Valami nagyon félrement, ha egy csokor fehérnemű címkéi nagyobb kupac, mint maga az áru.
A képen hét bugyi, három melltartó, egy harisnyanadrág és három pár zokni látható. Balra. Jobbra adminisztráció, bürokrácia, marketing. Kint meg a szmogriadó.
Nem vagyok harcos környezetvédő, a saját kényelmem keretein belül figyelek a környezetre, bringával nekem is gyorsabb, ha kevesebbet zabálok, és nem agyoncsomagolt, előre feldolgozott minőséget eszem, csinosabb vagyok. De ez most kiverte a biztosítékot.
Dobókockányi fehérneműkből kellett kivágnom Szent Biblia méretű címkeköteteket.
Egy szövött a márkának, egy szövött a méretnek, egy bazinagy, selyemszalaggal felkötött karton megint a márkának, és a méretnek, erre pecsételve az ár. Az egyik bugyihoz értelmetlen cukiság szívecskét is kötöztek.
Ideje lenne a szabályozást környezettudatos irányba terelni, árak tömbösítve a polcokon, papír és szövött címkék (ráadásul ezek eleve úgy bevarrva, hogy könnyedén eltávolíthatók legyenek, kidobásuk eleve elrendelt, szemétnek születnek, vagy ha nem, ugye mindenki vágott már ki új ruhát a címke miatt?) méret és mennyiségkorlátozása, a papíralapú blokkok megszűntetése.
A gyártókat is megkímélné a kinek menőbb a címkéje versenytől, ezek kiadásaítól.
Ne kerüljön már többe a leves, mint a hús. És ne kelljen már pár fehérnemű címkétlenítésével tíz percet eltöltenem.