Mit szeretünk a magas sarkún?

Zanza!

Barátnőm mindig lapos cipőben jár. Csinos lány, de egyik nap még jobban nézett ki. Heló, de jól nézel ki, mondtam. Hja, képzeld vettem ezt a magastalpú izét, mutatja a jó tizenkét centis fatalpú szandált. A sarkaktól magasabb lett, vékonyabbnak tűnt és szebben járt.

Ha már témánál vagyunk, illusztrációnak nézzék meg Alexander McQueen 2010-es cipőit. Ütnek.

A magassarkú talán a fegyverkezéshez hasonlítható a legjobban. Minél többen pörögnek rá, lesznek tőle magasabbak, feszül szebben a lábuk, és lépnek tőle szebben, annál nagyobb a nyomás a vízszintesen trappolókon. A sarkaknak semmi köze az egyenjogúsághoz, feminizmushoz, nem értek egyet ezzel az elmélettel, sőt, pont az ellenkezője történt.

Nem az elmúlt negyven évben akarnak a nők az eredendően magasabb férfiakkal egyformák lenni, a sarok már a 16. században elterjedt volt. Kényelmetlen, ezért csak az engedhette meg magának, aki nem dolgozik, mert gazdag. És mivel minden láb jobb egy magas sarkúban, a szélsőségesen prűd 19. században a cipőfétisiszták Európában is feltalálták magukat, a magas sarok kapcsolódott a szexhez, hogy úgy maradjon örökre.

A magas sarkú természetesen egészségtelen, felborítja a természetes egyensúlyt, árt az ízületeknek, gerincnek, de az összes orvos, csontkovács és sportoló is a sarkakon szépen megfeszülő vádlik, és egyensúlyozás közben belendített csípők után fordul meg. A károkat könnyedén lehet enyhíteni. Sose fájt még semmim a cipőimtől, ennek az lehet az oka, hogy a hetente megtett kilométeradagom pár százalékát teszem meg sarkakon, a többit főleg futócipőben futva, így nem nyeklek-nyaklok össze-vissza és a teherviselésben izmok segítenek, nem kopó ízületeimet gyilkolom.

Szeretem a magas sarkat, mert azokon jobbak a lábaim, nem trappolok, mint egy tehenészlány és kopog.

Miért hordanak magas sarkút? És mit gondolnak erről férfi olvasóink?

Blogmustra