Zanza!

A lencsefőzelék csodálatos, meg minden, de egyrészt rendszerint már január elsején estére rosszul vagyunk a gondolatától is, másrészt pedig annyi minden készülhet lencsével (és annyi féle lencsével)! És bár időről időre megkapom a netes kommentelőktől, amikor kissé orientális irányba mozdulok el a főztömmel, hogy „ez nem a magyar ember étele”, azt kell mondanom: a tikka masala curry sem volt az angolok étele, és a pizza sem az amcsiké, ám jó esetben kulinárisan éppen olyan nyitottak vagyunk a világra, mint kulturálisan.

Az új esztendő elvégre az új szokások felvételéről, új minták megteremtéséről is szól, és lássuk be, amíg minden szokatlan receptre rásütjük, hogy „ilyen hozzávalókat nem kapni a sarki boltban”, addig nem is nagyon tudunk elmozdulni a só-bors-paprika használattól. Fogadjuk meg 2014-re, hogy közösen színesítjük az étkezésünket, és a fűszerespolcunkat.

IMG 2006
Fotó: Dívány

Ennek első lépéseként pedig dobjunk össze egy szívmelengető tagine-t (e: tazsin), amely nem más, mint egy marokkói specialitás, melyet hivatalosan egy erre kitalált edényben szokás készíteni, ám a valóságban egy sima serpenyőben is remekül elvan – hiszen mind tudjuk, hogy a titok mindig a fűszerekben rejlik, no meg abban, hogy szeretettel főzzünk. Most, hogy ezen a szép giccses, ám annál igazabb közhelyen is túlvagyunk, kezdjünk is neki!

Hozzávalók (6 személyre)

150 gramm megmosott vöröslencse (nem kell áztatni!)
2 fej lilahagyma, kövér holdacskákra vágva
2 fej édeskömény, félcentis szeletekre vágva
2 gerezd fokhagyma, hámozva, apróra vágva
100 gramm aszalt sárgabarack, csíkokra vágva
2 szem édesburgonya, hámozva, dobókockányi darabokra vágva
2 szál nagyobbacska sárgarépa, ugyanígy.
1 kis sütőtök, hámozva, félbevágva, kimagozva, centis félkörökre nyesve
4-5 evőkanálnyi olívaolaj, vagy kókuszzsír (ez utóbbit bioboltokban/szuperekben lehet kapni, és bármely receptben remekül működik, amely vajért vagy margarinért kiált, az ára is kb. a vajjal azonos)
2-3 deci maradék fehérbor, vagy pezsgő
2-3 deci maradék gyümölcslé – narancs,barack, de akár gyömbér üdítő is megteszi

Fűszerek: fahéj, fűszerkömény, római kömény, őrölt szegfűszeg, gyömbér, fahéj, szerecsendió, kurkuma, só és fehérbors, szárított csili, esetleg sáfrány

Tálaláshoz: apróra vágott zöldfűszerek: petrezselyem, koriander, miegymás

Elhagyható, de menő: én a fokhagymapirítás után csíkokra vágott szejtánt, azaz búzafehérjét is teszek bele, hogy kiadósabb fogás legyen belőle – ez bioboltokban kapható.

Tagine-ra fel!

1. Első körben kiválasztok egy jókora serpenyőt – nem baj, ha nincs fedele, az alufólia is tökéletesen megteszi. Közepes lángon felmelegítem az olajat, és beleszórom a fűszereket – a szerecsendió, szegfűszeg, csili, és sáfrány csak egy csipet, a többiből mehet egy-egy csapott kávéskanálnyi.

IMG 2005
Fotó: Dívány

2. Amikor már az olaj átvette a fűszerek színét, és serceg-morcog, beledobom a fokhagymát. Még mielőtt feketévé sülne, utána küldöm a lilahagymát, és üvegesre párolom. Ezt követően mehet bele az édesburgonya, sütőtök, és sárgabarack is.

3. Közepes lángon alaposan megpirítom őket, majd mikor már alig-alig sisteregnek, mert annyi levet eresztettek, hozzáöntöm a vöröslencsét is, felöntöm a bor és a gyömölcslé felével, és alaposan összekavarom.

4. Egy alufóliával letakarom a tagine-t, és kis lángon főzöm fél órán át, közben összedobok egy kuszkuszt – ez ugyanis tökéletes és autentikus köret a tagine-hoz. A kuszkusz titka amúgy az, hogy nem szabad főzni a vízzel – kétszeres vizet sóval felforralok, majd a kuszkuszra öntöm, letakarom egy tányérral, és öt perc alatt magától megpuhul – eztán összekeverem zöldfűszerekkel és kedvemrevaló magvakkal, a menta és a mandula például perfekt kombináció.

5. Rápillantok a tagine-ra, és kissé megkavargatom. A cél az, hogy a lencse és a zöldségek megpuhuljanak, de semmi se legyen túl maccsos. Ha túl száraz, felöntöm a bor és a gyümölcslé másik felével, és ha nem elég fűszeres, még megkínálom egy kis ezzel-azzal, majd újabb negyed órára békénhagyom.

IMG 2011
Fotó: Dívány

6. Fél óra után már kellőképpen megpuhultak a zöldségek, hogy hozzáadjam az édesköményt is – azért ezt utoljára, mert ez húsz perc alatt bőven elkészül, és ha túl sokat szottyogna, elveszítené az ánizsos aromáját. Innentől fogva már úgy öt-tízpercenként ránézek, és ha túl száraz lenne, felöntöm egy kis vízzel.

7. Egy óra főzési idő után már általában készen van a tagine, de ha a zöldségek közül valamelyik még nem lenne elég puha, adhatunk neki még tíz percet. Korianderzölddel megszórva tálalom, mindenki nagy megelégedettségére.

Extra tipp: az összetevőket egésznyugodtan variálhatjuk – lencse helyett mehet bele (előre beáztatott, vagy konzerv) csicseriborsó, a sárgabarack fügére és aszaltszilvára cserélhető – ezesetben a vörösbor jobban illik hozzá, mint a fehér, a hámozott alma a főzés utolsó negyed órájában bármelyik változatot feldobja, és gesztenyével is lenyűgozően finom.

Blogmustra