Szóval inkább romokat épített építtetett, és azokat is inkább egy fém állványrendszerből, a bezacskózott állványok köré viszont már valóban jutott a valaha tiltott, illetve bizonyos országok esetén még most is fekete listás könyvekből. A Könyvek Parthenónját már másodszor húzza fel egyébként az argentin Marta Minujín és csapata. Az első alkalommal a hét évnyi diktatúra idején jócskán visszaszorult és megkurtított művészi önkifejezésnek és szólásszabadságnak állított emléket Minujín, megünnepelve persze azért az 1983-ban végre újra teret nyerő argentin demokrácia kivívását is.
Az új helyszín Kassel városa és az a Friedrichsplatz Park lett, ahol a 1933-ban körülbelül 2000 könyvet égettek el náci szimpatizánsok. Később, a szövetségesek bombázásai során 350.000 másik könyv is odaveszett egyébként Kasselben, amikor kigyulladt egy a háború idején könyvtárként használt épület, ezért esett a cenzúrát megint - illetve még mindig - komoly problémának látó Minujín választása a német városra.
Az első alkalommal 30.000, az argentin diktatúra alatt betiltott könyvből épült fel a Parthenón replika, a második installáció alkalmával azonban emelte a tétet Minujín: ezúttal 100.000 könyvből formázták meg a Pallasz Athéné tiszteletére felhúzott templomot. A könyveket egyébként egy Chaucert, Darwint, Einsteint, Kafkát, és többek között a Kis Herceget és a Grimm testvérek meséit is felvonultató, 70.000 művet tartalmazó lista alapján, adományokból gyűjtötték össze Minujínék, és ahogy 1983-ban, most is azt tervezik, hogy az installáció apropóját adó művészeti fesztivál végén lehetővé teszik majd a nyilvánosság számára, hogy hazavigyék a könyveket.
