértelmű hely. A fiúknak is az van, de másabb. Furcsa ez, mert tőlem nagyobb szószólója kevés van, h ne különböztessünk nemi alapon, aztán mégis. A lányom nő lesz, mint én, akárhogy viselkedik majd máshogy. A fiúknál meg remélem, h nem úgy válasszanak feleséget, h csak anyámra ne hasonlítson :D
Kíváncsi vagyok, meddig látom még az arcukban a születéskori arcukat...
2010.03.14 13:18:33a szív fészkei
Nem akarok vészhuhogni a l-r tévesztéssel, de... A nagyobb is így beszélt (elég későn kezdte magát a műfajt) - kb. 5 évesen szűrték az ovi logopédusai és javították is sok hónapi fejlesztéssel. Akkor azt mondták, oké rendben, no problem majd a suliban.
És mégis dislexiás/gráfiás/calculiás lett. Írásban mindig tévesztette ugyebár a b-d betűt. A többi történelmi rémregény: 13 év canossa iskolából ki-be.
Mai napig nem tudjuk, mitől és hogyan??? Pedig olvastam előtte erről könyvet - ami akkor erről elérhető volt, mert ki tudta mi ez?? - egy olasz faszitól. Író volt és megzakkant persze attól, hogy a fia nem tud olvasni. (ez volt a címe.) Ő arra jutott, hogy nem mászott eleget a picije kicsiként, mert Szicíliában a skorpiók vagy mi miatt nem engedik a talajon kúszni a dedeket, folyton ölben vannak. Na, megnyugodtam, az enyém csak mászott jóformán, tehát nem lesz itt gond egy szál se...
De mégis koppantam.
Most állítólag - ha valaki ezzel küzdene - Angliában gyártanak színes lencsés szemüveget (sokért), ami valahogy összerendezi a kölyök szeme előtt a fránya bötűket, vagy mi... Csak hallottam róla.
De szar egy ügy, azt meg kell mondjam ez a dis-izé. A mi időnkben a tanuló 30 %-a szenvedett ettől. Na bocs, megint beleköptem az idillbe... De sajnos van ilyen árnyék is.
2010.03.14 13:28:07a szív fészkei
jasmine, biztos két lányom is más-más lenne, ha így lenne. A fiús mamákat leírják ugye tűzokádó sárkánynak - anyósaim alapján teljesen jogosan :-D. Mert állítólag olyan nő nem születhet, aki az ő kincsüknek megfelelő párja (értsd az ő klónjuk) lehetne. Bár állítólag a lányos-fiús mamák ez alól kivételek, nem olyan elvetemültek... :-D Én szeretem a menyjelöltem, mert édes, jófej zseniális szöveggel, humorral, mit utáljam? Szereti a fiamat, ennyi elég. Meg a lány párját is szeretem.
Tényleg nem értem, a szülők miért nem értik meg, hogy le kell választani magukat a kölyökről, persze ez nálatok még bőven odébb van...
2010.03.14 13:34:54a szív fészkei
egyébként a két nem különbözik. Én ezt, hogy fiúsnak nevelem direkt a lányom - nem fogom. Úgy kell nevelni, ahogy neki jó. ezzel együtt a mienk lány létére vizipólózott, mert az érdekelte. De ha azt az orrcsipeszes vizibalettot akarta volna csinálni, akkor oda hurcoltuk volna.
De kislányként a Barbie-t gyepálta elég ridegtartásban, nem a medzsók érdekelték. Legó az meg mindkettő kedvence volt. Pörgős szoknyákat se csípte nagyon, hajasbabát sem hagyott magából csinálni.
De mára azért 100 %-ig nő.
2010.03.14 13:38:13jazmine
Én akkor sárkányosdokom, mikor a férjem poénkodik, h a lány fiúsítva lesz. Mert Egy lány úgy érték, lánynak, nem attól, h fiús vagy lányos. 2 fiú tesó mellett pedig bármi lehet, jelenleg autózik, lő, tolja babakocsit és főz. Pont mint a tesói.
És nem ő legbújósabb, ő inkább macska. Ha akar bújni, nagyon tud, ha nem, akkor hozzá se érjünk, amúgy köszöni, megvan egyedül kiválóan.
2010.03.14 13:47:58Wish1973
szív, az r-l más tészta, mint a b-d. az első esetben a képzés helye hasonló, ha hallás útján jól differenciál, akkor kisebb a gond. a b-d egymás tükörképei. gond még akkor szokott lenni, ha vki beszédben zöngétlenít. tehát nem meglát, hanem mondjuk meklát vmit. az r-l nem klasszikus mumus.
dys-ügyben anyám is megjárta a hadak útját az öcsémmel, akkoriban még nem nagyon volt ennek irodalma. első körben ért.fogynak könyvelték el. ma azért már könnyebb dolgunk van.
2010.03.14 13:52:35psyché
wish, a kicsi 3,5 eves. hallas utjan jol megkülönbözteti öket, de mondjuk a repa, retek, mogyorot azt lepa, letek, mogyolonak mondja.
2010.03.14 13:55:10psyché
2010.03.14 13:18:33a szív fészkei, en meg most is sokszor tevesztem a g-d-t irasban, ha gyorsan kell irnom valamit. Szoval, lesz kitöl örökölnie a gyereknek. :-)
2010.03.14 14:00:37Wish1973
psyché, sehol nem foglalkoznak r-l javítással ebben a korban. lehet játékos ajak-nyelv-gyakorlatokat játszani vele, lekvár lenyalása száj széléről (fent-lent, m2 oldalon), kanálról, zizi megtartása, hintáztatása nyelven, buborékfújás, láng fújása, táncoltatása, h ne aludjon el, puszi dobása, mittoménmi, hogy erősödjenek, ügyesedjenek a beszéddel kapcs. izmok.
2010.03.14 14:02:04Lapis Lazuli
Tereza: igen, a lényeg, h nem lehet megúszni, h _valami_ ne hiányozzon, vagy ne filózz arról, vajon mi lenne ha... és a lényeg, h Felicitasz egy félmosolyt is tett a végére.
2010.03.14 14:22:29Lapis Lazuli
Hogy miért olvas és ír valaki olyan blogba, ami személyesen nem érinti? Én egy csomó olyat olvasok, sőt főleg olyanokat, amiben nem vagyok érintett. Pont az érdekel, amiben mások mint az én életem, gondolkodásmódom. Boud: bocs, h kezdő kommentelőként... reggel óta pörög ezen az agyam. Azt írod, h az a baj, h a szüleid nem fogadják el a döntésedet. Anyámmal én is hasonló cipőben járok, (bár nem gyerek-vállalás ügyben), közben anya vagyok és gyakran érzem, h nem tudom megadni a nagy fiamnak azt a szintű elfogadást amit várna tőlem. Attól tartok be kell lássam illúzió azt várni, h az embert a szülei mindig tökéletesen megértik, és amíg erre várok mindig gyerek maradok egy kicsit, így hát nem csoda, ha anyám nem látja be bármennyire is szeretem már nem vagyok gyerek. Áhh remélem nem zavaros, és főleg nem akarnék kioktató lenni, csak engem is nagyon foglakoztat ez a kérdés mostanában
2010.03.14 14:25:57a szív fészkei
Persze, én is tanultam magyart :-) - tudom, hogy ezek más és más tészták. Csak nálunk ezek voltak a fő jelek - 21 éve, amikor ennek még itthon tényleg annyi volt a reakció tanarak szájából, hogy vigyem kisegítőbe, mert lusta+hülye - passz...
Amit meg én írásban művelek, az a Rosetti-kő megfejtésének mai átirata kéne, hogy legyen, ha érteni is akarja valaki. Mindent tévesztek mindennel, nincs türelmem írni. :-D
Piciként naná, hogy nem tud r hangot tisztán kiejteni a legtöbbje - ez nálunk is nagycsoportban volt téma, iskola előtti szűrésként. Ezt találtam amúgy ehhez:[link]
A b-d tévesztés már elsőben jött ki írásgyakorlásnál, na akkor küldték volna kisegítőbe lazán. De gondolom, ez ma már nincs így: a dis-dolgok ismertek a legtöbb pedagógus, stb. előtt. Tom Cruise ugye azért lett sci-s - mondják - mert ők ígérték neki az ettől való megszabadulást.
Minálunk az vált be (sok könny árán, stb.), hogy szótagolva olvasott és sokat. Lassan, de megértve.
2010.03.14 14:31:30a szív fészkei
Kedves Lapis, mint nagy lovak szüleje mondom: nem tudok kibújni a szülőségből. A férjem se. Néha lefogjuk egymást (magunkat), hogy ne pofázzunk már megint bele az életükbe. Én néha magamat se értem, más hogyan tudna? Próbál egy szülő ilyesmit, aztán jön az, hogy a pokol útja jószándékkal van kikövezve... Sokszor belefutottunk ebbe.
De mindig ugranék segíteni meg észt osztani még ma is.
2010.03.14 14:48:56baudolinA
Lapis Lazuli,
szerintem itt nincs kommentelői hierarchia, ugyanolyan jogod van leírni a véleményedet, mint másnak. Lehet, hogy akkor rosszul fogalmaztam fennebb: nem várok én tökéletes megértést (annál is inkább, mert én magam sem tudom ezt nyújtani), csak azt, hogy _kéretlenül_ ne kapacitáljanak. Tehát ha nem hozom fel a témát (és nem áttételesen, hogy "milyen édesek xy gyerekei", hanem konkrétan a saját gyerekvállalásomat), akkor ők se tegyék.
Én sem boncolgatom a 36 évesen meghalt anyai nagyapám esetleges jellemhibáit (a róla hallott történetek alapján), mert tudom, hogy anyának ez még akkor is fájna, ha igazat mondanék. Mert neki az az ember egy szent, és egyszerűen nem visel el semmiféle bírálatot az apjával kapcsolatban.
2010.03.14 14:51:06Lapis Lazuli
Szív: áhhh, rettenetes :-), Én ismerek olyan anyát aki nagyon nagy önfegyelemmel visszavonult, na jó, valamennyire, mint anya. Történetesen ő az anyósom. Mindig van bennem egy jó adag önkritika, hogy amikor arra ácsingózom, h anyám fogadjon el, és ne szóljon bele ésatöbbi, akkor éppen nagyon is olyan jeleket küldök, h gyerek vagyok. Akkor meg, ugye hogyan várhatnám, h felnőttnek kezeljen. Broáf, tiszta Csernusdoktor vagyok...csak azt akarom ebből kihozni, h "gyerekként" is meg lehet érteni, hogy ez a játszma igaziból soha nem ér véget, és akkor már egy kicsit (nagyon kicsit :-) )könnyebb.
2010.03.14 15:01:58Lapis Lazuli
Boud, sztem értem mire gondolsz. Soha nem izélgetem anyámat, áhh még felsorolni is unom mi mindennel. Aztán mégis mindig jön, h neki mi nem tetszik abban, ahogy a gyerekemet nevelem, vagy, h nálunk le kell venni a cipőt, stb, stb... és akkor bennem is ott a kérdés, ha én meg tudom állni, akkor ő miért nem? Hát mert az anyám. De, ha már ez a kérdés felmerül gyerek vagyok megint. Játszma ez, és elég fájdalmas tud lenni. Már nem is remélem (na, jó egy kicsit remélem :-)), hogy ki tudunk ebből keveredni. Na és amikor ezt elfogadom, akkor jobb egy kicsit. Ez a mi anya-lánya játszmánk. Fájdalmas tud lenni, de a miénk. És _van_ kivel játszanunk.
2010.03.14 15:03:14Lapis Lazuli
Anya, ha olvasod: látom, h minden második vessző kimaradt... igazad van :-DDD
2010.03.14 15:16:41a szív fészkei
Lapis, azt mondják, hogy amíg élnek a szüleid - ha te magad akár 80 is vagy: éljenek az abház öregek ugye!- addig gyerek vagy és punktum. :-) De szerintem megmondhatod neki nyugodtan, hogy nálatok ez és ez van érvényben és kész. Én is felfogtam, hogy noha nem úgy élnék, ahogy pl. a fiamék, de közöm?? Ott náluk semmi. Tehát egy vélemény után tartom a szám. Annyit nem ér meg, hogy ezen huzakodjunk. Mindenki talál beleszólni valót mások életébe, ha az a lánya, fia, akárkije is. Talán, hogy a saját fontosságát vagy hasonló magának bizonyítson.
Nekem az a nagyon fura, hogy anyám, állapotából adódóan, már inkább a gyerekemnek számít - és ennek nem a fizikai része rossz... Csak felborul a rend. Persze azért beleszól, amibe lehet :-D és hagyom.
2010.03.14 15:18:56a szív fészkei
hasonlót - akartam írni
2010.03.14 15:20:50a szív fészkei
Mi azt játszmázzuk a lánykámmal, hogy megkérdez, aztán ezerrel annak ellenében cselekszik. Tényleg nagy meccsek ezek szülők és gyerekeik között, év nem számít.
2010.03.14 15:31:07Lapis Lazuli
Szív, nekem sajnos még/már 20 éves koromban (40 vagyok) kellett ezt (anyám a gyerekem) megélnem, aztán meggyógyult. Nekünk rengeteg feldolgozni valónk lenne. De ez off, bocs érte. .
2010.03.14 15:32:07psyché
Wish, köszi a tippeket. A lekvaros biztosan bejön majd neki, mert nagy lekvarrajongo.:-) Amugy meg allandoan puszit dobal, puszilgat. De nem egy-egy puszit dob vagy ad, hanem renegeteget. Neha mar idegesitö amit csinal ezen a teren.
2010.03.14 15:46:39a szív fészkei
Lapis, szerintem mindenkinek rengeteg feldolgoznivalója lenne és van a szüleivel. Én tényleg nem hiszek abban, hogy csak mámor és égi béke egy ilyen kapcsolat - mondjuk balhézni is legjobban csak a hozzám legközelebb állókkal tudok (mások nem izgatnak annyira, hogy kiboruljak miattuk). Azon, hogy miért nem értik meg, amit akarok, miért nem az a véleményük takkra, mint az enyém, stb.?? Ahol nincsenek konfliktusok, ott valaki nagyon aláveti magát a másiknak - mondom én. Aztán az a legszarabb. Szerintem meg lehet és kell kérdőjelezni egy anya vagy egy apa szavait, tetteit is, meg is lehet beszélni, stb. Ami legjobban utálok egy családban, az a sunyítás és a szőnyeg alá söprés. Mert az egyszer nagyot robban.
2010.03.14 15:54:05a szív fészkei
A mintacsaládoktól meg kiver a víz. Ismertem egy ilyet, a fiam gy exbarátjáékét. Tüncibünci mama (nagy karrierrel) snájdig apuka (de kopaszodott, amit nem szabadott mutatnia: otthon is sildes sapiban kellet járkálnia a tökély jegyében), két full-kitűnő szőke, engedelmes fiúskával, tipptopp lakás nagyamami segedelemme... Örök archaikus mosoly a szülők száján, minden maga a mennyország folyton. Igaz, vendégek nem nagyon járkáltak oda bele.
Aztán a skatulyából kihúzott, mindig mindenben a topon lévő anyukát egy év alatt elvitte a legagresszívabb mellrák négy-öt éve. Amikor már lazíthatott volna a családi csilivilin kicsit, hisz felnőttek jóformán a fiai. Szerintem - szomszédjaik is mondták - egy természetes pillanat nem volt az életükben, csak kifelé virítottak.
2010.03.14 15:54:47a szív fészkei
írni nem tudok, csak mószerolni :-)
2010.03.14 16:05:16baudolinA
Hogy jön ide a mellrák?
2010.03.14 16:09:52a szív fészkei
Kiütötte magát a folytonos agyon megfeleléssel. Nem én analizáltam, a család vonta le ezt. Ami a lényeg, aki egész életében megfeszül, az jóra nem vezet.
2010.03.14 16:12:24baudolinA
Értem, de bocs, akkor ebbe nem mennék bele.
2010.03.14 16:24:49a szív fészkei
Tesók:[link] Nekem volt kétszer is sünöm, de eszembe nem jutott lezuhanyozni őket. Mit mulasztottam!
2010.03.14 23:01:13Wish1973
szív, nekem is meggyőződésem, h a rákok nagy része lelki eredetű. persze, a napi 2 dobozt elpippantó ember tüdőrákja nem az, de a nőgyógyászati rákok nagy többsége azokat éri utol, akik a nőiességükben alaposan el lettek nyomva/tiporva. nyilván a hpv miatti méhnyakrák sem ez a kategória. anyám nagyon beteg volt 2 éve ilyenkor. akkoriban, ahogy beszélgettem emberekkel, egyre többen mesélték, h ennek is, annak is...és többségében olyanok, akik nincsenek benne egyetlen rizikócsoportban sem, viszont magánéletileg nem épp optimálisan alakultak a dolgaik.
2010.03.14 23:04:23Auguszta Romanova
nőgyógyászati rákok nagy többsége azokat éri utol, akik a nőiességükben alaposan el lettek nyomva/tiporva.
Ezt hogy erted?
Megcsalva?
Megverve?
2010.03.14 23:15:03Wish1973
többek között igen. de ideértem a színjátékra kényszerülőket is (lehet az jó házasság vagy tartósan az orgazmus megjátszása), a magányosokat, az elhagyottakat, elhanyagoltakat, a meddő nőket, az "asszonyállatként" tartottakat. nagy kalap, sokáig lehetne sorolni. lehet, h van szakirodalma is, aki linket vagy statisztikát kér, az máshol kopogtasson. ezek csak meglátások.
2010.03.15 17:42:36baudolinA
Valahol talán egyet is tudnék érteni (bár elég szkeptikus fajta vagyok, és nem is ismerem ezeket a dolgokat behatóan), de amióta nekem kifejtették, hogy aki görcsöl menstruációkor, az nem fogadta el a saját nőiességét, azóta nagy fenntartással kezelem ezeket a(z akár lehet is bennük valami) megközelítéseket, mert könnyen átmennek valamiféle áldozathibáztatásba (értsd: miért színlelt pl. szuper házasságot, miközben könnyen lehet, hogy a háttérben olyasmi volt, amiről nem tudunk, és a nő nem azért színlelt, mert a látszat megtartása volt a kedvenc szórakozása, hanem mert ezen múlott az, hogy aznap megverik-e vagy sem). És itt nem rátok gondoltam, amikor áldozathibáztatókat mondtam.
2010.03.15 18:09:17baudolinA
Jézusom, milyen hosszú mondat lett belőle. Mentségemre szolgáljon, hogy hosszú napom volt.
2010.03.15 21:45:17Panzej
Sziasztok!
Köszi szépen a sok bíztatást, örülök, hogy tetszik a Palkónapló! Magenta, az a cucc az első kép hátterében egy réges régi terítő, még Belgiumban vettük egy régiségpiacon fillérekért.
BaudolinA, én rettenetesen görcsölök az első menstruációm óta, pedig akkor még férjnél sem voltam :-) A szülések óta jobb a helyzet. Én azt mondanám, hogy ez a görcsölés nem feltétlenül lelki dolog, nálam szerintem inkább alkati, családi, mamám is szenvedett vele.
2010.03.15 22:17:11Wish1973
baud, sztem nem írtam olyat, h mindenkire általános érvényű. amúgy, ha azért játszik, h ne verjék meg, az épp elég elfojtás ahhoz, h testi tüneteket, betegségeket produkáljon.
ezzel együtt nem záratnám be a sote-t, mondván, h a vakbélgyulladástól a csípőkopásig minden lelki eredetű. na meg, ha már gond van, akkor így is-úgy is orvos kell, max. a megelőzésben kaphatnának nagyobb teret a mentálhigiénikusok.
2010.03.16 00:47:17Felicitasz
Hát, izé... én nagy lelkizős vagyok, és egyet is értek azzal, hogy amikor betegségek okait elemezzük, akkor azok mögött lehetnek ilyen tendenciák - gondolom, te is csak ennyit mondtál, Wish - csak nagyon zavar, amikor hirtelen megfordulnak a másik irányba már nem létező összefüggések, és úgy lesznek belőlük érvek.
(Bocs, nekem meg elméleti napom van, de mindjárt megtalálom az értelmes szavaimat is.)
A bogár meg a rovar esetére gondolok... szóval, hogy megalázás, elnyomás, megjátszás, megfelelés, abuzálás stb. stb. okozhat rákot meg egy csomó egyéb betegséget, de visszafelé már nem stimmel az érvelés, hogy ha ilyen és ilyen betegség van, akkor annak hátterében egy ilyen és ilyen történés keresendő, és ha találunk egyet, akkor ki lehet mondani, hogy az volt az ok. Mert nem feltétlenül.
Szóval, valami olyasmit gondolok, mint Baud, hogy mentálhigiénés oldalról rengeteget lehet tenni a megelőzésért, vagy ha már megtörtént a baj, akkor azért, hogy mentsük ami menthető. De az az irány nagyon veszélyes, hogy a fizikai problémából kiindulva keresünk lelki okot a háttérben.
2010.03.16 00:48:09a szív fészkei
Palkó nagyon életrevaló és szép fiúcska, gratulálok a kedves mamának! :-)
A már idézett Halász Judittól olvastam, hogy gyógyulás után átértékelt mindent, és ezért többé nem lesz az a szőke, lágy tünemény, aki addig volt, amíg majdnem meghalt a mellrákban. Jobban érvényesíti a maga érdekeit - és nem hiszem, hogy őt csépelte valaha is a zura, a Rózsa. Csak tán nem szeretett vitázni, mint ember és feleség, így olyankor is sokszor háttérbe vonult, amikor nem kellett volna.
Az említett Babika, szegényke - RIP - állandóan görcsösen megfelelt egy általa álmodott polgári ideálképnek: soha nem mert hibázni (férj se, gyerekek se hibázhattak.) Ha láttam volna egyetlenegyszer picit kócosan műmosoly nélkül, lehet, hogy leülünk dumálni - két kisfiúnk akkoriban legjobb barátok voltak - és számára kiderül, hogy senkinél se kerek a perec. Így ő se erőlködjék annyira. De nem volt vele senki ilyen viszonyban közel s távol.
Én is olvastam, hogy a menzeszes görcs=nőiesség elutasítása. Hát én aztán mindent kipróbáltam, ami nőciség és élvezem a mai napig, hogy az vagyok... Nem volt élmény a francba, nagyon nem, de én meg olyan adónak vettem, hogy annyi jóért, ami a nőséggel jár, ezzel fizetek havonta egyszer. Mindennek ára van-alapon.
Most meg már öt éve hawaii, elmúlt - van a klimaxnak is áldásos hatása, így azt se tartom tragédiának és betegségnek. (és mi pénz ment el tamponra, betétre, gyogyóra, atyaég!!)
2010.03.16 01:02:00a szív fészkei
Mondjuk a Kepes is lelki okokra vezette vissza a nyolc évvel ezelőtti betegségét, pedig nagyon nem a megvert htb-k tipusát adja.[link]
Ő kedves, roppant megértő, kellemes ember volt régen is, teli gyerekekkel - de mégis így látja az okokat. Nem tudok arról, hogy beborult lenne valamiféle vallásba, hitvilágba (lánya volt krisnás), világos agyú és okos, művelt, higgadt pasinak tartom számon. Bródy is hasonlóképp vélekedik a maga bajáról.
2010.03.16 01:08:38a szív fészkei
Barátnőm rákkutató biológus SF-ban, a legnagyobb ilyenre szakosodott gyógyszerkonszernél. Itthon a Kékgolyóban dolgozott. Látott szegény karón varjút, mindenfélét sok évtized alatt.
Ő se tudja, mitől lesz egyvalaki rákos, miért nem a másik. De a lelki tényezőt se zárja ki. Fogalmuk sincs erről - ahogy mondta őszintén. Csak keresik a megoldást rá kémiailag (nekik ez a szakmájuk), de szerinte se elég csak a vegyszer.
2010.03.16 01:45:49Felicitasz
Csak a vegyszer teljesen biztos, hogy nem elég. (Szerintem az csak olyankor elég, amikor megvan pontosan a leirtandó szervezetidegen cucc, és olyan kockás az összefüggés, mint pl. hogy na akkor step baci, penicillin, és teljesen érdektelen, hogy hiszel-e benne vagy nem, meg akarsz-e gyógyulni vagy nem. Egy bakteriális középfülgyulladás meg FOG gyógyulni, ha rámegyünk a neki való gyógyszerrel.
De mindenben, ami ennél komplikáltabb, benne vagyunk lelkileg is - csak más dolog az összefüggések keresése és más dolog az indokgyártás, pláne ha külső személytől érkezik.)
2010.03.16 07:40:40Lapis Lazuli
Felicitasz, te nem én vagyok véletlenül? Vagy "álmomban két macska voltam, és játszottam egymással"?
2010.03.16 16:56:30a szív fészkei
ha még jön ide valaki, betegségokokról újabb teória és csodaszer:[link]
Nekem esélytelen, mert se matekozni, se orvosolni nem tudok. De hátha valakit érdekel azért.