Nem találom túl izgalmasnak sem a nagyüzemi tojásfestést (anyukám 30-40 darabot készít minden évben), sem a húsvétkor szokásos nyuszi-csibe-virág díszítési tematikát. Pusztán önmagam szórakoztatására ezért minden évben legyártok magamnak legfeljebb egy tucat hímestojást a saját szájam íze szerint. Ennyit legalább pár nap alatt el is fogyaszt az ember anélkül, hogy a végére már mérgezést kapjon.
Miután az egyszínű untat, a matricákat utálom, a tojáskifújás pedig egyszer csúfondáros kudarcba fulladt, a következő roppant egyszerű technikát alkalmazom (én már csak az ilyen primitív megoldásokhoz vonzódom): mécsest gyújtok, és a megolvadt viaszba mártott gyufaszállal ábrákat rajzolok a tojásokra, és így teszem bele őket a közértben vett festőoldatba. A viaszos részt nem fogja be a festék, így amit rárajzoltam, az ott is marad, csak el kell távolítani a viaszréteget (nagyon könnyen lejön). További alternatív tojáshímzési módszerek jöhetnek máris kommentbe!
A mintákról készült fotók magukért beszélnek: valamennyire próbálok mindig megmaradni a kezdés, újrakezdés témakörénél - kinek miről szól a húsvét, ugyebár -, de persze csak a lehetőségek és a kézügyességem szabta határok között. Így aztán inkább írok, mint rajzolok, a végén pedig egy kis vajjal dörzsölöm be a tojásokat, hogy szépen csillogjanak a fotón.
