PORONTY

Anyuci félrekefél

2007. augusztus 26., vasárnap 09:39

Aki azt mondja, hogy soha nem csalta volna meg a férjét, szerintem hazudik. Ugyanis az ember abszolút nem monogám lény, ellentétben azzal a képpel, amit ma a társadalom fest önmagáról. Természetesen a férfiakról kialakult képbe a társuk megcsalása, ugyan szájhúzva, de belefér. Sőt, különböző indokokkal valahogy még meg is győzzük magunkat, hogy igen, valahol megértjük őket.


És minket, nőket megértenek? Milyen elbírálásban lesz része egy olyan nőnek, aki csak pusztán az érzelmeire hallgatva, belemegy, vagy kezdeményez egy titkos viszonyt? Nos, ez a nő, minden lesz, csak fehérruhás szűzlány nem és soha az életében nem moshatja le magáról a skarlátbetűt.

Elképzelhető az, hogy valaki csak és kizárólag a férjével osztja meg cirka harminc évig a lepedőjét? És egészséges egyáltalán? Teljes szívemből sajnálom azokat, akik egész életükben egy pacákkal, nővel szexelnek csak. Annyi elfojtott vágy szorul beléjük, ami örökösen a tudatalattijukba fészkeli magát.

Gondoljunk arra, amikor sok idő után először, elönti az agyunkat a hormonháztartásunk, amikor úgy érezzük magunkat, mint kamaszkorunkban. Aztán hirtelen behúzzuk a féket, hogy hoppá, nekünk ezt nem lehet, mi tisztességes családanyák vagyunk. Tényleg nem lehet? Valóban le kell mondanunk arról a bugyibizsergetős, elolvadós, tombolós érzésről örök életünkre? Szerintem ezzel valójában nagyobb kárt okozunk, elsősorban azért, mert hazudunk magunknak folyamatosan.

Véleményem szerint senki nem uralkodhat annyira a másik ember érzésein, hogy ilyen mélyrehatóan rendelkezzen a másik felett. Mindenkinek legyen magánélete, legyen közös, boldog élete, de ha éppen úgy adódik, a saját életét hadd irányítsa az egyén. Persze úgy, hogy senki ne sérüljön igazán, mert nyilván nem a gyerekeink rovására kefélünk félre. Ugyanis az ember a saját fejére nem önti a szart.

De megoldható egyáltalán úgy, hogy ne akarjunk mindig mást? Vagy az örök fiatalság és energia titka az, hogy mindig kihasználjuk azt az energiát, ami a flörtökből, tesztoszteronból, nemiségünk kihasználásából származik?

bovaryné

KOMMENTEK

  • 2007.08.27 20:42:11anita79

    Nekem lenne pár ötletem:

    1. sexi fehérnemű

    2. egy romantikus vacsi kettesben

    3. apró meglepetések olykor-olykor

    4. csak azért felhívni, hogy megmondd: SZERETLEK

    5. új pózok a szeretkezésben

    stb stb stb

    Nos?

  • 2007.08.27 20:43:43anita79

    vfo: "Ez nem technikai kérdés, hanem a párkapcsolathoz való hozzáállás kérdése." Ezzel tiszában vagyok és nem is állítottam ilyet.

  • 2007.08.27 20:49:08anita79

    nem tiszában hanem tisztában :-))

  • 2007.08.27 21:01:04Memme

    Ezt meg a tévénézőnek:

    index.hu/kultur/media/okosabbk5855/ bár off volt ugye :)

    Egyszer már megírom én is a memoárokat, tanuljon belőle ország-világ, de nem ehhez a poszthoz, és nem ilyen kommentek után :-)



    Mackó, ez a tankönyv-ár kisebb vérnyomásemelkedést okozott itt nekem :-(

  • 2007.08.27 21:27:46eino.

    Sziasztok,

    gyakran olvasom a Poronty-ot, akkor is, ha nem szoktam írni. Láttam itt 1-2 , szintén ,,beugrott" olvasgatót, akik leszólták a törzsgárdát, nagyjából azért, mert nem csak babamamusz-kiállításról és az ovis farsangi tomboláról van szó a posztokban. Részemről nem bánom, ha a pelenkák titkos éjszakai élete helyett és/vagy mellett a hűség különböző értelmezéséről és egyebekről olvashatok.

    Szóval gondoltam, ,,beugrom" én is (és PONT IDE :)), hogy ne csak elítélő ,,külsősökkel" találkozzatok (PONT ITT :)).



  • 2007.08.27 23:21:38gida

    Én vfo hozzászólásaiban azt találtam kivetnivalónak, hogy szerinte belém kódolva van a félredugás, csak mert több pasim is volt a férjemet megelőzőleg. Holott én egy szóval sem állítottam, hogy valaha megcsaltam volna valakit, amint azt sem, hogy a kapcsolati problémáim elől egy újabb kapcsolatba menekültem volna. Nem azért szakítottam a korábbi pasikkal (vagy azok velem), mert ez volt az egyszerűbb megoldás, hanem azért, mert ilyen vagy olyan okokból nem működött a kapcsolat, akármennyit is próbáltam-próbáltunk „áldozni” érte. Volt olyan kapcsolatom, amelyik éppen attól nem működött, hogy a pasi egyáltalán nem volt hajlandó kompomisszumot kötni, bármit is tenni a működésért. Ezt valóban nem tűrtem sokáig. Ha ettől delnő vagyok, hát vállalom. Meg az is zavar, hogy hsz-eiben többször használja, hogy „tisztelet a kivételnek”, de az még véletlenül sem fordul meg a fejében, hogy esetleg éppen ilyen kivételekkel beszél, viszont visszarendeli Crystalline-t tíz év múlvára, mondván, ha akkor is ugyanezt gondolja, akkor megváltoztatja róla a véleményét.

    Amúgy engem nem lepett meg, hogy vfo pasi. Nem véletlenül kérdeztem meg tőle előbb, hogy van-e gyereke, majd azt, hogy szoptatott-e.

  • 2007.08.27 23:30:57gida

    Ja, és mivel vfo nem válaszolt a szituációs etikával kapcsolatos kérdésemre, önerőből kezdtem választ keresni. Valóban mellélőttem a szektával, Guruljka a negyvenéves lelkésszel valószínűleg közelebb járt. A gugli ugyanis a szituációs etikára 6 oldalnyi találatot adott ki, kilencven százalékuk teológiai oldal. Az egyik ezt írja:



    „Itt jegyezzük meg, hogy az úgynevezett szituációs etika szélsőséges formáit nem fogadjuk el. A szituációs etika hívei abból indulnak ki, hogy nincs állandó, istenalkotta emberi természet (J.-P. Sartre), ezért teljesen tőlünk, azaz szabadságunktól és szituációnktól függ, mivé tesszük magunkat, illetve milyen értékeket "teremtünk" önmagunk számára. Nincsenek egyetemes, állandó normák, és erkölcsileg az a helyes, amit adott szituációban jónak látva szabadon teszünk. E felfogás káros következményei még az etikailag szilárdnak tekinthető magatartásokban is éreztetik hatásukat. Ilyen eset például, amikor az önhibáján kívül elvált ember így okoskodik: a házasságtörés normális körülmények között bűn; ám az én helyzetem olyan, hogy rám most nem vonatkozik az egyetemes szabály, ezért megtehetem. Az ilyesfajta okoskodást mindenképpen helytelennek tartjuk, mert semmiféle szituáció sem ment fel az általános erkölcsi kötelezettségek alól. - Az ellenben igaz, hogy az általános normák és törvények az egyes ember szituációját sosem mérik fel teljesen, ezért mindenkinek egyéni módon kell alkalmazkodnia az egyetemes előírásokhoz (valahogy úgy, mint ahogy a rét virágai is azonos biológiai törvényszerűségek szerint bontakoznak ki, mégis mindegyik egyéni és utánozhatatlan módon bontja ki szirmait).”



    Forrás:

    www.theol.u-szeged.hu/konyvtar/etika/etika.htm



    A másik meg emezt írja:





    „A szituációs etika egyik modern képviselője, mondhatnánk „atyja”, Joseph Fletcher, aki munkájában leszögezi, hogy az adott döntéshelyzetekben való cselekvés sokszor annyira egyedi, hogy az általános erkölcsi szabályok nem szolgálhatnak alapul. Ezzel nem az erkölcsi szabályok érvényességét, hitelességét akarta megkérdőjelezni, csupán reá szeretett volna mutatni az egyedi esetekben történő helyes viselkedésformákra, erkölcsi ítéletekre

    Fletcher azt is hangsúlyozta, hogy az egyedi helyzetekben úgy kell cselekedni, ahogy a szeretet diktálja. Ezért etikai elméletét agapizmusnak is szokták nevezni.

    Életízű példa: egy folyóban gyerekek fuldokolnak. A gyerekek két csoportban helyezkednek el egymástól 200 méteres távolságra. Az egyik csoportban két gyerek van, a másikban hét. Egy ember a mentésükre siet a csónakkal, s mivel a két csoport egymástól messze van, csak az egyik csoportot tudja megmenteni, a másik csoport tagjai megfulladnak. Merre induljon, ha ugyanakkor látja, hogy a kisebbik csoportban ott van saját gyermeke is?!

    A bioetikai kérdések erkölcsi megítélésénél a fő mozgató rugó a szeretet. Ezért nem lehet előre megfogalmazott, tekintélyelvűségen alapuló értékítéleteket felállítani. A helyzet, a szituáció dönti el, mit kell tennünk, hogyan kell cselekednünk.”



    Forrás: www.unitarius.com/kermag/magvetok/2002/2002_1/2002_1_rezielek6.htm



    Én ebből pont nem azt olvasom ki, amit vfo emlegetett, jelesül a kapcsolatot váltogató értékrendet. Úgyhogy megköszönném, ha vfo végre elárulná, hogy ki vagy mi az ő forrása.

  • 2007.08.27 23:31:17gida

    Hú, de hosszú lett. Bocs.

  • 2007.08.28 00:36:11nutika

    Te jó ég!

    Enahma könyve király, az ötödikes műsort nem láttam, a tankönyvcsomag ára felháborító, aki Druantiát még egyszer lekurvázza, velem gyűlik meg a baja (persze vsz csak egy-két hét múlva, amikor megint lesz pár órám olvasgatni), az uborkaszezon meg monnyon le, és legyen végre érdemi cikk, jó témákkal, mert ez a veszekedés elég hervasztó.

    A szexet magyarul sz-szel írják, a kulturáltat meg rövid u-val.

    Uff.

  • 2007.08.28 00:42:32Hicudzsi

    Nutika :)

    Enahma könyve? Melyik az, leírnád megint?

    Nem találtam... :S

  • 2007.08.28 04:03:48Magdus_

    Sziaszok,

    Nem volt időm, csak az elejébe, majdan Guruljka tegnap esti (majdnem 8) kommentárjától olvasni. Azért gondoltam hozzászólni, mert egyrészt az allergiám miatt nem tudok alukálni, másrészt a hozzászólásaitok csomó gondolatot indítottak el bennem. Próbálom röviden (bár pirinyót zavar, hogy mint kiderült vfo pasi, mert igazán problámámat szerintem csak nő-anyatársaim érthetik meg, ebből kifolyólag vfo kérlek kímélj meg a kommentedtől. köszi)

    20as éveimben igen kicsapongó életet éltem (ha a 2-3havi pasiváltást annak lehet nevezni). Bár beugrott néha egy-két 5-6 hónapos is :). Előfordult, hogy balga módon nem védekeztünk, de sosem estem teherbe (hála a jó égnek). Egyszer-kétszer úgy éreztem, hogy eljött a nagy Ő és direktbe nem ment a védekezés, de úgy sem kerültem áldott állapotba. Kivizsgálások, eredmények: minden oké. Nagy kérdőjel: Miért? Egyre jobban elhatalmasodott bennem, hogy sosem lehet gyerekem, bár elvileg lehetne. Persze hallottam már hosszú évekig tartó meddőségről és aztán gyerekáradatról, de 13év után és 30on túl már kezdett aggasztani a dolog. Még 30 előtt találkoztam a párommal akiben úgy éreztem Ő az igazi Ő és összeházasodtunk :). Évekig szintén semmi. Tavaly márciusban viszont megtörtént a csoda és most van egy tündéri, zabálnivaló 8 hónapos kisfiúnk :)!!!!

    A ok amiért beírok: Terhességem alatt éltem haltam a szexért, vagyis haltam volna, de férjecském hallani sem akart róla (félt, hogy árt a babának- hiába győzködtem, hogy nem). Mióta szültem, viszont totálisan "megfordultam". Hallani sem bírok róla. Pokoli fájdalmas volt a szülésem, majd 3napot vajúdtam, amiből 16órát szinte végig üvöltöttem (pedig elhatároztam, hogy "csendben" tűrök, de nem ment). Még állni sem tudtam hónapokig, nem hogy szeretkezni :(. Mikor úgy éreztem, hogy többé-kevésbé helyrejöttem férjem iránti szeretetből újra megpróbáltuk (akkor már nagyon ki volt szegénykém "éhezve"). Nem sírtam közben, pedig nagyon a szélén voltam, hogy megtegyem. Dokim szerint minden rendben velem, de mégis fájt :(((. Amilyen "szexőrült" voltam régen, annyira viszolygok most tőle. A mellemhez pedig végképp nem bírom ha hozzáér, amiből egyenlőre a kisfiam szopizik és el sem tudnám képzelni most "másra használni". Vagyis tudnám, de mint írtam viszolygok tőle. Menjünk dokihoz? Párom sokszor este 8-9ig dolgozik, és a kisfiúnkat sem tudnánk kire hagyni (és nem is szivesen tenném amíg szopizik).

    Örülnék és megköszönném a tanácsaitokat.

    Én tuti nem, attól viszont félek, hogy ő félreléphet- vagy legalábbis megfordulhat a fejében :(((.

  • 2007.08.28 04:48:54Romeo

    Nem csak a "no anyatarsaid" erthetik meg a problemadat. Sot, mivel a masik oldalon mi ferfiak is megtapasztaljuk a valtozast a szules utan, legalabb annyit gondolkodunk rajta mint te. A kulcs ebben az esetben talan az, hogy nem szabad semmit eroltetni, sem pedig siettetni. A gyerekneveles az elso pillanattol nagy kaland amibol sokat tanulunk, ez teny. De, nem hiszem hogy olyan gond, ami miatt orvoshoz kell futni. Ez egy olyan szep idoszak az eletedben amit teljessegeben ki kell elvezni. En is ateltem ezt a felesegemmel, es hidd el, meg sem fordult a fejemben hogy mas zsoknya utan nyuljak emiatt. A te biologiai muszereid a szoptatas utan minden bizonnyal vissza fognak allni az eredeti mukodesre. Az addig meglevo idoszakban pedig lekotheted a parod, jatszhattok masfele ( akar testi, akar lelki), jatekokat, amitol a szex is jobb lehet kesobb.

  • 2007.08.28 06:16:54Romeo

    Egyebkent kozhely, de a media miatt manapsag nagyon sok az olyan fiatal, aki leegyszerusitve latja a dolgokat.(lasd a cikk irojat es nehany hozzaszolot) Sajnos ami jonak, izgalmasnak, trendinek tunik egy legfeljebb masfel orasra zanzasitott tortenetben, az csak igen ritkan mukodik a valos eletben. Nem csoda hogy a televizio, meg a mozifilmek osszezavarnak sok embert, a nagy zajban alig halljak meg a sajat szivuk hangjait...

  • 2007.08.28 06:23:19Romeo

    A parkapcsolatokban szerintem sok kerdes van ami megelozi a huseg temajat. Amikor valaki oda jut hogy a sajat es/vagy tarsa husegen kezd el agyalni, ott gyengek a kapcsolat alapjai. Az ok lehet a sajat es/vagy a tars eloelete, az onbizalom hianya az ebbol fakado bizalmatlansag egymas irant. (Mivel az ilyen temak targyaloi tobbnyire erzelmileg tulfutottek, azt nehez elkepzelni hogy objektiv fita folyna, azaz bevallva vagy sem de mindenki egy kicsit magarol beszel itt...)

  • 2007.08.28 06:52:51mókusfácán

    OFf-olok,mert már uncsi a téma és követhetetlen!

    Alvómackó

    Bocsi,hogy délutánonként eltünök,de a gyerkőc nagyalvása után játszás van,meg bandázás a téren!



    Vissaztérve a műsorhoz: MONNNYYYON le!!!!!!!!!!

    Én anno útáltam az ilyen okostojásokat!

    A csemetéd emg okos,mert tudta,hogy hol keresse a témát!

    Ez lenne a lényeg,tudja a delikvens a tudását használni!!!!

    Ilyen marhaságot még középiskolában sem kell tudni,hogy milyen nyelveket beszélt Hunyadi!

    A kérédsek és válaszok összeállítói pedig még a régi rendszerben edződöttek! Telefonkönyv bemagolós tató tanárok!!!!!!!!!!!!!!!!Ők is MONNYANAK LE!



    Magdus

    szerintem igen, kerssetek fel párterapeutát,vagy dumáljátok meg! de van alternatív szex is!

  • 2007.08.28 06:55:07Romeo

    Kiveve engem (^^)...

  • 2007.08.28 07:43:11Yuki

    Na, most jövök a "take it easy" filozófiámmal. Részemről nem gond, hogy egy életen át csak egy férfival... mert az én felfogásom szerint a szex CSAK szex. Persze, nagyon jó, meg szeretem, meg minden, de nem ez az életem mozgató rugója. Épp ezért nem is olyan nagy dolog lemondani az esetleges más pasikról. A házasságunk sokkal többről szól.



    Az éremnek van egy másik oldala is: nem vagyok féltékeny. Egyrészt, mert teljesen megbízom a férjemben (kis naiv, momdhatja bárki). Amíg biztosnak és változatlannak érzem a szeretetét, a többi nem érdekel. Ha megtörténne a "legrosszabb", aminél persze van sokkal rosszabb is, NA BUMM. Persze, pokolian rosszul esne, fájna, sírnék, stb., de ennél jóval erősebb kapcsok tartanak össze.



    És egy bizarr példa a végére: megőrülök a csokifagyiért is. Az élet fagyi nélkül számomra szürke és borongós lenne. De ha a férjemnek valamilyen okból fontos lenne, hogy ne fagyizzak többet, egy percig sem gondolkodnék a válaszon.

  • 2007.08.28 07:47:29Yuki

    És mielőtt bárki azt gondolná, a levegőbe beszélek, bezzeg máshogy gondolom majd, ha...



    Évek óta együtt dolgozom egy pasival, aki "nagyon bejön". Ráadásul egymás melletti asztalnál. Sokat túlórázunk este. Kettesben. És azt is tudom/érzem, hogy ha akarnám, megtörténhetne bármi a fénymásolón. Évek óta nem történik semmi és nem is fog. Hülyén is érezném magam másnap. Meg harmadnap. A féjem előtt is, előtte is, a többi kolléga előtt is. Pár perc a legvadabb szexből sem ér meg ennyit nekem.



    És voltam már "megcsalva" is. Exem megedzett.

  • 2007.08.28 07:50:37Yuki

    Még valami. Mindig későn kapcsolódom a témába, de akkor... :)



    Ismerős pár. Nyitott kapcsolatban élnek. Bármelyik félnek szabad bármikor, bárkivel. De csak akkor, ha a másiknak elmondja. Számomra bizarr, de náluk működik. És ha ez tartja őket együtt évek óta... nem az én dolgom.



    Alapvetően hűségpárti vagyok, de bármilyen megoldást el tudok fogadni, ami a két fél beleegyezésével született, és amitől egyik fél sem sérül.



    peace :)

  • 2007.08.28 07:53:23Alvomacko

    Én még mindig aszondom, hogy félrelépés akkor következik be, ha egy párkapcsolatban valami gond van. De ezt olyankor még pontosan nem is tudják a felek. Tehát egy félrelépős érzés előtt érdemes szétnézni a házunk táján, hogy mi az ami nem 100%, miért akarunk valami újat kipróbálni.

    Biztos, hogy sokszor egy megoldatlan konfliktus, ki nem mondott problémák levezetése a félrelépés.

    Ha az éned másik felével élsz együtt, akkor fel sem merül senkiben a félrelépés, mert minek kockáztatnád az elvesztést? Főleg, ha kipróbálhatsz vele bármit, ami izgatja a fantáziádat. És itt nem csak a szexre gondoltam! (Remélem mindenki szerint helyesen írtam le a szex szót! :-) ) A bármi lehet egy utazás, egy új étterem felfedezése, színház, mozi, kirándulás, új hobbi vagy netán egy új pozitúra.



    És még azt is gondolom, hogy aki félrelép az a tudatalattijában tudja, hogy a lebukásnak milyen következményei lehetnek és talán várja is, de ahhoz gyáva, hogy megtegye a szakítást. Valami külső segítségre, beavatkozásra vár.



    Ez pont olyan, mint amikor előveszed az autókatalógusokat, akkor biztos, hogy nem vagy megelégedve az autóddal, amit éppen birtokolsz. Csak áltatod magad, hogy ááááá, csak nézegetem az új autókat, de jó az ami van. De hűűűű, ez az autó milyen szép! Ilyenkor, ha megkapargatjuk a felszínt, akkor kiderül, hogy a mostaninak ronda a színe, nincs benne légkondi, nem automata váltós, sokat fogyaszt, kicsi a csomagtartója és csak 4 kereke van.

    Az a baj, hogy csak nagy ritkán elemezzük magunkat, nem vizsgáljuk meg tüzetesebben, hogy mit, miért csinálunk, csak úgy élünk, meg csináljuk a dolgokat. Pedig nem ártana néha egy kis önvizsgálat.



    UFF, én szólottam.

  • 2007.08.28 07:56:05szanna

    Romeo!



    Köszönöm, hogy hozzászóltál. Jó volt olvasni téged. :)

  • 2007.08.28 08:21:03Magdus_



    Én is köszönöm Romeo

  • 2007.08.28 08:32:00Romeo

    No, ne hozzatok mar zavarba...Egyebkent lehet hogy kicsit sarkosan fogalmaztam...mar ami a mediat illeti. Termeszetesen vannak nagyon jo filmek is. Tegnap peldaul lattam a Tristan es Isolda cimu nehany eve keszult filmet (Rufus Sewel az egyik kedvenc szineszem). Eppen arrol szol hogy milyen szovevenyes lehet a huseg, szerelem, baratsag harom (vagy tobb) ember kozott. Mindenkinek ajanlom!

  • 2007.08.28 08:44:36Különálló

    OFF

    Hicudzsi - a könyv, amiről szó van, a Csodaidők, ezt követtem el.

    ON



    Yuki: a szexszel én is így vagyok. "Csak." De ahogy egy csülkös bablevesért (amit szintén NAGYON szeretek) nem adnám oda a házasságomat, egy kettyintésért sem.

    Meg a másik: a párkapcsolati gondokat nem oldja meg a félrelépés, inkább csak tetézi...

  • 2007.08.28 08:50:33Alvomacko

    Enahma: nem, direktbe nem oldja meg. Maga a gond nem fog megoldódni, csak maga a párkapcsolat és sokan azt hiszik, hogy ez így jó. Pedig lehet, hogy az eredeti probléma egy újabb párkapcsolatban is jelentkezni fog. Sok esetben az emberek nem mernek szembe nézni önmagukkal, ehelyett mindeféle pótcselekvéssel tévhitben ringatják magukat.

  • 2007.08.28 08:54:06Alvomacko

    Jah, és a saját gyávaságuk miatt (önmagukkal szembenézés) téves önképet alakítanak ki. Akkor jönnek ezek a dolgok, hogy én úgysem tudok hosszabb távon megmaradni valaki mellett, én úgyis félre fogok lépni, nekem kell a szabadság.

    Pedig csak önmagukat kellene helyretenni, elgondolkodni, hogy mit szeretnének a párkapcsolatban vagy mit várnak a párkapcsolattól és odafigyelni magukra az idők során.

  • 2007.08.28 08:56:52mazsola84

    Alvomacko, szerintem most nincs teljesen igazad. Az én kapcsolatom rá az élő példa. Pont akkor csalt meg a párom, amikor a lehető legjobb volt a kapcsolatunk. Nem voltak problémáink és mégis. Aztán megbocsájtottam, azóta is együtt vagyunk. Ő pedig azóta is felnéz rám, mert bevallotta, hogy ő sosem tudná megbocsátani, és azóta tudja, hogy mennyire szeretem. Ja és nem teljesen lebukás volt, hanem bevallotta pár nap után.



    Bosszúból hirtelen felindulásból "vissza" akartam csalni, de egyszerűen fizikailag nem ment. Nem lettem volna képes másnap tükörbe nézni. Amúgy ő előtte kivétel nélkül minden pasimat megcsaltam. Sőt több kapcsolatban voltam én a harmadik. A jelenlegiben is annak indultam.

  • 2007.08.28 09:03:05Különálló

    Alvomacko: hát igen, sajnos nagyon sokan nem látják be, hogy bennük van a hiba, és nem értik, miért csődöl be előbb-utóbb minden kapcsolatuk. De ennek végiggondolása itt már messzire vinne... :-)

    OFF: látom, lenyomoztál ON

  • 2007.08.28 09:08:59Alvomacko

    Enahma: Bocsi. :-)

    De ha érdekel valami, annak utána szoktam járni. A jobb megértéshez sokszor elengedhetetlen a széleskörű információ. Egy csomó kérdésemre már választ kaptam, de még van néhány, ami megválaszolatlan maradt.

  • 2007.08.28 09:10:42FLez

    Szepjoreggelt holgyeim es uraim :)

    nem tudom hol kezdjek hozza, ezzel kapcsolatban eleg sok gondolat kering az "okos" kis fejemben.

    Manapsag (lehet akar a media hatasa, vagy valami egeszen mas)

    Tulertekelodott a szexualitas.

    Persze hogy lenyeges dolog a szex, nade ugyanmar, miert van az hogy mostanaban behalozza az emberek eletet olyan szinten mintha csak ez szamitana.

    ennek a temanak a szemszogebol nezve ugy erzem

    2 embertipus van,

    az egyik aki nem tud uralkodni magan es ez igazan nem csak a szexualitasrol szol. osztonemberek, akik

    mindig a pillanatnyi vagyaiknak engedelmeskedve gazolnak at azokon akik kozel allnak hozzajuk.

    lenyegtelen hogy most megcsalasrol, nemtorodomsegrol, alkoholizmusrol van szo,

    legyen barmelyik (vagy altalaban tobb is egyszerre)

    az egesznek az EN kozpontusag a lenyege.



    Na aztan van a masik fajta isten fia-lanya

    akit a mi idonkben szokas szepen lenezi, stb,stb.

    Igen, o az aki meg el is gondolkodik azon hogyha

    o TENYLEG szeret valakit es ot viszont szeretik,

    akkor bizony a parjahoz huseggel es feleloseggel tartozik.

    sokan mondjak hogy oo oke, dehat 20 eve hazasok, biztos unalmas lehet..

    Hm.. lehet unalmas is, de ez nem torvenyszeru

    mellesleg nem art azon is elgondokodni, hogy nem csak a sajat szemszogunkbol nezunk dolgokat, ha azt nezem hogy valaki az elete egy szep nagy szeletkejet mellettem toltotte, torodesben, szeretetben, akkor bizony bizony sokkal tartozom neki es ugyanmar ilyen onzo parasztsagot mint a hazassagban felrelepest, nem teszek meg, akkor sem ha ja lenne.. errol is szol a hazassag reszben.

    a feltetel nelkulisegben.

    No persze vannak kivetelek, mint soroltam, idult alkoholizmus, stb. de erre most nem ternek ki.



    jah, akik meg nem birjak tartani magukat es muszaly

    mindenkepp felre kefelni, azoknak ajanlom,

    inkabb legyenek nyitott elettarsi viszonyban, stb.

    szabad, senki nem szol erte.

    |DE ha mar hazasodunk, azt tenyleg csak akkor ha biztosak vagyunk, foleg SAJAT MAGUNKBAN.



    Peace.

    bocsi a kirohanasert



    Laci



  • 2007.08.28 09:15:15Alvomacko

    mazsola84: nincs kizárva, hogy tévedek. Egyetlen elmélet sem lehet 100%-osan igaz. Ugyanakkor meg lehet, hogy a párod lelke mélyén mégis volt valami, amit még magának sem vallott be. Van, hogy azt gondoljuk, hogy kapcsolatunk épp a csúcson van, harmonikus, meg tök jó, majd kiderül, hogy a másik fél pont nem így gondolja. Én az exférjemet leptem meg ezzel. Szegény óriásit nézett. Ha másért nem, de ezért roppantul sajnálom. Még ma is összeszorul a szívem, ha erre gondolok.



    Na, most azt hiszem a munkámba temetkezem, mert sok év után is nagyon fájnak a sebek, pedig én okoztam őket. És mindig azt hiszem, hogy már rég túl vagyok rajta...

  • 2007.08.28 09:18:56Alvomacko

    "Egyetlen elmélet sem lehet 100%-osan igaz."

    Erről jutott az eszembe, hogy épp a minap végeztek egy kisérletet, aminek az lett az eredménye, hogy van a fénynél nagyobb sebesség. Einstein relativitáselmélete megdőlni látszik.

    Pedig az is micsoda pompás elmélet. :-)

  • 2007.08.28 09:22:51Alvomacko

    Flez: "akkor ha biztosak vagyunk, foleg SAJAT MAGUNKBAN."



    De ezt honnan lehet tudni? A minap okoskodtam a házasságról a gyerekeimmel, ők is feltették a kérdést és nem tudtam megválaszolni. Pedig van mögöttem egy sikertelen házasság és egy sikeres párkapcsolat. A házasságomnál azt HITTEM, hogy biztos vagyok magamban, most meg TUDOM, hogy biztos vagyok magamban. De nem tudom megfogalmazni a különbséget.

    És már nem is emlékszem az exférjem iránt érzett korai érzelmekre, ez nagyon zavar. Nem tudom felidézni, hogy mi alapján gondoltam, hogy hozzá kell mennem, de akkor úgy éreztem, hogy azt kell tennem.

    Na, mindegy.

  • 2007.08.28 09:30:13eszter

    Maci, hagyjunk meg vmit a sors kezének is (Istennek, karmának, felsőbb rendnek....). Ha nem érezted volna, most nem pont ilyenek lennének a gyerekeid. Célja volt.

  • 2007.08.28 09:33:52eszter

    Flez, nemtűnt kirohanásnak, alapvetően egyet is értek, csak épp sztem nem 2 féle ember van, hanem sokszáz, még ha csak ezt az egy szempontot nézzük is. És az sem igaz, hogy ha valaki az ösztönlény véglet, akkor az csak negatív dolgokkal lehet felvértezni: alkoholista, mindenkin átgázoló, stb.

  • 2007.08.28 09:35:00Guruljka

    Alvomacko, olyan jókat ír erről a szeretet elmúlásról Müller Péter a Szeretetkönyben, hogy húú. Ha van kedved egy kicsit spirituálisabb olvasmányra és még nem olvastad, láss neki.



  • 2007.08.28 09:36:16FLez

    :) mondtam hogy bocsanat a kirohanasert,

    biztos vagyok benne hogy sokhelyutt nem megfeleloen

    fogalmaztam, vagy tulsagosan is idealistan fogalmaztam, de mindig felidegesitenek az ilyen cikkek.

    lehet hogy naiv vagyok, de en hiszek a szerelemben,

    hiszek az emberekben (ez a legnagyobb bajom)

    hiszek az oszintesegben es a hazassagban.

    en sem tudom hogy mikor biztos az ember 100%-ig,

    de inkabb az aggaszt hogy amit latok az ismeroseim koreben. 1 honap egyutt jaras utan azonnal hazasodnak, mintha az lenne az utolso lehetoseguk.

    messzemenoleg nem ismerik egymast aztan megis.

    ez 2 even belul eddig 100%-ban valassal vegzodik..

  • 2007.08.28 09:36:40Alvomacko

    eszter: jó! Néha én is ezzel nyugtatom magam, hogy az életemben a dolgoknak úgy kellett történnie, ahogyan. De azért látom, hogy hol hibázok és ezerrel igyekszem azokat kiküszöbölni, elkerülni.

  • 2007.08.28 09:37:07Leona

    Magdus: tök normális, hogy szülés után így érzel. A mellemmel kapcs. én is így éreztem. Sebaj, vannak más testrészek is... A szexnek is vannak "alternatív" formái, amihez nem kell fájdalmat érezned. Lehet, hogy nem az igazi, de ideiglenesre megteszi, nem? Igen, szülés után nekem is fájdalmas volt, sokáig. Szerintem a legfontosabb, hogy a férjeddel megbeszéld. Pl. mondd el az ellenérzéseidet a melleddel kapcs., nehogy azt higgye, tőle, az érintésétől viszolyogsz. Ha tudja, mit nem szeretnél, nem fogja megtenni. És egyszer elmúlik ez is.

    Még az jutott eszembe, hogy nem tudom, szedsz-e fogamzásgátlót, de az is libidó-romboló tud lenni. Ha igen, megéri megpróbálni pl. óvszerre váltani.

    Hát, így elsőre ennyi jutott eszembe.

    Meg volt is már erről egy poszt régebben, de nem emlékszem mikor és sajna nincs időm rákeresni.

  • 2007.08.28 09:39:44Alvomacko

    Flez: nekem van ismerősöm, aki 4 hónap után házasodott. Senki nem hitt bennük. Már a második csemetéjüket nevelgetik.

    Igaz, azóta én még jobban összezavarodtam, hogy most akkor jó várni a házassággal vagy mégsem. :-)



    Viszont körülöttem lassan már nincs házasság, ami ne bomlott volna fel vagy ne lenne a totális összeomlás szélén. :-(

  • 2007.08.28 09:41:32Alvomacko

    Guruljka: elkezdtem olvasni, de valahogy nem tudtam ráhangolódni, így le is tettem. De majd felveszem újra. :-)

  • 2007.08.28 09:42:36FLez

    hat,

    ahogy madach is irta, mondottam ember kuzdj es bizva bizzal.

    Mindenesetre en imadom eletem parjat,

    aztan majd az ido meghozza a valaszt a nagy kerdesekre :D

  • 2007.08.28 09:42:50FLez

    vagy nem, de az se baj :D

  • 2007.08.28 09:47:36B-

    Alvómackó: szerintem vannak párok, akiken látszik, hogy menni fog, és vannak, akiken látszik, hogy nem :-). Sokszor úgy árzem, hogy ott a baj, hogy a lányok nem válogatósak eléggé. Már az elején van egy csomó jel sokszor, amiből látszik, hogy a kapcsolat nem kóser, vagy a fiú agresszív, sokat iszik stb. Van egy barátnőm, akit rendszeresen kihasználtak a fiúk - de amikor elmondta, hogy milyen dumával vették le a lábáról, én mindig arra gondoltam, hogy ilyen pasival én még csak beszélgetni se álltam volna le. Mert sokszor már a nyitószövegből látszik, hogy mennyire vesz emberi lénynek és hogy szerinte hol a helye egy nőnek a hierarchiában :-(

  • 2007.08.28 09:54:38Alvomacko

    B-: rajtunk nem láttál volna semmi ilyesmit. Sokaknak mi voltunk az álompár. :-(

  • 2007.08.28 09:57:22Különálló

    Alvomacko: "De ha érdekel valami, annak utána szoktam járni. A jobb megértéshez sokszor elengedhetetlen a széleskörű információ. Egy csomó kérdésemre már választ kaptam, de még van néhány, ami megválaszolatlan maradt."



    Mármint velem kapcsolatos kérdés? O_O Hm, talán nem vagyok annyira fontos ember, hogy így utánam kéne járni... ;-)

  • 2007.08.28 09:58:32FLez

    mentem dolgozni, mindenkinek szep napot kivanok :)

  • 2007.08.28 09:59:57B-

    Még azt akartam mondani, hogy felmerült itt, hogy mivel lehet új életet lehelni egy kapcsolatba és hogy a szexi fehérnemű meg a gyertyafényes, pezsgős vacsora a tuti módszer. Nekem meg tök az a tapasztalatom, hogy nem :-) Mert ezek annyira klisészerűek, és automatikusan elkezded játszani a "szerelmes nő a pezsgős vacsorán" vagy "szexi nő buja fehérneműben" című szerepet, ahogy a tévében láttad. És elvárod, hogy a párod is játssza a kiegészítő szerepet. Csakhogy a valóságban az ember szexi fehérneműben is vakarózik és a gyertyafényes vacsorán is előfordulhat, hogy büfögnie kell a pezsgő buborékjaitól, vagy kiszalad a száján valami nagyon hétköznapi dolog... Szóval úgyse lesz olyan, mint a filmeken, mint a könyvekben, akkor minek erőltetni?



    Szerintem a legjobb vágykeltő módszer a kikapcsolódás. Ha van gyerkőc, kicsit lepasszolni, vagy ha nagyobb, akár együtt is és megpattanni a hétköznapi gondok elől. Hogy kicsit másra gondolj. Hogy kicsit más irányba is nézz, ne csak mindig a pelekázó meg a játszószőnyeg felé. És ha ez sikerül, akkor szexi fehérnemű és pezsgő nélkül is hirtelen rácsodálkoztok a másikra, hogy apám, én ezt a pasit hagyom pelenkázás ürügyén parlagon heverni?? És feltűröd a sörfoltos, agyonmosott házipolóját, és megadod neki, ami jár :-)))) És ilyenkor marhára nem számít, hogy nagymamabugyi van rajtad (lásd Bridget Jones). Persze nem mondom, jót tesz a pasinak, ha látja, milyen szépen felöltözve mész színházba stb, de úgyse tudod megjátszani magad előtte, és ő se játszhatja már meg magát előtted. Van egy francia közmondás, hogy senki sem lehet hős a lakája szemében - mert ugye a lakájod lát a legkevésbé hősies pillanataidban is. És ez a kapcsolatokban is így van.

    Szóval szerintem ne romantikusnak hitt helyzeteket próbáljunk teremteni, hanem pihenjük ki és érezzük jól magunkat - és akkor a romantika úgyis jön magától. Amennyire vissza tudok emlékezni, a mi top tízes szeretkezéseink sose romantikus díszletek között indultak, hanem csak úgy spontán, és sosem állt az útjukba egy lukas zokni (amíg még nem én mostam rá - mert azóta úgye nincs lukas zoknija :-) ) vagy egy agyonmosott pamutbugyi...

  • 2007.08.28 10:04:43Magdus_

    Leona, köszi szépen a tanácsokat. Híve vagyok a mindíg mindent megbeszélésben, nem szeretem, ha valami "nyomja a bögyömet". Mindent amit írtam a párommal is megbeszéltem, tud róla, úgy néz ki megért,de néha látom rajta, hogy "éhezik". Amit meg is értek. Tudom vannak más "fájdalommentes" alternatívái is a szexnek, de én vagy beleadok mindent, vagy semmit. Egyébként nem szedek gyógyszert. Várunk és továbbra is szeretem őt ahogy tudom.

  • 2007.08.28 10:06:00druantia

    Hat éve nagy döntés előtt álltam, az a srác, akivel őrülten szerelmesek voltunk egymásba, megkérte a kezem. Szinte minden stimmelt. Megvolt a szerelem, jó volt a szex, rengeteget nevettünk és fél méterrel a föld fölött jártam a boldogságtól. Simán el tudtam volna képzelni, hogy együtt éljük le az életünket. Csak az volt a baj, hogy ő mindig mindenben egyetértett velem. Soha semmiről nem lehetett vitatkozni, de még csak beszélgetni sem, mert mindig ugyanaz volt a véleménye, ami nekem.



    Aztán találkoztam egy másik sráccal, aki szellemileg nagyon ott volt. Rengeteget vitatkoztunk, éjszakákat dumáltunk át. Rengetegszer átbeszéltem a sráccal, akibe szerelmes voltam (Z.), hogy szeretnék inkább vele beszélgetni, de ő nem tudott ebben partner lenni. Én meg nagyon nehéz szívvel, de úgy döntöttem, hogy szakítok, mert ez nem jó, hogy egész életemben majd máshoz kelljen mennem egy jó kis csevelyre. Én már ezt is megcsalásnak éreztem, mert a másik sráccal nagyon jól éreztem magam, ráadásul tetszeni is kezdett.



    Z.-vel rengeteget sírtunk (együtt), nagyon nehéz volt az elszakadás mindkettőnknek. Több hónapig tartott, olyan volt, mintha a szívemet tépnék ki. De a szívem helyett akkor az eszemre kellett hallgatnom és mennem kellett, különben tényleg megcsalás lett volna a dologból előbb-utóbb, bármennyire is szerettem.

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15

SZÓLJON HOZZÁ!

Kórházfigyelő

  • Budapesti kórházak
  • Vidéki kórházak

Kérdezz szakértőnktől

Dr. Gyarmati Andrea gyermekgyógyász válaszol.

Kérdezni szeretnék »

Shopline

Travelo utazási ajánlatok

Hirdetés

Hirdetés