PORONTY

Anya, a doktor bácsi megerőszakolt!

2009. augusztus 13., csütörtök 13:38

Az elmúlt napokban az egyik cikk kommentjeiben sok szó esett a gyerekmolesztálásról, ez tépte fel a sebeimet, amikről azt hittem, már behegedtek. Úgy látszik, mégsem, talán ha kiírom magamból, könnyebb lesz. Hátha mások, akik most anyák-apák, tanulnak is belőle és hisznek a gyereküknek... 10 éves voltam. Igen, mindössze 10 éves voltam ekkor.

Szüleimmel egy kerti bulira voltunk hivatalosak, egy orvos barátjuk víkendházába. Örültem, hiszen medence, kert, minden, ami a lakótelepen nincs. Én voltam az egyetlen gyerek, eléggé unatkoztam, figyeltem a felnőtteket, akik viszont kimondottan jól érezték magukat, csúszott a sör, szólt a zene, sötétedés után pedig elfajult a buli. Meztelen felnőttek fürdőztek a medencében, köztük anyám. Máig emlékszem apám szégyenkező arcára és nem értem, miért nem fogott meg engem és vitt haza, ehelyett egyre többet ivott ő is, miközben figyelte, ahogy anyám flörtöl az ismerősökkel.

Hamar elmentem aludni inkább. Nem tudom, hány óra lehetett, nem is számít, oldalt fekve aludtam, amikor arra ébredtem, hogy valaki húzza szét a combom és valami keményet nyomkod be a lábam közé. „Nem akarom” – nyöszörögtem, de egy tenyér tapadt a számra, büdös volt és izzadt, mint a lehelet, ami a fülembe súgta, jobb, ha hagyom magam, előbb szabadulok és a szüleim se lesznek mérgesek rám. Megrettenve feküdtem, némán folytak a könnyeim, miközben a köztiszteletben álló, kétgyerekes orvos elvette a szüzességem, nekem, a 10 éves kislánynak. Mikor végzett, békésen, hozzámsimulva elaludt.

Felkeltem és az udvaron aludtam. Reggel azt mondtam a szüleimnek, hogy nagyon melegem volt bent. Néhány nappal később elmeséltem anyámnak, akitől irtó nagy verést kaptam, amiért van képem meggyanúsítani egy diplomás embert. Többé nem beszéltünk róla, mint később kiderült, anyámnak is viszonya volt az ürgével, inkább őt védte tehát.

Nem tudom, hogy léptem túl rajta, vagy túl vagyok-e rajta egyáltalán? Eltelt azóta 25 év, előre nézek inkább, de ha eszembe jut, máig fel tudom idézni minden pillanatát. A férjem az egyetlen bizalmasom, akinek elmeséltem idáig, de valamiért ez nem elég. Messze futottam a szüleimtől, évente kétszer lefutjuk a kötelező családi jópofizós köröket. Talán pszichológushoz kéne mennem vagy simán csak soha vissza nem nézni. De a lányaimra odafigyelek, ha valamelyik bezárkózik, erre is rákérdezek kerek-perec. Ha valahol vagyunk velük, sasszemmel figyelem, ki hogy néz rájuk, hogy ér hozzájuk. Mindig hinni fogok nekik ezügyben. Remélem, hogy sikerült olyan bizalmi kapcsolatot kialakítanom velük, ami olyan mély, hogy soha nem fogják másnak – azaz egy ilyen gusztustalan embernek – elhinni, hogy ők hibásak bármiben.

Én sose hibáztattam magam, szóltam, mégis én lettem a bűnbak. Kedves anyukák, mindig higgyetek a lányaitoknak és a fiaitoknak!

Andi

KOMMENTEK

  • 2009.08.15 12:33:43manka78

    Baud! Én is ilyen vagyok. Szeretem a pontosságot. Igaz néha ha egyedül kell elkészülnöm a két gyerekkel, akkor kapkodás a vége.:)

  • 2009.08.15 12:38:25baudolinA

    manka,
    nyilván nem arról van szó, hogy szívrohamot kapok, ha egy barátom késik öt percet. Csak lehet szólni, hogy "bocs, most tojt bele a tiszta pelenkába, késünk félórát". És akkor tudom, hogy nem ácsorgok, hanem addig sétálok egyet, vagy előre beülök a kávézóba, ahol találkoznánk stb.

  • 2009.08.15 12:44:01drlucifer

    Wolff!
    Pasim exe notórikus késő... Meg az én exem. És másztam falra, hogy miatta késtünk el mindig...

  • 2009.08.15 13:12:43Chang Yai

    én azóta vagyok pontos, mióta elvesztettem az éves bónuszomat azzal, hogy minden másnap kb 2 perc késéssel csekkoltam be a melóban. olyan népek vannak itt, akiket másképp nem lehetne rávenni a pontosságra, csak a zsebükön keresztül, úgy viszont hatékonyan. még jó, hogy csak két percre lakok, gyors zuhany, öltözés, öt perc, aztán beujjlenyomatozás után ráérek kávézni meg reggelizni. meghalnék, ha sminkelnem is kellene, és egyébként is éljen az egyenruha.

  • 2009.08.15 14:09:01manka78

    Azt utálom a legjobban, mikor valaki bejelentkezik vendégségbe hozzánk, lebeszéljük, hogy du. 4-re jönnek, én igyekszem mindennel végezni, ők meg ideérnek fél hatra.:( Basszus, addig aludhatnék is egyet délután.

  • 2009.08.15 14:16:16baudolinA

    manka,
    velem ezt egyszer lehet eljátszani. Nyilván vannak kivételes esetek: dugó, baleset, rosszullét, vagyis bármiféle hirtelen bekövetkező esemény. És még az is belefér, hogy fél hatra érjenek ide, csak szóljanak fél négykor, hogy nem érnek ide időben.

  • 2009.08.15 14:22:01baudolinA

    Egyszer megtörtént egy hasonló eset: úgy volt, hogy hat órakor együtt vacsorázunk, fél hétkor még sehol semmi. Az étel a sütőben kezdett már roskadozni, kihűlni, én pedig idegeskedni. Közben telefonáltam háromszor is, semmi. Aggódtam, hogy mi van, hogy még a telefont sem veszik fel. Hétkor beesnek nagy vidáman, hogy azért késtek, mert a lány nem tudta eldönteni, hogy mit vegyen fel + ehhez milyen smink talál a legjobban. Kétszer átöltözött, és ugyanannyiszor átsminkelte magát. Megjegyeztem, hogy azért szólhattak volna. "De úgyis itthon voltál, nem?" Ööö...
    Bevallom, többet nem hívtam őket hozzánk.

  • 2009.08.15 14:29:39psyché

    én úgy szoktam csinálni az ilyen ismeröseimmel, hogy eleve kb 2 órával korábbi idöpontot mondok, mint ahogy szeretném, ha megérkeznének. remekeül müködik a módszer.:-)

  • 2009.08.15 14:38:38manka78

    psyché! Tuti, hogy akkor pontosan jönnének.:)

  • 2009.08.15 14:54:07Farkasokkal táncoló

    Jaj az örökké késő ismerősök nekem is az agyamra mennek!
    Volt egy barátnőm, az két három órákat késett. Később megszoktam, hogy nem csinálok vele se találkákat, se nem hívom meg vacsorára, inkább én mentem el hozzá. Nem mintha piperészkedett volna vagy valami. Egyszerűen nem volt időérzéke.

  • 2009.08.15 16:00:08Magenta

    undokmanó, köszi!
    Leesett.

    Igen, az exférjeméknél van egy 15 éves mostohatesó, ékszer, belőtt séró, borotvált láb, a fiam nagyon felnéz rá, mert igazi "lazacsávó".

  • 2009.08.15 16:03:50zoxó

    Névnapi ebéd, kezdés 1 óra. 12-kor telefon hugomnak, hol járnak. Válasz: most indulunk (ez aznap már negyedjére hangzott el, szinte félóránként). Ja, 100 km-re laknak, nem autópálya mentén. A többi vendég nem várta meg őket. Természetesen.

  • 2009.08.15 16:11:14dodóó

    Nekem sincs időérzékem.
    Kikészítem a rucikat kivasalom.10 percen belül elkészülünk a lányommal,de elkések.Mindig a következő busszal megyünk.Van hogy nézem az időt,látom igyekeznem kell.Áhh megyünk a következővel.Míra pisil én még ezt meg azt elpakolom és nini,sietünk hogy elérjük a buszt.Azt ami már a következő.

  • 2009.08.15 16:16:35Magenta

    Én meg pont az ellenkezője vagyok, akárhova megyek, mindig még toporgunk a ház előtt kicsit vagy amikor állásinterjúra mentem, megismertem a környéket.

  • 2009.08.15 16:37:51zoxó

    Nem szeretek várni, és várakoztatni sem. Úgyhogy pontos vagyok:).

  • 2009.08.15 16:38:35Pandi

    Baud

    "Utálok késni: nem szeretem megvárakoztatni az embereket, és azt sem szeretem, ha engem megvárakoztatnak."

    Na, ezt akár én is írhattam volna.:)

    Ehhez képest anyósomék (akiket már többször megemlítettem itt a Porontyon is), egyszerűen képtelenek bárhová is időben odaérni. A leginkább akkor voltam kiakadva, amikor megszületett a fiam és az első hetekben-hónapokban ugye szinte minden (másod)percünk be volt táblázva.

    Előfordult olyan eset, hogy a megbeszélt fél 2-2 helyett 3/4 3-kor még sehol sem voltak (egyébként egy városban lakunk, sajnos:D) és amikor mi rájuk csörögtünk, hogy mi van már, még ők voltak felháborodva, meg hogy nem kellene mindenen ennyit idegeskednünk!

    De a barátnőm is aranyos volt, amikor először jött hozzánk babanézőbe, szintén 1/2 2-2 között beszéltük meg a találkozót. Erre beállított 3 órakor, nagy álmosan és még be is nyögte, hogy "jaaaj, kockásra aludtam a fejemet!"

    Brrrrrrr!:)

  • 2009.08.15 16:40:58dodóó

    Azért azt hozzá teszem hogy kések de a magamhoz igazított órával szemben.
    Tehát nem munkából,vagy orvoshoz menet ahová időpontom van.

  • 2009.08.15 19:51:01csutkababa

    Halálom a késés. És ha hozzátartozóm a beígért időben nincs, akkor még paranoiás is vagyok, hogy baja lett...hívom ezerrel.

  • 2009.08.15 19:54:08baudolinA

    csutkababa,
    én is mindenféle borzalmat szoktam vizionálni: az "elütötte egy villamos" a kezdőkép. :)

  • 2009.08.15 20:13:24csutkababa

    Nálam az autóbaleset fantázia játszik...brrrrr...
    Illetve édesapám infarktusa után sokáig, ha anyum hívott, a Szia! után a Mi a baj?!!!kérdés következett...

  • 2009.08.15 21:11:25Farkasokkal táncoló

    Csutkababa te én vagyok?
    Mert nálam is azonnal az ugrott be ha valamelyik szerettem késett, hogy biztosan autóbaleset (régebben meg, hogy a lányokat elrabolták, megerőszakolták, megölték) . Nekem megvallom egy égi áldás volt a mobil feltalálása, mióta mindenkinek van, azóta egyszerűen csak felhívom őket és kész. Egyébként nálunk a család minden tagjánál nagyon sokáig kitart a mobilkártya - nálam a kb 3000 ft-os majdnem fél évig - mert egy percen túl soha nem beszélünk, és csak akkor hívjuk egymást, ha valaki késik, vagy valamit kéne még hozni a boltból. Jaj de utálom a mobilon órákig cseverészőket...)

  • 2009.08.15 21:43:13Macskanya

    Jellemző amúgy, hogy én is így vagyok. Sosem volt semmi gondom sem az idő betartásával, sőt ez még rengeteg meló mellett is mindig ment, nevelés kérdése, megtanultam beosztani.

    Most a babavárás ideje alatt azonban másképp van. Már ami az elkészülést és az időre menetelt illeti. Kiakaszt azonban, hogy a környezetem nem érti meg. A férjem szülinapját anyósék pl. úgy rendezték meg, hogy megbeszélték az időpontot a sógoromékkal. Hiába mondta a férjem, hogy hányingerem van, ebédre kellett menni és szalonnás hagymás hús volt :-S

    Sokan hívnak látogatóba még most is, fix időpontot adva. Kisgyerekeseknél ez ok, de meg szoktam mondani, hogy kalkuláljanak vele, hogy képtelen vagyok néha tartani az időt. Most pl. 37. héten vagyok, pont egy hete van az, hogy olyan szinten beakaszt a kiscsaj a bordámba, hogy a fájdalomtól lilát látok és nem kapok levegőt, sőt, ilyenkor már aludni sem megy. A módszer az oldaltfekvés, kézzel tologatás, de előfordult, hogy 1 óra hosszat készülődtem, 3x kellett ledőlnöm. Nekem, aki fél óra alatt mindig kész volt. Full sminkben, összeillő ruhában, cuccokban, puccban és parádéban. Nem értem, főleg ott, ahol már volt egy nő terhes, akár többszür is, mért nem lehet megérteni azt, hogy utálok késni?? Mért nem lehet az, főleg családnál, hogy majd megyünk, indulás előtt telefonálunk, mert a pofám ég, hogy mertem pont akkor rosszul lenni... :-S

  • 2009.08.15 21:43:52Macskanya

    Egyébként a névnapi ebédnél 3 órát késtünk. Persze direkt szóltunk. Nem nagyon kapcsolt az anyósom, apósom, hogy ebéd előtt kitettem a taccsot és talán nem kéne nagyon tukmálni... persze én szeretem őket így is, csak olyan kellemetlen. Szólsz előre, de mégis magyarázkodnod kell. :-S Azt meg nem is mondom, hogy a sogoroméknál az egész család influenzás volt, ami véletlen derült ki és, ha a férjem nem szól, simán eljönnek befertőzni. 3 hónapig folyamatosan betegek voltak, ki épp mikor

  • 2009.08.15 21:43:52manka78

    Farkasokkal T! Ezért jó a flotta díjcsomag. Mi a férjemmel, a lányunkkal és a férjem cégénél, aki belépett azzal mindenkivel ingyen beszélünk.:)

  • 2009.08.15 21:56:26Farkasokkal táncoló

    Macskanya, a kisgyerekes anyák és a terhes nők kivételek. Soha egy büdös szavam nem volt, mikor azt mondták, hogy kb 5-re jönnek, de aztán csak 6-ra sikerült, mert a gyerek nem ébredt fel a délutáni alvásból, a terhes nők állagállapota meg külön fejezet... most éppen szegény ikerszomszédasszonykám terhes, hát vérzik a szívem érte, már a 12. hetet is betöltötte és folyamatosan émelyeg és hány szegénykém, ráadásul már most akkora a hasa, mintha minimum 5 hónapos lenne (nem vár ikreket)... annyira sajnálom szegényt, mert olyan afféle tüchtig kis feleség, akinél a lakás állandóan ragyog, és még arra is gondja van, hogy a hatmillió futómuskátliról ami mindenhol van náluk folyamatosan csipegesse a száradt részeket, és amellett dolgozik is, és van egy nagyobb 10 éves fia, aki diskalculiás, és vele is folyamatosan foglalkozni kell..... :-(

  • 2009.08.15 21:57:48jazmine

    Macskanya, én már kisgyerekes vagyok. Hiába tudom, milyen terhesnek lenni, az nem segít azon, h a gyerekeimnek fix napirendje van, amitől most (1,5 és 3,5 évesek) fél órákkal már el lehet térni, ha muszáj (de pl. az alvásidők tolása nem sok jót ad, mert nyűgösek), de a szopik idején egy késés azt jelentette, h egy 1 órás látogatásból min. fél órát szoptatok., akár az egészet.
    A nagyobb viszont nem AKAR aludni, ha vendég van, mert izgatja. Szóval egy kisgyerekes nem szenilis, hanem már nem a maga ura, ha jót akár az egész családnak.
    Én pont azt nem értem, h akinek már volt gyereke, annak ezt miért kell minden alkalommal elmondani és mondjuk akkor is késik, csak mert nincs abból baj, úgy is itthon vagyunk...

  • 2009.08.15 22:02:31manka78

    Nincs gond a késésből, csak azért két hányás között csörögjön már rám, hogy fogalma sincs mikor tud jönni.:)

  • 2009.08.15 22:06:57yukikoka

    Macskanya, mióta gyerekeim vannak, én is utálom a percre pontosan kezdődő vendégségeket. A terhesség alatt azonban sosem késtem el, az elsőnél sem, de ott reggelente megvolt a kis rituálém (hányás, majd minimális evés és hányás, utána gyors indulás), hogy sikerüljön megúsznom a kitaccsolást a munkába vezető úton (metró, tömött busz). A vizsgákról sem késhettem. A gyerek(ek) melletti terhesség meg már felért egy túlélő túrával, hiába éreztem, hogy képtelen vagyok felkelni, stb., muszáj volt. Hánytam játszótéren bokorban, szaladtam utánuk az utcán, játszótéren stb., hát nem sírom vissza:) Szóval a gyerekek és a háztartás miatt kénytelen voltam talpon lenni és helytállni, de ha egy nyomorult büdös hagymás húsos ebédre parancsoltak volna oda pontban X órára, hát tuti elkések vagy odarókázok az asztalra:D

  • 2009.08.15 22:09:31yukikoka

    Mondjuk mostanában sem nagyon szoktam elkésni, csak utálom, hogy pörgetni kell a gyerekeket. És én is utálom, ha megvárakoztatnak, de a felesleges kínos pontosságot baráti vagy családi találkozókon nem szeretem. Mi pl. mindig azt mondjuk anyósoméknak, hogy egy óra körül megyünk, és megpróbálunk egyre odaérni. Vagy sikerül vagy nem, de fél kettőig tuti odaérünk, és telefonálunk is,.

  • 2009.08.15 22:16:54Heatherette

    én nem kések, ám késésben vagyok folyton, rohanok állandóan, és úgy esek be a legutolsó pillanatban mindenhová

  • 2009.08.15 22:39:03Macskanya

    Jazmine, pont ezért mondom, hogy az ok, ha kisgyerekes baráthoz megyünk. A helyzet viszont az, hogy hiába akarok elindulni, ha nem tudok, mert wc-ben a fejem. Jártam így fogorvossal, egyszerűen nem ment! Hidd el, én tényleg egy tüchtig csaj vagyok, kínosan pontos voltam mindig munkában és egyéb más dolgokban is.

    Ma épp egy ilyen babás tali volt és mivel semmi gond nem volt, oda is értünk. Azonban a kollegám tudta, hogy mi van és mondtam neki előre, hogy max elhalasztjuk, ha nem jön össze, mert zavarni utálok. Viszont az anyósomat rohadtul nem értettem sosem. Múltkor pl. egy hete tudtunk a vihart is, hogy romboló szél lesz stb., sikerült órára pontosan akkorra hívnia és persze megdöbbent, hogy senki nem ült kocsiba. Jóslókról már ne is beszéljünk, végülis az nem akadály, csak kellemetlenség. Lehetne mondjuk olyankor is partit rendezni, mikor nincs front. Nyugdíjasok. Persze mi mindig telefonálunk, ez a minimum.

    A dokinál lévő időpont egy másik story, ezt nyilván mások miatt is illik betartani, ill. ha olyan a dokid, mint az enyém, magad miatt. Sosem késtünk el tőle, viszont ennek az az ára, hogy jóval előbb nekiállok elkészülni és max a végén még ráérek rápihenni. Nem azt mondtam, hogy a nem késés tarthatatlan, csak gáz az, ha a saját családodnak kell elmagyarázni, hogy a családi együttlét ne kényszer legyen, hanem öröm forrása.

  • 2009.08.15 22:41:56Macskanya

    A sogoromék is iszonyat mit szívnak a két gyerekkel, mert időre kell megmondaniuk mikor jönnek és köztük még 2 év sincs, a nagyobbik 3 éves és egyikük sem a nyugis, jól elvan magában típus. Volt, hogy 2 helyett 4-re értek oda, az anyósom meg nem volt hajlandó tálalni. Olyan szinten ki voltam idegileg (pedig birka türelmem van), mert aznap még nem ettem és majdnem ott ájultam el.

    Ezek teljesen felesleges dolgok. Érdekes, a spontán látogatásaink annyira vidámak náluk, ezek meg mind tiszta görcs. Próbáljuk leszoktatni legalább őket, de nagyon nehéz.

    FT, én tényleg szerencsés vagyok, mert relatíve jól voltam a mostani időszakot és a 9-16 hetet leszámítva, de tervezni sosem tudtam, mert azért hébe hóba előfordult, hogy vmit le kellett mondani. Szerintem nincs is semmi gond, csak azt nem értem, mért nem lehet megérteni, hogy ez így van.

    Te pl. tök jó fej vagy és ezt átlátod, de a legtöbb embert ez nem érdekli, sőt... még idegesíti is őket. Elég gáz. Szomszédnőnek jobbulást. :-D

  • 2009.08.15 22:54:02jazmine

    Gyerekkel (és a terhesség végén) tényleg csak az ment, h 1. este mindent összepakolok, ami másnap kell: papírok, ruhák kikészítve, táskámba gyereknek plenka stb. 2. induláshoz sokkal hamarabb elkezdeni készülni, mint amit normálisnak tartanék, mert mindig történik valami (terhesen hányás, keményedés; gyerkkel bukás, bekakál, nagynak pisilés/kakálás, engem lebuknak/összekennek; kiesik a busz; szakad az eső).
    Így nagyjából odaérek. Kivéve, mikor reggelre valaki beteg, akkor minden lemondva.

    Macskanya, én nem voltam túl pontos, ahová kellett odaértem, de azt megszokni, h nem tőled függ az indulás, idő...

  • 2009.08.15 23:31:51manka78

    A gyerek tuti, hogy akkor szart be, mikor már mindenkin nagykabát, csizma és rajta pedig bundazsák volt.:)))

  • 2009.08.16 10:48:25baudolinA

    Macskanya,
    szerintem a terhesség, kisgyerek az a kategória, amikor annak kell alkalmazkodni és megértőnek lenni, akinek nincs kisgyereke vagy nem terhes. Családon belül pedig természetesnek kellene lennie, hogy vannak csúszások, ez nem hivatalos ebéd az üzleti partnerekkel.

    Többször is megtörtént, hogy a nővéremmel megegyeztünk, hogy találkozunk valahol, aztán hívott, hogy késni fog félórát. Mert az egyik most tojt be, a másik pedig rugdossa belülről. :) Úgyhogy volt olyan, hogy lemondtunk a fagyizóról, inkább vettem én egy nagy adagot, elvittem hozzájuk, és ott voltunk. :)
    Csak szóljon az illető, hogy ne álljak az utcán félórát, ennyi.

  • 2009.08.16 11:00:08Heatherette

    "kisgyerek az a kategória, amikor annak kell alkalmazkodni és megértőnek lenni, akinek nincs kisgyereke vagy nem terhes"

    ezzel nem értek egyet

  • 2009.08.16 11:22:43Macskanya

    Hmm, hát én csak annyit mondok, hogy ez az alkalmazkodás dolog mindig kétoldalú dolog. Minden emberi kapcsolatban vannak lemondások, az a jó, amikor ez spontán jön és a másikban van annyi empátia, hogy érzi, mikor kell neki lépnie. H, szerintem max olyan szempontból van igazad, hogy lehetnek fordított esetek, nagy átlagban azonban azért Baudnak igaza van. Ilyenkor szerintem mi, nők nem vagyunk teljesen beszámíthatóak. Egyébként rájöttem már, hogy szinte reménytelen a dolog, többnyire egykedvűen veszem tudomásul.

    Annak azért örülök, hogy a főnököm is egy fiatal nő és bár még nincs gyereke, roppant megértő, erre tanítja a csapat vezetőjét is. Mi ketten ugyan majdnem egy szinten vagyunk, de ő azért mégis feljebb. Mégis, azért maximálisan megértik, hogy az elkövetkezendő hónapban már nem nagyon mondom meg előre, mikor megyek be, max 1-2 alkalommal, a végső dolgokat elrendezni. Végülis, bármikor megszülethet a lányom és heti 2x fél napokat ülök a dokinál. A fodrász barátom is átjött tegnap és levágta a hajam, olyan jól esett!
    :-D

    Szóval nem kell feltétlen hozzánk igazodni, de azért, ha valaki kisegít vele, nagyon nagyon jó érzés. Hál' istennek ebben édesanyám is nagyon ügyes, pedig ő azért általában fura tud lenni.

    Baud, amúgy szerintem ez a dolog, hogy nem váratjuk vagy verjük át a másikat, alap dolog. Ez egy minimum követelmény, ha család, ha ismerős, ha idegen. Szerintem ez gyerekszoba kérdése. Annak idején apám tűzzel-vassal véste belém. Akkor nagyon rossz volt és nem értettem még annyira, de ma azért örülök neki.

  • 2009.08.16 11:41:20Macskanya

    Wolff, hát ne tudd meg. Nálunk sok fiatal női főnök van már, ez persze céges politika is, de meglepődnél! Mondjuk úgy, hogy a mostani sem semmi, de az előző szintúgy fiatal nő volt (neki ugyan van 2 kislánya, de ő is nagyon rendes volt, bár a terhességem első 3 hónapja után felfele mozdult).

    Szóval, a te szakmád nyilván más, de ezek a nők mind nagyon mások, mint a nagy átlag. Mondjuk úgy, hogy a férjem egy nagyon határozott, karakán ember és elég jól ismeri az előző főnökömet, mikor kérdezték, milyen ő...? hát azt mondta, hogy hát nem egyszerű, még ő is zavarba jött tőle. Neki ugyanis nem szoktak nemet mondani.

    Nem véletlenül, és nem kis feladat hárul mára rá, és a pénzügyi világban sem nagyon átlagos ma (legalábbis itthon) egy magas női vezető, de egyre többen vannak. Én személy szerint mindkettőjüket szeretem, ugyanis, ha valaki jó munkaerő, maximálisan meghálálják és nagyon tisztességesek. Más kérdés mi lesz azokkal, akiknek a hozzáállása finoman szólva sem kielégítő.

    Egyébként a volt főnökömre nem jut jobb kifejezés eszembe, annak idején ő is ezt mondta rám egyébként párszor. Angolul: 'tough'. Roppantul kemény nő. Egyébként azelőtt nekem is csak rossz tapasztalatom volt, bármilyen női főnökkel. Ez azonban nem igaz a mostani munkahelyemre. Nagyon szerencsés vagyok.

  • 2009.08.16 14:11:45prolee

    "Messze futottam a szüleimtől, évente kétszer lefutjuk a kötelező családi jópofizós köröket."

    Én nem futnék velük ilyen köröket. A következő családi jópofizós alkalommal kipakolnék és elküldeném őket oda, ahova valók.

    Akkor pszichológusra sem lenne szükség.

  • 2009.08.16 14:30:27baudolinA

    Heatherette,
    nyilván nekem is van programom, életem stb. De akkor is könnyebben tudok alkalmazkodni (értsd: várni félórát), ha az a gyerek pont akkor tojja össze magát, amikor végre kívül vannak az ajtón. Bár mondjuk nálam alapszabály, hogy ha kisgyerekessel találkozom pl. a városban (valamelyikünk lakása más helyzet), akkor nem számolom ki percre pontosan, hogy ha kettőre nem ér ide, akkor két óra tíz perckor villámokat szórok. Tudom, hogy kisgyerekkel nem lehet mindenki kiszámítani, ezért a saját programomat is úgy szervezem, hogy ne kavarjon be a csúszás.

    wolff,
    én sem szeretnék előítéletes emberek főnöke lenni, nehogy azt hidd... :D

  • 2009.08.16 14:36:09csutkababa

    Én úgy nőttem fel, hogy alapvetés volt, hogy bármilyen program lefújható, amíg a kicsi gyerekkel bármi van. Szipogás, hőemelkedés, bármi, ilyenkor program stornó, és senkinek nem jut eszébe megsértődni.
    Ugyanez, ha a gyerekkel átöltöztetés,akármi fennakadás van.
    De a mobil korában egy sms vagy odacsörgés szerintem is lap, h késés lesz.

  • 2009.08.16 14:37:12csutkababa

    lap=alap

  • 2009.08.16 15:45:37Farkasokkal táncoló

    Így van, terhes és kisgyerekes anyák késés szempontjából más lapra tartoznak. Csak éppen mindenkinek vannak olyan ismerősei, akik se nem terhesek,se nem kisgyerekesek, és mégis állandóan pontatlanok.
    Jelzem a férjem is ilyen volt az elején... ő ugyan soha nem késett sokat, de azzal ment az idegeimre, hogy ő kiszámolta, hogy PONTOSAN mennyi időbe telik az odajutás, és én már tűkön álltam, amikor ő még "csakmég megeszek egy kenyeret, van idő", vagy "még kipucolom a cipőmet" stb állapotban leledzett.
    És persze mindig van az odaúton valami, ami miatt nem érünk oda pontosan. De ez már a múlté, mert megunta a "hisztijeimet", úgyhogy ma már ha mondom, hogy indulás, akkor indulás van és nem készülődés.

  • 2009.08.17 13:25:46Veg_

    Fura ez a pontosság kérdés... Én, ha időpontra kell menni, odaérek - ha senki se sürget!!! Családdal, barátokkal olyasmik vannak, hgoy pl. 1-2 közt találkozunk, 3tól lehet jönni, buli 9ig, jön aki amikor akar, stb.
    De abban a percben, hogy nekiáll bárki sürgetni - ide beletartozik, hogy türelmetlenül toporog körülöttem, morog, szól, bármi, egyrészt fele tempóra lassulok, másrészt ideges leszek, ami akár a kiborulásig fokozódhat, harmadrészt képes vagyok bármit otthonhagyni (bőröndöt, irattárcát, pénztárcát, vagy akár elindulni télen papucsban kabát nélkül) - ergo garantált a késés... Ha konkrétan el kell készülnöm, és odaérnem valahova pl. hajnali kettőre, azt is meg tudom oldani, másodpercre kiszámitani az indulást, 5 perccel elöbb odaérni, csak ne sürgessenek.

  • 2009.08.17 13:26:18Veg_

    Szintén gyerekkor, fater indulás elött egy órával elkezdett mindenkit sürgetni, akár össze is vesztek muterral, hogy miért ilyen lassu, én meg néha inkább elmentem otthonról, pl. 1kor, ha 3kor indultunk és az utcán vártam őket, ugy idegesitett...
    Ráadásul a párom is olyan tipus, hogy ha nem időre megyünk, akkor is izgul az indulás ideje miatt, szintén szülői befolyás. Szerencsére, mióta látta a dolog hatását, és elhiszi, hogy nem kell másodpercre az előre kitüzött időben menni, ha az odaérési időszak 8-10 órán belül bármikor oké, azóta nincs ilyen gondunk.

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24

SZÓLJON HOZZÁ!

Kórházfigyelő

  • Budapesti kórházak
  • Vidéki kórházak

Kérdezz szakértőnktől

Dr. Gyarmati Andrea gyermekgyógyász válaszol.

Kérdezni szeretnék »

OnGo beszámolók

Hirdetés

Hirdetés