Rossz varrógépnek köszönheti karrierjét Petrity Dorka

Zanza!

Az Erzsébet körúton található, egyszerre showroomként, otthonként és műhelyként is működő lakásban találkoztunk Petrity Dorottyával, a DorkaPetrity márka jövő hónapban 22 éves tervezőjével. Szóba kerültek a mindennapok, a cég születése: megtudtuk, hogy mitől egyediek az általa készített táskák, illetve hogy mindent a nagymamája elrontott varrógépének köszönhet.

Mikor és hogyan pattant ki az ötlet a fejedből, hogy neked tervezéssel kell foglalkoznod?

Balassagyarmaton nőttem fel és tinédzserkoromban az őrületbe kergettem a helyi varrónőket, mikor állandóan a nadrágjaim beszűkíttetésével kerestem fel őket. Mindig csak „még fél centit” szerettem volna bevetetni, majd a harmadig igazítás után derült ki, hogy sajnos szűk lett.
Ezért a családom úgy gondolta, mindenki jobban jár, ha ezentúl saját magam intézem. Nagymamám varrógépét használtam, amit sajnos nem sokkal később el is rontottam, így kaptam egy teljesen újat a családtól – azaz pontosabban kettőt. Ezeken gyakoroltam és rájöttem, én ezt tulajdonképpen élvezem is!

Mi adta meg a következő lökést?

Eleinte ruhákat szerettem volna készíteni, de semmi különösre nem kell gondolni, olyan darabokat akartam tervezni és varrni, amiket én is szívesen hordanék, de sehol nem lehet kapni.
A városban, ahol élek, működik egy bőrgyár, egy ismerősömtől kaptam eleinte maradék anyagokat, amikből aztán kulcstartót, karkötőt, borítéktáskákat készítettem. A barátnőim természetesen lecsaptak rájuk, majd úgy gondoltam, hogy nekem is jól jönne egy pakolós táska, így készítettem egyet magamnak. Annyira megtetszett, hogy komolyan elgondolkodtam azon, hogy nekem ezzel kell foglalkoznom. Később kapcsolatba kerültem egy bőrnagykereskedéssel, innen pedig nem volt megállás, eldöntöttem, hogy indítok egy vállalkozást. A ruhákból már nincsenek meg a prototípusok szerencsére (nevet), de a táskákból még megvannak az első példányok.

Mit tanulsz/tanultál?

A főiskolán gazdálkodási és menedzsment szakra járok, jövőre fogok diplomázni. A szakirányom a kis- és középvállalkozásokkal foglalkozik így könnyű dolgom volt, hiszen olyasvalamit kellett megvalósítanom az életben, amiről már tanultunk. A saját márkám elindításáról, a nehézségeiről és a tapasztalatokról írom a szakdolgozatomat, ezek jól jöttek például a szóbeli vizsgáknál is; minden tanárom pozitívan fogadta, amikor az éppen körülöttem történő dolgokról meséltem nekik.

Mikortól beszélhetünk a DorkaPetrityről mint márkáról?

Az első kollekcióm a 2012-es tavaszi-nyári, de az még meglehetősen gyerekcipőben járt, így inkább az idei márciust mondanám kezdődátumnak. A 2013-as év számos fordulatot hozott az életembe, nyáron például az én táskáim is helyet kaptak a Changeroomban, az őszi kollekciómra pedig meglepően pozitív visszajelzések érkeztek.

Mitől lesznek egyediek a DorkaPetrity táskák? A praktikum vagy dizájn a fontosabb?

Igyekeztem úgy megtervezni a táskáimat, hogy mindkettő egyszerre és megfelelő egyensúlyban érvényesüljön. Úgy gondoltam, azzal tűnhetek ki, ha igazodom a magyar nők igényeihez, akik pedig szívesen cipelnek nagyon sok mindent magukkal, de mégsem szeretnének utazótáskával futkározni a városban. A bélés – amely tulajdonképpen leginkább egy tornazsákra emlékeztet – cserélhető, az árban egy darab van benne, de többet is vásárolhatnak, a táska belsején található karabinerre több is felcsatolható. Mindig is gondot okozott számomra az, amikor a reggeli rohanás miatt nem pakoltam át mindent az egyik táskámból a másikba, így kellemetlen pillanatokat éltem át, ha a boltban vettem észre, hogy a pénztárcám otthon maradt. Szintén ritkaságnak számít (maximum itthon, a szerk.) a táska elejére patenttel rögzített borítéktáska is, amit ha lecsatolunk, külön is tudunk viselni.

A táskák két részből állnak: a borítéktáskát lecsatolhatjuk és külön is viselhetjük.
A táskák két részből állnak: a borítéktáskát lecsatolhatjuk és külön is viselhetjük.Fotó: Dívány

Csak a webshopon keresztül lehet rendelni tőled?

A relatívan alacsony áraim miatt nem tudok és nem is szeretnék viszonteladókkal dolgozni. Több szempontból is elveszti a varázsát a dolog: megszűnik a kapcsolat a vásárlóimmal és az „exkluzivitás” érzése is csökken, ha túl sok helyen kaphatóak a táskáim. Azt vettem észre, hogy a magyar embereknek még elég fura és idegen ez a vásárlási forma.

Hogyan értesülnek az emberek a márkáról?

Az a fajta tervező vagyok, aki szívesen és büszkén hordja a termékeit. Egyrészt jó érzés viselni őket, másrészt rengetegen állítottak már meg a városban, hogy megtudják, hol vettem a táskámat. Meglepődnek, amikor azt mondom, én terveztem őket. Az ilyen helyzetekre is gondolva, mindig tartok magamnál névjegykártyákat. A Facebook-oldalunknak és a webshopnak is sok vásárlót köszönhetünk. Otthon nem tartok a táskáimból, csak a sajátjaim találhatóak meg a polcokon – minden elkészült darabból megtartok egyet.

Hogyan kapcsolódnak egymáshoz a kollekciók? Nehéz figyelni arra, hogy egyrészt a védjegyek megmaradjanak, másrészt mindig nyújts valami újat?

Amire nagyon ügyelek, az az, hogy a színek variálhatóak legyenek. Mivel a táskák nagy része két elemből áll, ezért fontos, hogy a nyári kollekcióban ne a hupilila szín domináljon, ha őszre mondjuk zöldet tervezek. Ezért döntöttem úgy, hogy a melegebb hónapokra a natúr színeket választom, amik tökéletesen passzolnak az őszi (föld)színekhez.

Mi volt a legutóbbi (2013 ősz-tél) kollekció fő inspirációja?

Abból a szempontból nehéz erre a kérdésre válaszolni, hogy nálam sosem volt olyan, hogy ez vagy az a dolog inspirálta a munkám. Idén ősszel a forró csoki adta az ihletet, de ez is csak egy része azoknak az érzéseknek/hatásoknak, amik engem a zord hónapokhoz kötnek. A bézs-barna színvilág a lakásban is visszaköszön, egyszerűen jól érzem magam ebben a közegben.

Egy márka fenntartása, üzemeltetése nem "egyemberes" feladat. Ki segít neked?

Maximalista ember vagyok és lehet, hogy furán hangzik, de szeretem a kezeim közt tartani a dolgokat, így a tervezésen felül az én feladataim közé tartoznak a rendeléssel, logisztikával kapcsolatos teendők is. Naponta sokszor 50 kilométert is levezetek, hogy beszerezzem azokat az anyagokat és kiegészítőket, amiket megálmodtam, majd azokat elvigyem a varrodába. Egy jóbarátom segít a közösségi médiával kapcsolatos feladatokban, a Facebook-oldalra például egyedül biztos, hogy nem lenne időm. Vagyis lenne, de akkor pont magára a tervezésre nem futná. Ez az a terület, amit nyugodt szívvel bízok másokra, minden mást szeretek magam intézni.

A 21 éves lány gazdálkodási és menedzsment szakon tanul, tudását a való életben is kamatoztathatja saját márkája miatt.
A 21 éves lány gazdálkodási és menedzsment szakon tanul, tudását a való életben is kamatoztathatja saját márkája miatt.Fotó: Dívány

Az ötletekkel kapcsolatban mi jellemző rád inkább: ha eszedbe jut valami különleges, akkor megvárod, hogy összegyűljön egy kollekcióra való vagy azonnal megosztod a követőiddel/vásárlóiddal?

Általában kollekciókban gondolkodom, így a legjobbnak tartott ötleteimet csak akkor fedem fel, ha az egész „család” napvilágot lát. Azonban vannak olyan esetek, amikor különleges anyagra bukkanok és abból készítek 4-5 táskát; ezeket a Facebookon teszem közzé és azonnal megvásárolhatóak. Szerencsére nagy az érdeklődés, ilyenkor pár napnál tovább nem kell várni és gazdára találnak. Árat – a webshoppal ellentétben – ilyenkor nem írok, de az oldal követői tisztában vannak azzal, hogy nem százezreket és nem is párezer forintot kérek el egy táskáért. Természetesen, ha különleges anyagról beszélünk (például rájabőr), az dob az áron egy kicsit.

Mi volt a legutóbbi ilyen különleges darab?

Anyukámnak terveztem egy lakkpiros borítéktáskát, amit feltöltöttem a Facebookra is. Percek alatt több érdeklődő is jelezte, hogy szívesen megvásárolná, így édesanyámon kívül négy hölgy is magáénak tudhatta a rendkívül limitált szériás, egyedi darabot.

Szinte minden hazai márka a „városi, céltudatos” nőnek tervez. Neked van ideálod? Kinek tervezel?

Kimondott ideálom nincs, úgy vagyok vele, hogy olyat tervezek, amit szívesen hordanék én is és ha erre valaki vevő, akkor az csak plusz öröm. Nem szeretném sem magam, sem a vásárlóimat beskatulyázni, de a legtöbbször a 25-40 év közötti nők rendelnek tőlem. Akadt már közöttük híresség is, de teljesen átlagos, különleges és megfizethető táskára vágyó hölgy is. Nagy részük visszatérő vásárló.

A honlapon a Férfikollekció fül alatt a „Hamarosan…” szöveg fogad minket. Ez mit jelent?

Sajnos jelenleg több okból is csúszik ez a projekt. Egy férfikollekció beindítása olyan, mintha az ember egy teljesen új márkába kezdene: új anyagok és koncepció kell. Jövő év elejére várható ezzel kapcsolatban észrevehető előremozdulás és mindenképpen egyedi táskákat szeretnék a férfiaknak is: arra gondoltam, akár ők maguk is megtervezhetik az álomtáskájukat a formától kezdve a fogantyún át, egészen az anyaghasználatig.

Mi történik, ha megugranak az eladások és elfogy egy anyag?

Sajnos ilyen már nem egyszer történt. Természetesen kínos, de tanulva a hibáinkból, felkészülünk minden eshetőségre és úgy bevásárolunk az anyagból, hogy a legkisebb valószínűséggel érhessen minket meglepetés. Egyébként a vásárlók mindig kompromisszumképesek, elmondom nekik, hogy sajnos a kinézett anyag már nem elérhető, de mindig találunk valami hasonlót – vagy teljesen mást, ha a vevő beleszeret. Egyébként vannak itthon mintáim, azok közül ki tudják választani a táska és a rácsatolható clutch színét és anyagát is és az is inkább az egyediséget erősíti, ha több színből kevesebb darab készül.

Az anyagkatalógusból mindenki kiválaszthatja a neki tetszőt, így abszolút személyre szabott táskák készülnek.
Az anyagkatalógusból mindenki kiválaszthatja a neki tetszőt, így abszolút személyre szabott táskák készülnek.Fotó: Dívány

Csak táskák alkotják a kollekciót?

Nem, ugyanígy megtalálhatóak kiegészítők: ékszerek, karkötők és övek is (utóbbi két fazonban és az összes létező színben). Ezek javarészt a maradék anyagokból készülnek, sajnos nincs szívem megválni tőlük. Az ékszereket én készítem a galérián található műhelyben, itt vannak egyébként a következő kollekcióim anyagai is.

Szóval fejben már összeállt a jövő tavaszi-nyári kollekció?

Már az őszi is! (nevet) Nem szeretnék sokat elárulni, azt azonban mindenképpen elmondanám, hogy változtatok a táskák fazonjain, méretein és arányain, illetve szeretnék kéttónusú táskákat tervezni. Anyagok tekintetében jövőre a metálosabb árnyalatok lesznek a nyerők nálam.

Nem félsz attól, hogy mi történik, ha a vásárlók már megkedvelték ezt a típust és az új nem tetszik majd nekik?


Ettől nem félek, mert egyrészt én sem szeretném örökké ezt a fazont viszontlátni a kollekcióimban, másrészt a legutóbbi váltásnál is többen mondták, hogy imádják az új táskákat. Mindig lesz olyan, akinek nem tetszik a változtatás és olyan is, aki pont, hogy az új dolgokba szeret bele. Erről is szól a divattervezés, ezt el kell fogadni. Észrevettem, hogy a nők szenvedélyesek és ha az elmúlt szezonokban vásároltak tőlem, akkor nagy valószínűséggel a következőben is fognak.

Kizárólag valódi bőrrel dolgozol. Szőrben nem gondolkodtál esetleg?

A tavaly őszi kollekciómban volt szőr (kiegészítőként lógott a táskákon) és nagyon nem kedvelték. Sok támadást kaptam emiatt, ami viszont fura, mert az emberek valahogy engedékenyebbek a valódi bőrrel, mint a szőrmével szemben.

Említetted a közösségi médiát. Melyek azok az oldalak, ahol úgy érzed, hogy jelen kell lenned?

A honlapomhoz tartozik egy blog is, ami sajnos nem olyan gyakran frissül, ahogy én szeretném. Ez javarészt az időhiánynak tudható be, de gondolkodtam azon is, hogy videóblogot indítok, ennek a kivitelezése éppen folyamatban van. Másfél perces videókban mutatnám meg, hogy hogyan választok anyagot, hogyan készülnek el a táskák, milyen az élet a varrodában, stb.

Amíg ez nem készül el, addig az Instagramon élem ki magam. Nagyon kedvelem ezt az alkalmazást, elég gyakran is osztok meg rajta fotókat. Azt vettem észre, hogy az emberek szeretik a személyes tartalmat, legyen szó a családomról, a barátomról vagy a kutyámról, Töpiről.

Töpi kutyust menhelyről fogadták örökbe.
Töpi kutyust menhelyről fogadták örökbe.Fotó: Dívány

Milyen jelentősebb megjelenéseid voltak eddig?

Az igazán nagy megjelenés még várat magára, eddig csak hazai blogok írtak rólam, illetve az egyik nagy példányszámú női magazinban kaptam egy kis helyet. A showroom megnyitójára több újságíró is eljött, akkor viszonylag többen beszámoltak a márkáról.

Mivel foglalkoznál, ha nem terveznél?

Konkrét öletem niötncs. Az egyetlen dolog, amit tudok, hogy nyugodt helyen szeretnék élni és dolgozni. 3-4 éve lakom a fővárosban, de úgy gondolom, nem ez a megfelelő környezet számomra. Nemsokára költözünk, a barátommal megtaláltuk a tökéletes otthont. Tudod, az az igazi teraszos, kertes családi ház egy nyugodt, nógrádi faluban.

Hiszek a sorsban, tehát abban is, hogy nekem most ezt az utat kell bejárnom. Az utóbbi időben számos olyan emberrel találkoztam, akik pozitív változást hoztak az életembe. 22 éves leszek decemberben és úgy gondolom, hogy kaptam egy esélyt az élettől, azzal foglalkozom, amit szeretek.

A lenti galériára kattintva ízelítőt kaphat a tervező munkásságából! Ha pedig megtetszett valami, menjen el a tervező december 7-8-i karácsony előtti kiárusítására!

Blogmustra