„Több mint egymillióba kerül a telefon? Ennyi pénzért benne kell, hogy legyen Demján Sándor mobilszáma a gyári memóriában. Vagy legalábbis Kedves Ferencé"- reagált a főszerkesztőm, amikor elújságoltam, hogy a Tag Heuer márkabolt egy hétre kölcsönadta az egyik, 1.100.000 forintért kapható telefonját, a Meridiistet.
A telefon tetszett, szép tárgy, rozsdamentes acélból készült szögletes kütyü, fél tenyérrel letakarható a halványrózsaszín műbőr borítás is a hátulján. Ismertem egy rózsadombi nőt, aki magázva szidta a kutyáját, ha a Versace csempére ürítkezett. Ízlés tehát sokféle van, biztos van olyan nő, akinek éppen ez a rózsaszín alligátorbőr tetszik.
Féltem, hogy ellopják a telefont, amikor úgy döntöttem, magammal viszem egy celebekkel színesített médiaeseményre felmérni, melyek az általános reakciók, ha előkapom egy megfelelő pillanatban. „Zsír a telcsid"- volt az egyik leginkább jellemző reakció, de részletekre már nem kérdeztek rá, pedig a választható csengőhangok is ünnepélyesek, esküvőt lehetne celebrálni velük. Demján Sándor száma egyébként nincs benne a gyárilag, és a többi VIP-kontaktot is verejtékes munkával lehetne csak megszerezni, a telefon ebben nem tud segíteni. Nem tudtam sokáig élvezni a magasabb státusz érzését - ezzel együtt pedig átélni a rettegést, hogy a készüléket ellophatják - mert a hírre, hogy van egy teszttelefonom, Ancsa barátnőm lecsapott, és elkérte néhány napra. Ancsa az állandóan fejlődő mobilkommunikációs iparágban dolgozik, finoman szólva is telefonmániás, így a készülék objektív elemzését rá bíztam.
Tag Heuer Meridiist
A telefont a francia ModeLabs társaság tervezte, a dizájnt a Tag Heuerrel közösen dolgozták ki, az alligátorbőr borításról is közösen döntöttek. A telefont több mint négyszáz alkatrészből állították össze, rozsdamentes acélból készült, a kijelzője 60 karátos zafír kristályos. Az akkumulátora körülbelül hét óra beszélgetést tesz lehetővé. A GSM hálózatú készülék 1,9 colos QVGA felbontású kijelzővel, a telefon tetején található OLED kijelzővel, 2 megapixeles kamerával, Bluetooth-adatátviteli lehetőséggel és médialejátszóval van ellátva. Az ára 7000 dollár.
„Amikor először kezembe vettem, nem éreztem a kezemben ezt az iszonyatos mennyiségű pénzt. De reménykedtem, hogy jó lesz. Némi műszaki érzékkel sem találtam ki egyből, ami más telefonnál egyértelmű: hogy hogyan kell bekapcsolni. Az évtizedekkel ezelőtti készülékek voltak hasonlók: drágák, nehezek és DOS-osak. Lehet, hogy szándékosan egyszerű készüléket szerettek volna (kinek is szánták?) Talán nem a hasznos tartalom volt a cél.
A menü annyi telefonnal a hátam mögött sem volt egyértelmű. A saját telefonom kb. 60x kevesebbe kerül ennél, de külsőleg és belsőleg is jobban megfelel a feladatának. Például az enyémmel elsőre tudtam telefonálni, a teszttelefonon két billentyű megnyomása után lehet csak felvenni a telefont. A régi, használt autókra is azt mondják, hogy nem az ára és a külső a lényeg, hanem hogy pontosan oda tud elvinni, ahova egy 30 milliós autó. A Meridiisttel is így vagyok. Azt hiszem, röviden összefoglalva a célcsoport: harmincas férfi lottómilliomos, aki hirtelen nem tud mit kezdeni a rá szakadt összeggel, de ismer néhány menő, svájci márkát. Vagy egy olyan férfi, aki pengetős hangszeren játszik, ha pedig nő, akkor műkörmöket visel, azzal könnyebb ezt a billentyűzetet kezelni."
