Vegánként a kutyaeledel üzletben nézelődni kicsit olyan, mint monogámként szvingerklubba járni: “ez egyszerűen nem nekem való” – mondja az ember, miközben a “valódi libából”, és “szaftos borjúból” készült konzerveket nézegeti. Persze az sem sokkal kellemesebb, amikor a vegán kutyakosztra áttérve - amelyről a Kristóf konyhája első fejezetében is írok - az emberek minduntalan véleményekkel bombáznak: “bele fog halni”, “önző vagy”, esetleg “elmebeteg vagy”, és így tovább.
Szerencsére az állatorvos véleménye meghatározóbb, mint a szomszéd Mariska nénié: a 11 éves kínai meztelenkutyám, Özge halálosan odavan a vegan fogásokért, és bár időről időre rendelek neki konzerves vega kutyatápot (mint a Magyarországon is kapható Ami, vagy a Benovo), nagyon gyakran főzök neki én magam, ő pedig hajlott korához képest hiperaktivitással, és némi kedves heves arc-nyalogatással hálálja meg.
A röhej az, hogy a nem-vegán kutyák is odavannak érte, sőt, olyan extázisba esve falatozzák, hogy a lakomát figyelve egyértelművé válik: az ebnek nem húsra, hanem megfelelő mennyiségű ásványi anyagra, zsírra, fehérjére, szénhidrátra, és vitaminokra van szüksége. Ezt a két receptet rendszeresen készítem Özinek – és amellett, hogy már önmagában a burkolási tempó is remek visszajelzés, a PETA állatvédői is szeretettel ajánlják őket.
Kutya-kedvenc lencsés édesburgonya, rizs és quinoa főzelék
(1-1.5 kiló vegán kutyaeledelhez)
6 csésze víz
1 csésze rizs és quinoa, összekeverve
1 csésze lencse
3 édesburgonya dobókockányi falatokra vágva
1 evőkanál olívaolaj
2 evőkanál őrölt lenmag
3 evőkanál áfonyalé
- A vizet felforralom, majd ha már lobog, hozzáadom a rizst, quinoát, lencsét, és édesburgonyát.
- Alacsony hőfokon, letakarva, de időnként megkevergetve főzöm 50 percen át, ha pedig elforrna a víz, pótolom.
- Ha megfőtt, egy villával alaposan szétnyomkodom, hozzáadom az áfonyalét és a lenmaglisztet, és alaposan összekeverem.
- Legalább fél órán át, de inkább egy órán át hagyom hűlni – alkalmanként egy csészényit, kb 200 grammot adok az ebnek - 7 kilós az állatka, ehhez képest lehet arányosan változtatni a mennyiséget.
Vegán zabakeksz kutyáknak répával és datolyával
(40 falathoz)
Másfél csésze liszt
Fél csésze zabpehely
1 zacskó sütőpor
1 csésze reszelt sárgarépa
4 szem kimagozott, apróra vágott datolya
3 evőkanál mogyoróvaj, vagy mogyoró kávédarálóban krémmé őrölve
Kb. fél csésze víz
- A sütőt 180 fokra melegítem.
- Egy keverőtálban összekutyulom a lisztet, sütőport és zabpelyhet.
- A répát, datolyát, mogyoróvajat, és vizet egy másik, mélyebb tálba helyezem, majd összekufircolom.
- A lisztes keveréket a mogyoróvajas mixhez öntöm, és alaposan összekevergetem őket.
- A masszából konyakosmeggynyi darabkákat tépkedek, majd kilapítom őket, és ha flancos kedvemben vagyok, mézeskalácsformák segítségével (vagy épp egy felespohár szájával) formázom őket, de nyugi, formátlanul is nagyra értékelik majd a kutyusok.
- Sütőpapírral bélelt tepsiben negyed órán át sütőm őket, majd a katlanból kiszedve őket még fél órán át hagyom őket hűlni és száradni.
- A hűtőben tálalva akár két hétig is elállnak a jutalomfalatok.