Brit tervezők munkáiból szedi meg magát Kína

Zanza!

2014 utolsó hónapjában sem maradtunk hamisítás botrány nélkül, ezúttal a legkapósabb és legnevesebb brit márkák emelték fel a hangjukat a kínai gyárak pofátlan koppintásai miatt, ami olyan vállalatokat is érint, mint a Range Rover vagy a Mulberry, melyek az ottani komplex szabadalmi törvények miatt szinte semmit nem tudnak tenni az ellen, hogy Kína tömegesen gyártsa le luxustermékeik olcsóbb változatait.

Kína ugyanis már annyira jó a hamisításokban, hogy a Range Rover mintájára készített autójuk első, második, de jobban belegondolva még harmadik és negyedik pillantásra is annak a Range Rovernek tűnik, amit West Midlandsban gyártanak és körülbelül 40.000 fontot (15.7 millió forint) kérnek érte a szalonokban. De ha jobban szemügyre vesszük, akkor feltűnnek olyan apró különbségek, mint például az, hogy a motorháztetőre nem „Range Rover” van írva, hanem „Land Wind”, az ára pedig töredéke a brit márka autójának, egy Land Wind X7-ért ugyanis 26.000 fontot (10.2 millió forint) kell fizetni a gyártónak. Ezt a típust egyébként büszkén is mutatták be a kínaiak a közelmúltban megrendezett Guangzhou Motor Shown, pedig az X7 minden tekintetben koppintása a Range Rover Evoquenak, leszámítva a pár millió forintos árkülönbséget.

„Nagyon kiábrándító, hogy ez a fajta lopás jelen van Kínában. Ennek nem szabadna megtörténnie, mivel a tervezésnek a szellemi tulajdonosa a Jaguar Land Rover" – mondta a márka egyik zászlóshajójáról a vállalat vezérigazgatója, Dr.Ralf Speth, aki hozzátette, hogy tisztában van azzal a ténnyel, hogy a Victoria Beckhammel reklámozott Range Rover nem az első és nem is az utolsó brit jármű, amit lemásolnak a kínaiak.

Ez egyébként valóban létező jelenség, az elmúlt években több ikonikus brit autót is lekoppintottak már, köztük a Rolls-Royce Phantomot és a Mini Coopert is. Előbbiért 250 ezer fontot (98.2 millió forint) kérnek Nagy-Brittaniában, míg annak jóval silányabb verziója mindössze 30 ezer fontba (11.7 millió forint) kerül Kínában, de ami még zavarbaejtőbb, hogy ezeket a másolatokat exportálják és van is rájuk kereslet a nyugati piacon.

459457108
Fotó: Anadolu Agency / Europress / Getty

Természetesen nemcsak az autókoppintásban jártasak az ottani gyárakban, hasonlóképpen nagy fantázia van a luxuskategóriás ruházati termékekben is. Egy klasszikus Mulberry táskaért például 1100 fontot (431.200 forint) kérnek a londoni Bond Streeten, míg ennek olcsó másolata már 20 fontért (7840 forint) is beszerezhető. Kalózkodnak egyébként Vivienne Westwood cipőivel is, míg egy eredeti szandálért 120 fontot (47.090 forint) kérnek a márkaboltban, addig egy hamisítvány már 15 fontért (5880 forint) is beszerezhetünk. De a kínai varrógépek ontják magukból a férfiruháiról ismeret Hackett legismertebb pólóit is.

A luxuscégek azonban úgy tűnik, hogy tehetetlenek az ellen, ami a Nagy Fal mögött zajlik. A drága cuccok klónozásának oka pedig rém egyszerű: az olcsóbb előállítás miatt megfizethetőbb, mint az eredeti. A legkardinálisabb probléma a szabadalmi oltalom, amit nyugaton már több száz éve használnak és tiszteletben tartanak a feltalálók és a tervezők, akik mindannyian megértik, hogy nem másolhatják le majd adhatják el mások termékeit. De Kínában még igencsak gyerekcipőben jár az ügy és viszonylag újdonságnak számítanak az olyan fogalmak, mint a szellemi tulajdon vagy a szerzői és a szabadalmi jog.

186305482
Fotó: Lucas Schifres / Europress / Getty

„Ez egy összetett és mélyen gyökerező probléma” – mondja Chris Neumeyer, az Asia Law nevű tajvani cég egyik ügyvezetője. A cég elsősorban azzal foglalkozik, hogy az egész Távol-Keleten segítséget nyújt a szellemi tulajdonnal kapcsolatos kérdésekben a vállalatoknak. „Például amikor 15 évvel ezelőtt először jártam Tajvanon, akkor az egyetemi tanárok egyszerűen csak lefénymásolták a nyugati tankönyveket a diákjaiknak. Ha egy mintaoltalmat beregisztrálunk például az Egyesült Államokban vagy az Egyesült Királyságban, akkor első lépésként fel kell mutatni az új designt. A szabadalom elbírálója ekkor alaposan megvizsgálja a terméket. Ezzel szemben Kínában ilyen nincs. Mindössze annyit tesznek, hogy leellenőrzik, hogy megfelelően töltötted ki az űrlapot” – folytatja Neumeyer, aki szerint az egyik nagy probléma az, hogy a kínai szabadalmakat meglepően könnyű megszerezni. Tehát a kínai autógyárak úgy regisztrálják be a nyugati autók terveit, mintha az a sajátjuk lenne. És ami még abszurdabb, hogy ezek után a kínai cégek beperelhetik a nyugati gyártókat, ha az eredeti autó megjelenik a kínai piacon.

Persze felmerül a kérdés, hogyha ennyire egyszerű regisztrálni a szabadalmakat Kínában, akkor miért nem teszik meg a külföldi gyártók? A kínai jog szerint azonban szinte lehetetlen, hogy egy nyugati cég bebizonyítsa a kínai bíróság előtt azt, hogy egy kínai gyártó megsértette a szabadalmát. „Ez a hazai pálya egyik nagy előnye” – foglalta össze Neumeyer.

Az autókkal ellentétben a ténylegesen hamisított termékek, mint például a táskák vagy a ruhák esetében azonban az a nagy különbség, hogy ezek bekerülnek a brit piacra és illegálisan árulják őket számos városban, illetve online aukciós oldalakon. Az olyan ismert cégek, mint az eBay, mindent megtesznek azért, hogy kiszűrjék a hamis árukat, de még így is vannak olyan termékek, amik átcsúsznak a hálón. A vállalat egyébként pénzvisszafizetési garanciát vállalt azokra a termékekre, melyekről kiderül, hogy a meghirdetettel ellentétben nem igazi.

Szinte lehetetlen kép alapján eldönteni, hogy hamis vagy igazi
Szinte lehetetlen kép alapján eldönteni, hogy hamis vagy igazi

Azonban be kell látni, hogy azért Nagy-Britanniában is van kereslet a hamisítványokra. Sokan ugyanis nem engedhetik meg maguknak, hogy egy vagyont adjanak ki egy-egy luxuscuccokra, így érthető, ha annak hasonmását szerzik be az eredeti ár töredékéért. És különben is, ki szúrná ki a különbséget? Nem kell sokat keresni a Google-n ahhoz, hogy olyan oldalra bukkanjunk, ahol ilyen hamisított cuccokat vehetünk. Az egyik honlap például a Burberry egyik kasmírgyapjú kabátját árulja 2500 font (982.110 forint) helyett potom 60 fontért (23.570 forint), illetve még a szállításért is elkér pluszba 30 fontot (11.785 forint).

De miért költene 600 fontot (235.710 forint) Stella McCartney elegáns szürke kézitáskájára, ha azt 120 fontért (47.120 forint) is megveheti? A honlapon ráadásul még azt is megnézhetjük, hogy hány száz darab áll még belőle raktáron. A brit designer tavalyi kollekciójának egyik legnépszerűbb, kávészínű válltáskája például 150 fontért (58.940 forint) rendelhető meg, míg a tényleges ára körülbelül 700 font (275.060 forint) volt az üzletekben. Hasonlóképpen koppintják a másik ismert brit márka, az Alexander McQueen jól ismert darabjait is, a divatház ikonikus koponyás sálja, ami általában 245 fontért (96.300 forint) kapható, már 3 fontért plusz 15 font szállítási költségért, azaz alig 7000 forintért szerezhető be. De különösen népszerűek a Hackett 95 fontos (37.365 forint) pólói, amiket 3 fontért (1180 forint) árulnak a kínai oldalakon. Vivienne Westwood sem úszta meg a hamisításokat, egyik szabadalmaztatott sárga-fekete cipőjét 400 font (157.325 forint) helyett akár 18 fontért (7079 forint) is beszerezhetjük, ha akarjuk.

102473153
Fotó: Bloomberg / Europress / Getty

De a kínai gyárak nemcsak a luxusmárkákra és autógyárakra nincsenek tekintettel, az elmúlt években ugyanis ellepte az Egyesült Királyságot az olcsó, illegálisan behozott, rossz minőségű dohány és „skót whisky” is. 2011-ben a vámosok 12 millió hamis Superkings, illetve Regal márkájú cigarettát foglaltak le Gatesheadben. Az alkoholos italokban mérgező metanolt mutattak ki a bevizsgálás során, ami esetenként akár vakságot is okozhat.

Szerintem...

  • ...felháborító a sok hamisítvány! 241
  • ... tök jó, hogy én is tudok majdnem-Chanelt venni. 190

Persze vannak márkák, melyek a másolást a hízelgés egy őszinte formájának tekintik, de az ügy korántsem ennyire egyszerű, mivel úgy tűnik, hogy Kína lassan sokkal érdekeltebb lesz az angol áruk eladásában, mint az angol márkák. Amennyiben Kína globális nagyhatalommá szeretne válni, akkor neki is a világban kialakult szabályokat kellene játszania és nem csak learatni a legtehetségesebb tervezők és mérnökök babérjait – írja (jogos felháborodásal) a Daily Mail. A téma érthető módon érdekelte a lap olvasóit, akik érdekes diszkurzust indítottak el az ügyben:

„Mindez nem történhetett volna meg, ha itt tartották volna a márkák a gyáraikat” – mondta el az ügyről a véleményét egy kommentelő a dailymail.co.uk oldalán. „Ez csak egy tévhit, hogy gyermekmunkásokat alkalmaznak Kínában. Nem így van. Láttam az egyik srácot a tévében, az nem kínai volt, hanem bangladesi. Kína a világ egyik legnagyobb gazdasága, ott már egyre kevesebben akarnak gyárakban dolgozni. A legtöbb gyártó emberek helyett robotok bevetésével kezdett bele az új ipari forradalomba. Idén Kína volt a világ legnagyobb ipari-robot felvásárlója. Még mindig számtalan kiváló minőségű cucc jön onnan. A kezedben tartott mobil telefon és a laptop talán a legtökéletesebb példa erre. Egyébként sem olyan nehéz kiszúrni a hamisítványokat, még egy brit vásárló számára sem. 1. szabály: Ne vásárolj olyantól, akiben nem bízol ( eBay eladó, ismeretlen online kiskereskedő). 2. szabály: Ne vedd meg, ha túl olcsó ahhoz, hogy igazi legyen. Ne feledd, ha nincs piac, nincs gyár sem, mley előállítaná ezeket a hamisítványokat. De hát a mi mohó fajtánk megveszi ezeket a hamisítványokat is” – fejtette ki musicjustin Manchesterből.

„A probléma a gyermekmunkával és a biztonsággal van. Több, különösen az elektronikai hamisítványok tüzet okoznak, ilyen például a töltőkábel is. A kínai járműveknél nem tarják be a biztonsági előírásokat, mint ahogy az európai vagy nyugati országokban teszik. Minden szépnek és jónak tűnik, aztán egyszer csak leég” – teszi hozzá Dr.Michael Columbusból.

„Tényleg nem értitek ugye? Hát itt van, amit akartatok, hogy olyan cuccokba járjatok, mint amiket a hírességeken vagy a reklámokban láttok. Olyan embereken, akik az életmódjuknak köszönhetően megengedhetik maguknak ezeket a luxuscikkeket. A kínai hamisítványoknak köszönhetően bárki keltheti azt a benyomást, hogy megengedhet magának ezeket a drága holmikat úgy, hogy közben nem is tudja kifizetni érte a divatház által megszabott összeget. Most akkor ki a képmutató? Megvan az oka annak, hogy az olyan márkák, mint a Hermés, a Chanel vagy a Le Coutre több ezret kér a termékeiért és nem egy tízest a Lincoln piacon. Ez az azért van, mert ezeket nem átlagembereknek tervezték, hanem azoknak, akik az életmódjukból adódóan megvehetik azokat” – tett pontot a vita végére egy másik hozzászóló.

 

Hozzászólna? Facebook-oldalunkon megteheti!

Kövessen minket a Facebookon is!

 
Blogmustra