OFFLINE

Így változtak a próbababák az elmúlt 150 évben

2014. április 27., vasárnap 15:03

Bár a legtöbben a furcsa szobraival híressé vált Lester Gabát tartják a próbababák atyjának, mégis hihető a régészek állítása, miszerint Tutanhamon 1922-ben feltárt sírjában is találtak már a fáraó képmását és méreteit idéző farönköt, ami az eddigi legrégebbi előfutára a modern próbababáknak. A mellszobor valószínűleg azoknak szolgált segítségül, akik a király ruháiért illetve ékszereiért feleltek Egyiptomban.

„Ez olyan volt akkoriban, mint manapság a szabók és varrónők segítségéül szolgáló vállfa. Végül ebből lettek a divatot eladó próbababák” – mondja Dr. Marsha Bentley Hale, a világ egyik első próbababa szakembere.

A próbababákat Hale kutatásai szerint első körben a gazdag vásárlóknak készítették, hogy könnyebben bemutathassák a legújabb stílusú ruhákat a szabóságokban. Az ipari forradalommal azonban felfutóban volt a tömeggyártás, így az újonnan nyílt áruházak is invesztáltak próbababákba szerte a világon – írja a collectorsweekly.com

„A legtöbb kutató egyetért abban, hogy az ipari forradalom egymást követő szakaszai hozták be a próbababákat a köztudatba. A gyárak szaporodása, a városok iparosodása, a varrógép feltalálása és az üvegezett kirakatokkal nyíló áruházak mind a próbababáknak taposták az utat. A körutakon sétáló férfiak és nők egyre inkább szerettek kirakatokat nézegetni. Hamar megszokott időtöltéssé vált a „shoppingolás”, a próbababák központi szerepet töltöttek be az áruházak életében” – olvasható Emily és Per Ola d'Aulaire történelmi áttekintése a Smithsonian Magazinban.

A próbababák a XIX. században többnyire egy funkciót töltöttek be, így senki nem problémázott azon, hogy fej nélküli, fából, bőrből, drótból vagy papírmaséból készült bábura kell aggatnia ruháit. Ha a bábuk véletlenül mégis kaptak végtagokat, azokkal is csak végtelenül korlátozott pózokat tudtak produkálni.

Az egyik első próbababát kínáló cég, a párizsi székhelyű La Vigne a XIX. század közepén jelent meg a piacon. Ők még papírmasé fejeket adtak bábuiknak, de nem sokat kellett várni arra, hogy különböző szolgáltatók fantáziát lássanak a papír mellett a viasz, illetve a gipsz összetételű figurákban is. A még valósághűbb megjelenés érdekében többen üvegszemet és igazi emberi hajból készült parókát is adtak bábuikra.

„Az, hogy végül teljesen emberi alakot kaptak, a társadalmi normáknak köszönhető. A XIX. század végén a próbababák még fűzőt viseltek a derekukon, majd a második világháború közeledtével eltűntek a fűzők, aminek köszönhetően a bábuk karcsúbbak és széles vállúak lettek. Mire a második világháború véget ért és a katonák hazatértek, addigra a próbababák hirtelen nagyon érzéki, majdnem szirénszerű formát öltöttek" – mondja Hale, aki szerint a testi attitűdök és arckifejezéseink gyakran tükrözik társadalmunkat és pillanatnyi helyzetünket a világban. Ennek megfelelően a kezdetleges, merev és természetellenes próbababák jól illeszkedtek a viktoriánus korszak konzervatív eszméihez, melyek jócskán korlátozták a nők jogait és öltözködési szokásait.

Ahogy egyre jobban előtérbe kerültek a realizmus eszméi, úgy lettek egyre lazábbak a próbababák is, melyek a szexualitástól való tartás miatt kulturális feszültséget szültek a XIX. század legvégén. 1899-ben például egy alsóneműt „Miss Modesty” (Szerény kisasszony) néven állítottak a kirakatba: a kezét az arca elé tévő próbababa szexepilje saját álszerénysége volt, ami még csábítóbbá tette az általa reklámozott fehérneműt. Körülbelül ezzel egy időben az alkoholtilalmat támogató csoport, a Women's Christian Temperance Union is törekedett arra, hogy a szeszes italok mellett az általuk vulgárisnak kikiáltott próbababákat is kiszedjék a kirakatokból: nem jártak sikerrel, a provokatív pozíciókban pózoló próbababák maradtak.

Mielőtt L.Frank Baum megírta volna híres meseregényét, az Óz, a csodák csodáját, egy magazint szerkesztett „The Show Window” címmel, illetve 1900-ban egy könyvet is kiadott „The Art of Decorating Dry Goods Windows and Interiors” címen. A témaválasztás egyik esetben sem véletlen, ugyanis az író támogatta a próbababák innovatív használatát, sőt kifejezetten szexuálisan provokatív helyzetekben is elképzelte azokat írásai során.

Bár a XIX. században létrehozott viasz próbababa igen élethű volt, a könnyen forrósodó gázlámpák miatt mégsem ez tűnt a végső megoldásnak, mivel a hő hatására a bábuk elkezdtek olvadni. A próbababa-készítők gyorsan tudomásul vették a problémát és átálltak más, strapabíróbb anyagokra, mint a papírmasé vagy a gipsz. Ezzel párhuzamosan az egyre több embert számláló virágzó középosztály bőséges szabadidővel rendelkezett, ami növelte, illetve szükségessé tette a hétköznapi viseletek és a sportruházat beszerzését. Ennek köszönhetően jóval több áruház nyílt, ezekben jóval több próbababára volt szükség, mint előtte bármikor. Arról nem is beszélve, hogy egyre nagyobb számban foglalkoztattak nőket a munkaerőpiacon, így a trendek a lazább szabású, bokavillantós ruhák felé tolódtak.

A nők munkába állásának, illetve az első világháborúnak tudható be, hogy a huszadik század elején a mozgatható végtagú próbababák élethűbb formában jelentek meg a kirakatokban. A női bábukkal ellentétben azonban a férfi próbababák elmaradtak női társaiktól, fásult, rajzfilmszerű arcot és túl sok sminket kaptak készítőiktől.

A húszas évek korai évtizedeiben a próbababák dinamikus fejlődésnek indultak, hála olyan tervezőknek, mint Pierre Imans, aki új magasságokba emelte a műfajt. Imans az art nouveau és az art deco mozgalmakhoz igazodva kecses vonalakat, karcsú, modernista, emberi formát adott bábuinak, de ő volt az első, aki Josephine Baker mintájára sötétebb bőrszínt is készített próbababáinak.

„Abban az időben a francia és a német próbababák meglehetősen provokatívak voltak. Pierre Imans Moulin Rouge-ban is kiállított bábui között volt egy leszbikus pár, de volt, amelyiknek nagyon férfias, rövidre nyírt haja volt és szoknyát viselt. A ruhák többnyire feketék voltak, a kacér, szőke parókás bábuk mindegyikén sötét harisnya volt. Ez a húszas években volt" – mondja Hale.

Imans mellett a francia Siegel and Stockman is art deco stílusban dobta piacra rendkívül népszerű próbababáit. „Siegel and Stockman egy lépéssel mindenki előtt járt, amikor bemutatta rejtélyes tekintetű, idegenekre hasonlító, világító szemű próbababáit” – mondta a viaszból és műanyagból kiöntött jellegtelen arcú bábukról Hale.

1937-ben Lester Gaba megalkotta Cynthia nevű bábuját, melyet később csak „The Art of Window Display” néven hirdetett Manhattanban. A New York-i előkelőségről, Cynthia Wellsről mintázott báburól az a fáma járta, hogy készítője beleszeretett. Emellett a legenda mellett szól, hogy a művész szinte mindenhova magával cipelte újdonsült társát. Lencsevégre kapták vele az operában és különböző éttermekben is.

Néhány évvel később olyan szürrealista művészeket ihletett meg a kirakati bábu, mint Salvador Dalí, aki egy meglehetősen furcsa, oltárszerű szekrényt rakott össze a próbababák végtagjaiból. A közfelháborodást okozó végeredményen természetesen a megrendelő, Bonwit Teller is megbotránkozott.

A különc kísérletek ellenére a második világháború korszakában a bábuk visszatértek eredeti funkciójukhoz és visszafogott külsővel várták ki a háború végét. Bár a háború is hozott magával egy-két fejlesztést, például a műanyagot, aminek köszönhetően a Wolf&Vine az 1940-es években piacra dobhatta az első műanyag próbababát. Nem tartott sokáig, míg más cégek is megalkották a saját műanyag babájukat, de ezúttal, elsősorban az amerikai cégek messziről elkerülték a szexualitást.

Az 1960-as években ipari szabvánnyá vált az üvegszál, mely könnyebb és erősebb alternatívát biztosított a gipsszel vagy a műanyaggal szemben. A szexuális forradalomnak köszönhetően pedig mind a férfi mind a női próbababák kezdtek reális, emberi méreteket ölteni. A szupermodell korszak berobbanásával egy időben a próbababák egyre jellegzetesebb arcot kaptak gyártóiktól. A brit próbababa designer, Adel Rootstein például megalkotta Twiggyt, Donyale Lunát, vagy a japán modellt, Sayoko Yamaguchit próbababaként.

A hetvenes-nyolcvanas években a legtöbb próbababa arca beleolvadt a szürke hétköznapokba, arctalan, illetve néha fej nélküli volt. A kilencvenes évekre a fehér, fekete vagy szürke tónusú bábuk voltak jellemzőek, melyekből egyértelműen hiányzott az egyedinek ható futurisztikus vagy modern hangulat.

A próbababa-kutató Hale archívumában jelentős leletek találhatóak, elsősorban párizsi, londoni, New York-i, illetve Los Angeles-i kirakatokról. „A felvételek nagy része az 1910-es és 1980-as években született és jól szemlélteti az egész társadalomtörténetet. Nem csak a próbababákat, de a világot is, melyben élünk" – mondja szent meggyőződéssel Hale, aki reméli, hogy egy nap gyűjteményének állandó helye lesz egy múzeumban.

Ne maradj le semmiről!

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta