Hipszter milliárdosok, itt a helyetek!

Pénteken nyitott, vasárnapig volt látható a konyhakiállítás a Budapest Sportarénában. Körülbelül száz cég állít ki, ami soknak hangzik, de valójában a bejárható terület nem túl nagy, két-három óra alatt úgy is kényelmesen végig lehet nézni mindent, ha jó néhány helyen megállunk beszélgetni. A jegyár 1900 forint, amiért legtöbbünk valószínűleg csak nyálat csorgatni fog, mert az árak, hát azok nem hétköznapiak.

A legnagyobb attrakció idén a motorosan nyíló konyhaszekrény, minden standon ilyet láttunk, ami igen látványos dolog, csak éppen hosszútávon bele kell őrülni. Az egyik lakberendező barátnőm évekkel ezelőtt ilyen tett a saját konyhájába, és azóta veri a fejét a falba, épp lecserélni készül. Az ilyen bútornak nem lehet anélkül nekidőlni, mit nekidőlni, hozzáérni, hogy az rögtön ki ne nyílna. Korábban sosem gondoltam volna, milyen gyakran érek hozzá a konyhaszekrényhez, miközben töltök egy pohár vizet, felvágok egy almát, vagy megkavarom a levest. Azóta tudom: nagyon gyakran. Szóval, ha épp ott rendelnek is konyhát, ilyet legfeljebb a felső szekrénybe kérjenek, alulra soha!

A standok legnagyobb része besorolható a konyhabútor-háztartási gép-színes konyhai csecsebecsék hármasba, ezek mellett pedig akadnak még kávégépesek, a legtöbb egyébként érdekes módon nem a high-end szegmensből, néhány a helyszínen bemutatózó elszánt és agresszív robotgépes (Csak most 100 ezer helyett 60 ezer!), pár gasztromagazin, és grandiózus de elég ronda szabadtéri sütögetős armatúrákat áruló cég.

Újságíró egy ilyen kiállításon sajnos nem sétálgathat csak úgy elegánsan, mint akit az árak nem is érintenek, mindenhol megkérdeztük, mi mennyibe kerül. Aztán a leesett államat kapargattam a földről.

Az első tetszetős konyhainstalláció gépek nélkül 3,5 milliós volt. Ezért olyan munkalapot kapunk, amire a tűzhelyről levett, sütőből kivett forró lábast nem lehet rátenni, erre a célra egy vágódeszka méretű gránit téglalap van a pultba szerkesztve a tűzhely melett.

Ekkor még azt hittem, véletlenül a legdrágább standot céloztam meg elsőre, úgyhogy átsétáltam az olcsóbbnak látszó Pannónia Bútorhoz. Két konyhájuk volt, a mutatós szürke gépek nélkül 2,5 millió+áfa, plusz 965 ezer a gránitlap a pultra. Az olcsóbb benyomást keltő fehér 563 ezer+áfa, ehhez jön hozzá a beton munkalap, mosogató és polc, 539 ezerért.

Itt már vérszemet kaptam, és gátlástalanul kérdeztem meg mindenhol azonnal, hány forint, amit itt látunk. A Hervé-Lóránth Ervin által tervezett, másfél méterszer másfél méteres, komplett konyhát magába rejtő, amúgy bárasztalnak álcázott konyhasziget 1,6 millió volt.  A fehér kockából modulárisan lehet kihajtogatni a 70x70 centis hűtőt, a mosogatót, a tűzhelyet, a szemetest és a tárolókat. Ha pedig nincs rájuk szükség, csak vissza kell csukni, és megint egy körbeülhető kockává változik az egész. Engem teljesen megvett a sztori, csak a fotósunk rántott vissza a földre, amikor megkérdezte, hogy arra gondoltam-e, hogyan is lehetne odaülni a pult mellé? Szerencsére a kihúzható székekkel ez is megoldható.

Egészen üdítő változatosság volt a La Meridiana standja. A sok high-tech, minimalista konstrukció közé ők rusztikus, főként masszív fa dolgokat hoztak, nagyon otthonos hangulatot árasztott a stand, ez volt a kedvencünk az egész kiállításon. A 300 ezer forintos asztal árának hallatán már a szemöldökünk sem rándult meg, a bontott fenyőgerendákból készül, bő 10 centi vastag lapú asztal legalább olyan valódi volt. A kiállított konyhabútor is mutatós volt, egyedileg gyártott darab, ezekre folyóméter-árat tudnak adni, körülbelül 100-150 ezer forint. Ez akkor már egész olcsónak tűnt.

A konyhagépek között a legmeghökkentőbbek a lakberendezési blogokon már évek óta sztárolt Smeg gépei voltak. A farmerborítású hűtő tényleg nagyon vicces, csak éppen 500 ezer forint. Ennyiért egy 256 literes, 151 centis hűtőt kapunk, mini kis mélyhűtőbox-szal. Ugyanez 300 ezer forint, ha nem kérjük rá a farmert, ekkor 15 színben (vagy akár mintásan is) rendelhető. A 180 centis nagyobb kivitel ára 570 ezer, ezért lesz egy normális méretű hűtőnk, normális mélyhűtővel.

Tökéletesen futurisztikus szerkezet volt a Lux mosogató alá szerelhető víztisztítója. Bármelyik Star Trek filmben simán elmenne valami téridő-konverternek. Amúgy pedig a mosogató mellett egy második, pici csap formájában materializálódik, amiből tisztított víz folyik, amit iváshoz és főzéshez használhatunk. Mindezt, és ezért az infóért sokat küzdöttünk, 300-540 ezer forintért. Megtudtuk, lehet venni 5 éves részletre, havi 6-10 ezerért is. Ha kedvük szottyanna.

A Team7 bútorokat forgalmazó Human Design standján álló elegáns úr a lelkemre kötötte, hogy ha már ennyit fotózunk, írjam le a cég nevét is. Naná, hogy leírom, pláne, hogy amikor a konyha árát kérdeztem, egy pillanatra tényleg azt hittem, hogy viccel. A konyha 16,8 millió. Gépekkel 25. Millió. Forint. De nem viccelt. Egy hangulatos budai lakás áráért egyébként valóban elképesztő minőségű konyhát vehetünk, ha milliárdos lennék, komolyan elgondolkodnék rajta. Minden tömörfa. Nem csak a borítás, de a bútor minden, belső része is (a szerelékek nyilván nem, de értik, hogy mondom). A fiókok belseje megszólal. A kamraszekrény szintén. A mosogatógép úgy van beépíve, hogy tényleg láthatatlan. A fát nem pácolják, csak olajozzák, és kézzel munkálják meg. A hét rendelhető szín hétféle keményfa természetes színéből adódik. Döbbenetes, tényleg. Megkérdeztem az elegáns urat, sokat adnak-e el ezekből, és megnyugtatott, van rá kereslet.

A szomszéd, szintén nagyon drága standon dolgozó, de annál hétköznapibb, kedves lány mesélte nevetve, hogy a 25 millió nem is sok. Össze lehetne abból rakni akár 55 millióért is egy konyhát, ő már olyat is látott. Hát igen.

A következő ámulatba a Silestone-Technistone pultokat és felületeket bemutató standon estem. Ezek olyan, a gránitnál keményebb anyagok, ahol a gránitőrleményt néhány százalék műgyantával vegyítik. Gyakorlatilag elpusztíthatatlan, nem véletlenül van rá tíz év fölötti garancia. Hőálló, saválló, karcálló, semmit nem szív be, semmi nem színezi el, bármilyen színben, bármilyen felülettel kérhető. Csak az árát nem tudtuk meg, a hölgy ugyanis egészen egyszerűen nem volt hajlandó megmondani. Annyit húztunk ki belőle, hogy drágább, mint a prémium kategóriás gránit. Innentől önökre bízom, de az egy milliós gránitpultot látva az egyik korábbi standon, biztosan nem olcsó.

A fentiek után kifejezetten üdítő volt a kis konyhai mütyűröket áruló cégek standjain bóklászni. Itt is minden iszonyú drága volt, de az itt szereplő nagyságrendeket legalább fel tudom fogni. És hát persze minden konyhakattant szíve megdobban a színes KitchenAidek (200-500 ezer forint), a Microplane reszelők (7-15 ezer forint), az Emile Henry edények, a Joseph Joseph cuccok és a Le Creuset öntöttvas lábasok (közepes méret: 50 ezer forint) láttán. És ha már öntöttvas: Lava márkájú, nagyon-nagyon masszívnak kinéző darabokat találtunk a Le Creuset-hoz képest kb féláron, egy jó nagy, fedeles öntöttvas edény körülbelül 26-30 ezer forint volt.

Ja, és szinte minden kapható, ami a tíz legértelmetlenebb konyhai kütyü összeállításunkban szerepelt. És még mennyi, parádésan értelmetlen kis kütyü, az eperszeletelőtől az avokádó-kikanalózig.

Majd elfelejtettem! Találtunk egy "olcsó" konyhás céges is, a Sziú Bútor kiállított konyhakombinációi gépek nélkül 270 ezer és 620 ezer forintba kerültek, és némelyik még egész jól is nézett is.

Összességében a kiállítás érdekes, de elszállt volt. Az átlagember számára legfeljebb annyi értelme van, hogy jó körbenézni, ötleteket gyűjteni, ha valami nagyon tetszik gondosan lefotózni, aztán legyártatni ugyanazt egy jó asztalossal.

Oszd meg másokkal is!
Mustra