És a ti konyhátok mit kapott?

Zanza!

Karácsony előtt kicsit fájt a fogam a nemrég magyarul megjelent Gordon Ramsey kiadványokra, ha valaki megkapta, legyen szíves foglalja össze milyen, aztán beruházok.

Viszont kaptam két független helyről két szépen párosítható ajándékot; egy tortaformát és egy üveg Amarettót. Így nekiállhattam a sajttortagyártásnak, amikkel régóta szemezek, mert nem túl édesek, de mégis édesség, sőt, torta, húúú, az ám a valami, szerda este lerakni az asztalra egy tortát.

Az amarettós tortát Váncsa könyvében szúrtam ki, van benne vagy egy tucat változat, az a kedves ember mintha sajttorta-fétisiszta lenne, de ettől csak még jobban kedvelem, a zsír-fétisisztákkal tisztes közös metszetet képeznek. A fél kiló krémsajtot (Cserpes-féle natúrt vettem, a kapros-lazacos-magyarosak erre nem túl jók) elkeverem 3 tojással, marék pirított mandulával, két deci tejföllel, 15 deka cukorral és két evőkanál amarettóval. A két evőkanál amarettót gyorsan felülbíráltam, és beleborítottam egy felessel. A két evőkanál után. Aztán meg is ittam egy felessel, és rá kellett jöjjek, az amaretto közvetlen fogyasztásra kevéssé alkalmas. Az egész öt percig tartott. Öt percig. Feles utáni fanyalgással, mosogatással 7 perc. Aki azt mondja, nincs ideje sütni-főzni, meg se próbálta.

Jól össze kell dolgozni a masszát és beleönteni egy kisebb tortaformába. Elég folyós, de semmi pánik, a 150 fokos sütőben 25 perc alatt összeáll, ott hagyom kihűlni, majd egy éjszakára berakom a hűtőbe. Botrányosan jó. 

Blogmustra