Olasz klasszikusok sorozat, 1. helyezett: a szent tiramisu

Zanza!

Tiramisuban nagyobb a közmegegyezés, mint halászlében, de ezzel se nehéz egy kisebb konfliktust kirobbantani olasz kisbarátaink között. Mellesleg, olaszok máig nem léteznek, csak genovaiak, rómaiak, nápolyiak, firenzeiek, stb. Garibaldi hiába harcolt.

Claudiával csináltam életemben először tiramisut. Fél évig laktunk együtt Marina di Carrarában, ami a térképen irigylésre méltó pozíciónak tűnik, de nem mindig volt az. A konyhában próbáltuk feljavítani a rohadt életet, tiramisuval és fokhagymás mángolddal. A mángoldba egyszer autóillatosító borult, de ez már fogyasztás közben derült ki. Mángoldot azóta nem ettem. Valahogy nem kívánom. Autóillatosítóm sincs.

A tiramisu lényege, a tökéletes alapanyagok beszerzése, azon múlik minden, nincsenek kompromisszumok, félrebeszélés, a jellegű és típusú szavakat jobb elfelejteni, az ízűről nem is beszélve. Olaszország nem rákos haló lerakat, ott ipari söpredékből nem főznek.

A hiedelemmel ellentétben, babapiskóta helyett az itt-ott kapható (kaiser's) pavesini kell bele. Vékonyabb, és más az állaga, igazán krémes tiramisuhoz az kell. Ha nincs, akkor babapiskótából a Manner alá nem szabad adni. Az alsó polcokon nincsen tiramisu hozzávaló, a gazdaságos kiszereléseket jobb hanyagolni, alapjaiban ássák alá édességünk tekintélyét. Mert olcsózva III. kategóriás cukrászdaszökevény lesz, egy presszókávé kinyomós tejszínhabbal, ami nem lehet cél.

Kell kávé. Lavazza, Segafredo simán van itthon is, azt lehet lefőzni a kotyogósban. A legjobb a föcskávé. Anyák, állattenyésztők tudják, miről beszélek, a többieknek annyit, amikor kezd lejönni a kávé, na az első fele lesz az, gyorsan kiönteni csészébe és csinálni egy másik kávét, mert egy föcs kevés lesz. Ha nincs kotyogósod, le kell menni presszókávéért egy jó kávézóba. Instant kávéból, filteres kávéfőzőn NEM lehet megfelelő kávét előállítani tiramisuhoz.

A tálba alapozott piskótát ezzel a tömény kávéval kell meglocsolni, nem áztatni, mert vízízű lesz. Képzeld azt, hogy a kávé zöldfűszer, az talán segít. A kávélocsolás után jöhet egy kis alkoholos locsolás, ezt egyes olaszok kihagyják, mások nem, ottani gasztrofórumokon ezen mehet a szájkarate, mint itt a halászlén. Jó vele is, nélküle is. Felesleges a kommentekben hősködni, hogy ugyan való-e bele, vagy nem, mert ezt az olaszok se döntötték még el. Ha locsolsz, akkor azt Amarettóval, Gran Marnier-vel, Cointreau-vel, Marsalával lehet megtenni, rétegenként egy evőkanálnyival, de csak ezért ne vegyél egy üveggel. Vagy a sarki presszóban a kávé mellé kérj egy felest elvitelre.

A bekávézott piskótára jön a mascarpone-tojás keverék. A szarvasi mascarpone teljesen vállalható termék, nem mintha itthon sűrűn lehetne másikat kapni, úgyhogy mindegy is. Szerintem a mascarponénak nem sok íze van, de jó az állaga, kiváló selymesítő. A mascarponét 20 dekánként egy egész tojással alaposan össze kell keverni. Lehetőleg friss tojással, mert a tojás nyersen mégiscsak kockázatos, nyáron ezért nem nagyon szoktam tiramisut készíteni. A piskótákat beterítő krémre jön egy réteg finom kakaópor és így megy ez, amíg elfogynak az alapanyagok. Utolsó réteg mascarpone, tetejére kakaópor, egy napra be vele a hűtőbe.

 

Ha jól sikerült, szottyos lesz, a tészta feloldódik, csak nyelni kell. Cukor nem kell a tiramisuba. Egyáltalán nem, elég az, amit a babapiskóta, vagy eper belevisz. Mert a piskótát lehet eperrel helyettesíteni. Szaftos, mézédes eperrel.

A mennyiségek így néznek ki két főre: 20 deka mascarpone/15 deka piskóta/1 tojás/1 presszókávé/1-2 kanál likőr, kakaópor ahogy alakul.

A végeredményt nem sikerült lefotózni, egy pillanat alatt eltűnt. Újabban poharakban készítem, úgy egyértelműek az adagok, különben megy a feszkó...

Blogmustra