PORONTY

Anyuci félrekefél

2007. augusztus 26., vasárnap 09:39

Aki azt mondja, hogy soha nem csalta volna meg a férjét, szerintem hazudik. Ugyanis az ember abszolút nem monogám lény, ellentétben azzal a képpel, amit ma a társadalom fest önmagáról. Természetesen a férfiakról kialakult képbe a társuk megcsalása, ugyan szájhúzva, de belefér. Sőt, különböző indokokkal valahogy még meg is győzzük magunkat, hogy igen, valahol megértjük őket.


És minket, nőket megértenek? Milyen elbírálásban lesz része egy olyan nőnek, aki csak pusztán az érzelmeire hallgatva, belemegy, vagy kezdeményez egy titkos viszonyt? Nos, ez a nő, minden lesz, csak fehérruhás szűzlány nem és soha az életében nem moshatja le magáról a skarlátbetűt.

Elképzelhető az, hogy valaki csak és kizárólag a férjével osztja meg cirka harminc évig a lepedőjét? És egészséges egyáltalán? Teljes szívemből sajnálom azokat, akik egész életükben egy pacákkal, nővel szexelnek csak. Annyi elfojtott vágy szorul beléjük, ami örökösen a tudatalattijukba fészkeli magát.

Gondoljunk arra, amikor sok idő után először, elönti az agyunkat a hormonháztartásunk, amikor úgy érezzük magunkat, mint kamaszkorunkban. Aztán hirtelen behúzzuk a féket, hogy hoppá, nekünk ezt nem lehet, mi tisztességes családanyák vagyunk. Tényleg nem lehet? Valóban le kell mondanunk arról a bugyibizsergetős, elolvadós, tombolós érzésről örök életünkre? Szerintem ezzel valójában nagyobb kárt okozunk, elsősorban azért, mert hazudunk magunknak folyamatosan.

Véleményem szerint senki nem uralkodhat annyira a másik ember érzésein, hogy ilyen mélyrehatóan rendelkezzen a másik felett. Mindenkinek legyen magánélete, legyen közös, boldog élete, de ha éppen úgy adódik, a saját életét hadd irányítsa az egyén. Persze úgy, hogy senki ne sérüljön igazán, mert nyilván nem a gyerekeink rovására kefélünk félre. Ugyanis az ember a saját fejére nem önti a szart.

De megoldható egyáltalán úgy, hogy ne akarjunk mindig mást? Vagy az örök fiatalság és energia titka az, hogy mindig kihasználjuk azt az energiát, ami a flörtökből, tesztoszteronból, nemiségünk kihasználásából származik?

bovaryné

KOMMENTEK

  • 2007.08.28 11:50:56druantia

    Hicudzsi, megértem. Én még élveztem is a szülést, csak utólag kattantam ki, hogy a gyerekem másodpercekre volt attól, hogy örökre elveszítsük egymást. Nem vágytam császárra, de így, több, mint egy év távlatából úgy gondolom, inkább bevállaltam volna azt, mint ezt a kockázatot. A császárt minden kockázata ellenére biztonságosabbnak találom ezek után.

  • 2007.08.28 11:54:25manci

    Bocs, hogy belekontárkodok a császár témába, holott hüvelyi úton szültem, de elég sokat olvastam, hallottam a témáról.



    Szóval Mo.-on is lehet olyan orvost találni, aki számára nem evidens a szike használata egy vagy két császár után sem.



    Ezen túl, ha mégis muszáj a császár, ha egyéb veszélytényező nincs, ildomos lenne megvárni a szülés spontán beindulását, hagyni a kismamát valamennyit vajúdni és csak utána vágni.



    A programozott császárt csak nagyon indokolt esetben volna szabad alkalmazni. Csak ugye az orvosok és a kórházak többségének ez az egyszerűbb, nem éjszaka bemenni, meg ügyeletes anesztest biztosítani.



    Azt én is hallottam, ráadásul a szemészdokimtól, hogy önmagában a magas dioptriaszám nem indokolja a császárt.

  • 2007.08.28 11:54:49Leona

    druantia: eddig vajúdtam mind a két alkalommal (1. 25 óra, 2. 7 óra), de harmadiknál nem lesz semmi vajúdás a doki szerint. Őszintén, ilyet még nem is hallottam.



    Crystallin: veszélyesebb? Nem tudom, nálam probléma miatt lett csaszi, akkor a term. szülés lett volna veszélyesebb (valszeg a nagylány életébe került volna).

    Hát, hogy a has hogy megy vissza, nem tudom, de hidd el, akkor nem ez fog izgatni, hogy hol a hasad :) (személy szerint gőzöm sincs, mit csinált a hasam a gyerek 1 éves koráig...)

    A vágás pedig klassz helyen van, bőven bikinivonal alatt, már az őserdőben járva :) Hallottam olyat is, hogy pl. a hasfalat már nem is vágják, csak kézzel szétfeszítik, így az is könnyebben gyógyul. Ebben nem tudom, mi az igazság.

    Más valami?

  • 2007.08.28 11:55:19druantia

    Ja, és a császár szerintem (így kívülállóként) nem kisebb "érdem" vagy "teljesítmény", mint egy hüvelyi szülés. Az ember ugyanúgy hordozza a testében a gyerekét, ugyanolyan szeretettel öleli át. Csak tényleg nehéz lehet feldolgozni lelkileg, hogy nem a "hagyományos" úton megy a dolog. Persze, én nem tudom elképzelni, hogy mit érez valaki egy császáros szülés előtt és után, úgyhogy igyekszem nem is beledumálni :).

  • 2007.08.28 11:56:31Crystalline

    Hicudzsi



    érdekes amit mondasz. az általam a fentiekben kifejtettek kapcsán is.

    egyébként én abban is hiszek, hogy a gyerek emlékszik a szülésre. ráadásul császár után nincs meg - gondolom és cáfoljatok ha nem így van! - az, hogy egyből odaadják az anyának a gyereket. Ez rohadt fontos megint.

    Mert szerintem emlékszünk erre, csak legfeljebb tudatalatt.



    (tudom - nem kell elhinni, de én járok egy légzésterapeutához, akivel "problémát" oldunk. és visszamentünk oda(születés) és emlékeztem. egy csomó dologra.)

  • 2007.08.28 11:59:59Crystalline

    + még annyi, hogy engem nem raktak oda édesanyámhoz. erre is emlékeztem.

    meg arra is, hogy nagyon nem akartam elindulni (aztán anyu utána mesélte, hogy jaja...gyakorlatilag száraz volt a szülőcsatornája és fogóval kellett segíteni nekem)



  • 2007.08.28 12:01:17atha

    Hát a pasik a túl sok analizálást sem szeretik. Ezt már többen kifejtették illetékesek, azért tudom. Zavarja őket a kibeszélése a dolgoknak, jön a "mit kell annyit beszélni róla?" Mi meg mindent meg akarunk érteni, és ezt úgy értelmezzük, hogy nem érdekli őket, nem fektetnek bele annyi energiát.



    Alvomacko, de aranyos vagy. Köszönjük, jól vagyunk, az Iván változó lelkesedéssel áll a hugihoz. Általában puszilgatja, résen kell lenni, mert már felemelni is szeretné néha és nekiáll lerángatni a kanapéról. Azt hiszem frusztrálja kicsit, hogy nem tud vele játszani. Nekem meg kicsit nehezen megy a porontyozás - is. Mire lenne időm reagálni valamire már nem aktuális. Most is megy a hiszti, hogy nem vele játszok, mindent csinál, amit nem kellene és múlt héten megtanult visítani is, jaj! Szóval szeretnék egy klónt. (Ja, van fent képünk az iwiw-en).

  • 2007.08.28 12:18:29atha

    mazsola, annak, hogy a szex nem működik (nem azt mondtam, hogy nem jó!), annak lehet komoly lelki oka, nem a másikkal szemben, hanem egyáltalán! A libidó hosszú távon is lehet sérült, ilyenkor nyílván nem bünteted még jobban azt, akit szeretsz. Ettől még lehetnek ölelések és összebújások. De ezek nyilván nem átlagos, fekete-fehér helyzetek, tehát szerintem nem érdemes...



    Császár - az első babámmal vajúdtam 12 órát, utána volt császár. Akkor nem éreztem ezt gondnak, nagyon szép emlékeim maradtak a vajúdásról is. A másodikkal már eleve programoztak most, és utána hetekig szarul éreztem magam amiatt, hogy nem próbáltuk meg mégis. Na persze nem rajtam múlott, de akkoris. Valahogy nem éreztem teljes értékűnek az egészet, ha értitek mit akarok mondani. De odaadták a Licikét császár után közvetlenül, etettem is, csak azután pár óráig kényszerpihenő volt.

  • 2007.08.28 12:24:11Leona

    Igen, nehéz feldolgozni, az elsőnél én is nagyon nehezen jöttem ki belőle. Azt hittem, azért, mert nem tudtam előre, de most Hicudzsi megdöntötte az elméletemet. BEnnem is voltak olyan érzések, hogy nem dolgoztam meg érte (hülyeség: 25 óra vajúdás nem semmi!). Kicsit nehéz a tudat is, hogy ha nem mostanság élnék, már nem élnénk...



    Az, hogy nem adják oda egyből, változó. Szülhetsz természetes úton is, ha olyan a kórház, akkor sem adják oda egyből.



    Crystallin: nem adtak oda egyből anyukádnak? És ettől kevésbé szereted őt, vagy te vagy kevesebb?



    Nem mondom, nagyon sz@r volt, főleg a másodiknál, mert ott altattak, és már javában magamnál voltam, mégis órákat kellett várnom, hogy megláthassam a gyerekemet. De Apa bejött, rögtön ébresztgetés után és elmondta, hogy minden oké, gyerkőc csodaszép, a többit meg kibírtam. Az elsőnél mihelyst kiemelték a babát, felemelték a paraván fölé, sosem felejtem el a dühtől vöröslő kis fejét, na az nagy élmény volt. Azután az altatóorvos mondta mindig, hogy mikor merre csavarjam a fejem, így láthattam az első pillanatokat. Hiányzott az érintés, de rájöttem: nem létfontosság.

    A második gyerek, akit órákig nem érinthettem, olyan anyafüggő, hogy csak na. Van kötődés, ezerrel :)



    De az biztos, hogy minderre lelkileg fel kell készülni, meg kell tanulni elfogadni, hogy nekünk ez adatott, és annak örülni, hogy jelen korban legalább megadatik :). Jobb előtte, mint utána a többi gond-baj mellé csapva megbírkózni vele. Állítom, hogy valamennyi fog jutni akkorra is :(

  • 2007.08.28 12:28:29mazsola84

    Van egy imerősöm akinek két gyereke van, az elsőt természetes úton a másodikat császárral szülte. Ő úgy fogalmazta meg, hogy amellett, hogy a másodikat ugyanúgy szereti és semmivel sem érzi kevesebbnek az elsőnél a szülés élménye elmaradt. Nem hibáztatja magát (hülyeség is volna), de magában nem szülésnek élte meg, hanem egy műtétnek.

  • 2007.08.28 12:31:22Alvomacko

    atha: nem irigyellek! Férjed be tud néha segíteni? Vagy szülők?

    Egy pár hónap múlva jobb lesz, főleg ha majd a kicsi tud már ülni, kúszni-mászni. Igaz, akkor meg már el tudja venni a nagy játékait, azért kell majd rájuk figyelni.

    Megyek megnézem a wiw-en a képeket!

  • 2007.08.28 12:32:02mazsola84

    jaj hangsúlyozom még egyszer hátha félrérthető volt, az ismerősöm elsősorban az élmény másságáról beszélt.

  • 2007.08.28 12:35:33manci

    Csak hogy árnyaljam a képet: amikor éjjel bementünk szülni, az ügyeletes szülésznő nagyon kedvesen szórakoztatott minket, többek között azzal a gondolatával, hogy ő bizony biztosan nem fog hüvelyi úton szülni, mert annyi mindent látott már itt. No comment.



    De ugyanezt a nézetét fejtette ki nekem egy intimtorna tréner csaj is. Addig volt szimpatikus.



    Szóval sokan meg direkt császárral akarnak szülni. Az sem lehet véletlen, hogy a magyar celebek 90 %-a császárral szül. Ők valamiért ezt tartották jobb megoldásnak.

  • 2007.08.28 12:39:09Romeo

    Bocs az off topikert...Hicudzsi, honnan van ez a nevvalasztas? Van valami japan kotodesed? Vagy csak teszik a japan "baranyka" szo?

  • 2007.08.28 12:39:21Leona

    mazsola84: vajúdás volt a másodiknál? Mert szerintem az aztán szülésélmény a javából :)

    Nálam tkp. csak a kitolási szakasz maradt ki. Egyszer azt írta nekem itt valaki, hogy az a vajúdáshoz képest egyáltalán nem durvább. Lehet, hogy csak vigasztalni akart?

  • 2007.08.28 12:43:05Crystalline

    Leona



    nem, persze, hogy semmi ilyesmi nincsen, hogy kevésbé szeretem vagy ő engem. Persze.



    Nem, a probléma ezzel az, hogy ugye gyerek is küszködik, hogy kinn legyen végre meg minden, ergo harcol. Aztán olyen ez neki, ha nem adják oda az anyának, mintha és ezt most idézőjelbe teszem "nem kapná meg a jutalmát".

    Ez több esetben aktiválódhat a tudatalattiában az embernek.



  • 2007.08.28 12:48:52Crystalline

    de persze ez nem örökérvényű szabály. nálam például bizonyos élethelyzetekre ráhúzható, hogy már ilyen régről ered a látszólag "tudatos" reakcióm.

    ez egyébként nálam úgy ment, hogy éreztem, hogy nem mindig reagálok normálisan dolgokra. Sokszor öröm helyett frusztrációt éreztem.

    Aztán valahogy egymásra leltünk a "terapeutámmal" - teljesen véletlen volt, barátságként indult és sokat segít. Persze néha durva dolgokat előhoz.

    Az utolsó ilyen találkozónk fél éve volt, mert nem mertem elmenni...:)

    Anyuval kapcsolatban hozott elő egy esetet, amikor édesanyám elvesztette a türelmét és hát - eléggé megvert. Én meg csak féltem tőle emlékszem és nem értettem meg. És ez eddig a találkozóig eszembe se jutott, mert elég fiatal voltam.

    Volt sajnos édesanyámnak egy ilyen időszaka, amikor nagyon hamar elvesztette a türelmét, én meg nem értettem, hogy mi baja van. :(

    Persze szeretem, imádom. Felnőtt koromra igazi barátnőkké váltunk. És ezt is megbeszéltük. Sajnálja nagyon, tudja, hogy nem jól csinálta...de...istenem. Ilyen a gyereknevelés nem? Előfordul hogy hibázol.

  • 2007.08.28 12:50:33Hydra

    Hát igen. Ez a megcsalás dolog igen érdekes. A tapasztalatom azt mutatja hogy pont azokat a nőket, asszonyokat csalják meg legtöbbször akik ennyire elvakultan megbíznak a párjukban, kapcsolatukaban. Az ismerettségi körömben a férfiak 99%-a megcsalja, megcsalta már a párját. A leggázosabb a barátnőt tartó, otthon mintaapát és mintaférjet eljátszó pasi, akiben a felesége mindenekfelett hisz.



    Vajon a ti párotok is ilyen? Nem tudhatjátok.



  • 2007.08.28 12:51:49Leona

    Hát, az enyém szerintem a bennmaradásért harcolt, ahogy elnéztem azt a kétségbeesett fejét :)

  • 2007.08.28 12:54:18Crystalline

    Leona:)

    háhá, ez jó. én meg el sem indultam basszus. gondolom valahogy úgy gondoltam nekem itt jobb, meg egyáltalán hagyjatok békén:)

  • 2007.08.28 13:00:05Guruljka

    A gyerekünkkel fogantatása pillanatától kapcsolatunk van.

    Míg a hasunkban van, addig fizikailag is együtt élünk meg mindent. Így nyílván minden rezdülésünk hat rá.

    Az első fordulópont közös életünkben a fizikai kettéválásunk a születés-szülés.

    Hogy ezt hogyan éljük meg, nyílván nagyon nagy hatással lesz Rá is és nemcsak ránk.

    A szülés-születés után még mindig iszonyúan szoros bár már "láthatatlan" az összekötő kapocs.

    Mindig rádöbbenek, pedig tudom ésszel, hogy mennyire visszatükrözik a gyerekeim a problémáimat.

    Ez a lelki kapocs szerintem soha nem szűnik meg még akkor sem, ha valaki örökbeadja a nem kívánt gyerekét, akkor se. A gyereke tovább viszi vele együtt a fizikai elhagyás terhét.

    Épp ezért mindamellett, hogy fontosak a szülés-születés körülményei, átélése, megélése, a gyerek előszöri kézbevétele azért csak EGY-EGY tényező egy örökké tartó kapcsolatban.

    Ha valahol sérült ez a folyamat, akkor még ezer alkalom van azt a sérülést kijavítani.

    Ha nem tudja valaki megélni a szülését (én az elsőt sokáig nem bírtam) akkor pótolhatja később.

    Ha valaki nem tudja például szoptatni a gyermekét, akkor összebújva etetheti üvegből és pótolhatja a testi kontaktust sok-sok szeretgető öleléssel.

    Még sorolhatnám.

    A lényeg, hogy az én véleményem az, hogy ritka az olyan szülés-születés, amely tökéletes. De ez nem is baj. Mert emberek szülnek és születnek.

    Az ember meg nem tökéletes.

    Csak jó esetben törekszik a tökéletesre vagy inkább szívesebben használnám azt a szót, hogy a jóra.

    És ez a törekvés a fontos.

    A gyerekeddel szemben is és magaddal szemben is. Meg az, hogy mindig tudd, hogy a tökéletesség nem létezik.

    Az ember gyarló és vannak hibái. Ezt el kell fogadni.

    Majdnem a legnehezebb a saját hibáinkat elfogadni.

    De ennél is nehezebb a saját hibáinkat felismerve elfogadni a gyerekünkben.

    Merthogy tőlünk kapta.

    Szóval Crystalline jó hogy koncentrálsz a feladatra és a jóra törekszel, de hidd el ha nem úgy alakul akkor is ezer és ezer módon fordíthatsz rajta. És ez veszélyes is...



    A császárról meg annyit, hogy nem hiszem hogy az első termlészetes szülésemet vákuumos segítséggel jobban sikerült megélnem akkor, mint bárkinek az övét császárral.

    Fordítva viszont elhiszem, hogy valaki a császáros szülését jobban meg bírta élni, mint én az első gyermekem szülését-születését.

    Adalékként, hogy mit éreztem és mi volt a legelső gondolatom amikor a fiamat a hasamra rakták és megemelte a fejét (igen születésétől fogva tartotta, komolyan, mint a cövek)

    "jé árpa van a szeme alatt. Legalább megismerem és nem keverem össze a többi cscsemővel. Úristen bennem van a hiba, hogy nem érzem, hogy vuáááááá, mekkora tett volt ez? Jajj menjünk már innen ki."



    Aztán a fiam méltón reagált a gondolataimra és zépen rámürített egy adag magzatmázat.

    Ez volt az az impulzus, amitől azt éreztem, hogy megérkezett. Ő az én kicsi babám, a gyönyörű fiam. Ettől az emléktől viszont azóta is könnyybelábad a szemem.

  • 2007.08.28 13:01:45Leona

    Crystalin: szerintem azért azt mondani, hogy vki pl. azért reagál furán dolgokra, mert nem adták egyből oda az anyukájának...

    Annyi minden történik velünk életünk folyamán, biztos, hogy ez volt a kiinduló ok?



    Van olyan elmélet is, hogy a kötődés kialakulásához kell a rögtön odabújás. Ezért is írtam, hogy NEM, ez tuti nem igaz.



    Elhiszem, hogy a baba emlékszik ezekre a dolgokra, nekem minden terápia nélkül vannak két éves koromból, sőt, kisebb kb. egyéves koromból is emlékek, amiket igazoltak. De kombinálni nem hiszem, hogy ilyen szinten tudna egy csecsemő. Vagy gondolj a koraszülöttekre, akik hetekig nem bújhatnak a szülőhöz. Belőlük sem válik frusztráltabb ember emiatt. Szerintem. Tudom, tudatalatti, meg minden. De akkor is azt mondom, hogy a későbbi benyomásokban kell keresni ezeket az okokat, amikor a baba értelme már nyiladozik.

  • 2007.08.28 13:16:37Crystalline

    Persze és bocs, valószínűleg nem fejeztem ki magam érthetően. Nem gondolom azt, hogy csakis ez az ok. DE: felteszem, hogy ez is belejátszhat. Ennyi.



    Egyebekben szerintem ez nem feltétlen értelemfüggő, ez inkább benyomásokat, érzéseket hagy egy gyerekben. Nem pedig határozott gondolatokat, ez egyértelmű.



    Hát nem is tudom. Igazából bonyolult dolgok ezek.



    Wháááá, már most tudom, hogy amíg terhes leszek szét fogom aggódni magam. Ti ezzel hogy voltatok?



  • 2007.08.28 13:39:42Guruljka

    magzatmáz=magzatszurok=élete első kakija

  • 2007.08.28 13:43:29gida

    Leona Szegeden pl. a Mikszáth utcában a Mars térnél lehet biliárdozni, Fren Club a hely neve. Mi járunk gyakran :)

  • 2007.08.28 13:50:46gida

    Ja, és a biliárdozás közbeni behajlásban az is jó, hogy nem kell folyamatosan helyezkedni, hogy mindenképpen lássa szemből az uram. Akkor is tetszik neki a látvány, amikor a hátam mögött áll. :)))

  • 2007.08.28 13:51:25B-

    druantia: szerintem a második év szinte minden kapcsolatban zűrös. A kezdeti "jó pofit vágok mindenhez" időszak után ekkor kezd az ember előrukkolni a saját igényeivel, sokszor elég durván, mert ugye a kapcsolat elején kell lefektetni a határokat, ha azt akarjuk, hogy a másik soha ne lépje át ezeket. Én úgy látom, hogy ez valahogy a párkapcsolat alakulásának a természetes része. Ha van erős összetartó erő, akkor szerintem érdemes átvészelni ezt az időszakot, mert utána meglesz a jutalma.

  • 2007.08.28 13:51:40gida

    Császármetszés: engem altattak. Marhára utáltam, hogy az ébredésemtől kezdve eltelt vagy öt óra mire először láttam a lányomat, és akkor is csak kb. 10 percre rakták le mellém, majd elvitték, mondván én a műtét miatt még nem vagyok ehhez elég jól. És további 36 óra telt el, mire először láttam nyitva a szemét, és hallottam a hangját. Ugyanis tejem még nem volt, így általában megetetve, szinte már alvás közben hozták át a kórterembe hozzám. Na, ez nagyon szar volt. Minden alkalommal kérdezgetni, hogy hol a baba, mikor hozzák. Aztán amikor átkerültem a posztoperatív kórteremből a gyermekágyasba, ez a probléma megoldódott, de akkor is nagyon hiányzott az első másfél-két nap. Mármint nekem. De nagyon igyekszem pótolni.

  • 2007.08.28 14:26:17Leona

    Gida: és viszitek a kiscsajt is?



    Crystallin: nem tudom, szerintem kicsit túl van ez a csecsemőkori érzésvilág misztifikálva.

    Egyszer láttam egy műsort arról, hogy a babával már a pocakban lehet kommunikálni. Egy terhes nő mesélte, milyen klassz kis kölyök lakik ott bennt, mert megbeszélték azt is, hogy a gyerkőc szerint egyáltalán nem torzult el anyuci alakja a terhesség miatt, a gyerek igenis szépnek látja, meg lássa be anyuci, hogy ez őmiatta (a baba miatt) van, és ugye hogy megéri. Meg megbeszélték hogy mi lesz szüléskor és a gyerek is elmondta, ő hogy is szeretné, meg minden.

    Először hanyatt vágtam magam, hogy azta, ez mennyire király,énisénis, aztán kis gondolkodás után jól lehülyéztem magam. Mert az a kis magzat ugyan honnan tudná bentről, hogy egyáltalán hogy néz ki az anyja, nemhogy azt, hogy hol a hasa, meg mennyit változott mióta ő oda befészkelte magát, meg egyáltalán honnan is tudná, hogy az anyja őmiatta milyen testi változásokon megy át...



    Szóval szerintem egy nagy átverés az egész. Azóta szkeptikus vagyok az összes ilyen "vezessünk vissza mindent a szülésre, meg a pocakbeli élményekre".



    Viszont azt elhiszem, amit a nemkívánt babákról mondanak: hogy ha nem akarják őket, nem fejlődnek úgy, nem látszik a terhesség, stb... De az egy olyan erős érzelem az anya részéről, ami eluralja az egész testét. Hallottunk már olyat ugye, hogy lelki betegség okoz szervi bajokat? Attól még nincs "lelke", nincsenek érzelmei pl. a májnak, nem? Szóval elképzelhető, hogy ott sem a baba érzelmei a fő okok, sokkal valószínűbb, hogy az anya szervei, az anya tudatalattija vesznek vissza a nemkívánt műveletekből (gyerek táplálása, életben tartása).



    Ennyit a csecsemők lelkivilágáról.



    Én csak azt látom a saját gyerekeimen, hogy alapvető összefüggéseket nekem kell megtanítanom: pl. ha rossz vagy, bünti jár. Nem hiszem, hogy egy csecsemő magától jutna ilyen következtetésre.

  • 2007.08.28 14:40:18B-

    Leona: én meg olyat olvastam, hogy a magzattal megbeszélte anyuka, hogy ne márciusban jöjjön ki, hanem áprilisban. De a magzat honnan tudja, mi az, hogy április? Amennyire tudom, az óvis gyerekeknek tanulniuk kell az évszakokat, hónapokról még rég nincs szó...

  • 2007.08.28 14:48:17Leona

    Huh, B-, de jó, hogy végre valaki egyetért velem. Eddig mindenki úgy nézett rám, akinek ezt kifejtettem, mint a véres rongyra. Mert képes vagyok ezt a misztikumot lábbal tiporni.



    Hát tehetek én róla, hogy mérnök agyam van????



    Ráadásul ezek szerint nem a mi készülékünkben volt a hiba a nagylánnyal, amiért az istennek sem értette meg ott bennt, hogy TESSÉK MÁ' VÉGRE KIMÁSZNI!!!!!

  • 2007.08.28 14:51:28lii

    én se tudtam megbeszélni a csajokkal, h. ugyan má' lécci ne okozzatok ilyen hányingert. :))

  • 2007.08.28 14:54:33Alvomacko

    Leona: én sem hiszek az ilyen fajta kommunikációban. Szerintem max. érzéseket lehet közvetíteni a pocakban lakó gyermek felé. Hogy ma jó kedvem van, ma nyűgös vagyok, ma fáradt vagyok. De ennél nem több. Azt elhiszem, hogy hangokat hallhat (érzékelhet) a pocakban a baba, de hogy pl. érteni nem érti, hogy mit mondunk az tuti.

    Viszont abban lehet valami, hogy a nem kívánt gyermekkel könnyebben történhet ott bent valami, mert a szervezetünkkel azt közöljük, hogy az ott bent nem kell, nem szeretjük.

    A szervezetünk szerintem reagál a gondolatainkra. Nekem volt már, hogy nem akartam influenzás lenni valami fontos esemény miatt. Nem is lettem az, de az esemény elmúltával azonnal ágynak estem.

  • 2007.08.28 14:55:57babó

    Leona



    éljenek a mérnök agyak!

    a lelki köldökzsinór c. könyvben lehet ilyen sztorikat olvasni... nekem nem jött be, de van aki halálra dícséri, hogy megváltoztatta a várandósságát. mondjuk néhány jó gondolat van benne.



    de pl van egy kutatásról szó, a nemkívánt babákkal kapcsolatban, hogy később rosszul teljesítenek a suliban, meg boldogtalanabbak, betegesebbek stb. de arról egy szó sem esik, hogy az anyák miért nem akarták a babát: szegénység? zűrös család? agresszív apa? stb... ezek mind hatnak a felnövő gyerekre is.

    sztem e lgtöbb nő nem "csak úgy" nem akarja a babát, mert éppen olyan a hangulata...na mindegy.

  • 2007.08.28 14:56:44Hicudzsi

    Romeo offolva válaszolok :)

    ez már a családi legendáriumba tartozik, egy aranyos történet, de a japán kultúrához és legfőképp a harcművészetekhez való vonzódásunk igen erős a férjemmel :) Ezért is a név :)

  • 2007.08.28 14:59:43Leona

    Kezdek megnyugodni...



    Csak nehogy erre járjon megin egy lelkes külsős :)

  • 2007.08.28 15:13:31ready_real

    Itt midnenki tündérmesében él? A szerelem évek múlva elmúlik, és szerintem is beletarotik az életbe, hogy igen az ember lányának/fiának néha megtetszik más pasi/nő is.

    Hogy is mondjáke erre, aki már gondolatban elemrül azon, hogy milyen jó lenne valaki mással, az már szinte meg is csalta a párját?

    Nomindegy.

    Szerintem az a korrekt, ha a z aemebr megbeszéli a párjával a dolgokat, Akár ezeket a gondolatokat is. Szeretem az őszinte embereket.



    Szóval vissza térve a dolgokra, nem tudom, hogy az itt lévők milyen hosszúságú kapcsolat után ugrottak fejest házasságba gyerekbe.

    Én 9 éve élek kedvesemmel, házasság nincs, gyerek sincs.

    Viszont rengeteg olyan párt láttam (és irigykedtem is rájuk) , akik megtartották a lakodalmat, öröm és bódottá vala, olyan, hogy az ember ilyet kíván magának is , szóval a fellegekben jártak (nálunk akkor már lecsitult ez a rózsaszín köd, ezért volt az irigykedés) és mit ad isten, 2 év múlva elváltak, mittöbb volt pár kígyó béka is.

    És ez nem egyedi eset. Sőt környezetemebn szinte csak erre van példa (Meg arra, hogy nem válnak el, de nem szeretik egymást, és csak muszájból vannak együtt)

    Úgy gondolom egy kapcsolat elején lehet ilyet modnani, hogy ááá én sosem csalom meg, meg ilyenek, de kicsit muris. Muris, mert nem tudhatja az ember (hogy mikor kapja el a gépszíj).

  • 2007.08.28 15:16:27Hicudzsi

    Leona, elkiabáltad :)))))))))))))))))))))

  • 2007.08.28 15:17:30gida

    Leona: nem visszük. A „gyakran járunk”-ot úgy értettem, hogy szinte minden alkalommal, amikor itt van nálunk valamelyik nagymama, tehát kb. kéthavonta egyszer.

  • 2007.08.28 15:18:26gida

    Nekem az is megggyőződésem volt a terhességem alatt, hogy a lányom nem azt ismeri fel,hogy az apja fogta meg a hasamat, hanem azt vette le, hogy én mit érzek akkor, amikor a férjem tapogat, meg mit érzek akkor, amikor bárki más.

  • 2007.08.28 15:18:27Crystalline

    Leona



    magamtól idéznék:) (eh..)



    "ez inkább benyomásokat, érzéseket hagy egy gyerekben".



    én nem azt mondtam, hogy gondolkodik meg ilyesmi, csak érez.



    szóval nem arra fogom életem problémáit, hogy anyutól elvettek amikor megszülettem. de biztos jobb lett volna nekem - főleg akkor és ott - ha ezt nem teszik. de akkor ez volt a szokás. (pedig semmi bajom nem volt, azon kivül, hogy lusta voltam mint a dög.)

  • 2007.08.28 15:20:23Leona

    Most még kicsit gondolkodom azon, hogy a 11 év vajon elejének számít-e, aztán megyek a gyerkőcökért....

  • 2007.08.28 15:22:18ready_real

    Hicudzsi : ezt rám értetted?

  • 2007.08.28 15:25:17lii

    ready_real: kihalt volna az emberiség, ha minden nő tutira menne, h. gyereket csak olyan férfitól, akivel nincs, és nem is lehet semmi gond. :)



    én elég fatalista vagyok, lesz ahogy lesz. nem láthatom előre, mi lesz a gond egy jónak induló kapcsolatban. ha elcsesződik, és jön a kígyó-béka, akkor nem a gonosz manók rontották el. hanem mi ketten.

  • 2007.08.28 15:29:01Leona

    Crystallin: jaj, drága, én azóta túlléptem a te hozzászólásodon, csak tovább rágódtam a témán, és mások elé nyomtan, mert egy exhibicionista dög vagyok :)



    Egyébként nem akarom bántani azt sem, aki hisz benne, mert mért is ne? Csak én máshogy látom, és őrültem ki akartam beszélni magamból.



    Eszemben sincs ezen vitázni :)

  • 2007.08.28 15:29:12Guruljka

    Leona, B- ez a megbeszélem vele mikor jöjjön ki meg társai és Ő azt teszi szerintem is baromság.



    Mert nem értelmes lény a magzat. Viszont szerintem érző lény. Tehát az érzelmeink a hozzáállásunk hat rájuk. És nemcsak hat, hanem érzékenyek is rá mint az időjárási frontra. Például intenzíven bújnak az ultrahangos bigyó elől:)))

    Szal, valahol szerintem összeérünk a szeretteinkkel, ismerőseinkkel. Mert tucatszor fordul elő, hogy egyszercsak eszedbe jut valaki és aztán felhív. Ilyenkor meg gagyin hangzóan mondjuk, hogy pont most gondoltam rád.

    Ez van a gyerekekkel és a szüleikkel is. Levesznek Ők mindent. A magzat meg ugye bennünk ugyanúgy megkapja az adrenalint, meg mindent.

    A mérnőki énednek úgy mondanám, egyszer majd biztos lesz egy olyan gép, ami jól beméri az ilyen telepatkius vagy milyen hullámokat (bár inkább ne legyen, most felmerült bennem mi mindenre lehetne használni) és majd jól kikutatják, hogy milyen szabályok szerint működnek.

    Azért vagyok hajlamos ezekben hinni, mert basszus minden vacakságot ami utóléri anyámat apámat mindig megérzek. Pedig több mint 200 kilométer a távolság van köztünk.

  • 2007.08.28 15:30:14atha

    Én irigylem ezeket a kommunikáció-zseniket. Én a 20 hónapja már megszületett gyermekemmel sem tudom megértetni, hogy figyi, a mami tök szívesen porontyozna most 10 percet miután másfél órája huszadszor elmeséltem már neked a kisvakondot, és addig próbálj meg okosan egyedül játszani és ha egy mód van rá, ne rámold le az összehajtogatott ruhát az ágyról, a robotgépeket a konyhaszekrényből, és ne rángasd visítva a nadrágomat kérlek.

  • 2007.08.28 15:34:29Alvomacko

    atha: ez annyira édes volt! Tudom, élőben nincs ezen semmi aranyos számodra, de elképzeltelek benneteket egy pillanatra...

  • 2007.08.28 15:38:33Guruljka

    atha, azért nem bírod rávenni,mert a gyerekek ebben sokkal jobbak nálunk:))))) Ők vesznek rá minket...

    Én is arra kényszerülök, hogy újra visszatérjek a játéktérre, mert mindkettő felkelt már.

  • 2007.08.28 15:39:37ready_real

    Lii: meglehet:)

    Én viszont biztonsági játékos vagyok. Lehet soha nem is megyek férjhez , mert nem hiszek ebben a holtomiglan-holtodiglanban (mármint hogy sosem csallak meg, sose nézek rá más csajra/pasira úgy, blabla ).

    Nekem iylen szempontból a házasság szent.

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15

SZÓLJON HOZZÁ!

Kórházfigyelő

  • Budapesti kórházak
  • Vidéki kórházak

Kérdezz szakértőnktől

Dr. Gyarmati Andrea gyermekgyógyász válaszol.

Kérdezni szeretnék »

OnGo beszámolók

Hirdetés

Hirdetés