Magyar divatfotósok: a gyerekszínészből lett fotós, Trunkó Bálint

Zanza!

A magyar divatfotósokat bemutató sorozatunk második részében az 1982-ben született Trunkó Bálintot ismerhetik meg, aki meghatározó divatfotóival és portréival hamar felhívta magára a figyelmet a szakmában. A korábban színészkedéssel kacérkodó fotóst karrierjének alakulásáról és eddigi sikereiről kérdeztük, az általa lőtt képeket pedig megtekintheti a galériában!

Mikor vagy minek hatására döntötted el, hogy fotózással szeretnél foglalkozni? Nem akartak otthon lebeszélni?

Vörös hajamnak és szeplőimnek­, valamint színitanodás hátteremnek köszönhetően nagyon sok filmben szerepeltem tizenéves koromban. A forgatásokon lenyűgözött az operatőrök munkája. Egyik legemlékezetesebb, amikor komoly amerikai színészek vártak türelmetlenül a felvételre, amíg Koltai Lajos magyarázta nekem, hogy hogyan világította be a jelenetet. Talán ilyen élményeim miatt döntöttem úgy, hogy képalkotással fogok foglalkozni. Később volt egy bátortalan kísérletem bekerülni a Filművészeti Egyetemre, de az akkori tanárok úgy döntöttek, hogy a magyar filmipar nélkülem is primán boldogul... Nyilvánvaló, hogy már belátták tévedésüket, viszont én fotósként közben megtaláltam a helyem és végülis örülök, hogy így alakult.

Van olyan hazai vagy külföldi szakmabeli, aki olyan nagy hatással volt rád, hogy a példaképednek tartod?

Természetesen a leghíresebb külföldi divatfotósok képeit én is csodáltam, amikor foglalkozni kezdtem a témával. Aztán az irántuk érzett csodálatom folyamatosan kopott, amikor kezdtem megismerni a fiatalabb, kevésbé híres fotósokat, akik sokkal elevenebben képesek ábrázolni egy hangulatot. De nem megkerülve a kérdést: külföldi fotós rengeteg van, aki nagy hatással van rám, itthoni fotósok közül talán Labády Istvánt emelném ki, aki a szakmánk színvonalát szerintem messze felülmúlja.

Milyen arányban keresnek meg ajánlatokkal itthon, illetve külföldön?

Azt mondhatom, hogy a tendencia biztató, egyre több külföldi ügyféllel dolgozunk, akik nálunk fotózzák az image-képeiket vagy katalógusukat. Ők azok, akik anyagi megfontolásból választják hazánkat, de elvárják a megszokott, úgymond „nyugati” színvonalat. De ha valaki rendszeresen akar például külföldi magazinban publikálni, ahhoz kinti ügynökségnél kell elhelyezkednie.

Figyelemmel kíséred a többi fotós pályafutását?

Igen, és ez nem is kerül különösebb erőfeszítésembe, olyan kevesen vannak. Fontosnak tartom, hogy ne csak figyelemmel kísérjük, hanem véleményezzük is egymás munkáját. Vagyok egy-­két fotós kollégámmal olyan kapcsolatban, hogy megmondhatom a véleményemet, cserébe én is elfogadom tőlük a kritikát (hát még a dicséretet).

Általában honnan meríted az ihletet a munkáidhoz? Van olyan, ami leginkább inspirál?

Nincs konkrét válasz, lehet az egy helyszín, egy filmjelenet, zene, bármi. Ennél sokkal fontosabb, hogy ez egy csapatjáték, ahol mindenki beleadja a saját ötletét, kreativitásat és végül összeáll egy egésszé. Az elkészült kép a szerzőijog szerint a fotós tulajdona, pedig neki csak egy része van benne.

Mik a jövőbeni terveid?

Azt látom, hogy nagy a mozgástér, rengeteg tervem van mind szakmai, akár üzleti és családi vonalon is! Sajnos most csak ennyit mondhatok, de a majdani megvalósult terveimről majd szívesen dicsekszem itt a divány.hu olvasóinak.

Mivel töltöd a szabadidődet a legszívesebben?

Számomra, mint nemsokára két gyerekes családapának a szabadidő szó már egész más fogalmat takar. Én nagyjából az éjjel 11 és reggel fél 7 közötti időszakot nevezném annak. Ilyenkor sokat olvasok és egy keveset még alszom is.

Blogmustra