PORONTY

Szülések a kórháztól az otthonig a császáron keresztül

2008. január 26., szombat 12:06

Otthon, kórházban, segítséggel, egyedül, földön, vízben, fájdalomcsillapítva, négykézláb, kikötözve, énekszóval, ringatózva, hangtalanul, ordítva. A gyermeket sokféleképpen világra lehet hozni. Alábbi összeállításunkban különböző módon szülő nők videóit mutatjuk be. 

Kitolás a kórházban

Rövid, véres videó kitakarás nélkül, a baba kibújásának pillanatáról.






Dézsában, hangtalanul

Ez a kismama otthonában, egy vízzel teli dézsában szül, hangot szinte ki sem ad.



Fájdalomcsillapítva

Nyugodt pihenés a kórházi ágyon, miközben folyamatosan ellenőrzik a monitort. Néhány kiáltás, a baba már kint is van, anya kisimult, mintha szexelt volna az imént és nem gyereket szült volna. Apa elvágja a köldökzsinórt.



Négykézláb a nappali szőnyegén

A baba könnyen kicsusszan.



Császármetszéssel

Hogyan szedik ki a babát, ha természetes módon nem tud megszületni? 40 másodperc a műtétből. Csak annak ajánljuk, aki bírja a vér látványát.



Ha kell a segítség

Biztos megvan a magyarázata, miért kell a dokinak szinte teljes súlyával a kismama pocakját nyomnia. Nem lennénk a nő helyében.



Énekelve

A kismama szerint az éneklés segít a méhösszehúzódásban. Elképesztő, hogy képes fájások közben dalolni!



Egy kád víz a kórházban

Alternatív szülőszoba, hatalmas kád, a szülésznő/orvos nem restell hónaljig a vízbe nyúlni, hogy megvizsgálja a vajúdó kismamát.



Ágyban, párnák közt

Rutinos lehet az anyuka, ha az ágyában térdelve minden segítség nélkül tolja ki gyermekét és veszi a mellére. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Talán az is.

KOMMENTEK

  • 2008.01.27 14:06:12cseresznye

    nyúl bella, szia!



    Én az "elvileg akarok gyereket, de gyakorlatilag nem" fajta voltam. Igen, leginkább az orvosi része volt a nagy akadály a fejemben.



    Az első fordulat akkor történt, mikor megtudtam, hogy terhes vagyok. Amíg bizonytalan volt, addig persze rebegtem, hogy jaj, csak most még ne, aztán mikor bebizonyosodott, akkor elkezdtem ragaszkodni hozzá.

    Egyből csökkent egyet a félelmetessége, hiszen testközelivé vált.



    Aztán jön a havonkénti nőgyógyászati vizsgálat. Nekem egy ilyen előtte hihetetlen lelki felkészülést igényelt, de a terhesség alatt rutinná vált. Olyan dokit kerestem, akinek attribútuma, hogy kedves, nyájas.



    Aztán hullámokban jött a félelem. Időről időre eszembe jutott, hogy dehát nekem szülnöm kell,és kikészültem. Viszont az ember nem képes hosszan rettegni, így ezek rendre el is múltak, éltem a hétköznapi életemet. A kilenc hónap fokozatos változásai is segítenek hozzászokni a gondolathoz. Nem egyszerre zúdul minden a nyakadba.



    A szülőszobát előre megnézni nem volt jó ötlet, ezt nem tanácsolom. Minden ilyen kívülre helyezett infó ugyanúgy megrémített mint korábban, de amit én éltem meg, az természetesnek tűnt.

    De a terhesség alatt lassan mégis megismerkedsz a közeggel, és emberarcúbb lesz minden.



    Aznap, mikor szülni mentem, akkor pedig a vészhelyzetek szokásos realizmusa működött. Ez már nem az elképzelt rettenet, hanem konkrétan itt ülök ebben a székben, ezzel a szülésznővel beszélgetek stb. Annyira hihetetlen, hogy ezt most én csinálom, de csinálom, mert ugyanolyan realitás, mint minden más nap.



    Szüléskor pedig már semmi ilyen nincsen, rád zárul a helyzet, nincs alkalmad kívülről látni. A helyedben leginkább egy kedves szülésznőt fogadnék, mert ő segít a legtöbbet. Nekem az volt a dilim, hogymelltartóban legyek, mert számomra az jelenti, hogy nem vagyok kiszolgáltatott. Abban voltam.



    Bocs, hirtelen mennem kell, majd folytatom!

  • 2008.01.27 14:12:43morcos68

    Guruljka, nem találtam fel semmit, nem váltottam meg a világot; teszem a dolgom nap mint nap, úgy, mint emberek milliói. Nincs is ezzel semmi baj. Csak ne gyere azzal, hogy aki szül, az hú de mekkora tettet hajt végre. Nem kicsit - mert tényleg nem becsülöm alá, de a szememben nem is emelkedik ki pusztán ettől.

    Anit nem éltem át, azt meg ne fikázzam (A Te szavaiddal) az sántít: Te is alkotsz megalapozott véleményt olyanról, amit nem éltél át. És az is rendben van.

  • 2008.01.27 14:16:15druantia

    Szerintem a szülésnek nem objektíven, hanem szubjektíven kell nagy dolognak lennie elsősorban. Valóban az egy dolog, hogy az ember szül. Az a nagy dolog, hogy azzal a gyerekkel mihez kezd majd.

  • 2008.01.27 14:22:27morcos68

    dru, na ez az...!

  • 2008.01.27 14:36:35Guruljka

    morcos, agresszív:DDD nem vált ez belőlem ki érzelmet, ahhoz meg az kéne. Csak érdekesnek tartom azt a nézetet amit képviselsz mert számomra ellentétes gondolatokon alapszik.

    Egyébként meg én kérdeztem előbb irgum-burgum;)

    De azért válaszolok előbb én.

    Észre vetted-e hogy ahhoz hogy a gyermektelen életet értékesebbnek találd másokénál, a "lumpokat" kellett elővenned. Míg a gyerekesek kisebbségéhez a zsenik elővételére volt szükség. Már ez is egy rangsor ám, ráadásul te állítótad fel.

    Másrészt nem arról szól, amiről én beszéltem. mert én az átlagost vetettem össze az átlagossal. Mondhatni átlagos gyerekes kommentelő vs átlagos gyereket nem is akaró kommentelő életének haszna, értelme az emberiség ill. társadalom szempontjából.

    Én mindössze azt mondtam végig, hogy én nem tudok nagyobbat tenni ezért a társadalomért mint megszülöm és tisztességel felnevelem a gyerekeimet ha lehet. És szerintem az átlagos szülő ebben velem egyenlő.

    Pl a mi gyerekeink fogják megtermelni a nem babázók nyugdíját is ha minden jól megy. Nem haragsuzom én azért ha valaki nem akar gyereket és nem is vállal, sőt ha nem akarja, akkor nagyonis helyes, hogy nem teszi. Csak ne higgye és főleg ne hangoztassa, hogy ugyanannyit tesz le ő is asztalra. Mert nem. Ezért nem is kéne fikáznia azokat akik szülnek, nevelnek. Többet tesznek a közösbe és be is áldoznak egy csomó mindet pl a testük feszességét:DD is.

  • 2008.01.27 14:39:20druantia

    Guruljka, ez is igaz, de pl. nekem ezsembe sem jutott a "köz java", amikor gyereket akartam :))).

  • 2008.01.27 14:42:28druantia

    Eszembe, jajaj :).

  • 2008.01.27 14:42:43Guruljka

    Dru én konkrétan nem is akartam gyereket:DDD

  • 2008.01.27 14:44:11ikrekmama

    az utolsohoz:

    a Willendorf-i Venusz sem csinalta volna jobban, le a kalappal!

  • 2008.01.27 14:47:40wish73

    hát, hogy az egész élet lényege az lenne, hogy a gyerekek, és minden egyéb csak emiatt történik... de akkor minek? a gyerekeink is ezt viszik tovább, meg az övéik is. hiába gürizek most, h nekik a legjobb legyen, ha annak idején ők is csak azért csinálnak majd mindent, h az ő gyerekeiknek jó legyen. minek a kaján, meleg ruhán kívül bmi is? mit kezdenek majd a tudásukkal, a tapasztalataikkal, élményeikkel, ha neki is csak az lesz a fontos, h az ő gyerekeik a legjobbat kapják. nem értem ezt a gondolatmenetet.

    én is azt a véleményt osztom, h a szülés egy szükségszerű folyamat, a lila ködöt, túlmisztifikálást, stb. kvára nem értem, nem érzem. valószínű, h ez vmi pót-dolog lehet egyeseknél.

    és igen, ha lenne külön erre a célra nyílás, ahol megszületik a baba, és lenne külön testrész a táplálásra, akkor sokan nem zavarodnának meg a szülés utáni szextől. sőt,a legpraktikusabb az lenne, ha ezek ideiglenes nyílások lennének, amik aztán felszívódnak, eltűnnek, de mégis meglenne az a fíling, h nem császár+cumisüveg. sőt, a legjobb lenne, ha testen kívűl ki lehetne hordani, akár 9 hónapig lehetne a lombikban.

    semmi cinizmus, de sok új kommentelőn meggazdagodna pár pszichomókus, még akkor is, ha ők most marha keménynek érzik magukat.

    amúgy ez a "jön magától" dolog sem mindig műxik. ismerek olyat, aki nagy pocakos már, még mindig cigi, pia, mert neki nincs terhességtudata. (diplomás nő, nem az aluljáróból)

    EDA- király volt nulla fájdalommal szülni. én később kaptam meg ,mint kellett volna, így nem múlt el a hatása a kitolásig. ennek köszönhetően se a tolófájásokat, sem a metszést, sem a varrást nem éreztem. nézte a (volt) férjem a ctg-t, látta az összehúzódásokat, szólt, h mikor kell tolni. és ráéreztem anélkül, h valójában éreztem volna bmit is. korábban volt klasszik szülésem fájd.csill. nélkül, rendes tolófájások, vágás, varrás. köszi, nem magasztultam fel tőle.

  • 2008.01.27 14:50:40morcos68

    Guruljka, oké, rendben, értelek. Mostmeg jössz azzal, hogy a Te gyereked tart majd el engem... Nos, b@ssza meg, tőlem annyit levonnak (közalkalmazott vagyok, tehát nem tudok adót csalni) amiből - már ha megérem - vígan futja a nyugdíjamra. Ha mégsem, majd a kölköméből futja. Ugyanis van gyerekem, sose akartam,hogy legyen, de lett. A párommal majdnem elváltunk annak idején. (El kellett volna...)Szóval, lett.

    Ha a jótündér elém ugorna a nagy kérdéssel, én csak egyet kívánnék: repítsen vissza kb 12 évvel...

  • 2008.01.27 15:01:10Guruljka

    morcos, ezt viszont nagyon sajnálom. És nem úgy értettem ahogy értelmezted, ez csak puszta közgazdaságtan.



    wish neked visszalőném a kérdést? Hogy egyébként minek isk?

    Szerintem igaz a klasszik: "Az élet célja az élet maga!" Fajfentarrtás. Nem pátoszopsan hanem naturálisan. Nincs mert előreviszem aviuklágot meg ilyenek. Csak ezt nehéz vagy megértetni vagy elfogadtatni, nem is tudom melyik...

  • 2008.01.27 15:18:29csepke

    2008.01.27 14:36:35 Guruljka: Ez nagyon tetszett!:)

  • 2008.01.27 15:55:37borsts

    Morcos: van az egyik Rejtő regény elején (Tán a Vanek úr Párizsban???? Help!!!) hangzik el - egy légionárius hősi halált halt apjáról - ez a teljesítmény nem egyedi, de valóban felülmúlhatatlan.

    Világra hozni ÉS felnevelni egy (több) gyereket egyáltalán nem ritka, de a legmaradandóbb/nagyszerűbb/csodálatosabb dolog, amit megtehetünk.

    És ez nem azt jelenti, hogy van egy frankó márványtalapzatom, és mostmár le se szállok róla :-P, csak mert szültem.

    Már csak azért is, mert maga a szülés csak egy kicsi része az egésznek, és azt, hogy jól csináltam, talán csak arról fogom látni, hogy a gyerekeim hogyan nevelgetik az ő gyerekeiket.



    Ettől még finom volt délben a sült csirke, tök jó, amikor elkezdenek építeni egy szennyvíztisztítót, aminek részt vettem a tervezésében, ha tetszik az ajándékba kötött zokni. Szal az ember lánya csinál egy csomó mindenfélét, élvezi, bele ad apait-anyait, mégis, gyereket nevelni az több, más... Az ember a Teremtéshez teszi hozzá a maga részét...

  • 2008.01.27 16:40:55cozumel

    Nyul bella!



    Orokbefogadas?

    Akkor lenne gyerek, de nem kellene vegigcsinalnod amit nem akarsz.

  • 2008.01.27 16:45:01rozsdi

    Wish73 irnál valahol majd részletesebben az EDÁ-s szülésedről (ha már megtörtént légyszi áruld el hol találom, köszi). Az első gyerekem nekem is normál szüléssel bújt ki :), hajnali fél egykor, és csak délután tudtam elhozni a csecsemősöktől, mert addigra tudtam lábra állni, bár többször elindultam érte, és még a szülés után napokig szédelegtem. Ezt szeretném megspórolni a másodikkal, hogy pihentebb és erősebb legyek már az első napon is és rá tudjak koncentrálni. Viszont keveset tudok az EDÁs szülésről.

  • 2008.01.27 16:47:27rozsdi

    Én nem mertem megnézni az összes videót, de szerintem minél több választási lehetőség van, annál jobb. Mindenki megtaláhatja a neki tetszőt, azután ki tudja mit hoz az élet.

  • 2008.01.27 17:02:17Különálló

    Két hete szültem fájásgyengeség miatt oxitocinnal,gátmetszéssel, hasbakönyökléssel, fájdalomcsillapítás nélkül egy 4 kiló 31 dekás fiút, de ha kéne, akár ebben a pillanatban is újra megtenném.

    Pedig rohadtul fájt, és aki fájdalomcsillapítás nélkül szült, tudja, hogy nem a kitolás, hanem a tágulási szakasz a szörnyű, mivel annak nem látja az ember a végét (nekem majdnem öt órán keresztül voltak egyperces fájásaim).

    Régi-új alak: terhesség alatt 14 kilót híztam, 12 már lement. Simán ülök az 5-6 centis gátsebemen, a hüvelyemben nem fordul meg az IFA, akkora, mint volt.



    Még 30 éves koromban sem evett a penész, hogy mindenképpen gyerekem legyen. Sőt, amíg Ármin meg nem fogant, úgy voltam vele, hogy ha lesz jó, ha nem lesz, az is jó.

    De nagyon-nagyon jó, hogy lett.

    Anyai ösztönöket és elfolyós szeretetet nem érzek, felelősséget annál többet, és ha ránézek, rögtön tudom, hogy hagyok hátra valamit, ha már én nem leszek. Mert talán ennyi az, ami utánunk marad: egy darab belőlem meg a férjemből, akit szeretek.

    Azelőtt is azt hittem, hogy van értelme az életemnek - most már tudom is, hogy van. :-)

  • 2008.01.27 17:21:26trollkotze

    morcos

    " a totálkáros de helyrepofozott kocsit a szüléskor széttrancsírozott - és persze több-kevesebb sebészi munka + varrás után helyre hozott hüvelyhez hasonlítottam"

    Hát, valamivel jobb, ne nem sokkal.

    Én ugyan nem szültem, de nem hiszem, hogy ez ilyen durva lenne, főként az utóhatásait tekintve. Leginkább az a rész hökkentett meg, hogy - mint írod - a helyrepofozott autót már nem simogatod olyan szeretettel, mert az már "nem olyan".

    Miért csökkent értékű a már egyszer kitágult, majd összehúzódott hüvely? Önmagában gusztustalan és értékcsökkentő az, hogy átment rajta valami nagy izé, vagy pedig azt tapasztaltad, hogy sokkal tágabb marad, mint előtte? (Azt próbálom kideríteni, hogy konkrét, fizikai jellegű tapasztalatok mondatják-e ezt veled, vagy magának a szülés, mint jelenség undorít. Ez fontos, mert ha utóbbi, akkor ide Freud bácsi kell.)



    Egyébként nem kell, hogy tágabb legyen, feltalálták már az intim tornát.



    Amúgy sokmindenben egyetértünk, én sem szeretem, amikor mindenáron rózsaszínnek festik le a szülést és az anyaságot; ez társadalmi nyomás, egy anyától elvárják, hogy földöntúli boldogságban leledzzen minden másodercben, és ha netalán elhagyja a száját egy panaszszó, rögtön nekirontanak, hogy önző ribanc... Szerintem ez annak a patriarchális felfogásnak a lenyomata, miszerint a nőnek elsődleges (és gyakorlatilag egyetlen) funkciója az anyaság, ezért van, csak erre jó.

  • 2008.01.27 17:37:33eino.

    Morcos, nem a gyerekszülés biológiai részétől lesz valaki különleges. Hanem azért, mert megszüli és FELNEVELI azt a gyereket, akinek létezésével szebbé, jobbá lesz a világ. Lehet, hogy azzal, hogy feltatlálja a rák ellenszerét, esetleg állatmentő lesz; de az is lehet, hogy egyszerűen csak ennyit tesz: a kedvességével, lényével felderíti a környezetében lévőket. Ez utóbbi legalább akkora sikertörténet. Ha te ezt nem ismered el, akkor éppen annak jelentőségét becsülöd le, ami még megmaradhatott az emberiség számára: a gyakran életmentő, de feltétlenül életminőség javító szeretetet. Végül is megteheted, mert szólásszabadság van, gondolatszabadság meg még inkább , de akkor te magad vajon mi jót jelentesz a világ számára? Ha a szeretet (melynek legmélyebb formája a szülő-gyerek kapcsolat) ennyire nem fontos, akkor nem egyszerűbb mélytengeri kalmárnak lenni? Azok egyből zsákmányállatnak nézik a fajtársaikat, nem sokat moralizálnak, csak teszik a dolgukat. Szaporodnak, zabálnak, ölnek, de nem akarnak világbékét. Az emberek között is, aki a világbéke megteremtésén és a rák ellenszerén munkálkodik az emberi élet kialakulásán érzett csodálat és öröm nélkül, az csak karrierista. A tevékenysége persze hasznos, de egy takarítónőé is az, mert nem kapunk súlyos fertőzést, ha rendesen teszi a dolgát.

  • 2008.01.27 17:37:35druantia

    Kicsit vulgáris leszek, előre bocs. Szerintem mindenki rakja oda, ahova mindketten (vagy akárhányan) jónak látják, csak ne általánosítsunk már ennyit :).

  • 2008.01.27 17:37:54Coccinella Septempunctata

    Hallány, te vagy az én emberem.



    Én sem akarok még gyereket, ezért állandóan hülyének, és érzelmileg fosnak néznek.



    Holott teljesen egyszerű a képlet: borzasztóan félek az ezzel együtt járó felelősségtől (úgymond az ember nem 18 évre szül gyereket, hanem egy egész életre), hogy megtudjam védeni (hogy szüljek, ha még magamat is képtelen vagyok?) a szüléssel járó rettenetes kiszolgáltatottság (aminek csak egy része a hentes-mészáros stílusú szülész-nőgyógyász a kórházban) a többi része a rettenetesen sok balfasz férfi, aki gyerekcsinálás után otthagyja a nőt (a környezetemben nem egy férfi tette ezt meg, baszott félre, kurvázott, baszogatta az asszonyt, hogy kitágult a pinája, nem jó semmire, ronda, lóg a melle, hasa, stb... gusztustalanabbnál gusztustalanabb történeteket ismerek - a legutolsó épp egy tündérien kedves kollégám, természetesen férfi, aki a testvére két hete szült feleségére azt mondta, hogy egy lusta dög, mert a bátyja visszament dolgozni az apaszabi után, senki nem volt otthon, hogy elmosogasson, és mikor hazajött, ott várta a mosogatás, mert az asszony a kéthetes gyerekkel inkább aludt, mintsem elmosogatott volna, azt hittem, a történet kellős közepén kapok agyvérzést, de minimum agyonverem egy szívlapáttal a kis köcsög faszt...) és akkor ne beszéljünk az anyagi kiszolgáltatottságról, ha véletlenül nem épp anyuka nyakába szakadt volna az MNB, hanem mondjuk záros határidőn belül vissza kell menni melózni, mert azért a GYes összegét sem arra találták ki, hogy a gyermekszaporulatot támogassák. De ha visszamész melózni, akkor meg egy hányás anya vagy, mert a gyereket elhanyagolod. Ja, és ha van bölcsi, ahová tegye az ember, ha mondjuk nagyi kétszáz kilométerre van. És mondjuk nem mondanak fel mondvacsinált okokkal a munkahelyeden. És ideális esetben apuka is benne van a képben, és nem lécel le idő előtt (barátnőm a fél éves kisfiát hagyta ott, mert apuci meggondolta magát a terhesség elején, és a csaj nem tudott meglenni a 90 ezer gyedből.) Szóval nem, én sem találom a gyerekezést leányálomnak, ami minden nőnek sajátja. De lehet, hogy csak túl pesszimista vagyok. Nagyon szeretnék gyereket, imádom a kölyköket (másét is)



    Már egy pár helyen megkaptam, hogy az ilyennek, mint én, ne is legyen, hát köszi szépen, mintha a szülés automatikusan feltételezné, hogy az illető csakis és kizárólag egy tökéletes ember lehet, és nem mondjuk egy erkölcsi-érzelmi hulla, mert azért láttam már olyan anyukát/apukát is, aki jobb lett volna, ha inkább felköti magát, mintsem, hogy gyereket csinál. Attól, hogy az ember nő, nem biztos, hogy automatikusan alkalmas az anyaságra, bár lehet, hogy már van 5 gyereke.



    Mindenesetre, a kórházas szülésnél a nővérnek bebasztam volna egy kurva nagy pofont, ahogy azzal a nyomorult kis újszülöttel bánt. Szerencsétlen úgy bőg, mintha nyúznák, és kábé úgy is bánnak vele. Elhiszem, hogy szükséges a nyákleszívás az újszülött torkából, orrából, de nem lehet esetleg úgy csinálni, mintha az újszülött is emberből lenne? Úgy dörgölik szerencsétlen fejét, mintha betont kéne lekapargatniuk róla...

  • 2008.01.27 17:56:32eino.

    Húha, sok komment olvasása után az az érzésem, hogy a Kismama magazin címlapjáról szálltam le, mert nekem tényleg jött azonnal a rózsaszín vagy lila vagy milyen felhő.:)) Véletlen baba lett, és, ahogy Druantia írta, fokozatosan jöttek a ,,katt" élmények. (Bár a csíkos tesztnél először a ,,bumm" jött, bevallom) De akkor sem tudtam elképzelni, milyen lesz, amikor már a kezemben tartom. A szülésben nem volt semmi misztikus, sőt, a francba kívántam már az egészet, meg magamat is a végén. Amikor azonban rám tették, és a kicsike a szemembe nézve mondta cérnavékony hangocskáján, hogy ,, eeeeeeee" , na akkor tudtam, hogy ez a sorsom, a boldogságom nélkülözhetetlen eleme, és ezért érdemes élnem. Igen, azonnal anyává váltam, nekem ez megadatott, és hálás is vagyok érte.

  • 2008.01.27 17:59:22Hallány

    Látjátok, vannak, akik hozzám hasonlóak.

    Nem vagyok fiú, amit leírtam, úgy is történt, örülök, hogy mások ezt elképzelni sem tudják (rossz nőgyógyász, szar pasik stb.).

    Sajnos a konvenciók engem is oda hajtanak, hogy nem vagyok normális, ha nem akarok gyereket, holott egyáltalán nem biztos, hogy ennek így kellene lennie.

    A lógussal kapcsolatban csak annyit, hogy én is sokat gondolkoztam rajta, sajnos a felét nem mondhattam itt el annak, miért idegenkedem én annyira attól, hogy p.nán keresztül szüljek gyereket (és miért ne hívhatnám p.nának? ismerjük egymást születésünk óta :) ). Számomra a nő gyengeségének oka az a bizonyos p.na, és ha bárhonnan máshonnan bújna ki az a kölök, vagy ha mások nélkül lehetne szülni, már nem zavarna annyira.

    Mindazonáltal nem értem, miért kell ebbe belekeverni azt, hogy esetleg plázababa volnék, mert pl. féltem a kis feszes hasam, vagy hogy csak a szex számít, mert nem leszek utána elég szűk. A szinglis beszólást ott az elején meg végképp nem értem, és szerintem 25 táján már a korom sem releváns az anyai ösztön kérdésében. Örülök annak, hogy sok anyuka van, akik mindent megtennének a gyerekükért, és sok leendő anyuka, akik ugyanezeket azért, hogy szülhessenek. Én maradok annál, hogy a saját életemben teljesedhessek ki, és ne valaki máséban.

    A hozzászólásokat mindazonáltal köszönöm, tanulságos volt az itt töltött idő, témával kapcsolatban és azon kívül is sokat tanultam.

    Ne ijedjetek meg, én aztán biztosan nem fogok felelőtlenül szülni, szóval kár is erre több jövendő kommentet pazarolni.

  • 2008.01.27 18:04:36Coccinella Septempunctata

    Hallány, ha akarsz még beszélgetni, keress meg priviben.

  • 2008.01.27 18:06:23eino.

    Coccinella Septempunctata



    Sok igazságod van, sajnos. Viszont: ne másoknak és mások véleményének szülj, ha mégis vállalkoznál rá. És , ha ez biztonságot ad: akkor szülj, amikor úgy érzed, anyagilag stabil hátteret tudsz biztosítani a gyereknek meg magadnak akkor is, ha a pasi lelépne. Akár a szüleiddel is megbeszélve mindezt.

    Hacsak lehet, ezek miatt a félelmek miatt szerintem ne hagyd ki. :)) Főleg a szüléstől magától nem kell parázni. Elárulom, hogy amikor jönnek a fájások, engem már az sem zavart, hogy a létező összes medika meg medikus megkukkantott, némelyik belém is nyúlt a soros vizsgálatnál. Egyszerűen mindegy volt, nem ezzel foglalkozik az ember lánya. És nekik is meg kell tanulniuk valahogy a szakmát, lehetőleg a gyakorlatban :)) De ha nem így akarod, arra is van lehetőség - csak pénz kell hozzá, vagy esetleg egy egyszerű nyilatkozat. Sok szerencsét és kevesebb parát! :)

  • 2008.01.27 18:11:13druantia

    Coccinella Septempunctata, szerintem meg a világon semmi baj sincs veled, és Hallánnyal sincs. Tök normális embereknek tűntök, érzelmekkel, meg minden :).

  • 2008.01.27 18:14:37morcos68

    Aludtam egy jót - nagyon jól esett; látom, Hallány is visszatért. Bocs, hogy "lepasiztalak"; egyszerűen nem hittem, hogy ennyire egyet gondolunk s Te Nő vagy. De végül is örülök, mert nem vagyok egyedül.

    (Vagyunk már öten :))) nem rossz arány)

  • 2008.01.27 18:16:31eino.

    ,,Én maradok annál, hogy a saját életemben teljesedhessek ki, és ne valaki máséban."



    Hallány gondoltál már arra, hogy egy kezeletlen pinakomplexus miatt nincs és esetleg soha nem lesz esélyed a valódi választáshoz? Ugyanis ha ez nem lenne, reálisabban tudnál arról dönteni, hogy milyen fajta önmegvalósítást akarsz:

    a) gyereken keresztülit

    b) gyerek nélkülit

    c) gyerek mellettit



    Van kb. 10 éved, hogy esetleg felkészülj a c-re. De 70 évesen visszatekintve esetleg rájössz, hogy semmi esélyt nem adtál magadnak, egy téveszme miatt.

  • 2008.01.27 18:20:47Coccinella Septempunctata

    Eino,

    a probléma ott van, hogy én ezzel tisztában vagyok. Csakis és kizárólag akkor fogok szülni, ha teljesen biztos vagyok abban, hogy a gyereket egyedül is fel tudom nevelni. Sajnos a szüleim ebben nem fognak támogatni, mert anyukám pocsék állapotban van, apám meg egy utolsó görény, akit ki kéne irtani. Apám családjával évek óta nem tartom a kapcsolatot, anyám családja meg van olyan szemét disznó, hogy apámmal beszélnek a hátunk mögött. Tehát nálam család en bloc kilőve. Maradok én. Ha velem valami történik a gyerek önállóságra lépése előtt, akkor nagy szopás lesz a gyereknek, akár van apuka, akár nincs. Szüléstől nem parázok, volt már egy-két olyan dolog az életemben, ami parásabb volt, én attól parázok, hogy egy hentes-mészáros kezeibe kerülök, és akkor annyi, ami kárt ők tudnak okozni, azt nem állítja helyre senki (gondolok itt a szülés közbeni oxigénhiányos babákra, a túl sokáig vajúdtatott kismamára, szülőcsatornába ragadt babára, a végbélnyílással egybeöltött hüvelyre, amin keresztül ürített a kismama 5 hétig, mire az ügyeletes orvos rájött, hogy a fogadott hol baszta el... az állandó vizsgálatokra, amikor nem hagyják békén az embert, a gyökér nőgyógyászra, mint akivel Hallány is találkozott - az én esetemben ugyan nem voltam szűz, de egy átgörcsölt éjszaka után az ügyeletes, akinek az apja mellett anyám szülésznő volt 10 évig, úgy vizsgálta meg a petefészek cisztámat, hogy véreztem 3 napig...)



    vagy amikor a nőgyógyász életemben először belső ultrahanggal vizsgált meg, aztán azzal a felkiáltással fejezte be a dolgot, hogy "na, elég az élvezkedésből"... Csak én érzem úgy, hogy kurvára ki vagyunk szolgáltatva néhány kis szopottgombóc istenségtudatos orvosnak, meg egy dupla sztenderdes társadalomnak?

  • 2008.01.27 18:24:07Coccinella Septempunctata

    Mindenesetre elismerem, hogy a szülés és gyereknevelés az emberiség egyik felének egyik legnagyobb teljesítménye, főleg annak ellenére, amilyen sztereotípiák és viselkedési rítusok kötődnek hozzá, és a társadalom által a lehető legnagyobb mértékben pozitívan támogatandó (amit sokan elfelejtenek). viszont ez nem jelenti alapból azt, hogy az illető tökéletes ember, vagy azt, hogy a maradék emberiség (férfiak és nem szülő nők) kevesebbet érnének.

  • 2008.01.27 18:29:33Hallány

    Eino, a c már csak azért is kilőve, mert a pinakomplexusom mellett az anyi ösztönöm se nagyon ágaskodik... ha lenne, pina ide vagy oda, szülnék szívesen, hidd el. És kötelező az a c, hogy később ennyire megbánom?

  • 2008.01.27 18:30:06Coffie

    Hallány, Coccinella Septempunctata



    vannak, akik nem félnek, ezért simán vállalják, vannak, akik félnek és nem vállalják és végül vannak, akik félnek és mégis bevállalják. minden tiszteletem ez utóbbiaké. SOHA nem lesz minden tökéletes. senki nem fogja garantálni a munkahelyet, találkozhatsz bunkó orvossal vagy a fejedre eshet egy zongora. a gyerekvállalás éppen ezért ezektől igazából független döntés kérdése. persze, számol az ember velük, de alapvetően nem ezeken múlik, vagy legalábbis nem szabadna, hogy ezen múljon - szerintem.

  • 2008.01.27 18:30:09Morgan le Fay

    Hallány : idősebb vagyok nálad és ugyanúgy érzek, mint te. Bennem 32 éves koromra sem támadtak fel azok a bizonyos anyai ösztönök, sőt, később sem. Félek a szüléstől meg az utána következő évektől...persze pampoghat felőlem bárki hogy beteg vagyok meg nem vagyok százas, de szerintem nem kell semmilyen elvárásnak sem megfelelnünk, az ismeretlentől pedig csak az ostoba nem fél. Próbálok infókat szerezni mindenhonnan, többek között innen is, hogy az ember tudja, mire azámíthat, ha már ott van, hogy jöhet a gyerek.



    Igazából az ember azt hinné, hogy a kortársaktól nem azokat az unalmas, lapos közhelyeket kapja, mint mondjuk egy-két "szakkönyvtől" meg hogy talán - viszonylagos fiatalságik miatt - az emberek toleránsabbak, de sajnos ez nem így van - gondolok itt a különösen visszataszító "féltem a feszes hasam" meg a "csak a szex számít" szólamokra. Nem értem, hogy az ember miért ne félhetne valamitől, amit még nem élt át?



  • 2008.01.27 18:35:15druantia

    Morgan Le Fay, már hogyne félhetne! A terhességem 36-37. hetében én szabályosan rettegtem a szüléstől. Élveztem az NST-t, mert jó volt hallgatni a fiam szívverését, de amíg a doki kiértékelte, szinte levegőt sem mertem venni. ("Ugye, nem most?! Ugye, még nem?!") Aztán amire eljött az idő, olyan volt, mintha egész életemben csak szültem volna :).

  • 2008.01.27 18:44:38Hallány

    (Zárójelben jegyezném csak meg, hogy én már az első videón elképedtem... hogy a francba lehet ekkorát terpeszteni?...)

  • 2008.01.27 18:46:33Hicudzsi

    Én értem, hogy valaki nem akar szülni, meg nem mer meg ilyenek, de akkor mi a fenének néz meg ilyen videókat???

    :)

    (ez a kérdés már fentebb is többször felvetődött:))



    Én rendesen szerettem volna szülni, a dokim határozottan nemet mondott, a többi doki meg szintán nem vállalta volna, én nemaludtam sem az első sem a második gyerekem születése előtti éjjel (konkrétan az egész azt megelőző héten sem) mert tudtam a pontos dátumot mindkét esetben és már a 38. héttől imádkoztam nekik, hogy induljanak el természetes úton idő előtt...

    Ja és nem voltam hajlandó megnézni se előtte se sokáig utána szüléses videókat, a császárosakat pláne kerültem.



    Ahogy Druantia írta, vannak kis kattanások, mindegyik egy picitközelebb visz a célhoz, aztán az ember egyszercsak a 40. héten elgondolkozik na most bármennyire be vagyok sz*rva ezt a gyereket valahogy kiveszik majd onnan... :)

    Mint fentebb írtam én is már, nem tartom nagy húzásnak, meg teljesítménynek a szülést, de igenis egy szeretettel gondozott csecsemő és anyukája közös megszületése tud mennyei lenni...

  • 2008.01.27 18:48:40Hallány

    Hicudzsi, többször meg is lett már válaszolva...

  • 2008.01.27 18:49:27rozsdi

    Az előzőekhez:

    Hiába van párod, a gyereket 99%-ban magadnak szülöd.

    A félelmek nagy része csak óriási önzés és magyarázkodás, hogy nektek miért nem kell gyerek. (Nem tudhatod, hogy milyen amíg ki nem próbáltad, bár ez egy gyerek szempontjából kicsit durva).

    És jó lenne, ha csak az szülne gyereket aki megérdemli és értékeli.

  • 2008.01.27 18:50:12aranyhajú

    Igyekeztem végigolvasni az összes hozzászólást, mert nagyon érdekelt, kiből mit vált ki ez a rendhagyó "film-sorozat". Én azt tartom, szülésről nem szabad felvételt készíteni, mert azon éppen a lényeg nem látszik. Legtöbbször csak vért, egy csapzott, fáradt anyukát, meg egy gyűrött újszülöttet látni. A szülés ennél sokkal több, mert egyszerre jelenti valaminek a végét és valaminek a kezdetét. És azt nem lehet filmre venni.



    Amikor az első gyermekem megszületett, és a férjemmel a kiságya mellett álltunk és gyönyörködtünk benne, mindketten azt éreztük, hogy valami nagy jutalomban van részünk. És annyira jó volt tudni, hogy ez a csöppség nem más, mint egy sejt belőlem és egy sejt belőle-örökre és visszavonhatatlanul.



    Az anyai ösztönről pedig azt tartom, csak akkor létezik, ha már valaki anya! Amíg valakinek nincs gyereke, addig azt nem érezheti. Olyan ez, mintha valaki, aki ki sem mozdul otthonról, hiányolja, hogy nincs honvágya. Majd lesz, ha belevág egy nagy utazásba!

  • 2008.01.27 18:50:49Hicudzsi

    Hallány ez most költői kérdés volt, utána leírtam ami ehhez fűződik, hogy én pl. nem néztem ilyeneket.

  • 2008.01.27 18:52:09Pandi

    Hallány, Morgan Le Fay, nem baj, még eljöhet. De ha nem, az sem gond, nem kötelező mindenkinek szülni.



    Én huszonévesen még csak elképzelni sem tudtam, hogy valaha gyerekem lesz. Sőt, 30 évesen sem. Suli, bulik, majd meló, bulik. Aztán úgy 35-36 körül kezdett el motoszkálni bennem halkan valami. De nem úgy, hogy kopogott az ajtón az anyai ösztön, én meg beengedtem és másnaptól napi 24 órán át ácsingóztam egy bébi után.



    Csak úgy megmoccant valami. Még mindig nem voltam benne 100%-ig biztos, csak elkezdtem aggódni, hogy mi van, ha kicsúszok az időből és már nem lehet visszacsinálni.



    Aztán megszületett sógoromék kisfia és amikor megláttam őt, akkor döntöttem, hogy igen, én is akarom. Két hónap múlva már terhes voltam és 37 évesen szültem.



    Ilyen is van.



    Ja, még egy adalék. A szüléstől én is tartottam, bár nem rettegtem. Aztán a sors úgy intézte, hogy császár lett, gyakorlatilag fájások nélkül. Nekem ilyen jutott és kész.

  • 2008.01.27 18:53:15druantia

    Rozsdi, mások életébe sem te nem látsz bele (gondolom), sem én. A másik érzelmei, félelmei ugyanolyan valósak az ő számára, mint a sajátjaid a te számodra.

  • 2008.01.27 19:05:22rozsdi

    Én úgy látom, hogy a legtöbb előzőekben leírt félelem egy extrém példa (hogy kivel mi történt, hogy történt), vagy irreális elképzelés miatt van. Nem véletlenül mondják a kismamáknak, hogy ne hallgassanak a horror történetekre, amit a "kedves jóakarók" mesélnek. Meg kell teremteni a lehető legideálisabb helyzetet pl. jó nőgyógyász, olyan szülési mód amit szeretnél, és máris csökken a félelem mértéke.

  • 2008.01.27 19:07:47cozumel

    Szerintem semmi problema nincs azzal, ha valaki gyerek nelkul is tud teljes eletet elni.

    Azzal van problema, hogy a fenti "gyerekellenes" lanyok MINDEGYIKE valamilyen felelem, retteges miatt nem vag bele.



    Nem az a baj Hallany es tsai, hogy nem akartok gyereket, hanem hogy olyan dolgok motivaltak erre a dontesre benneteket(a bunko nogyogyasz, a bunko csalad, a bunko ismeros ferfiak stb.) , amelyektol egyertelmuen serult lelkek vagytok. Igy, gyerek nelkul is.



    Ne ertsetek felre, ez NEM kritika. Csak szomoru.

  • 2008.01.27 19:07:58Morgan le Fay

    2008.01.27 18:49:27 rozsdi



    "A félelmek nagy része csak óriási önzés és magyarázkodás," - aha, mégis, sokan félnek pl. a fogorvostól - én meg erre mondjam azt, hogy ez csak önzés és magyarázkodás, csak azért, mert én nem félek?



    Láttam a macskámat szülni. Megdöbbentő volt, minden értelemben. Az a kedves idős barátnőm, aki levezette a szülést, nálam is levezetheti majd.

    De ettől még tele vagyok kétséggel és félelemmel.

  • 2008.01.27 19:12:36rozsdi

    Szerintem mindenki tele van kétséggel és félelemmel a terhességet, szülést és a gyereknevelést illetően, de attól még nagy részük belevág. Ez a véleményem és nem akarok gyereket dumálni a hasadba :)

  • 2008.01.27 19:16:53eino.

    Hallány, nem azt mondom, hogy válaszd a c-t, végül is ez nem egy vetélkedő főnyereménye (max. az életé). De a választás esélyét sem adod meg magadnak, mert van egy problémád, amit tényleg át kell beszélni, mert mégiscsak a természet rendjétől berzenkedsz (hogy ott jön ki a baba, ahol). Ha ezt helyrerakod magadban, akkor tudsz választani a 3 közül, és akkor már esetleg rájössz, hogy neked nem a ,,gyerek nélküli önmegvalósítás" a megfelelő, hanem a ,,c". Persze, ettől még dönthetsz másképp is, de jelen helyzetedben honnan tudod, mit választanál normál esetben?



    Valaki írta, hogy anyai ösztönök a szüléssel alakulnak ki, vagy a terhességgel. Sokszor tényleg így van. Nálam pl. . Amíg nem volt gyerekem, nem voltam terhes, addig különösebben nem érdekeltek a gyerekek. Aranyosnak, helyesnek tartottam őket, de olyan távolinak az én életemtől, hogy el sem tudtam képzelni, hogyan akarhatnék én ilyen anyás életet.

  • 2008.01.27 19:26:48eino.

    Coccinella Septempunctata



    Innen nincs több érvem, a szüleim nélkül én sem tudtam volna felnevelni a gyereket. Max. úgy, hogy nem lenne rá időm, emiatt örök lelkiismeret furdalásom lenne, és a kicsinek sem tett volna jót a helyzet.

    De esetleg megtalálhatod azt a férfit, aki valódi társad lehet, és a gyereked, gyerekeid gondoskodó apja. Mondjuk az tényleg szemétség, hogy ezt előre nem lehet tudni...



    A sarlatán nőgyógyi könnyebb eset. Ha esetleg egyszer mégis úgy döntesz, vállalod a babát, szerintem itt is szívesen ellátnak tanáccsal, kihez igen, kihez nem, és nem csak a fővárosiak :))



    Amúgy megértem a félelmeidet. Hajaj... :///

  • 2008.01.27 19:29:20Morgan le Fay

    2008.01.27 19:07:47 cozumel

    "Nem az a baj Hallany es tsai, hogy nem akartok gyereket,[...] egyertelmuen serult lelkek vagytok. Igy, gyerek nelkul is."

    - Miért, gyerekkel nem lennénk "sérült lelkek"? Vagy az jobb lenne? Ez értelmetlen.

    Nem emlékszem, hogy bármikor is ítélkeztem volna feletted, úgyhogy ezt te se tedd. Csak azért, mert máshogy gondolkodom, nem vagyok sérült lélek.

SZÓLJON HOZZÁ!

Kórházfigyelő

  • Budapesti kórházak
  • Vidéki kórházak

Kérdezz szakértőnktől

Dr. Gyarmati Andrea gyermekgyógyász válaszol.

Kérdezni szeretnék »

Travelo utazási ajánlatok

Hirdetés

Hirdetés