Ez a kés komoly? - 10 dolog, amitől egy étterem gyerekbarát

Van etetőszék? Köszönjük szépen. De jártunk már úgy, hogy sehogy sem passzolt az asztal méretéhez és majdnem a gyerek vállmagasságában volt az asztal lapja. Jártunk úgy is régebben, hogy minden szuper volt, isteni a krémleves, csak épp tűzforrón érkezett, és attól az amúgy finom társasági kétévesünk az éhhalál szélén érezve magát nyűglődni kezdett, és ezzel kiválóan erősítette a sztereotípiát, amiért sok vendéget zavarnak a gyerekek. És amikor legutóbb egy helyen a pincér épp a kifényesített steak kést terítette a 16 hónapos kisfiamnak, mert hát szüzet kértünk neki, akkor eldőlt, hogy ezt a posztot megírom. Annyira nem kellenek komoly dolgok, hogy egy étterem gyerekbarát legyen, csak néhány figyelmesség.

Voltam a másik oldalon, és engem is zavart már, ha az étteremben gyerekek randalíroznak. De azt is láttam, hogy nem minden gyerek randalírozik, és vannak helyek, ahol el tudják foglalni magukat például játékokkal, ha épp nem akkora bolondjai az evésnek, mint például a mieink. Még az anyai hormonális túltelítettség időszaka előtt is meg tudtam hatódni azon, ha azt láttam, hogy a pincérek a gyerekek kedvében akarnak járni, nyitottak és szórakoztatóak.

Nem vagyunk gyakori éttermezők, de a nyaralások alkalmával azért kipróbálunk vidéki helyeket is, szeretünk kóstolni, kísérletezni, kérdezgetni, mit hogyan, meddig, milyen részéből, milyen termelőtől, és főleg szeretjük, ha a lassan négyéves és a 16 hónapos kosztosunk is velünk tudja élvezni mindezt. Néhány régebbi és néhány friss élményt összegezve pár, nem túl nagy dolog elég is lenne ahhoz, hogy a családoknak jó élmény legyen kimozdulni a saját konyhájukból. Például:

1. Legyen használható etetőszék!

Nem számítottam rá, hogy ezt ki kell hangsúlyozni, mert az alap felszereltség része egy bababarát helyen. És nem feltétlenül helyfüggő. Láthatunk olyan megoldásokat is, mint amit például a kis alapterületű Szimply választott, hogy normál székre szerelhető, variálható méretű etetőszéket szerzett be. Vagy például a Padron is megoldotta, ahol magas asztalok és székek vannak, de az üvegfal mentén széles padokat építettek, ahová le lehet ültetni gyerekeket, ha már tudnak ülni. Egy ételbárban, kávézóban számomra teljesen oké, ha nincs etetőszék, és a gyerek az ölemben ülve csipeget, de egy étteremben, ahol megadnám a módját és koncentrálnék az ételre is ahelyett, hogy félkézzel próbálom megelőzni, hogy leverje, ledobja, kiöntse, félreegye, összemaszatolja, ott zavar, ha nem tudjuk őt is az asztalhoz ültetni.

Pont ezt éreztük Mád híres éttermében, az Első Mádi Borházban, ahova előzőleg foglaltunk kisgyerekes társaságként, és az étterembe érve derült ki, hogy a helynek egyetlen etetőszéke van, és az is éppen foglalt. De ha lett volna több, azzal sem könnyítették volna meg a dolgunkat, mert az ebédidőben teli teremben egy pult magasságú asztalhoz vezetett bennünket a pincérnő, amihez képtelenség etetőszéket tolni, és a felnőtt székben ülő négyévesünk sem érte volna el az asztalt, csak ha fészkelődhetett volna néhány párnán. Előre látva a kínlódást a figyelmetlenségükből adódóan, inkább elköszöntünk.

2. Be lehessen tolni babakocsit!

Ha kicsi a hely és mondjuk etetőszék sincs (elég), akkor praktikus, ha a babakocsit el tudjuk helyezni az asztal mellett. A Halkakas bisztróban például úgy ment ez teltház idején, hogy a vécélejáró elé tudtunk csak leparkolni, de az akkor négyhónaposunk ezzel kiegyezett, és jó érzés volt, hogy tolerálta a személyzet és a vendégek is.

shutterstock 195719312

3. Legyen valamilyen pelenkázási lehetőség!

Azért írom, hogy valamilyen, mert a szülőség kihozza az emberből a Forma 1-es kerékcserékhez szükséges rátermettséget, és tud cserélni Római parti hekkező sarokba hajtogatott plédjein, személyzeti bejáró folyósójára tett raklapokon, és más, különös alkalmatosságon, ha annyi adott, hogy el tud vonulni egy kis időre más vendégek elől. Ezúton is köszönöm a Csendes kávézónak, hogy pár éve a konyhájuk előtti személyzeti asztalon cserélhettem pelenkát, mert a vécéjük falatnyi, ezért felajánlották azt.

De volt már, hogy a tél közepén egy váci étteremben azt mondták, hogy itt sajnos nincs lehetőség pelenkacserére, és akkor választhattam, hogy a mosdócsap alatt a földre terített kabátomon csinálom, vagy az utcán keresek egy padot fagypont környékén. Az előbbi tűnt jobb ötletnek. A legtöbb helyen viszont gondolnak rá valamilyen módon, helyhiányban akár egy falra szerelt, lenyitható verzióval. És időnként kényeztethetjük magunkat a pelenkázók Rózsadombján, mint például a törlőkkel, krémekkel felszerelt Pastramiban, a halk zenével kísért műveletnek helyt adó balatonszemesi Kistücsökben, vagy akár friss példaként a Tokaj-hegyaljai Sárga Borházban, ahol szűkítőt és bilit is tartanak. Ahol pedig a mosdóban fellépő is van, hogy a gyerekek elérhessék a csapot, azért külön pont jár.

4. Ne a szülő kapja meg először az ételét!

Remek a gyakorlat, hogy egy asztaltársaságnak egyszerre készítik el és szolgálják fel az ételeit, de az olyan vigaszalan, ha a gyerekeknek, akiknek csak főfogást rendeltünk, várniuk kell, mert a szülők maguknak levest is kértek. És esetenként ezt nem is viselik el, ha nagyon éhesek. A Sárga Borházban jártunk úgy legutóbb, hogy a felnőtt társaságunk mind a négy tagjának kihozták az előételeit, ezalatt valamelyikünknek mindig az asztal környékén kellett szambáznia a gyerekekkel, hogy addig ők is el tudják foglalni magukat, ha nem akarnak kóstolni a mi kajánkból. Jó példa viszont az encsi Anyukám mondta, ahol a pincér előre rákérdezett, hogy az előételünkkel egyidőben szeretnénk-e, ha a gyerekek is megkapnák a maguk fogását? Igen, szerettük volna, és így béke is volt, élmény is volt.

5. Az étel ne legyen ehetetlenül forró!

Az éttermek jó részének van külön gyerekmenüje, és abból rendelve a konyhán dolgozók rögtön tudják, kinek főznek. Mi viszont nem a komfortzónás rántott csibefalatokat burgonyapürével, vagy sonkás paradicsomos pennét szoktunk rendelni, hanem kettejüknek egy adagot valamilyen izgalmasabb főfogásból, mert szerencsére nyitottak, és még nem fordult elő, hogy otthagyták volna. Ilyen esetekben valószínűleg a konyha nem tudja, hogy az a fogás gyereknek készül, és megesik, hogy a levest tűzforrón kapjuk meg, ami felnőtteknél maga az áldás, a gyerekeket viszont kiborítja. Amíg nekik kevered, fújod, a sajátod kihűl, és közben csitítgatsz, hogy türelmetlenkesédükkel ne zavarják a szomszéd asztalt.

Ha érdekel, mi még az az 5 pont, ami Dénes Dóra, az Édes Pofa bloggere szerint fontos egy gyerekbarát étteremben, kattints ide és olvasd el a cikk végét is!

Oszd meg másokkal is!
Mustra