Olasz barátnőm minimál receptje következik. A világon mindennél egyszerűbb és finomabb lesz így a pizza, de csak a roppanós, vékony tésztát kedvelők olvassanak tovább. Aki jobban szereti a ballasztanyagokat a feltétnél, menjen a Pizza Hutba. Carola eredeti receptje (olaszul is) és az örök klasszikus margherita itt olvasható, ezek most az én kedvenceim lesznek. Egy kiló lisztből készült pizzából hatan bőven jóllaknak.
Egy kiló szobahőmérsékletű lisztet (BL 55/00 típusút) nagyon alaposan eldolgozok langyos vízben feloldott, 50 gramm élesztővel. Nem kell felfuttatni, kovászolni, itt fölösleges. Langyos meleg vízzel segítem a ruganyos, éppenhogy nem ragadós állaghoz. Legalább fél órát gyömöszkölöm (lehet géppel is, de nem az ortodoxoknak, akik kézzel tolják, bal és jobb karra is 100-100 gyúrás után lesz kész, a sport mindenek felett), majd meleg helyre félrerakom egy-másfél órára.
A kétszeresére dagadt tésztát 1-2 milliméteresre nyújtom és egy bőven kiolívaolajozott tepsit kibélelek vele, betolom 8 percre a 250 fokos sütőbe. 8 perc után kihúzom, rádobálom a feltéteket és visszatolom másik 8 percre. Lehet kerekre, én az egyszerűség kedvéért szögletesre szoktam, ahogy a házi pizzát az olaszok is. Kirántom, felszeletelem és amíg esszük tolom be a következőt. És a következőt. És még egyet. Roppanós, olajos és a feltét mindenek felett.
Hét-nyolc éve voltunk Veronában (Verona amúgy bűbáj, erkély, blablabla...) ott ettem ezt a vega-kompatibilis pizzát, isteni, imádom: felkockázott főtt krumpli, gorgonzola (akár márványsajt) olívaolajjal meglocsolva, friss rozmaring. A sajtot csak mértékkel, mintha fűszer lenne, mert az is. Csodás és laktató, mellesleg rém olcsó is.
Ezt Carrarában ettem, talán ezerszer Carlónál, sírni tudnék, ha rágondolok: prosciutto crudo (füstölt-főtt tarja akár), mascarpone. Ennyi. A feltéteket nem szabad sajnálni, mascarponét jó vastagon lehet kenni a sonka alá. Ez a férjem kedvence is (kínos, de szereti a hawaiit is, de ezt most inkább nem részletezném...)
És kedves Olvasók, kedvenc pizza?
