Ha az ember egy pár Christian Louboutin magassarkúra gondol, rögtön két dolog jut az eszébe: a piros talpak, és hogy irgalmatlanul drága. Hogy miért kérnek el egy pár cipőért akár fél millió forintot, arra maga a tervező adta meg a választ, azt viszont döntse el ön, meggyőzte-e a magyarázat és beruház-e egyre, vagy továbbra is inkább a magazinokban gyönyörködik bennük.
A Louboutin sarkak már-már Birkin táska nagyságúvá növik ki magukat imázs szempontjából: akiknek összejött valami a celebek között, azok kétségkívül piros talpú magassarkúban villognak a vörösszőnyegen. Tény, hogy a cipőket a hétköznapi emberek is egyfajta befektetésként kezelik: ha tartós és megbízható darabra pályázunk, akkor bizony jó mélyen bele kell nyúlnunk a zsebünkbe, éppen ezért nem is meglepő, hogy az utóbbi pár évben a cipők ára ment fel a legdrasztikusabban a piacon. Christian Louboutin szűkszavúan annyit tett hozzá a jelenséghez, hogy "manapság irgalmatlanul drága cipőt készíteni, nem véletlenül." A tervezőnek sajnos igaza volt: az előállítás illetve az alapanyagok költségeinek növekedése miatt az eddig is méregdrága dizájner cipők inflációja elkerülhetetlen volt, Louboutin egyes kreációinak ára pont ezért nőtt a duplájára.
Ön venne cipőt 300 ezerért?
A tervező emellett még az euró dollárral szembeni erősödését, illetve az ázsiai manukfaktúrák árversenyét okolja a drágulásáért, szerinte ugyanis Európában ma már lehetetlen olcsón cipőt előállítani. A költségek csökkentése vagy szintentártása miatt nem egy luxuscég inkább saját cserzőműhelyt alapított, de a Szex és New York ikonikus cipőtervezője, Manolo Blahnik például fittyet hányt az árak növekedésére és csak azért sem emelte meg árait.
Mi csak azt nem értjük, ha maga Louboutin ismeri el, hogy az emberek nagy százaléka a drágulás miatt nem fogja soha az ő cipőit hodani, akkor miért akarta megtagadni tőlünk, hogy legalább az eredeti ár nyolcadért valami hasonlót húzhassunk a lábunkra. Még jó, hogy pert vesztett, így nekünk is esélyünk lehet egy kis felszínes luxusra.
