36 éve szerette, hozzáment egy vasútállomáshoz

Egy sor problémát kikerülünk azzal, ha tárgyhoz, nem pedig emberhez kötjük az életünket. A hűség kérdése a legegyszerűbb: a tévénk vagy épp a berlini fal nem fog megcsalni, abban biztosak lehetünk. Nem megy el bulizni nélkülünk. Nem tölt minden estét a barátnőkkel vagy a haverokkal. Nem dolgozik túl sokáig, nem féltékenykedik, nem veszekszik, nem érzi úgy, hogy mostantól más irányba tart az élete és szakítania kell, nem tapintatlan, nem gonoszkodik, mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. Olyan érzelmeket vetíthetünk rá, amilyeneket csak akarunk.

Carol és a Santa Fe vasútállomás

Kívánhat-e magának az ember grandiózusabb férjet, mint egy egész vasútállomás? Carol szerint nem. Csupán kilencéves volt, amikor leírhatatlan vonzalmat kezdett érezni a San Diego-i állomás iránt. Végül 36 évnyi vágyakozás után – ahányszor el kellett szakadni szeretett épületétől, elviselhetetlenül rosszul érezte magát – úgy döntött, hogy feleségül is megy hozzá. A Daidra becenevű állomáshoz minden alkalommal beszél, elmeséli neki a napját, üdvözli és elbúcsúzik tőle, megsimogatja, ahogy kell. Még szexuális életet is élnek, igaz, csak mentálisan. Már ha létezik ilyen egyáltalán. Nevük is egy, Carol ugyanis a szokás szerint felvette házastársa nevét, és 2015-ös esküvője óta Carol Santa Fének hívják. „Úgy szeretem, mint egy embert. Én vagyok a hercegnője, ő az én királynőm, társam az életben, a legjobb barátom” – mondja boldogan. 

Mi ez az egész?

Carol egészen nyilvánvalóan objektofíliás, azaz szokatlanul erős vonzalmat érez egy tárgy iránt. Társaival együtt úgy gondolja, a tárgyaknak van lelkük, intelligenciájuk, érzéseket vetítenek ki rájuk. Amy Marsh klinikai szexológus tíz évvel ezelőtt végzett egy vizsgálatot 21 objektofíliás ember részvételével. Az eredmény azt mutatta, hogy a tárgyakhoz erősen kötődők teljesen normálisnak tartják érzelmeiket, de felüknél autisztikus hajlamok is felfedezhetők. Volkmar Sigusch, a Frankfurti Egyetem Szexuáltudományi Intézetének nyugalmazott igazgatója szintén vizsgált objektofíliás embereket, ő arra a megállapításra jutott, hogy azoknál jellemző állapot ez, akik egy élő emberrel nehezen vagy sehogy sem tudnak intim kapcsolatot létesíteni, bizalmat átélni. Ezért inkább az aszexualitás felé sodródnak, amihez kiváló alanyt jelent egy élettelen tárgy.  

Modern tündérmese?

Rengeteg hír szól arról, milyen sokat használjuk az okostelefonunkat. Az állandó képernyőbámulás fiataloknál és idősebbeknél egyaránt fizikai és lelki panaszokat okozhat. Ennek ellenére nehéz rávenni bárkit is, hogy hosszabb időre kiadja a telefonját a kezéből. A Los Angeles-i filmgyártó, Aaron Chervenak nem is hajlandó rá, ő ugyanis a szokásosnál is erősebb vonzalmat érez a kütyüje iránt. Érzelmi és fizikai kapcsolatban él vele, és a telefonját tartja a barátnőjének. Hogy biztosítsa tisztességes szándékairól, örök szerelméről, az eszközt még egy Las Vegas-i kápolnába is elvitte, majd feleségül vette. Azt mondja, ez élete leghosszabb távú kapcsolata, a telefonja mindig megnyugtatja, segít neki elaludni, megkönnyíti az életét, azaz mindent megad neki, amire szüksége van. 

Fát vett feleségül

Richard Torrest egész fiatal korától kezdve Johnny Depp hasonmásának nevezték. Picit tényleg hasonlítanak is. Ám míg a sztár házasságokat köt élő nőkkel, addig Richard más formában éli meg az intimitást. A perui aktivista 2013 óta egyik fát veszi feleségül a másik után, egyrészt azért, mert bolondul értük, másrészt azért, hogy felhívja a figyelmet a természet- és környezetvédelem fontosságára. Minden alkalommal komplett ceremóniát nézhetnek végig a meghívott vendégek, Torres esküt olvas fel, gyűrűt húz a fa ágára, majd a szertartás végeztével meg is puszilja újdonsült feleségét.   

Hasonló szenvedélye van a bollywoodi sztárnak és korábbi szépségkirálynőnek, Aishwarya Rainak is. A gyönyörű lány olyan hindu ceremónián vett részt, amelynek során spirituálisan feleségül ment egy fához. Ez nem a fa megmentéséért történt, inkább azzal a céllal, hogy a menyasszony könnyebben küzdje le a saját és leendő (emberi) férje asztrológiai képének különbözőségeit. A hindu vallásban csak akkor tartják igazán összeillőnek a párt, ha csillagjegyeik is passzolnak egymáshoz. Ha viszont ez nincs meg, azon lehet segíteni az előzetes famennyegzővel. 

Erika Eiffel kislánykora óta a toronyra vágyott

Az egyik leghíresebb objektofíliás ember 2007-ben magát a párizsi Eiffel-tornyot szerezte meg házastársául. Erika kislánykora óta a tárgyakhoz, főleg a hidakhoz vonzódott az emberek helyett, de az iskolai ideje alatt úgy tett, mintha olyan lenne, mint a többiek. Egy alkalommal íjásztudásával negyedmillió dolláros amerikai ösztöndíjat nyert el a légierőnél: mindezt annak köszönhette, hogy ellenállhatatlanul rajongott az F–15-ös vadászgépekért. Pont ez a rajongás vezetett oda, hogy végül kirúgták a légierőtől, és hazaküldték. Társai kigúnyolták, még a családja is elfordult tőle objektofíliája miatt. Pedig az vezette rá arra, hogy elképesztően sikeres íjász legyen: odavan Lance-nek nevezett versenyíjáért. Idővel az igaz szerelemre is rátalált az Eiffel-torony személyében. Elképesztette a szerkezete, és hamar úgy érezte, hogy ez az építmény az ő szerelmese. Nem sok idő kellett hozzá, hogy a toronynál rendezett ceremónia keretében hozzámenjen feleségül, és felvegye a nevét is. Erika most boldog, azt mondja, nem árt sem másoknak, sem önmagának, és végre imádja az életét.

A berlini fal özvegye

Miközben a világ nagy része ünnepelt és zászlókat lengetett, amikor végre lebontották a berlini falat, a svéd származású Eija-Riitta Eklöf-Mauer gyászolt. Elveszítette a szerelmét. Hétéves volt, amikor meglátta és azonnal beleszeretett. Addig nem nyugodott, amíg a közelébe nem került. Képeket gyűjtött róla, és öt alkalommal el is jutott hozzá randira. A hatodik találkozón már az esküvőre készült, amit néhány álmélkodó tanú jelenlétében celebráltak. Örök hűséget és szüzességet fogadott a berlini falnak, és határtalanul boldog volt. Ez azonban 1979-ben történt, és tízévnyi boldog házasság után Eijának el kellett búcsúznia szíve választottjától. A trauma mély nyomokat hagyott benne, összeomlott, hiszen épp megölték a férjét, ő pedig megözvegyült. Csak a régi fényképek és a szép emlékek tartották benne a reményt. Azóta nem bírt a helyszínre látogatni, az emlékeiből él, illetve mostanában a háza kerítésével szemez. 

Szerelmes kis gőzmozdonyom

A. Joachim szerelőként dolgozik, így mindig hozzá tud férni a számára érzelmekkel bíró tárgyakhoz, és rövid vagy hosszú távú kapcsolatokat létesíthet velük. Legnagyobb szerelme egy komplett gőzmozdony: minden érzelmét és szexuális vágyát rá fókuszálja. 12 éves kora óta tudja magáról, hogy furcsamód erősen vonzódik a tárgyakhoz, és ez most, 45 éves korában is így van. Állítása szerint olyan szinten ki tud tárulkozni a gőzmozdonynak, ahogy egy valódi embernek sohasem, ez pedig nagyszerű hatással van a szexuális életére.

Fent és lent: ilyen az élet egy hullámvasúttal

Amy Wolfe Weber templomi orgonistaként dolgozik Pennsylvaniában, de a párkapcsolata cseppet sem átlagos vagy formai. A 35 éves nő először kiskamasz korában találkozott az 1001 Nachts névre hallgató, 24 méteres hullámvasúttal. Azonnal testi-lelki vonzalmat érzett iránta, ami nem ijesztette meg, sőt a legtermészetesebb érzelemnek tűnt, amit valaha átélt. Azt azért tudta, hogy ez eltér a normáktól, ezért nem mondta el senkinek. A vonzalom kezdete óta már több mint háromezer alkalommal utazott a hullámvasúton, aztán hozzá is ment feleségül. Azóta Amy számára teljes mértékben kielégítő fizikai és spirituális kapcsolatban élnek, sőt akkor sem féltékeny, ha mások ülnek fel egy körre az ő szíve választottjára.  

Magát vette el férjül

A kínai Yiu Le beismeri, hogy egy picit narcisztikus, de mit tegyen, ha saját magán kívül nem talált senkit, akivel jól érezhetné magát? Annak ellenére, hogy nem tartja magát homoszexuálisnak, saját magát vette férjül.

Megspórolt vele egy csomó időt és pénzt, amit az igazi keresésére fordított volna, ráadásul biztos, hogy senki nem ismeri nála jobban a házastársát. Az oltárhoz egy kartonpapírból készült képpel indult, ami őt magát ábrázolta. A ceremóniát önmaga újjáépítéseként értelmezi, és az önmagával töltött időt arra használja, hogy az ellenkező nemű emberekkel történő házasságon elmélkedjék.