KOMMENTEK

• 2006.11.03 11:14:25Kékfelhő

  Nekünk nem volt, nem is hiányzott.
  
  Mondjuk, én ettől független állandóan felkeltem megnézni a gyereket, hogy lélegzik-e :)
  
  Jó volt: amikor végre elaludt a gyerek és én is pihenhettem volna, neurotikus idiótaként fel-fel keltem fél óránként ellenőrizni, hogy minden rendben van-e. De nekem légzésfigyelővel együtt is ez lett volna. :)

• 2006.11.03 11:41:25jidele

  Csak arra kell figyelni, hogy a légzésfigyelő önmagában nem elég. Ui. hiába sípol a figyelő, ha a szülő nem tudja, mit kell tennie. Uh. annak, aki légzésfigyelőt használ, feltétlenül el kéne végeznie el egy tanfolyamot.

• 2006.11.03 12:15:16katampusz

  Két hetes a fiam, nincs légzésfigyelőnk. És igen, parázok. És nagyon gondolkozom azon, hogy beszerzünk egyet.
  
  Most egyenlőre azért nincs, mert nagypocakos koromig bébiszitterkedtem, és volt szerencsém ilyen kütyükhöz. Először is: én mindig elfelejtettem ki- illetve visszakapcsolni. Persze a frász kitört mikor visítani kezdett. Másodszor: részt vettem a helyi védőnők által szervezett szülőszerepre felkészítő izémicsodán, ahol direkt rákérdeztem arra, hogy mi a teendő abban az esetben, ha a szerkezet riaszt. A következő választ kaptam: azonnal vegyük fel a gyereket, és ellenőrizzük hogy valóban nem lélegzik. Mert sok a téves riasztás, nem kell rögtön megijedni. És, kérdeztem tovább, mi a teendő akkor ha a gyerek tényleg nem lélegzik? Nos, azonnal orvost ügyeletet mentőt hívni. Óóó mondom az csodás, a baba majd szépen megvárja míg a szakember kiér, felrohan a másodikra és korrektül újraéleszti vagy mittudomén. Hány percet is bír ki egy csecsemő oxigén nélkül?! Éljen a szakszerű tanácsadás.
  
  
  
  Jó jó oké, legtöbb esetben az ember felveszi a gyereket, az felébred és levegőt vesz, veszély elhárítva. De azért az a tanfolyam tényleg nem ártana..., vagy legalább nagy vonalakban tudni hogy mi a teendő... (Nekem automatikusan az autós elsősegély ismereteim ugranak be, azzal a megkötéssel ugye, hogy kisbabánál és kisgyereknél csak pöfékelve szabad a levegőt fújni, mert még nagyon pici a tüdejük. De hogy ez mennyire állja meg a helyét, azt nem tudom.)
  
  

• 2006.11.03 12:21:22Hicudzsi

  Mint feljebb írtam, tavaly a Madarász utcai gyermekkórházban volt ilyen tanfolyam.
  
  Érdemes megnézni a honlapjukat és ha jól tudom van egy másik lehetőség az un. Léghajó program is. De utánakeresek nektek.
  
  

• 2006.11.03 12:26:17Hicudzsi

  Léghajó program:
  
  http://www.babanet.hu/leghajo.pdf
  
  (Acrobat Reader szükséges az olvasásához,. ha valakinek nincs, akkor megpróbálom bemásolni ide a gyakorlati infókat)
  
  
  
  Madarász utca:
  
  http://www.bolcsohalal.hu/
  
  

• 2006.11.03 12:51:10katampusz

  köszi ez a léghajós ez tetszik

• 2006.11.03 14:31:51Somamami

  Sziasztok!
  
  
  
  Szerintem ha valaki nem tud nyugodtan aludni és a füle és szeme egész éjjel a kiságyat kémleli jobban teszi, ha beszerez egy légzésfigyelőt. Az első gyerkőcünknél nekünk sem volt és nem is hiányzott, igaz őt következetesen csak háton altattuk. A kisebbik babánk 3 hetes és már az első héten rájöttem hogy imád hason feküdni és így sokkal jobban alszik ezért nem volt kérdés hogy vegyünk-e egy ilyen műszert. Miután nem ragaszkodtunk ahhoz hogy új legyen, így egy netes hírdetésen keresztül nagyon kedvező áron jutottunk hozzá egyhez, amivel az előző tulaj nagyon elégedett volt. Most már nyugodtan alszom!

• 2006.11.03 14:59:42Alak

  
  
  Tudomásom szerint, egy magyar orvos 2001-ben már publikált egy cikket ahol erre a következtetésre jutott és terápiás módszert is javasolt. Bár támogatás hiányában spekulatíve jutott erre az eredményre.
  
  A cikk forrása: Ivan Sos : Panic attack and SIDS: possible therapeutic conclusion. Medical Hypotheses.2001.56(2):244-245.
  
  A cikk sajnos csak Angliában jelenhetett meg, mert az itthoni szaklapok nem akartak a témával foglalkozni.
  
  Remélem, hogy az eredeti (magyar) felfedezés, megfelelő nyilvánosságot és elismertséget kap és ezzel a magyar orvosok nemzetközi tudományos elismertségét is növeli.

• 2006.11.03 17:34:12FT

  Bocsánat, de én ezt a hírt már bő egy évvel ezelőtt is olvastam a Velveten...
  
  http://index.hu/velvet/onleany/baba0620/

• 2006.11.03 20:44:04thais

  A légzésfigyelő nagyon hasznos, de mindenre nem jó. A kisbabát nem igazán szerencsés a hátára fektetni, mert félrenyelhet és megfulladhat. Pláne ha refluxra is hajlamos. Ilyenkor a félrenyelés következtében ugrál, és a légzésfigyelő a mozgáskimaradást érzékeli. Szóval a félrenyelés miatt én oldalt fektetem a kislányomat, s légzésfigyelő is klattyog. Előző 3 gyeremnél eszembe sem jutott légzésfigyelőt venni, a mostaninál bizonyos okok (nem dohányoztam, nem ittam, szedtem az Elevitet s még több más mindent!) miatt az orvos javasolta. Kétszer is tévesen bejelzett a készülék, de azért nem árt, ha van. Az együttalvás nagyon kényelmes, de én mindig attól féltem, hogy véletlenül ráfekhetek a babára. Ezért a kiságya közvetlen ott van mellettem, olyan, mintha egy ágyban aludnánk, csak ott van egy rács közöttünk.
  A szerotonint nem tudom tudják-e mérni, de a szintje állandóan ingadozik. Ezért talán a mérése nem biztos, hogy megnyugtató lenne.
  Oda kell figyelni, éberen kell aludni, nincs más megoldás. A neten és holnap a bababörzén biztos lehet valami megbízható figyelőt venni, s alaposan kell tanulmányozni a hozzá tartozó útmutatót.

• 2006.11.03 21:00:34vadalma

  nagyon szomoru dolog a bolcsohalal . hany baba is hal meg evente ? mennyit is kaszalnak ebbol a gyogyszeripari hienak ? Miert is nem engednek nagyobb nyilvanossagot a temaban azoknak a tanulmanyoknak -melyek teljesn eegyszeru okra vezetik vissza a'rejtelyes " halalt?
  sajnos nem tudom mar a linkjet annak a tanulmanynak - amit egy agnolszasz orvos vegzett az ausztral benszulottek koreben . naluk dobbenetes meretu volt akkoriban a bolcsohalal ;50 % -minden masodik gyermek - sot mikor jottek oltani -akkor meg ennek is tobb .
  az orvos rajott- hogy egyszeru c-vitamin hiany az egesz - ami kicsiknel szivinfarktus szeru tuneteket okoz.
  egyszeruen a terhea anyak- es a kicsiknek c- vitamint adott-es vege lett az egesz rejtelynek .
  ezt meg 1971 -ben csinalta .
  de a c-vitamint nem lehet szabadalmaztatni -egyatlan nem jo uzlet az egesz /.
  hany baba is hal meg evente ?
  szep uj vilag .

• 2006.11.04 08:00:36ákju

  Üdvözlök mindenkit!
  Bölcsőhalál mindig volt, van és lesz kivédhetetlen, ha nincs légzésfigyelőd.
  A mi kisfiúnk most 4 hetes. Születése után 6. napon este 9 óra körül a légzése leállt az arca sápadt és szürke volt. Szerencsére nászajándékba légzésfigyelővel is elláttak a rokonok,ez mentette meg a fiam életét. Természetesen rögtön kikaptuk a gyereket az ágyból,de semmi életjelet nem tapasztaltunk nála, ekkor lefektettük az ágyunkra levetköztettük és mesterséges légzéssel próbálkoztunk, aminek meg is lett az eredménye. A baba elkezdett lélegezni és elindult a rendes vérellátás. Gyakorlatilag a gyerkőc másodszor is megszületett.Három napot töltöttünk a korházban, semmi rendellenességet nem tapasztaltak, illetve a picinek a vércukor szintje kicsit, de nem kórosan alacsonynak tünt(nem véletlen, hogy este célszerű cukros teát adni a gyereknek).Saját tapasztalatunk egyébként egybevág azzal,hogy a gyereket nem szabad túlöltöztetni valamint célszerű rendesen böfiztetni és a bukásból eredő fulladás elkerülése végett hason fektetve altatni, legalább a kezdeti időszakban.A Madarász u-i oktatás nagyon hasznos, bár mi utólag vettünk részt rajta.Ott kihangsúlyozták, hogy fontos a szoptatás és az anya közelsége a bölcsőhalál kivédésében(egy légtér,külön ágy)
  Engem nem érdekel, hogy ki csinál esetlegesen üzletet a bölcsőhalál kivédéséből, egy biztos a légzésfigyelő igenis hasznos eszköz és felelőtlen aki nem szerez vagy bérel egyet.Adott esetben a félóránkénti felkelés sem ér semmit hiszen pontosan 4 perc áll rendelkezésedre, hogy visszahozd a babát az életbe.
  Üdv mindenkinek és sok sikert kívánunk a további babázáshoz.

• 2006.11.04 21:14:09nick

  Na, igen, épp ezt akartam írni: ha nem áll éber ügyeletben az ember napi 24 órán át a baba mellett, akkor hiába ugrálsz akármilyen gyakran, mert, ha 10 perccel korábban hagyta abba a légzést, már elkéstél:(
  Ilyen szempontból sem az egy ágyban, sem az egy szobában alvás nem visz előbbre. Ha alszom, honnan tudnám, h szuszog-e. Amúgy nem kérdés, h mennyire veszélyes tud lenni az egy ágyban alvás. Elég csak egy kicsit ráfeküdni egy bébire, ill. túl magasra húzni a takarót. És, hát az általam elhasznált levegőt beszívnia, abból sem profitál túl sok oxigént. Mindezeket összevetve marhára nem érdekelnének a majmok és a természeti népek alvási szokásai, amikre ilyekor hivatkozni szokás.
  Ja, és az első pár hónapban az oldalt fekvés pedig a csípőt vágja haza!!!
  Úgyhogy annak idején én is légzésfigyelővel vásároltam magamnak nyugodt alvást.

• 2006.11.04 21:16:47nick

  Ó, amit már az elején akartam írni: a szerotonin vérből kimutatható anyag és táplálkozással is befolyásolható a szintje. Vannak bizonyos kaják, amik emelik. Kérdés, h az anya által fogyasztott kaja is befolyásolja-e az anyatejben lévő szintet. Bár úgy lenne logikus.

• 2006.11.04 21:31:35Dr. Han Fastolfe

  Mi voltunk a Heim Pál Kórház által rendszeresen szervezett légzésfigyelő-használati és újraélesztési tanfolyamon. Nagyon hasznos volt, és ingyenes, lelkiismeret szerint kérnek támogatást az alapítványuknak (mi adtunk). Ott részletesen ismertetik a bőlcsőhalált, így a cikkben a szeratonin-dolgon túl semmi újat nem olvastam.
  Egy biztos: a égzésfigyelő akkor ér valamit, ha tudod, mit kell csinálni ha jelez!
  A tanfolyamon elmondják, hogy a "felkapom és megrázom"-mal lehet, hogy többet ártasz mint használsz, mert a túl erős rázástól károsodhat az agya és a gerince.
  Részletesen ismertetik és megmutatják a reanimációs protokollt. Ez a leghasnzosabb, amit tehetsz, mert ezzel maximalizálhatod a gyerek túlélési esélyeit a mentők megérkezésééig.
  Nekünk most van Béby Control. Beállítottam az érzékenységet (mert ezt is lehet), így a ház előtt elhaladó autókra már nem jelzi azt, hogy lélegzik. Ha kivesszük, jelez.
  Ezzel együtt első éjjel nem tudtam aludni, állandóan a légzésfigyelő ledjeit néztem... én nagyon paráznék nélküle, pedig nálunk abszolut semmi rizikófaktor nincs. Volt már aki kicsit gúnyosan mondta, hogy mi is túléltük légzésfigelő nélkül, de szerintem ne ezen a 23eFt-on múljon a gyerekünk élete. Adja Isten, hogy sohase jelezzen, de akkor is nyugodtabban alsozm (már).

• 2006.11.05 12:49:12Hicudzsi

  Nick! Az orvosok nem hülyeségből mondják, hogy egyszobában, egy légtérben alvás.
  
  
  
  

• 2006.11.05 13:35:35titi

  Vettünk légzésfigyelőt, használtuk szobadísznek, majd eladtuk. lehet, hogy butaság, de a zsigereimben jobban megbízok. pedig volt rizikófaktor.
  szerotonin és egyéb okosságok ide-oda, van, ami mindig rejtélyes marad. például egy kisbaba halála.
  mindemellet sajnálom, hogy nem tudok újraéleszteni. lehet, hogy még megtanulni sem merem...

• 2006.11.05 14:18:35ákju

  Kedves Titi!
  Elmondhatom, hogy mi is kicsit túlzásnak tartottuk a légzésfigyelővel felszerelt gyerekágyat, a tanfolyamra ismerősök tanácsra sem mentünk el!....Ez a laza hozzáállásunk egy csapásra megváltozott, amikor kisfiunkat majdnem elvesztettük. Mi sem hittük, hogy mi leszünk az 1000-ből az az 1, akivel ez megtörténik, bíztunk a "zsigereinkben". Összeségében a zsigereinknek azt köszönhettük volna, hogy az 1 hetes csemeténket halva találhattuk volna, a "szobadísz" ezzel szemben megmentette az életét! Hidd el, mernél újraéleszteni, amikor a gyerek élete rajtad és 4 percen múlna!

• 2006.11.05 15:28:55hédi

  Sziasztok!
  Megfigyeltétek az ázsiai emberek fejformáját? Legtöbben laposak hátul. Mert ott a kismamák nem is tudják elképzelni, hogy lehet hasra fektetni egy babát. De nem is ismerik bölcsőhalál fogalmát! Szerintem semmi rejtély nincs ebben.

• 2006.11.05 17:34:43nick

  Nem az orvosok mondják. Azon túl, h persze, ha valamilyen okból nem megoldható a légzésfigyelő használata, talán több a semminél, de biztosítást azért nem kötnék rá.
  Nekünk a tanfolyamon azt mondták, h maga a hirtelen éles hang is magához térítheti a babát, úgyhogy már az is segíthet, újraélesztő tudomány nélkül is. Persze, h nem szabad megrázni a gyereket, kivenni a kiságyból azért igen. Néha ennyi is elég ahhoz, h visszatérjen a légzés. Már bocsánat, de nem tartom valószínűnek, h az a több milliárd ázsiai ember, akiknek egy jó része már nem is Ázsiában született-szóval, h azok közül senkit nem altatnak háton. Ha már itt tartunk, a feketéknek pedig szép kerek fejük van. Függetlenül attól, h Amerikában vagy Dél-Afrikában élnek. Ez genetika, nem hason-háton fektteés kérdése.

• 2006.11.05 18:08:01eszter

  Ázsiában, Afrikában sztem nem hátom fektetik a gyereket. Afrikai filmet láttam: anyuci függőágyban, csemete a cicin. Úgy símult össze a testük, hogy esély sem volt arra, hogy összenyomja a mama a babáját. És aludtak egy bungalóban 10-en...
  Nem tudom, hogy mit gondoljak erről a légzésfigyelőről...nem vettünk, mert annyit olvastam a bölcsőhalál ilyen-olyan okáról, hogy valahogy elkönyveltem egy amolyan "sorsszerű" dolognak. Ha el kell mennie egy babának, akkor az angyalok így hívják magukhoz. Ákju története elgondolkodtatott...csak az a baj, hogy a 3 gyerek közül mind az első pár hónapot szó szerint rajtam töltötte, Így kipihent volt mindenki, én is. Aludtunk, mint az afrikaiak. És így nagyon hamar megtanulták azt is, hogy éjszaka az éjszaka, nem kapcsolgatunk lámpát, nem szaladgálunk, stb. 3-4 hónaposan (ha már átfordul, akkor veszélyes a nagyágyban tartani, mert legördul) raktuk be a kiságyba őket....hasra, mert úgy szerettek aludni...ezért lehet, hogy már börtönbünti jár.

• 2006.11.05 22:38:40nick

  "Trendi" a nomád népek szokásaival bizonygatni a saját elképzeléseinket, szokásainkat. Az ő halálozási adataik nem derülnek ki a természetfilmekből. Hogy az éhség, a hastífusz a malária vagy a csecsemőhalál visz el egy ilyen babát, ki tudja? Bár a SIDS betűszóból az I azt jelenti, h idiopathias, vagyis ismeretlen eredetű, azért az elmaradott vidékeken inkább csak ők nem tudják, h miért halt meg a baba, gondolom, arrafelé van elég ok. Fejlett országokban pedig már minden objektív dolgot kiküszöböltünk, mégis vannak olyan tényezők, amik itt kísértenek.
  Amúgy mi sem kapcsolgattunk lámpát, első babánál még csak víz volt két szoptatás között, a másodiknál "igény szerint" cici, mégis hasonlóan alakult a súlygörbéjük, ugyanakkorra tanulták meg átaludni az éjszakát és ugyanakkor hagyták abba a szopást. Szóval még erre sincs szabály.

• 2006.11.05 22:56:46eszter

  Az I Infant, azaz Csecsemőt jelent (Sudden Infant Death Syndrome). Azért nem idiopathias, mert valószínű van oka. Mégpedig szakirodalom mai álláspontja szerint az alvási apnoe-k hosszúságával függ össze. Minél többször van hosszabb apnoeja egy babának, annál éretlenebb az idegrendszere a Co2 csökkenés reagálására....
  Nem trendi akartam lenni, csak hangosan filózok. A tudomány sem támasztja alá jobban (egyelőre) a dolgokat, mint a nomád népek követése, nem követése. Nem hiszem, hogy a pénz miatt vacilálna bárki is, inkább csípőből rálegyint valamire, amit nem ismer, nem haszált, pedig volt, vagy újabb "kütyü" a palettán. Amikor az én első babám született, nem is hallottam ilyen gépről...Ez megint nem azt jelenti,hogy tehát mivel túlélte, túl is fogja.
  Részemről a vacila azon megy, hogy telepakoljuk a lakásunkat mindenféle előrejelző, mutató, szóló, jelző, sípoló cuccal, annak reményében, hogy a "tudomány mindenható". Ez a betegség pont az látszik bizonyítani, hogy a természet kér magának teret.
  Remélem nem veszekszünk, én tényleg próbálom eldönteni,hogy vajon a negyedik gyerekem alá rakjak-e ilye?

• 2006.11.06 08:12:37ákju

  Kedves Eszter! A félreértések elkerülése végett az SIDS-során elhunyt babák teljesen egészségesek!....talán ezért feldolgozhatatlan a tragédia, ami az érintett családot illeti!
  Szerintem egy beteg baba elvesztését sem lehet könnyű feldolgozni a szülőknek, de őszintén nem tudom elhinni, hogy valaki beteg gyermekén ne próbálna segíteni, azzal az elvvel alátámaszva, hogy a természet magának helyet kér és ha az angyalok magukkal akarják vinni, akkor csak vigyék, mert ez az ő sorsa!Ne feledjük, hogy sima influenzában is meg lehet halni!Szűlőnek lenni pedig felelősség,ehez az is hozzátartozik, hogy gyermekeinket minden ezközzel védjük, amivel csak lehet!
  Még valami: megosztott a vélemény, hogy hason vagy háton fektessük a babákat!Szerintem ez babától függ!Az én kisfiam pl. refluxra hajlamos, én pedig, hogy mindent tökéletesen csináljak háton fektettem!....hát ilyen egy amatőr anya!Lehet, hogy a babám egyszerűen félrenyelt, és amint egy orvos mondta nekem, ilyen korban még nincs a babáknak ún. ébredési reflexe, ha elzáródnak a légútak!Az igazság az, hogy senki sem tudja mi történt, de nagy valószinűséggel, szó sem volt itt angyalkákról, akik magukkal akarták vinni a picit.

• 2006.11.06 08:51:41eszter

  Kedves Ákju! Nem hiszem, hogy különböző dologról beszélnénk. Én egy szóval sem írtam, hogy ne segítsünk a gyereken, majd az Istenke elintézi (baromi távol áll tőlem az ilyen szektás gondolkodás).
  
  Valóban a meghalt babák egészségesek (legalábbis nem tudnak egyelőre semmit kimutatni...ismétlem: a tudomány nem mindenható), attól még nem idiopátiás, mert oka van (csináltak neki, mert mégiscsak mindenhatónak kell látszani). Nálatok lehet, hogy tényleg a félrenyelés okozhatta a történteket, vagy az akkor még fejletlen légzőközpont, ami persze pár hét alatt megerősödik, és a babák valóban egészségesek. És írtam is, hogy a fent írt,általam vélt kontrákat kicsit átbillenti a Ti történetetek. Te is írtad, hogy túlzásnak vélted a légzésfigyelőt, és most máshogy látod. Én pedig azt írom,hogy túlzásnak tartom, de kezdem máshogy látni.
  
  Egyébként az, hogy a "gyerekünket minden eszközzel védjük, amivel csak lehet"-ről az jut eszembe, (lehet,hogy rossz asszociáció, és nem is ide tartozik, mert itt mégiscsak egy védtlen csecsemőről van szó), hogy volt egy osztálytársam, akit sehova nem engendtek el a szülei, se biciklitúrára, se osztálykirándulásra, sehova, mondván, hogy veszélyes. Gondolhatod milyen felnőtt lett belőle. Ebből csak azt akarom kikanyarintani, hogy az én elmélkedésem a meghalt babákról annak szól igazából, hogy ha a szülők elveszítik az egészséges babájukat (mondom, nem Rólatok van szó) akár balesetben, akár így, szóval egy egyébként egészséges gyerek meghal minden ok nélkül, akkor vagy belehülyül az ember, hogy hogyan védhette volna ki, vagy ilyen megoldáshoz folyamodik. A légzésfigyelővel kapcsolatban egyébként nekem pont az volt az ellenvetésem, hogy soha sehol nem hallottam, hogy egy baba életét megmentette volna. Ti vagytok az elsők. Sztem a többi hozzászólás, miszerint ez is csak marketingfogás.
  
  

• 2006.11.06 11:14:33Dr. Han Fastolfe

  Jópofa dolog ez a nomád népekre hivatkozás. a Banán Klub "közleménye" jut róla eszembe: "A primitív törzsi társadalmakban, ahol a kenyérfogyasztás ismeretlen, évszázadok óta feltűnően kevés rákos megbetegedést, Alzheimer-, Parkinson-kóros, csontritkulásos esetet jegyeztek fel."
  
  Szerintem ha ha pár tudóscsoport venné a fáradtságot, és 100 elszigetelt törzshöz költözne 100 évre, annyi csecsemőhalált jegyezhetne fel, hogy azon csodálkozna hogy létezik még egyáltalán a törzs...
  
  Viszont.
  
  A másik ilyen téma a "széltől is óvják, pedig én gyerekkoromban marékszámra ettem a kutyasz*t és smemi bajom sem lett". "Régen" sokkal kevésbé volt szennyezett a környezet, az emberek vére kevesebb örökletes vegyi anyagot tartalmazott, ezáltal ellenállóbb volt az immunrendszerük, kevésbé voltak allergiára hajlamosak és persze kevesebb mutáns baci meg vírus volt mindenfelé. Nem csoda, hogy kevésbé voltak érzékenyek a babák is.
  
  Apósom is állandóan mondogatja, hogy "túléltük mi anélkül is" - mindig azt mondom neki, hogy akkoriban egy nyílt gerincet se tudtak előre diagnosztizálni, meg babák simán belehaltak olyasmibe, amit ma diétával, odafigyeléssel, speciális kezeléssel 100%-os túlélési eséllyel kezelnek (pl. terhességi diabétesz, toxémia, stb.)
  
  Szerintem a SIDS is ilyen, érdemes elolvasni a cikk végén levő bekezdést az Új-zélandi kutatókról, akik minden "különösebb" dolog nélkül felére csökkentették a SIDS-eseteket. Gondoljunk csak arra, hogy a szüleink szülei ha dohányoztak terhesség alatt vagy körülöttük dohányoztak, vagy a baba köryezetében dohányoztak, senki nem szólt egy szót sem, pedig ma már tudjuk, hogy ez az *egyik* legfontosabb rizikófaktor.
  
  SZVSZ ma a légzésfigyelő elérhető árú (a többség számára, és elnézést kérek azoktól, akik számára nem), könnyen beszerezhető, egyszerűen használható készülék, ami ha nem is ad 100%-os biztonságot, de BIZTOSAN csökkenti a kockázatot. Kérdem én: ha valaki megengedheti magának ezt az összeget, akkor nem ér meg ennyit, hogy legalább CSÖKKENTSE a rizikót?
  
  Én leszek a legboldogabb, ha pár év múlva úgy tehetjük be a szekrénybe, hogy sosem riasztott. De ha nem lenne és megtörténne a legrosszabb, én biztos, hogy soha nem tudnám megbocsátani magamnak, és soha nem tudnám kiverni a fejemből, hogy ez TALÁN segítHETett volna...
  
  Na jó, elég ennyi mára a lelkiismeretből:)
  
  Apa Kicsi Tündérkéje szépen végigaludta az éjszakát kettőtől nyolcig, amikor elmentem otthonról épp nagyban szivattyúzott a ciciről:)

• 2006.11.06 15:33:00titi

  Eszter, újra szinte az agyamból szóltál! Mi is a rajtam fekvés miatt nem légzésfigyelőztünk. És nekem is a "nomád cucc" jön be, messze nem divatból vagy egyéb butaságból.
  ákju! A ti élményetek igazi nehéz élmény lehetett. Belátom, nagy valószínűséggel csak hisztériázni tudtam volna hasonló esetben. És verni a fejem a falba, hogy szobadíszt csináltam egy életmentő készülékből.
  De az is lehet, hogy valahogy "megoldottuk" volna. Mint ahogy egyéb nagyon nehéz babás helyzetet is megoldottunk, mert jött, mert sorsszerű volt, mert kínunkban még angyalkákat is láttunk. Sőt, rejtélyesnek tűnt az egyszerű légzés is, igen!
  (Írtam máshol, már kiírtam magamból a korababás történéseinket.)
  A kisbabák hirtelen haláláról rendkívül érdekeseket olvastam Ferenczinél, a magyar pszichoanalízis atyjánál. Szerintem jobb, mint a szerotonin sztori.(Fura, hogy mennyi dologban merül fel ez a vegyület! Mániákus depresszió, skizofrénia, örömképesség, teljesítménycentrikusság, stb.)

• 2006.11.06 16:27:22titi

  "Agyamból szóltál" - ó, jaj nekem!

• 2006.11.06 16:38:22eszter

  Hát igen, Titi, egyetértünk. Bennem semmiféle elhatározás nem volt, hogy nomád módszer vagy technika....egyszerűen én, személy szerint "azzal vettem nyugodt alvást", hogy odavettem magamhoz.
  Ma meséltem a barátnőmnek a fórumról. Azt mondta, hogy ők akkor vették ki a gyerek alól a légzésfigyelőt, amikor éjszakánként párszor tévesen riasztott, majd egyszer meg elfelejtett (kivette a gyereket az ágyból, elfelejtette kikapcsolni, és jó soká vette észre,hogy nem is szólt). Erre mondom én azt,hogy a technika nem mindenható. Mindezek mellett, tök megértem azt is, aki viszont így érzi magát biztonságban, és én se beszélnék le róla soha senkit.

• 2006.11.06 22:33:14nick

  A mi készülékünk is elkezdett megbízhatatlan lenni pár hónap után. Beriasztott, amikor békésen szuszokott rajta a babánk, majd előfordult olyan is, h kivettem, nem kapcsoltam ki és meg sem szólalt. Ezt a jelenséget úgy hívják, h "elromlott". És mit tesz iylenkor az ember? Megcsináltatja. Ennyire egyszerű. Ha jó a gép,akkor nem tréfálkozik. Amúgy a téves riasztásnak több oka is lehet. Elképzelhető, h pl az oldalán fekszik az alig 3 kilós újszülött és annyira felületesen veszi a levegőt-ráadásul nem pont középen fexik, h nem érzékeli a gép. Velünk ez volt, ez nem téves riasztás.
  Nem tudom, mi "titi" korababás történése, de anélkül azt írni, h megoldottuk volna, ha a pár hónapos babánk egy reggelen élettelenül fekszik a kiságyban, h azt valóban át is élte volna-amit persze nem kívánok-elég durva dolog.
  Egy vetélés, koraszülés, halvaszülés sem mókás dolog, de hazavinni, szoptatni, babusgatni és úgy elveszíteni valakit-ez semmivel sem összehasonlítható. Brrrr.
  A természetes szelekcióhoz csak annyit, h rengeteg terhességet hoznak létre, mentenek meg a természet akarata ellenében. Ezek egy részéből tök egészséges gyerekek, majd felnőttek válnak, egy másik részéből pedig nagyon nem. Ilyenkor mindig felmerül a kérdés, vajon szabad-e beavatkozni a dolgok természetes folyásába. Akinek csak így lett gyereke, nem sokat gondolkodik a válaszon. De a hirtelen csecsemőhalálból "visszahozott" bébik nem ez a kategória, ők tényleg csak ezt az időszakot kell, h túléljék, további kórságokat nem hordoznak magukkal, ill. nem többet, mint bárki más.
  

• 2006.11.06 22:34:18nick

  Amúgy az IRDS-ben jelenti az I az idiopathiast, ami az újszülöttek légzési elégtelensége. Kevertem, bocs, és köszi a kiigazítást.

• 2006.11.07 08:58:20manci

  Az én gyerekem sem alszik a légzésfigyelővel felszerelt kiságyban, mert egyszerűen nem hajlandó rá. Ezer módszerrel próbálkoztunk és nem megy. Ha jó napja van, egy-két órát ott tölt és ilyenkor mindig bekapcsolom a gépezetet (egyébként a mienk tök jól működik). Már a kórházban is csak mellettem volt hajlandó feküdni a csemetém, amúgy csak sírt, csak sírt.
  
  Szóval nem hiszem, hogy egy felelőtlen anya lennék, mert nem hagyom órákat ordítani a kiságyban, azzal a felkiáltással, hogy addig, biztos, hogy él.
  
  Úgyhogy ne ítélkezzünk egymás felett olyan könnyen, emberek!
  
  

• 2006.11.07 09:00:10eszter

  nick! igazad van, de a barátnőm egyszerűen annyira felstresszelte magát a ezeken a riasztásokon, stb, hogy úgy döntött, hogy ő speciel NEM ezzel vesz magának nyugodt alvást (a gépet elvitték javíttatni, nem volt baja: van ilyen, mondták a szervízben, ez csak egy gép). Én pont így vagyok...hiába lenne a gyerek kiságyában, ha ő "nomádul" (és nem divatból - 3X bejött, így aludtunk jót) mellettem fekszik.Símán lehet, hogy mások vagyunk ebben is.
  
  Egy babát valóban szörnyű elveszíteni, sztem itt senki nem azt bizonygatja, hogy mi milyen frankón beletörődnénk. De én még mindig keresem az Ákju-ékhoz hasonló történeteket. Engem ugyanis pont úgy informáltak, hogy a kütyü használata óta semmit nem csökkent a SIDS előfordulási gyakorisága. De nagyon szívesen várom az ellenvéleményt. Tényleg! Van még 7 hónapom, hogy összegyűjtsem rá a pénzt. (igen, nekem ehhez félre kell tenni)

• 2006.11.07 12:15:16nick

  Eszter!
  Az a gyerek, aki éjjel bejön, nem csecsemő.
  Vagy én értettem félre valamit.
  Én úgy értelmeztem "titi" hsz-át, h ők ezzel is megbírkóznának, mármint a baba elvesztésével, ha úgy hozza a sors. Lehet, h ezt is félreértem...
  Talán azért nem csökkent a halálozások száma, mert összességében nem azok a veszélyeztetett gyerekek, akik alá gépet vesznek, hanem azok, akik tájékozatlanságból, hanyagságból kiteszik a gyereket a rizikófaktoroknak. és, aki pl. rágyújt a gyerekkel egy szobában, kis eséllyel tett alá azt megelőzően figyelőt. Ezzel együtt biztos van néhány olyan eset, amikor a veszélyeket kizárva is bekövetkezik a légzéskimaradás.
  Én annak a hsz-ónak a véleményét osztom maximálisan, aki azt írta, h huszonpárezer ft eltörpül a kezdeti kiadások tengerében és, ha az embernek nem kenyérre kell ez az összeg, akkor nem teheti meg magával szemben, h legyint, aztán vagy lesz baj, vagy nem-hisz a sors kezében vagyunk. Vagy ki miben hisz.
  Én azt tartom, h ezen nem múlhat sem a nyugalmam, sem a lelkiismeretem, sem a gyerekem, családom sorsa. Persze, ez nem védőoltás, mindenki ahogy szeretné...

• 2006.11.07 13:13:08pepi

  Eszter, a gyűjteményedbe:
  Nekem is van közeli ismerősöm, akiknél kétszer is riasztott a kütyü helyesen, berohantak a babához, baba szürke volt és nem lélegzett. Nála elég volt kikapni az ágyból és rákiabálni, meg azt hiszem a pelenkába bugyolált popsijára csaptak egy jó nagyot, és magához tért, így nem kellett újraéleszteni. Ma 2 éves a kiscsaj és majd kicsattan az egészségtől. Egyébként náluk volt rizikótényező (25%-ban roma a baba).

• 2006.11.07 14:22:28szeszter

  nekünk is vn légzésfigyelőnk. Minket megnyugtat. Eddig egyszer sem riasztott tévesen, és szerencsére másképp sem.
  A baba külön szöbában alszik már fél éve (2 hónapos kora óta), és az a pér éjszaka, amikor egy szobában aludt velünk azóta, nekki sem volt az igazi és nekünk sem. Mindenki nyugtalanabbul aludt.
  Ennek ellenére nem ítélek el senkit, aki nem így csinálja, minden esetre én csak nagyon-nagyon kivételes esetben venném oda az ágyba a picúrt. Eddig még ez nem történt meg.

• 2006.11.07 14:30:19eszter

  nick! Igazából nem is értettem,hogy mit nem értettél...a gyerekemnek a kiságy nem jött be, nem aludt benne, csak később (azóta ügyesen), így nekem a magamrarakás jött be, mert így aludtunk jót. Valaki írta, (lehet h Te), hogy a légzésfigyelővel vett magának nyugodt alvást, én pedig erre azt írtam, hogy én pedig a magamhozvétellel. Amúgy hangsúlyozom, amikor én szültem az első kettőt, ez olyannyire nem volt egy ismert szerkezet, hogy nem is hallottam róla. Felnevelni így 2 gyereket, majd mikor jön a harmadik, akit szintén odabújtatok magam mellé, különben 4en néztük,hogy hogy ordít, nem jutott eszembe venni. Ez nem mentség, csak magyarázat, sőt, én nem is vitatkozom. Lebeszélni se akarok senkit, a szomszéd imádja, 2 éves a gyereke, de nem meri kivenni alóla...legyen, neki se mondtam,hogy Te hülye. És most sem teszem. Viszont a Te kommentjeitekből, nick azt érzem ki, hogy én hülye. Pedig nem tenném egy lapra a "nem kötöm be gyerekem az autóban, mert amúgy jobb" felfogással. Egyszerűen máshogy látjuk. Sőt, ha megszületik a negyedik gyerekem, aluszékony lesz, és örülök ha szopni felébred, akkor engem meggyőztetek, alárakom, de azért nem veszek,hogy beírhassam a porontyba, hogy nekem is van, lám én lelkiismeretes vagyok, majd nézem 3 hónapig az érintetlen kiságyban.
  Pepi, köszi a példát.

• 2006.11.07 14:57:56manci

  eszter, tudom, hogy nem idevágó téma, de annyira, de annyira érdekel: mitől kezdtek a gyerekeid egyszercsak a kiságyban aludni? A kislányom 7 hónapos, és nem alszik el este - csak velem. Napközben a babakocsiban szundizik. A kiságyban egyszerűen nem hajlandó aludni.

• 2006.11.07 15:12:27eszter

  manci, amikor 3-4 hónaposan átfordultak, és láttam,hogy nem biztonságos a nagyágyon fektetni,akkor beraktuk őket. Most fogja be a fülét (szemét),aki nem bírja az ilyet: meg kell győződni,hogy a gyerek nem éhes, nem beteg, nem fáj semmije, nem szomjas, tiszta a pelus és valszínű dög álmos: veszel egy nagy levegőt, és kőkemény elhatározásra jutsz, hogy akkor bizony ez a gyerek alszik. Neked nagyon biztosnak kell lenned ebben, mert a Te bizonytalanságodra utazik. Kiságyba be. Ajtó behajt, majd 3-4-5 percenként(kinek milyen az idegzete) rákukkantassz, megsimized, határozottan közlöd vele,hogy "aludj Kicsim, nincs semmi baj, anyu itt van, nem halt meg, csak Te épp álmos vagy" (nem kell hosszan, csak lássa, hogy nem hagyod el). Nekem mind a 3 gyereknél kevesebb,mint 1 hétig tartott. A középső gyereknél későn kezdtük (már több éves volt, és azzal is meg kellet bírkózni, hogy nem szabad kijönni az ágyból), így tovább is tartott. A fiam 3 hónaposan megértette 2 nap alatt. Édesen nyújtózik el,ha letesszük, de van olyan gyerek, aki mindig nyöszörög egy kicsit(nem sokat, nem ordít, csak nemtetszését fejezi ki) elalvás előtt.
  Hát így...
  Bocs az OFF-ért. Mostmár dexterke 10-es listáján is lehet folytatni a légzésfigyelős vitát.

• 2006.11.07 18:10:55titi

  Nick, igen nagyon félreértettél!!!!!!!
  Sosem bírkóznék meg a babám elvesztésével. stb.
  hú, inkább nem is ragozom...
  

• 2006.11.07 20:22:59manci

  Köszönöm, eszter! Hát az az igazság, hogy egyszer már olyan 3 hónapos kora körül nekifutottam a dolognak, de olyan kétségbeesetten sírt, sőt magánkívül zokogott, hogy nem bírtam még negyedórát se. A zokogástól fel se tűnt neki, hogy 3 percenként bementem hozzá, nem reagált se a beszédre, se a simogatásra, csak vörös fejjel ordított. A kérdésem: a te gyerekeidnél is így volt és ez napról-napra jobb lett? Nem sokára új házba költözünk és akkor szeretném külön rakni a drágámat, de még mindig nem vagyok elég eltökélt.

• 2006.11.07 21:16:11eszter

  manci, igenigen, azért első körben adj a gyereknek 30-40 percet, tényleg üvölt, nem lát, nem hall, DE egyébként lát, meg hall, tudja, hogy ott voltál,de következetesen nem veszed ki. Hidd el, érzi a nyugodt, eltökélt hangnemet. Kell hozzá lelki erő, de aztán olyan jó látni,hogy igazából kiegyensúlyozott a gyerek az egyedül elalvástól. (Amúgy ha éjszaka felkel - pedig 9 hónapos lesz a kicsi - átmegyek, megszoptatom és visszadugom)

• 2006.11.07 21:51:19manci

  Köszönöm eszter, tényleg segítettél. Gyűjtjük az erőt a költözésig!

• 2006.11.07 21:53:24eszter

  manci, szurkolok. Nincs annál jobb, mint puszit nyomni a gyerek fejére, becsukni az ajtót, és kézbevenni pl. egy könyvet...Tudom, mi is szenvedtünk sokat.

• 2006.11.07 21:54:46szeszter

  huhh manci nem irigyellek. Sztem én nem bírnám ki, hogy ne vegyem fel. Amúgy barátnőmék is végigcsinálták ezt, nekik egy este alatt lezajlott az egész: szépen megvolt az esti szertatrtás, babát otthagyták, aztán baba elkezdett üvölteni, időközönként benéztek hozzá, ha pedig kint voltak barátnőm bőgött, párja pedig felhangosította a tv-t hogy ne hallják, hogy sír. Egy órát sírt a pici, és másnaptól egyedül elaludt, azóta sincs vele semmi gond.
  

• 2006.11.07 21:57:11szeszter

  amúgy a mi gyerkőcünk 7 hónapos és még annyit sem bír ki az esti szopi után, hogy addig kézben legyen, míg egy büfi kijön. Addig nyöszörög és dörzsöli az orrát, amíg be nem teszem a kiságyba, ott pedig aztán 2 perc múlva békésen alszik. Nem tudom az okát ennek.

• 2006.11.07 22:12:50manci

  szeszter! az enyém is hét hónapos. Ő ilyen kis nemalvónak született . Az első földi éjszakáját is ébren töltötte. Képzelhetitek, milyen klassz lehetett egy átvajúdott éjszaka után a következőt szintén ébren tölteni, mert csak sírt a szentem. Végül hajnali 3-kor összebújva aludtunk el, persze mancika a cicimmel a szájában. Azóta is ez az esti elalvás záloga.

• 2006.11.07 22:15:57manci

  Mostanában elég sokszor felkel éjszaka, de megvan az oka: végre kibújt az alsó két foga! Ma este vettük észre.

• 2006.11.07 22:27:28Hicudzsi

  Manci!
  
  Az alábbbi sorokat egy sokgyermekes édesanya, pszichológus cikkéből másoltam neked. Előadást is tartott már a témáról kisgyerekes szülőknek és kismamáknak.
  
  
  
  "Sokszor nehéz átvészelni a gyakori felkelések időszakát. Rendkívül ki tudunk merülni a nyugtalan éjszakák miatt, és mindenképpen jó, ha támogatást, segítséget kapunk a nehéz időszakok átvészeléséhez.
  
  Sajnos mindig vannak olyan „csodamódszerek”, amelyek azt hirdetik, hogy a babákat igenis meg kell tanítani elaludni és az éjszakát átaludni. E módszerek lényege, hogy a babát külön szobában, külön ágyban kell altatni, egy bizonyos kor után pedig semmiképp sem szabad sem mellen elaludni hagyni, sem éjjel megszoptatni. Sírni kell hagyni (egyes szerzők szerint bizonyos időközönként nézzünk rá, mások szerint nem szükséges ez sem), amíg meg nem tanulja, hogy aludjon. Bár a módszer egyes babáknál (még csak nem is mindenkinél) hatásosnak tűnhet, az igazság az, hogy a sírni hagyott csecsemők nem elaludni tanulnak meg, hanem reményvesztetten pszichésen visszahúzódnak, az úgynevezett tanult tehetetlenség állapotába kerülnek. Soha, soha nem szabadna sírni hagyni egy kisbabát, mert komoly és visszafordíthatatlan testi és lelki károsodást okozhatunk ezzel. Sérül az önmagába és a világba vetett bizalma, a külvilággal való kapcsolata. Ráadásul az így „edzett” babáknál a hatás legtöbbször nem tartós, bármilyen változás kizökkenti őket, és sokszor később, két-három-négy éves korban valódi alvászavarok jelentkeznek náluk.
  
  "
  
  
  
  Én a helyedben a kisszobába csukást meggondolnám. Nekem mindkét gyerekem penetráns rossz alvó és bár jóbarátom a tejeskávé, nem tudnám őket sírni hagyni a másik szobában. A lányom kb. 1,5 éves korától alussza végig rendesen az éjszakát, bár kicsit el volt tolódva, éjjel soká feküdt, reggel soká kelt fel, de ez ami szerencsétlen napirendünknek volt köszönhető.
  
  A fiam hajnalban átjön mellém szopizni (21 hónapos).
  
  
  
  Ez egy ilyen kor, ezt meg kell szenvedni, de szépen el is lehet fogadni károsodás nélkül. Érdemes pár szakcikket elolvasni a témáról. Mivel a férjem is pszichológus-tanonc és a fejlődéspszichológia különösen érdekli én általában tőle kapok érdekes cikkeket a csecsemő és gyermekkorról, illetve gyakorló pszichológus ismerősöktől is.
  
  Ha bármi érdekel, szívesen küldök neked forrásanyagot.
  
  Hicudzsi
  
  

• 2006.11.07 22:52:29eszter

  Szia Hicudzsi! Ilyet én is olvastam, meg pont az ellenkezőjt is, szintén pszihológus tollaiból. Holnap akkor lehet, hogy meg keresem, hogy ne csak dobálózzak vle. Ráadásul nagyon nem tapasztaltam az itt leírtakat. A gyerekeimnek nagyon jót tett, a kisbabám teljesen kivirult, miután végre képes volt nem feszülten azt lesni, hogy mikor rakjuk le. Egyszerűen elaludt, és szemmel láthatólag kiegyensúlyozottabb lett. Itt szerintem megint az a lényeg, hogy határozottan kell gondolnunk valamit, a gyerek a bizonytalanságot érzi meg,de azonnal. Akkor símán el tudom képzelni a fenti tüneteket.

• 2006.11.08 00:28:59Hicudzsi

  Eszter! Megköszönöm, ha bemásolod ki írta és milyen kutatások alapján a cikket ami ennek az általánosan elfogadott véleménynek és kutatásokon alapuló gyakorlatnak ellentmond.
  
  
  
  Én nem is akarok belegondolni, hogy milyen kiszolgáltatottnak érezheti magát az a kisbaba akit éjjel beraktak a szobájába, rácsukták az ajtót és kalap-kabát, anyuci meg apuci élik a gyerek előtti életüket.
  
  
  
  Nekem ha ilyeneket olvasok (egy órán át hagyták sírni és mág a TV-t is felhangosították) mindig Charlotte Bronté: Lowoodi árva (Jane Eyre) című művének egyik része jut eszembe amikor a kislányt bezárják büntetésből a vörös szobába és végüól a sírástól és kimerültségtől, a kétségbeeséstől elájul.
  
  
  
  
  
  Egyértelműsítem: ilyenkor a baba nem azt tanulja meg, hogy hogyan kell egyedül elaludni, hanem azt, hogy NEM SZÁMÍTHAT AZ ANYJÁRA (a szüleire), hiába sír nincs semmilyen hatása.

• 2006.11.08 00:43:10Hicudzsi

  Ja és mégvalami :)
  
  A lányom végül akkor kezdett a javulás útjára lépni alvásilag amikor úgy 10 hós kora körül kivettük a kiságy matracát a mi alacsony ágyunk mellé. Mellettünk elaludt és utána leraktuk a matracra. Utána a matracon aludt már el. Később vettünk egy nagyobb, új kiságyat amiből ki-be járkálhatott, és ezt az ágy lábánál helyeztük el, ma már a saját ágyában alszik, a gyerekszobában., persze a megfelelő mennyiségű mese elmesélése és dalocska eléneklése után :) A fiamat meg szintán a gyerekszobában altatom. Ő még cicin alszik el. Melléfekszem az ágyban és ott elszundikál azután meg hajnalban átjön hozzánk.
  
  
  
  Szerintem ez kibírható.
  
  ha az ember gyereket vállal egyszerűen egy csomó dologról le kell mondania, de a nehéz időszakok elmúlnak, pár hónappal később már nem emlékszünk arra, hogy milyen volt az időszak amikor nem akart enni, vagy amikor dobálódzott mindennel stb... stb...
  
  
  
  Ma már nagyon tudtam örülni neki, hogy a két gyerekem az étteremben egy asztalnál nem etetőszékben malackodik, hanem nagyon ügyesen, nagy széken üldögél és többnyire rendesen eszik. Azért egy ici-picit nosztalgiázva gondoltam arra, amikor az igény szerint szoptatott kicsi üvölteni kezdett ilyen helyzetben mindig, a nagyobbik meg nyüszögni, hogy éhes, szomjas, unatkozik és inkább hetedhéthatárra menne.
  
  
  
  

• 2006.11.08 07:31:51manci

  Hicudzsi! Az a baj, hogy a gyerekem este csak cicin alszik el és olyan éber alvó, hogy ezután már nem lehet megmozdítani. Rendszerint még arra is felkel, ha megpróbálok kimászni mellőle. Ez azzal jár, hogy este 10 körül együtt fekszünk le aludni, de én ilyenkor még szívesen lennék apával. Éjjel aztán többször felkel, nemegyszer az apja horkolására. Reggel mélyebben alszik, úgyhogy 7 körül kilopakodunk mellőle és ő még kb. 10-ig alszik, csakhogy egyre inkább bennem van a frász, hogy mikor esik le. Eddig csak forgott, de most elkezdett kúszni is, úgyhogy a paplannal körbebástyázás egyre kevésbé tűnik hatékony megoldásnak.
  A nappali alvással sem jobb a helyzet. Eddig a jó nagy mózeskosárral ellátott babakocsiban aludt, egyenes gerinc, jó levegő, nekem is mozgás, renben volt. Csakhogy kinőtte és a sport babakocsiban már nem biztos, hogy olyan egészséges hosszabbat aludnia.
  Szóval nekem tényleg legfontosabb a babám, de van egy férjem is és a gyerekemnek is a legjobbat akarom.

• 2006.11.08 08:09:54eszter

  Hicudzsi! Tényleg keresek forrást, hogy ne az legyen, hogy valaki szerint így meg úgy. Egyébként nem arról van szó, hogy magára hagyod, pont ez a lényeg, hogy RENDSZERES időközönként biztosítod szelíd hangon a jelenlétedről. DE egy nagyon praktikus magyarázat jutott még eszembe: nálunk ez úgy volt, hgy a nagyobbik lányom először cicin (13 hónapos koráig szopott), majd kézbe ringatva aludt el. Nos, ekkor már vártam a másik babát, és a pocakomnak nagyon nem tetszett, hgoy egy 11 kg-os súlyt hintáztatok rajta, elkezdett keményedni, és én en sem bírtam szusszal. Azt gondoltam, hogyEZ NEM LEHET NORMÁLIS. ELkezdtem hát azt, hogy csak melléfekszem. De a hiszti ugyan akkora volt, mint a kiságyba téve, bemászkálva hozzá. Akkor hülye vagyok én?! És a történelem ismétli önmagát. Kisebbik lány ue-t végigcsinálta, de ő úgy aludt el, hogy a fülemet piszkálta. Az állandó maszírozástól 2naponta gyulladt be a fülem, raktam rá a párakötést....ő is kiborult már azon, hogy kiveszem a fülbevalót a fülemből, mert akkor nincs mit birizgálni...Egyszerűen NEM MEHETETT TOVÁBB. Arról nem beszélve, hgy egyszerűen 2 szót nem tudtam váltani a férjemmel. Nekünk pedig az esték vannak, és kellenek. ÉREZTEM, tudtam, hogy nem mehet ennek a rovására. Így megint kiságy.
  
  Még valami: azt viszont egyértelműen igazolják kutatások,hogy a felületesen, alig alvó gyerekeknek nem annyira jó: kevesebb növekedési hormon termelődik, a pszihének pedig árt, mert a mély-felületes ciklikus váltakozása során dolgozzák föl a napi eseményeket. Az én gyerekeim szinte éberen lesték, hogy mikor mászunk ki mellőjük, én kimerült voltam, de nem olyan édes jólesően, ahogy egy babával kimerült az ember...
  
  Egyébként a gyerekeimnek szemmel láthatólag csak jót tett az alvásra nevelés. Tényleg, ez nem önnyugtatás
  
  Hicudzsi, keresem a forrást....

• 2006.11.08 08:19:05eszter

  Olvasom közben a Te történetedet, Hicudzsi. Tökre megértem a "kibírható" mondatnál, hogy azt mondod, hogy jó ez így, de hidd el, nekem nem volt tartható tovább az állapot. A gyerekek nemhogy a szükséges órát nem aludták meg, volt, hogy a felét sem. EZ BIZTOS NEM EGÉSZSÉGES. Én pedig ott tartottam, hogy már haragudtam rájuk, EZ SZINTÉN BIZTOS, hogy nem jó.
  
  Valóban kegyetlen dolog a gyerekre ajtót csulni és "kalap-kabát". De itt messze nem erről van szó. A gyereket meg kell nyugtatni, hogy igenis itt vagy, nem hagytad el. Sír, ok, mert nem ezt akarja,hanem, hogy kivegyed. De sír akkor is, mikor kis barátaiktól indulnunk kell, ő pedig maradna, DE akkor is indulni kell...
  
  Vannak helyzetek, amiben a szülőnek egy kímélő, de teljhatalmú döntést kell hoznia.

• 2006.11.08 09:16:44titi

  Csatlakozom a sorozatos OFF-hoz, mert igen nagyon érdekel ez az OFF-téma.
  A mindenáronmindensírásrareagáló kiscsapathoz tartozom. Azaz úgy örültem Hicudzsi "referátumának", hogy csak na!
  Teljesen meg vagyok győződve arról, hogy az ajtóbecsukbababennanyakinn verzió kizárólag azt a bizonyos ősbizalmat töri meg. Ami később soha, semmivel nem pótolható/korrigálható. Ha a környezetében kicsiként nem bízhat teljesen a gyerek, később sem fog. És, ami még nagyobb baj: önmagában is kevésbé bízik.
  Mindkét gyerekem nem alvó, anyán csüngő gyerek. De a nagy 3 évnyi fenti elveknek megfelelő anyanyúzás után a mai napig 8-kor ágyban van, reggelig szunya, aztán önálló(!) elkészülés oviba, majd suliba. Hozadék még: tök baráti viszony anyával, ugyanakkor önálló gondolatok. Szóval, mer mindenhol önmaga lenni, mert benne van az a biztonságérzet, amit tutira akkor kapott meg, amikor szopós babaként minden nyekkenésére reagáltam.
  Most a kicsivel még kevesebbet alszom és nótórius cicincsüngő. Tegnap, kórházi ellenőrzés alkalmával mondta épp a doktorunk: ennek a (külső)szabályok nélküli törődésnek köszönheti a kislányom, hogy semmi, de semmi korababás tünet nem maradt nála!!!
  Nekem mindezek eléggé alátámasztják a Hicudzsi-féle tanulmányt.
  

• 2006.11.08 09:29:01manci

  titi! elmondanád, hogy a nagyobbik mikor és hogyan szokott át az egyedül alvásra, ill az éjszaka átalvására?

• 2006.11.08 10:05:47titi

  szia manci! elmondom, szívesen. remélem, nem dobnak ki minket erről a posztról...
  szóval, a 9 éves fiamról...
  8 hónapnyi igény szerinti szopás, szülőkkel alvás, minden "szavára" reagálás után esténként úgy aludt el, hogy símogattam az arcát. cirka 5 perc után elaludt. éjjel felkelt inni még egy darabig.
  2 éves kora körül lett kész a saját szobája, saját ággyal. akkor közöltük vele, hogy ott is lehet aludni és egyébként is szépek, kedvesek az ágyán a macik. de nem tettük ki a saját ágyunkból.magától fogta a párnáját és átköltözött a szobájába. herce-hurca nélkül.
  nagyjából ettől az időtől kezdve az esti símogatás mellett/helyett a "mi volt a legjobb illetve a legrosszabb a napodban?" kérdést válaszolta meg. másodikos korában unta meg a válaszolgatást. az igazsághoz hozzátartozik, hogy az esti dumcsinak az volt a feltétele, hogy órára pontosan, tisztán-takarosan 8-ra ágyban kellett lennie. így mindent megtett azért, hogy este időben kajoljon, zuhanyozzon.már ovis kora előtt is. mára- még szigorúka tanító néni szerint is- ő a legönállóbb gyerek az osztályban.
  hú, de jó lesz, ha majd a kicsi is símogatásra elalszik...
  addig is próbálom a napenergiát hasznosítani :)

• 2006.11.08 10:12:44eszter

  Titi, Hicudzsi! Tényleg megértelek benneteket, az 5 perc ciróka engem sem zavarna. A mi helyzetünk TARTHATATLAN volt. Komolyan! Azonban ÉN IS ABSZOLÚT NEM ÉRTEK EGYET AZ AJTÓ BECSUK ÉS ANNYIVAL!!! Szerintem sem szabad így viselkedni egy gyerekkel, de ha az ember 3 percenként (volt hogy percenként benéztem) odamegy megpuszilja, szeretettel veszi körül, akkor ez biztos, hogy nem árt neki! Én is próbáltam a "csak mellédbújok" verziót: a gyerek ugyan úgy hisztizett, mint ha a kiságyba raktam volna. Azt akarta, hogy cipeljem. Nem bírtam, különben elvetélek.
  Titi a nagyobbik lányom 7 éves lesz és ugyan ezt mondják róla, és maximálisan megbízik bennem, mindent elmond, stb. Most egy csodás szertartás a lefekvés. Kb fél 7kor kezdődik, vacsi, pancsi, mese, még mese, napmesélés, gyertyázás, esti ima, puszilgatás. Imádjuk mindannyian. 8kor meg szunya.

• 2006.11.08 10:40:32titi

  ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Panna egyedül iszik csőrös bögréből!!!!!!! Eufóriaaaaaaaaaa!!!!!!
  (Esküszöm, ez tőlem az utolsó OFF)

• 2006.11.08 10:51:26eszter

  Éljen Panna!! (Tőlem nem, imádok offolni, onnantól jó a téma)
  
  Kizárnak?

• 2006.11.08 10:59:09Kékfelhő

  éljen Panna :)

• 2006.11.08 11:54:10Jucus

  Sziasztok! ez is off lesz. Szívemből szóltatok, hogy az alvásról bszéltek! Pont most próbáljuk 10 hónapos fiunkat az ágyába visszaszoktatni, de nem igazán megy. Nem vagyok a hagyom-sírni-módszer híve, sőt. Ennek az az eredménye, hogy ma éjjel ha jól emlékszem, 6-szor keltem fel hozzá, szoptattam meg. 5 napja csináljuk kb, és még nincs igazi eredmény, csak az, hogy hajnalig az ágyában marad, de mindig sírva ébred, ő is kialvatlanabb, mi is. Egyre inkább hajlok az együtt alvásra. Bíztató, hogy másoknak még így is született kistesó, mi is szeretnénk. Lenne pár praktikus kérdésem. Mi van, ha jön a tesó, és ő is az ágyba ívánkozik? 4en együtt? MEgoldható? Vagy? És hogyan lehet mégis majd saját ágyba tenni? Mert hát tiniként már szűk lenne az ágyunk...Nagyon köszi a segítséget!

• 2006.11.08 13:09:53Hicudzsi

  Örülök, hogy csatlakoztatok páran, mert kezdtem elveszettnek hinni magam :)
  
  
  
  Eszter! Lehet, hogy nálatok ez volt a helyzet és tarthatatlannak minősült. De mindannyiunk másképp hozza meg a döntéseit. Én ettől függetlenül azt gondolom, hogy az ágyba lerakás és sírásra nem kivétel egy olyan dolog amit nem javasolnéksenkinek, mert van egy járhatóbb út is.
  
  
  
  Manci! Mint fentebb is írtam az én gyerekem (a kisebb) 21 hónapos és még mindig cicin alszik el. A lányom (a nagyobbik gyerkőc) olyan volt, hogy elaludt a mi ágyunkban és amikor az apja felemelte, hogy betegye a kiságyba rögtön sírni kezdett.
  
  Ezt küszöböltük ki azzal, hogy a kiságyból kivettük a matracot és csak "odahengergettük" mikor elaludt.
  
  És ő is maga ment be a kiságyába mikor elért egy bizonyos kort.
  
  
  
  Jucis! Nektek is a matrac az ágy mellé módszert javasolnám, egyébként mi aludtunk nemegyszer négyen a családi ágyban, és ha már jó mélyen aludtak, akkor apával átmentünk a nagyszobába és ott voltunk kettesben.
  
  A dolgok megoldódnak, mint írtam fentebb is a nagyobbik 3 éves a kicsi 21 hónapos és a saját szobájukban alszanak el. Csongor még többnyire cicin, Édua meg meséléssel, énekléssel, beszélgetéssel.
  
  
  
  Szerintem nagyon rövid ideig ilyen kicsik és hamarabb önállósodnak mint gondolnánk.
  
  Üdv!
  
  Emőke
  
  
  
  U.i: lehet, hogy kéne írni egy altatásos posztot :)

• 2006.11.08 13:16:36Jucus

  A posztot nagyon támogatnám, mert nem vagyunk egyedül a dologgal, a barátnőméknek is ez a nagy gondjuk. Neked Hicudzsi nem volt olyan, ha veletek aludt, hogy egész éjjel szopott? Mert az igen fárasztó, még ha nem is ébredek fel teljesen, de nem tudok pl oldalra fordulni. Mondjuk úgy még mindig jobban kipihentem magam, mint most. A matrac dolog nagyon klassz, csak a mi ágyunk magas, lehet, hogy a kisággyal kéne inkább összenyitnunk.Köszi Emőke!

• 2006.11.08 13:32:49Kékfelhő

  Én évekig azt hittem, elrontottam valamit azzal, hogy sosem hagytam a fiam elaludni a kiságyában egyedül. Képtelen voltam hallgatni, ahogy bömböl. Mindenki más viszont tök jól átalussza az éjjeleket, míg mi az első három évben egyetlen éjszakát sem aludtunk át.
  
  
  
  3 éves kora után annyit javult a dolog, hogy a saját ágyában aludt, de el kellett altatni. Néha előbb elaludtam, mint ő, ráadásul hosszú távon igen fárasztó, ha mindig egy óra alvás után felébredsz, átmászol a saját helyedre, és a párom sem igazán értékelte. Elhatároztam, hogy ennek rövid távon véget vetek. A negyedik szülinapjára már úgy készítettem fel, hogy ő már nagy gyerek, egyedül is el fog tudni aludni, nem kellek hozzá. És láss csodát: onnantól tényleg nem kellettem :)
  
  
  
  A barátnőm lefekteti a gyerkőcöt az ágyába, leoltja a villanyt, és kimegy. Levi sír egy keveset, aztán még morog egy sort, egy kicsit játszik, és már alszik is. Mindezt hat hónapos kora óta. Ennek fényében lehet, hogy mégsem olyan rossz dolog néha hagyni kicsit sírni?
  
  
  
  Tök tanácstalan vagyok e témában.

• 2006.11.08 13:40:33Hicudzsi

  Jucus!
  
  A fiam szokott ilyet csinálni, de akkor betegség vagy fogzás van a háttérben, vagy egy nagyobb fejlődési ugrásban van.
  
  
  
  Volt olyan időszak amikor nappal is alvajártam emiatt, de akkor napközben igyekeztem minden alkalmat megragadni az alvásra, utána jöttem rá, hogy egyszerűen napközben le kell fárasztani őket..
  
  
  
  Én azt mondom, hogyha nem beteg vagy nem fogzik akkor napközben érdemes kifárasztani kicsit, játszótér, játszóház, állatkert stb. Csomagolj ennivalót is magatoknak :) Tudom, hogy most otthon elég hideg van, mi ilyenkor kibuszoztunk az IKEÁ-ba és ott lógtunk egy fél napot :) Vannak egyébként a művelődési házakban is jó programok, érdemes oda is eljárni a babával. Ha a nap eseménydúsan telik, nagy az esélye, hogy nagyjából át fogja aludni az éjszakát :)
  
  
  
  
  
  Az ágyösszetolás szerintem jó ötlet, főleg ha kivehető az első három rács és át tud mászni esetleg melléd éjszaka.
  
  
  
  :)

• 2006.11.08 13:43:00Jucus

  én képtelen vagyok sírni hagyni. Egyébként, úgy vettem észre, a barátnős sztorik néha kicsit el vannak ferdítve, persze nem rosszindulatból. Csak úgy vettem észre, mintha mindenki azt hinné, ez az ő hibája(a nem alvás, nem evés, akármi) és nem szívesen vallja be másoknak, inkább ferdít

• 2006.11.08 13:46:53Jucus

  Hicudzsi! Nem otthon lakom, és itt is hideg van, de szerencsére imádunk sétálni, a hideg nem akadály. Napközben állandóan fárasztom. Tudod, az az érdekes, tökmindegy aludt-e nappal vagy sem, az éjszakák ugyanúgy telnek.
  Indulunk sétálni, gyönyöűen süt a nap:))

• 2006.11.08 13:56:06Csiperke

  A szomszéd kisfiú 5 éves, még mindig a szülei között alszik, ó, boldog házasélet. A barátnőmék 5 évese nyáron kezdett hajnali 2-kor megjelenni a szülei ágyában, jó esetben a takarójával, rosszabb esetben nélküle. Ez azért a rosszabb, mert ilyenkor apának át kell érte menni...:-)
  Ahány gyerek, annyi féle és annyi féle megoldás. Peti fiam 6 hónapos korától alszik egyedül a szobájában, de mindig a saját ágyában aludt előtte is. Este leteszem, puszi, kijövök, ajtót becsukom, gyerek alszik. Néha egy kicsit panaszkodik, bemegyek, megsimogatom, kap még egy puszit, de nem veszem ki. Mindig így csináltam, így szokta meg. Aztán lehet, hogy 5 évesen egyszer majd csak megjelenik hajnalban, takaróval, vagy anélkül...

• 2006.11.08 13:56:39jidele

  Ha a nővéremet cukkolom az aludni képtelen gyerekeivel, azzal vág vissza, hogy ő sose aludta át az éjszakát emlékei szerint, 5óránál többet nem tud egyhuzamban aludni. A gyerekei se tudnak. Én is sokszor ébredek éjjel.Csak már rászoktam arra, hogy ilyenkor ne ébresszem fel azt, aki velem alszik. Mind a hárman iskolás korunkig költözünk a szüleink ágyába éjjel. Ahogy a férjem is. Van ilyen is. Gyerekfüggő sztem (csak azért imádkozom, hogy a gyerekem ne ilyen legyen;)

• 2006.11.08 14:03:43hanna

  Külön szoba? Ajtó rácsuk? Kis lakásban nincsenek ilyen dilemmák! Amikor a nyári bútortologatást elvégeztük, választhattam, hogy a teknőseimmel vagy a gyerekemmel alszom együtt. Btw Lea is csak a kiságyban alszik nyugodtan meg nem is férünk el a "nagyban". Ha mellettem alszik, fél óránként felébred, hogy tejszag, de hol a cicko? A kiságy meg olyan oldalkocsisan van megoldva. Máshogy nem is férne mondjuk nagyon.

• 2006.11.08 14:04:06sacka

  Sziasztok! Szintén "nem hagyom sírni anyukák" táborát erősítem. A legkissebb 18 hónapos és természetesen cicizik, mint a gép. Nyáron elkapott vmi fertőzést, melynek következményeként(magas láz, még több éjjeli cicizés)magam mellé vettem az ágyba. Addig a saját kiságyában aludt. A betegség óta képtelen voltam visszaszoktatni, egyszer próbáltuk csak meg, 2 percig hagytuk sírni behajtott ajtónál, mi ketten a férjemmel a mellette levő szobában feszülten vártunk, annyira akart szabadulni, hogy kiesett a kiságyból!!!!!! Hogy hogyan, azóta sem tudjuk, hiszen a legalacsonyabbra állítottuk a fekvőfelületet, mindenesetre közben is majd megszakadt a szívünk, hát még a történtek után. Hál'Istennek semmi baja nem esett, én pedig maradtam az addig jól bevált módszernél, cicizve altatom és mellettünk fekszik éjszaka, továbbra is 4szer felkel szopizni. Nagyon fárasztó, hát még, ha azt is megosztom veletek, hogy a középső (aki 3 éves) születése óta írd és mondd, egyetlen éjszakát sem aludtam át. Ő húszhónapos koráig szopott éjjel is, mialatt a legkisebb már meg volt. Na, és hogy mekkorák a különbségek a tesók között is; a nagylányommal sosem volt ilyen probléma, ő 3-4 hónapos kórától átaludta az éjszakát, megszoptattam, betettem az ágyába és reggel 7kor kelt. Mindent ugyanúgy csináltam akkor, mint most, mégis így alakult. Ezért abszolút osztom Hicudzsi gondolatait: "Egyértelműsítem: ilyenkor a baba nem azt tanulja meg, hogy hogyan kell egyedül elaludni, hanem azt, hogy NEM SZÁMÍTHAT AZ ANYJÁRA (a szüleire), hiába sír nincs semmilyen hatása."
  Hozzáteszem, én is szívesen lennék este már az apjukkal, nagyon hiányzik a társasága, de most erről le kell mondanom, vagy inkább neki kell várnia rám, míg a picit elaltatom. Szerencsére ő egy éjjeli bagoly és azzal is egyetért, hogy így nyugodt mindenki.

• 2006.11.08 14:06:25szeszter

  hátha vkinek beválik, ami nekem is:
  az én gyerekem is cicin ludt el, aztán vállon, és óvatosan "beloptam" a kiságyba. Ahhoz, hogy majd ne kelljen egy 10 kg-os motyót altatnom pár hónap múlva, mindig 2 perccel előbb tettem le. Mindig egy picit előrébb hoztam, amikor levettem a vállamról. eljött az idő amikor már vállon nem aludt el, de kiságyban is nyűglődött. Olyankor addig énekeltem és simogattam a hátát, amíg el nem aludt. Ha kijöttem és pár perc múlva elkezdett sírni, mindig visszamentem és megnyugtattam - de csak akkor vettem ki, ha nagyon sírt (ritka volt). Ma ott tartunk, hogy kézben nem alszik el, és akkor hagyja abba a nyöszörgést ha beteszem az ágyába. Már a hátsimogatást se nagyon igényli (ezt azért sajnálom).
  Szóval hátva beválik vkinél.

• 2006.11.08 14:14:56eszter

  Hicudzsi, ne gondold, hogy egyedül vagy, hidd el, én is nagyonnagyon így gondoltam, de amikor úgy éreztem, hogy az én egészségem, a házasságom, és LEGFŐKÉPP A GYEREKEM rovására megy, akkor mindenképpen döntést kellett hoznom. Kialvatlan volt, éberalvó, nyűgös, sírós, azóta meg pont az ellenkezője. Egyszerűen látszott rajta, hogy nem tud szerencsétlen mély álomba merülni, mert lesi, hgoy még változatlanok-e a körülmények körülötte.
  
  És mikor van vége? Mert annyira nem rövid azért az az idő, ha azt nézzük, hogy a 4 éves lányomat még altattuk, és altathattuk volna nemtudom meddig (a szomszéd kislány 10 évesen a mai napig nem alszik máshol, csak az anyja mellett. Apukának rég külön szobája van, panaszkodik is a nő, hogy szerettek volna kistesót, dehát...). Ha azt nézzük, hogy a negyedik gyerekemnek is 4-5-6 évesen tudom majd megmagyarázni, hogy anyu kicsit kimerült, akkor az a mi esetünkben 13 év nem alvást jelentett volna...ezt nem bírom. Szóval hol a határ, hgoy rendben,külön szoba? Mert van olyan gyerek, látod, aki nem érti meg 10 évesen se. Nem volt még sulival táborban, vagy barátnőknél aludni, de még nagymaminál sem. Egy borszasztó sérült családot látok, nyílván ez egyik véglet.
  
  Azt is szeretném még megjegyezni,hogy óriási a különbség a bizonyos időközönként meglátogatott gyerek, és a magára hagyott között. Láttam olyat is, akire ajtót csuktak...ezt nem bírtam volna megtenni.

• 2006.11.08 14:16:23eszter

  Hanna, az egyik lányom Lea, a másik Hanna...

• 2006.11.08 14:52:23Hicudzsi

  Eszter!
  
  Szerintem mindkét "tábor" vagy elv követői tudnak elrettentő példákat felhozni a másik oldalról.
  
  Én abszolute ellene voltam az egyágybanalvásnak, mert az unokatesóm felesége a két gyerekével együttalszik és az unokatesóm külön szobában. A gyerekek már lassan iskoláskorúak. Én ezt betegesnek találtam és találom ma is.
  
  Ráadásul rettegtem a bölcsőhaláltól és akkor voltam nyugodt ha elsőszülött gyermekem a kiságyában aludt és szép zölden villogott a készülék.
  
  DE az élet máshogy hozta a dolgokat. Volt, hogy 50 percet mászkált vele a férjem, míg elaludt és volt, hogy a kisebbet éjjel 1-kor kivitte sétálni hordozókendőben, mert én beadtam a kulcsot addigra altatás terén. Lassan hozzászoktunk ahhoz, hogy egyszerűen üvölteni hagyás nélkül nem megy (próbáltam a lányomnál a Tracy Hogg féle, ottállós-felvevős módszert is) , de egyszerűen nem bírtuk sírni hagyni, így maradt az ágyunk mellé matrac, stb.. megoldás.
  
  
  
  Szerintem van egy egészséges menete ezeknek a dolgoknak, a gyerek mihelyst járni kezd, és kezdi felfedezni a világot, kialakul az ÉN-képe elkezd távolodni a szülőitől, egyszerűen megszokja az új ágyat az új helyzetet az új szobát, szépen lassan rá kell VEZETNI, de erre nem az egyéves kor alatti csecsemőidőszak a legjobb.
  
  A lányom egy idő után mikor már közel állt az elalváshoz félálomban maga kotort be az ágyába :) a fiam pedig egyre többször otthagyja a cicit, a fal felé fordul és magától elalszik.
  
  
  
  A házasálet meg tök más tészta :) Szerintem a nagy családi ágyon kívül is lehet kellemes és izgalmas házaséletet élni :) Az intimitást máshogy és máshol is meg lehet teremteni. És itt nemcsak a szexre hanem a nagy közös beszélgetésekre is gondolok.
  
  
  
  Eszter! Nagyon szép neveik vannak a lányoknak! :)

• 2006.11.08 14:58:22Kékfelhő

  Mi most is, régen is egy szobába alszunk/aludtunk a gyerekkel, csak neki külön ágya van. Az intimitást - ha tényleg akarja az ember - simán meg lehet oldani máshol is. Mondjuk nekünk könnyű, mi ketten is elférünk a kádban :)
  
  Azért már nagyon vágyom egy saját hálószobára, ahol kettesben alszunk, másfél év múlva meglesz, addig meg álmodozom :)

• 2006.11.08 15:11:10hanna

  kapualjban csókolózás mozi után! már várom, hogy újra 16nak érezzem magam. szuper lesz!

• 2006.11.08 15:16:10sacka

  Le kell írnom: Nálunk van egy nagyon kellemes szokás a férjem "találta ki". Minden este egy pici mécsest gyújt és tölt magunknak egy-egy pohár bort. Ha kitámolygok a picitől miután elaltattam,így vár... És én minden nap nagyon várom ezt a pillanatot. Ne értsetek félre, ez a nekem olyannyira létszükségletet jelentő beszélgetések kezdete IS :)))
  A kád nálunk is bevált:)

• 2006.11.08 15:19:32manci

  Hát csajok, nem egyszerű ebben a kérdésben okosnak lenni! Szeretem a gyerekemet, de a férjemmel is olyan jó lenne esténként egy-két óra kettesben, aztán aludhanánk együtt hárman -nem bánom. De mancika egyenlőre nem alszik, csak ha ott érez maga mellett.

• 2006.11.08 15:22:14manci

  sacka, nálunk a kilopakodás után úgy 5-10 perccel már ébren van a gyerkőc és engem akar! Akkor is, ha előtte egy órát fekszem mellette. Hihetetlen radarja van!

• 2006.11.08 15:23:01titi

  szeszter, nagyon tetszik, amit írtál. ez az első "leválasztós", amit még ki is próbálnék.
  pedig már majdnem túladtam a játéktárolónak használt kiságyon...
  eszter, tök érthető, hogy terhesen nem akartál éjszakázni, sok kilós babát cipelni. úgy én is másként "virgonckodnék".
  Ja! Kád tök jó, zuhanyzó még jobb. Nekem a napközben válik be, csak fogy a férjem szabija... :)

• 2006.11.08 15:34:27manci

  Szóval, ha ez így megy tovább előbb-utóbb eszter nyomdokaiba lépek, főleg hogy mi is szeretnénk kistesót!

• 2006.11.08 15:37:42Kékfelhő

  titi :))))))

• 2006.11.08 15:44:07sacka

  Manci: A pici radarja már megkopott :), a középsőnek már nincs, de van bilije és fektetés, mese, puszik és miegymás után 4szer kell pisilni, kakilni, ágymögé esett autótkat keresni stb., a legnagyobbnak lelki problémái akadnak, amit orvosolni kell... Ez esetben a mécses csak ég és ég és ég, a bor meg a férjem vár :)

• 2006.11.08 15:46:48Kékfelhő

  ez nálunk is mindennapos
  
  villany le, gyerek megszólal: "kérek szépen inni", iszik, elvackolódik, majd egyszercsak: "pisilnem kell", elvonul pisilni, lefekszik, és kezdődik előlről :)

• 2006.11.08 16:48:34eszter

  Nem a szexről van szó...óóóóóóó...jó az bárhol, konyhapult, kád, zuhanyzó, spájz...a baj csak az, hogy hulla fáradtan elaludtam a gyerek mellett, a férjem nem mert ránknyitni, mert mivan, ha "psszt, épp most aludt volna el."Nekünk az ilyen odabújós,fülsanyargatós altatás volt, hogy 1 óráíg tartott..az sok. Ha meg kitámolyogtam jó soká, akkor lehet, hogy 1 perc múlva slattyogtak ki utánam, én meg kómásan, mérgesen, felháborodva (ilyeneket nem szívesen éreztem a gyerekem iránt) vonultam vissza. Onnantól, hogy egyedül alszanak, nincs kimászkálás, mélyen álumba zuhannak, használhatóak az esték. A gyerekeknek, akkor ezek szerint szerencsére, van bizalmuk bennünk, és nincs alvászavaruk.
  
  Azért szeretek Veletek beszélgetni, mert most senki nem akarja börtönbe csukatni a másikat, mert más a véleménye...

• 2006.11.08 17:02:28Jucus

  fúú, elmegyek sétálni és ti máris a szexről beszéltek:))miről maradtam le?:)
  Az én fiamnak is brutál erős radarja van, néha ahogy leteszem felébred, néha hagy nekem negyed órát, és csak aztán ébred fel. Remélem, ha majd nagyobb lez ő is kialakít magának ilyen kis alvásba segítő ceremóniákat, és könnyebben megy az egész

• 2006.11.08 17:33:33manci

  Tényleg jó fejek vagytok!
  Apropó bor! Ti szoptatás alatt mennyire mertetek alkoholos dolgokat fogyasztani? És most nem csak a konyakos meggyre gondolok?

• 2006.11.08 17:38:39Jucus

  én-nemtom miért-a szoptatás alatti piálást durvábbnak tartom. ne kérdezd, miért, nincs benne semmi ráció.terhesség alatt néha vörösboroztam, töményet soha.amióta megszületett nem ittam.
  pedig állati jólesne néha esténként, csak ki tudja, mikor kell megint szoptatnom

• 2006.11.08 17:51:47eszter

  a bort nem szeretem, bár első terhességem alatt, nyáron, kifejezetten a hosszúlépést kívántam...volt olyan hét, hogy minden nap megittam egyet. Amúgy a sört szeretem. Ha nem vezetek, akkor 1et (pohárral), vendégségben, ha vendégek jönnek megiszom. A kevés alkoholfogyasztásnak az az előnye, hogy 1 pohár sörtől kellemesen be tudok zsibbadni.
  
  Valamiért a gyógyszerekkel van averzióm, semmit nem vagyok hajlandó magamba tömni...aztán 30 év múlva kiderül, hogy ja!...bocsi...

• 2006.11.08 20:25:37katampusz

  mikor még nem tudtam hogy nem vagyok egyedül a bőrömben, két jagermeister-partin is rongáltam az egészségünket sajnos. (sikeres szigorlatból kifolyólag, de sok aggodalmas gondolat gyötört később emiatt.)
  
  utána kábé 4x ittam 1-1 pohár vörösbort a terhességem alatt.
  
  ez engem is elgondolkodtat, hogy szoptatás alatt mit szabad inni és mit nem, de gondolom havi 1 deci vörösbor nem árt.
  
  én is inkább a gyógyszerktől tartok, például az elmúlt 2 napban 3 szem algopyrint kellett bevegyek (mellgyulladás magas láz), és a kisfiam csak a mai napon tért vissza a saját normális ritmusába. két napig összevissza evettt és aludt illetve nem aludt. nem tudom mi volt az oka, a betegségem, a gyógyszer vagy egyéb, de valami nem volt rendben az biztos.

• 2006.11.08 20:43:50sacka

  Mint már írtam, esténként megiszom 1 pohár bort majdnem rendszeresen. Jó, most már nem csecsemő akit szoptatok, hanem kisgyermek. Napi öt étkezés mellett 2szer szopik, du. alvás előtt és este szintúgy. Éjjel kb. 4szer kel fel, tehát kb. 4 órával azután, hogy elfogyasztottam azt a másfél deci bort. Természetesen megkérdeztem védőnőt gyermekorvost az esetleges ártalmakról, de ezt a mennyiséget engedélyezték. Feltétlenül hozzá kell tennem, hogy egyik gyermekemnél sem tettem ezt meg csecsemőkorában, akkor alkoholmentes sört ittam alkalmanként, nem rajongok érte, de tejtermelő tea mellett ezt javasolták. Háromból egyet ősszel szültem, úgyhogy volt olyan nyaram amikor a nagy melegben a dinnye mellett (tudom ezzel is vigyázni kell) megkívántam a sört, és nem az alkoholmenteset.. Szerintem ezzel nincs semmi gond.

• 2006.11.08 21:11:48manci

  Rendszertelenül bár, de én is megiszom egy-egy pohár sört vagy bort. Sőt, egyszer egy becherovkát is benyomtam menstruációs görcs ellen (merthogy hiába szoptatok éjjel-nappal, 5 héttel a szülés után már megjött). Hát remélem nem okozok nagy kárt a gyerkőcben.
  
  Egyébként nekem a terhesség alatt kifejezetten ajánlotta a dokim egy-egy pohár vörösbor elfogyasztását, mivel keményedetta hasam.

• 2006.11.08 23:01:43nick

  Eszter!
  Köszi, h egyetlen mondattal sem kell kiegészítenem és végre van valami, amiben 100%-osan egyetértünk. Nálunk is mindkét lányomnál ez vált be. Előtte rémálom, azóta leányálom az alvással kapcsolatban minden.

• 2006.11.08 23:06:16pepi

  hű, Katampusz, a mellgyulladás nagyon rossz dolog. Nekem is volt, jól elhúzódott. Én kaptam antibiotikumot és szedtem Algopyrint is, a kisfiamon nem láttam semmi változást, csak én szenvedtem nagyon. Remélem gyorsan elmúlik, jobbulást!

• 2006.11.09 05:03:48mulan

  Nekem szerencsére a terhesség alatt alkoholundorom lett, a sörszagtól egészen rosszul tudok lenni. Savanyúnak meg a bor helyett az uborkát és főleg a savanyú káposztát ajánlom. Ez utóbbi különben is iszonyú egészséges, a káposztában nagyon sok vitamin van, bár ugye közvetlenül szülés előtt fogyasztva esetleg kínos következményei is lehetnek.
  
  Ami a mérgeket illeti még, szerencsére a cigitől mindig undorodtam, most terhesen kifejezetten rosszul vagyok tőle, egy kilométerről megérzem, hogy ha valaki dohányzott.
  
  A minap úgy éreztem, hogy nagyon megkívántam egy kis barna sört, de az első korty után elment tőle a kedvem, pedig korábban szerettem. Nem tudom, hogy a szülés után milyen lesz, egyelőre úgy érzem, hogy soha nem fogok sört inni. Édes vörösbort talán majd esetleg :) de egyelőre az sem vonz igazán. A tejet imádom most nagyon! Két liter simán lecsúszik egy nap, és nem tudok vele betelni. :)

• 2006.11.09 07:52:27eszter

  Úristen, mulan, mit csinálsz hajanal 5-kor? Mikor alszol?
  
  Kicsit visszakanyarodva az alváshoz, szerintem nick is, én is arra gondolunk, hogy van az a helyzet, ami tarthatatlan. Egyszer itt aludtak nálunk barátok, a gyerekük pl CSAK autóban aludt el. Elmentek kocsikázni, majd elmentek éjjel 2-kor, majd 4kor, és végül6-kor is tettek egy kört. Reggel a döbbent arcunkat látva fogták csak föl, hogy iszonyú nagy baromság, amit csinálnak. Mikor az én fülem 3szorra gyulladt be a fülbevaló sodrástól, akkor át kellett szúrni egy tűvel, hogy a genny kiürüljön... csak akkor gondolkodtam el, hogy valami biztos nem oké, nem lehet olyan hülye, hogy hagyom. Amúgy mi sem és a gyerekek sem élték meg olyan drasztikusan az aludni tanulást, mint ahogy szerintem képzelitek. Ha határozottan tudja az ember véghezvinni, akkor gyorsan megy. 1 éves kor után azért jó, mert már megérti, hogy mit mondasz, piciként meg azért (2-3 hónaposan), mert egyszerűen csak így szokja meg. Kis méltatlankodás, de 2-3 perc alatt elalszik, olyankor még parancsoló jellegű az alváigényük.
  
  Addig én sem akartam, hogy sírjanak, és ha csak buksit kellett volna cirógatni 5 percig, vagy melléheveredni akár negyed órára, akkor nem lépek.

• 2006.11.09 08:54:48Kékfelhő

  Jó reggelt! :)
  
  Én a terhesség alatt kéthetente anyósnál ebéd után ittam egy-egy korty emésztéstsegítőt (Martini), de tényleg egy korty volt csak.
  
  Amikor szoptattam nem ittam, kivéve egyszer, búzasört, mert azt hallottam, az jó a tejképzésre. Jobb nem lett tőle, de iszonyatosan jó volt :))))

SZÓLJON HOZZÁ!