Evett már jó islert? És linzert?

Zanza!

Sorra veszünk pár cukrászipari alapterméket, amik nem jók. De ez nem az ő hibájuk.

A havi élelmiszeripari méregadagomat elsősorban islerben viszem be. Nem tudom mit szeretek rajta, valami gyerekkori csatolás lehet az agyamban. Vonzódom ehhez a hűtőszagú, gyümölcsmentes zselével töltött, tojásporból kevert, száraz tésztájú, bevonómasszával nyakon öntött termékhez.

isler

Ha látok, veszek, félig megeszem, sose esik jól, nem is ízlik, de nem tudok lejönni róla. Egyszer sütöttem otthon, nem volt jó az se, mert nem sikerült "olyanra". Mármint rosszra. Az isler a hekk cukrászati megfelelője, az emléket, a retrót szeretjük benne.

Abban az iskolabüfében mi volt mindenkinek? Isler és linzer. Egykutyák, elkészítésük csak az utolsó fázisban ágazik ketté. Egy házibuliba beállítani egy tálca islerlinzerrel ütős kedvesség. Mindenki örülni fog neki, de maguk se tudják mit szeretnek rajta. Nem kell a legkiválóbb alapanyagokat, -csak leírtam ezt is valahogy- tiszta csokit, házi eperlekvárt belenyomni, mert akkor nem fogják felismerni. Pont így jártam egyszer, kérdezgették, mi ez? Isler, rémlik? Hmmm, jaaa nem olyan. Házilekvár? Ugyan már!

Meglepő módon mindkettő alapja a linzertészta. 60 deka lisztet eldolgozok 40 deka vajjal, két tojássárgájával, egy egész tojással, -egy kín összedolgozni- berakom egy órára a hűtőbe. Kinyújtom, a kívánt formára szaggatom és 200 fokon negyed óra alatt megsül.

A linzernek megfelelően fodros szélű köröket megkenem lekvárral (ne szilvával, barack mondjuk) rápasszítom a lyukas közepű fodros szélű köröket, leporcukrozom. Ez a linzer.

A sima kerek tésztákat ugyancsak lekvározom, ragasztom és egy rácsra rakva bevonom bevonómasszával (vajjal és cukorral felfőzött kakaópor). Kihűlése után ez az isler.

Ó és a legfontosabb: a miniisler mindig jobb, mert kedvezőbb a kenő és vivőanyag aránya. Ma csak a fotó kedvéért vettem egy normál átmérőjű darabot, bűnrossz volt, de nem tudok rá haragudni.

Na, ki mikor evett islert utoljára? Milyen volt?

Blogmustra