A bajok ott kezdődtek, hogy megígértem, viszek valami édeset. Amit elfelejtettem. Ott álltam szombat délben az ócska éjjel-nappalikkal és közepes ábécékkel övezett házunkban, hogy dobjak össze valamit.
Mivel buliba megyünk, nem vacsorára, most nem kell belesütni az egész életemet, cserébe legyen sok, kézbe vehető, egyszerű, rendeltetésszerű használat mellett nem elkenődő. A kocsi még mindig a szanatóriumban, de egyetlen édesség alapanyagai miatt amúgy se ülnék bele, nem bevásárlókocsi az. A hozzánk legközelebb eső, a legalja márkájú hiperbe kibringázni nincs idő, mert jönnek a haverok ceviche-t ebédelni. Egy hiperben töltött pár perc úgyis órákra kiakaszt, csak egészen szélsőséges esetekben vagyok képes rá, ez nem az. A Nagycsarnok szombat ebédidőben szintén elviselhetetlen, kisgyerekes családok és külföldiek tömegei akasztják meg a folyamatokat, és abban az időpontban a bringám helyén rendszeresen találok egy ideggyenge pumit. A múltkor a nyomorult kutyát a kikötött bringám mellé zárta le szerető gazdája. Alig tudtam elvenni tőle a gépemet, fejbe mégse rúghattam. Ő nem tehet semmiről, bár tudtommal az egyezményes atyala-patyaláról még a kaukázusikat is értesítették, de ez a pumi a gügyögésre támadással válaszol. A rákiabálásra szeppent meg egyedül, de hadd ne kelljen a belvárosban üvöltve nemmészeznem egy szerencsétlen kikötött állatra, mert félreszocializálták és nem raknak rá szájkosarat. Nagyon szeretem a kutyákat, a városi kutyások nagy része nem érdemli meg őket.
Jááj, horvátilona, segíts!
És segített. Darafelfújt. Amikor megtaláltam, majdnem elsírtam magam. Leperegtek gyerekkori képek, előjött mazsolás dara a csorba jénaiban, amiket még a mama csinált. Éreztem a szobi málnaszörp ízét a tömör és rugalmas kockákon, fú, ez lesz az.
Tej, tojás, dara, mazsola, cukor van a legkisebb boltban, volt is. 879 880 forintot fizettem. Ritkán állok neki édességeknek, fehér cukrot se nagyon veszek és ez meglepett. A tiramisu és az amarettós sajttorta, vagy csak a nádcukor teljesen más értékdimenziókban mozognak, jobbak is, de ilyen mélyről nem hoznak fel emlékeket. Pont, mint a káposztás kocka és társai. Elkészíteni se bonyolult. Fél kiló darát negyed kiló cukorral megfőztem egy liter tejben, beleszórtam egy marék mazsolát, és kevergetve kihűtöttem. Akkor hozzáadtam öt tojássárgáját és az öt tojás felvert habját. Beleborítottam egy kivajazott tepsibe és 150 fokon 40 perc alatt megsült. Tizenöt éve nem ettem ilyet.
