OFFLINE

Képzelje, a nem látókat is érdekli a saját öltözködésük

2016. február 21., vasárnap 17:24

Az, hogy a divat egyre több társadalom érzékenyítő projektet hív életre, nem újkeletű jelenség: sosem csak csendes szemlélő volt, mindig együtt lélegzett az adott kor társadalmi történéseivel, és nem ritkán reflektált szőnyeg alá söpört, vagy épp nagyon is aktuális problémakörökre. Ez a tendencia a 2010-es években egyértelműen a szépség diverzitása felé fordult, utat nyitva a sérült emberek előtt.

Szerencsére a társadalom elfogadókészségét célzó törekvések itthon is egyre több alkalommal hallatnak magukról, legutóbb a hazai Joy magazin tett egy határozott előrelépést azzal, hogy Down- szindrómás modellt szerepeltetett egyik divatanyagában, most pedig a divatszakma különböző szegmenseiből fogtak össze a szakemberek, hogy egyértelművé tegyék: a divat szeretete, az önálló stílus iránti igény nem a látás függvénye.

Bajrami Netta, a Nekem is van kedvenc színem projekt ötletgazdája sokszor próbálta már elképzelni, milyen lehet az élet nem látóként. Úgy gondolta, hogy lamentálgatás helyett indítványoz egy olyan közös együttműködést, amelyben hazai divattervezők; Dori Tomcsanyi, KELE Clothing, Ykra, és a Vakok Állami Intézete közreműködésével bemutatja, hogy az öltözködés, mint önkifejezési eszköz nem csak minket, látókat érdekel és pláne nem csak a mi privilégiumunk. Hogy erről mást képzel az átlag, nem új dolog, ugyanis a - megfelelő tudás hiányában,- még mindig hajlamosak vagyunk sztereotípiák alapján képet alkotni a fogyatékkal élőkkel kapcsolatban. Így az sem meglepő, hogy előítéletekkel és mindenféle címkékkel látjuk el azokat a látássérülteket, akik valamilyen oknál fogva nem úgy néznek ki, ahogy a mi szemünknek jól esne, sőt, hajlamosak vagyunk arra is, hogy a külső megjelenést a nem látó számlájára írjuk. Pedig ez náluk pont fordítva működik: a környezet őszinte, jó szándékú és megfelelő módon kommunikált reakciója az, ami támpont lehet számukra, hogy megfelelő módon kialakíthassák a saját stílusukat, megjelenésüket.

De sokszor egymásnak sem szólunk, nemhogy egy idegen látássérültnek

Gondoljunk csak arra, amikor egy hosszú napból hazatérve, az előszobatükörbe pillantva azt látjuk, hogy a délelőtt folyamán elfogyasztott csokikrém maradványa bizony ott figyel a szánk sarkában. Természetes, ha bosszankodunk, hogy sem Timi a meetingen, sem Kata az ebédnél, vagy Józsi a taxiban nem figyelmeztetett minket, ugyan töröljük már meg magunkat egy szalvétával, mert így inkább hajazunk egy maszatos óvodásra, mint konszolidált felnőttre. Ez a teljesen hétköznapi, és amúgy roppant bosszantó eset jól szemlélteti, hogy a látássérültek mennyire ki vannak szolgáltatva a környezetük visszajelzéseire és rámutat arra is, hogy az esetleg nem túl előnyös ruha, vagy pecsétes felső nem feltétlen jelenti azt, hogy az illető nem igényes magára, nem érdekli a külseje, az öltözködés vagy a divat. Legtöbbször ennek a hátterében csak az az egyszerű tény áll, hogy nem látja önmagát és nincs, aki őszintén elmondja neki mi az, amin esetleg finomítani, változtatni kellene.

A projekt modellje, Kovács Judit szerint a látók túlságosan előzékenyek, (ál)tapintatosak a nem látókkal, (meg egymással szemben is), így a legtöbbször nem szólnak, ha azt látják, hogy folt van a nadrágon, láthatólag összefogta valami a ruhát, vagy esetleg nem áll jól az ember haja. "Pedig sok esetben hálásak lennénk ezekért az odafigyelő megjegyzésekért, természetesen a megfelelő tálalásban, hiszen egy foltot például még tapintással sem tudunk észrevenni a ruhánkon” - magyarázza Judit.

Amúgy meg mindenkinek voltak kínos stílusbakijai

Elég csak visszatekintenünk saját tizenéves éveinkre, amelyeket a szüleink valószínűleg egyetlen összefüggő lidércnyomásként éltek meg, és tekintve, hogy hol melltartó méretű felsőben, hol XXXL-es elnyűtt pulcsikban léptünk ki az utcára, az a csoda, hogy ép ésszel megúszták az átváltozásainkat. Bár Juditnak kimaradtak ezek a nagy kilengések, bevallása szerint számára sem volt könnyű rátalálni a saját stílusára: "Valószínűleg nem is ment volna a támogató környezetem segítsége nélkül, akik azt is megmondták, ha valami nem divatos rajtam, vagy nem előnyös számomra. Ahhoz, hogy tudjam, mi áll jól és milyen stílus áll hozzám a legközelebb, szükség volt a családom, a barátaim visszajelzéseire, ezekből vontam le a következtetéseimet” – meséli, majd hozzáteszi, hogy mindezt komoly bizalmi viszonyt is jelent, hiszen mások szubjektív véleményére, szépérzékére kellett hagyatkoznia.

Mára kiforrott öltözködési stílusa van, ami hitelesen tükrözi az egyéniségét is. "Jobban preferálom a kicsit lazább, sportosabb ruhákat, most például fekete, szűk szárú nadrágot, narancssárga felsőt viselek”- meséli, mire én egy kicsit feszengve, de végre kibököm a kérdésemet: hogyan tudja kiválasztani a szekrényből a megfelelő színű ruhát? "Nálunk ez egy kicsivel több odafigyelést és rendszerezést igényel. Ugyan vannak már színfelismerő szerkentyűk, de ezek még mindig sokszor tévednek, ezért én a rendszerezés híve vagyok, szín szerint pakolok a szekrényemben, ugyanis számomra az emlékezet sokat segít abban, hogy tisztában legyek öltözékemmel. A ruhatárat célszerű úgy megválasztani, hogy ne lőhessen nagyon mellé az ember. Néha-olykor-olykor megkérek valakit arra, hogy segítsen a ruhák rendszerezésében, esetleg a viseltesebbek kiszortírozásában - magyarázza.

Köszönik, nem kérnek a megkülönböztetésből

Judit úgy gondolja, hogy bár a látássérülteknek más az öltözködés mechanizmusa, és az is vitathatatlan, hogy ehhez sokszor szükségük van egy külső szemre, de a divattervezőknek, ruhagyártóknak nem kell úgy tekinteni a látássérült vásárlókra, mint egy különálló csoportra, akiknek speciális igényeik vannak a ruházkodással kapcsolatban. "Csak arra vágyunk, mint bárki más, általában az tetszik meg nekünk is, mint a velünk egykorú látó fiúk és lányok számára” - mondja Judit, ami érthető is, hiszen a látássérültek bár máshogy érzékelik a világot, lényegében ugyanolyanok, mint látó társaik, hasonló célokkal, vágyakkal, igényekkel. Pont ezért a divattervezők nem is készítettek speciális ruhadarabokat erre a projektre, viszont arra odafigyeltek az alkotók, hogy az általuk kiadott kiadványban Braille írással is feltüntessék a szöveget, amelynek használatát szíves figyelmükbe ajánljuk minden szolgáltató számára, aki nemcsak a látókat tekinti potenciális vásárlóinak, ügyfeleinek.

Ne maradj le semmiről!

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta