Eddig elkerülte figyelmünket a Saul fiának hatalmas sikert hozó 88. Oscar gála legfurcsább momentuma: a Mad Max jelmeztervezőjét, Jenny Beavant egyszerűen nem tapsolták meg, amikor átvette a legjobban járó díjat.
A külföldi lapok azóta is azt találgatják, vajon miért maradt el az ováció: alábbi Vine-on is látszik, hogy amikor a Marks & Spencer dzsekibe és bő nadrágba öltözött 65 éves brit nő felmegy a színpadra, se a Visszatérő rendezője, Alejandro G Inarritu, se a Spotlight rendezője, Tom McCarthy nem tapsol – utóbbi mintha még fintorogna is.
Beavant nem zavarta a taps hiánya, rendben elmondta köszönőbeszédét, melybe azt is belefűzte, hogy ha nem vigyázunk, a Mad Max világa valósággá válhat – pedig még meg is próbálták lekeverni. A Twitter hamar felizzott, de végül arra jutott a net népe, hogy azért sokan megtapsolták a jelmeztervezőt, csak ők pont nem látszanak a felvételeken...
Nincs estélyi, nincs taps?
A Guardian eközben vicces találgatásokba kezdett, hogy vajon miért maradt el az ováció: lehet, hogy az Oscar egyszerűen túl unalmas volt és mindenki bealudt, vagy csak már unták, hogy a Mad Max zsinórban viszi el a díjakat (egymás után három díjat is besöpört a film, a legjobb jelmez, legjobb díszlet és legjobb smink kategóriában)? A sajtó még azt is felvetette, hogy talán az a bajuk a kollégáknak, hogy Beavan nem öltözött ki a gálára. Lehet a dologban valami, ugyanis elég szokatlan, hogy valaki a maga természetes valójában merjen megjelenni az Oscaron, a legtöbben heteket készülnek a ceremóniára és dollárezreket költenek a ruhákra, kozmetikai kezelésekre: és akkor megjelenik a jelmeztervező, aki talán még csak meg sem fésülködött a gála előtt.
Beavan már a BAFTÁ-n is külsejével hívta fel magára a figyelmet – pedig valószínűleg ez volt az utolsó, amit szeretett volna –, ugyanis oda se öltözött ki, a BAFTA házigazdája, Stephen Fry pedig nemes egyszerűséggel lecsövesezte. "Csak az egyik legelismertebb filmes jelmeztervező engedheti meg magának, hogy úgy jelenjen meg a díjátadón, mint egy csöves" – hangzott el a színpadon, ami után Fry nem győzött magyarázkodni. Pedig Beavan egyáltalán nem sértődött meg a jezőn: "Barátok vagyunk és egyáltalán nem sértődtem meg. Nem is szertenék erről többet beszélni, mert az csak újabb híreket generál" – mondta a jelmeztervező a Telegraphnak.
Forradalom vagy nemtörődömség?
Ön mit gondol?
Szóval a "csöves" most újra elvitte a showt, a kiöltözés hiányát Sarah Vine, a Daily Mail szerzője egyenesen hőstettnek nevezi. Vine szerint Beavan mert önmaga lenni egy olyan közegben, ahol senki más, és igazán bátor dolog volt tőle, hogy annak ellenére, hogy az az élete, hogy ruhákat készít, nem engedett a nyomásnak és nem arra fecsérelte energiáit, hogy önmagát tökéletesítgesse.
A legszebb az egészben, hogy Beavant a jelek szerint tényleg nem érdekli, hogy ki mit gondol róla és hányan tapsolták meg: "Tudom, hogyan tegyek szebbé másokat a vásznon, de engem soha nem érdekelt, hogy én is így nézzek ki" – nyiltkozta a Daily Mailnek. Szóval Beavan egyáltalán nem tartja magát forradalmárnak és nem is lázadni akart szettjével: ő egyszerűen ilyen, és kész. És nekünk ezért baromi szimpatikus. Vagy ön szerint azért illett volna legalább úgy tennie, mintha érdekelte volna az Oscar dress code-ja?
Kicsoda Jenny Beavan?
Jenny Beavan 1950-ben született Londonban, a 70-es évektől londoni színházakban dolgozott jelmeztervezőként. A film világába egy kis produkciós irodán, a Merchant Ivory-n keresztül került be fizetés nélküli gyakornokként, amikor 1978-ban a Hullabaloo Over Georgie and Bonnie's Pictures című film forgatásán kapott munkát. Sokat dolgozott együtt John Bright jelmeztervezővel, akitől rengeteget tanult és 6 közösen stylingolt filmjüket is Oscar díjra jelölték.
Beavant összesen tízszer jelölték jelmeztervezőként Oscar díjra, ebből kétszer nyert: először 1986-ban a Szoba kilátással című film, másodszor most, a Mad Max: a harag útja című film kosztümjeiért díjazták. Utóbbiért a British Academy Film Awards (BAFTA) díját is megkapta.
Forrás: Wikipedia.org
UPDATE:
A The Hollywood Reporter-nek nyilatkozott Beavan az Oscarról – és nekünk csak még szimpatikusabb lett a legjobb jelmeztervező. "Brit vagyok, enyhén lázadó karakter, mindig az voltam. De igazából láttatok: alacsony vagyok és kövér. Nevetségesen néznék ki estélyiben. Amit az Oscarra viseltem, az tisztelgés volt a Mad Max előtt – egyfajta motoros szett. Azt gondoltam, ha már nem lehetek olyan, mint ők (a többi celeb), nem tudok hozzájuk csatlakozni, miért ne csinálnék valami vicceset?" – mondta Beavan.
Ami pedig a tapsot illeti: "Őszintén, én sem tapsoltam mindig – elfárad a kezed. Nagyon sokat kell tapsolni. Engem egyáltalán nem zavar, ha nem tapsoltak meg! Jól éreztem magam, melegséget éreztem, annyira büszke voltam, hogy megcsináltuk a filmet George-dzsal (Miller, a Mad Max rendezője), és nem számít, más mit gondol, de tényleg!".
“Az egyetlen dolog, amit az öltözékemtől várok, hogy jó hatással legyen a nőkre, hogy jól érezzék magukat. Nem kell szupermodellnek lenned, hogy sikeres légy! Szerintem ha valami üzenete van a dolognak, akkor ez az. Jó, ha jól érzed magad a bőrödben, mert bármit megtehetsz. Az embereknek nem kell megtapsolniuk téged, nem kell, hogy szeressék, amit csinálsz“ – zárta mondanivalóját Jenny Beaver, akit mi egyre menőbbnek tartunk, de őt nyilván ez sem érdekli, és így van ez jól.
