Büfétesztes szerzőtársam még egy darabig Afrikát teszteli, kalandjairól itt olvashattok, ez az írás nélküle született. A Király utcai Feeling hamburgereshez emberrel véletlen tévedtünk be, és részben nem bántuk meg. A Feelingben vannak jó és semmilyen hamburgerek, de palacsintát ne kérjetek.
A logó szuper, a berendezés kedves, egy amerikai dinerre hajazna, de szoci felhangokkal, az asztalok elrendezése és a részletek betesznek a tökéletes hangulatnak. Felszolgáló lány nagyon kedvesen indít és ezt végig tartja, a hozzáállásra nem lehet panasz.
A középen terpeszkedő hatalmas tévén egy műcsöcsös lény tizenhatodik szülinapjának előkészületeit kísérhetjük figyelemmel, szuper.
Ember egy amerikai, én egy baconos hamburgert kérek, ami helyett csirkéset kapok. Ez a húzás magamtól eszembe se jutott volna, de ha már azt kaptam, megírom milyen az az étel, amiről előre tudható, nem sok íze lesz. És tényleg, nem volt sok íze, de a csirke jó minőségű. Egynek jó, jellegtelen gyomortöltés, amit jobb szeretek elkerülni.
Az amerikai hamburger viszont csillagos ötös, erős ízű a hús, szaftos is, tökéletes. Kár, hogy édes és tartósítószerekkel telenyomott fingatós zsemlébe töltik, de ez hamburgernél mintha kötelező lenne. Nem kaptunk külön szószokat, mustárt, de a hamburgerben már alapból van némi kence, nem is kell több. A sült krumpli krumpliból van, nincs olajíze, ami kellemes meglepetés.
Elégedetten üldögélünk, amikor megérkezik a Feeling palacsinta, aminek a tartalma titkos, és ezzel odatettek. Gyanús ez a titkos ügy, ezért rendeléskor bölcsen megkérdeztem a helyes pincérlányt, ugyan mi van benne. Mosolyogva és magabiztosan letitkosozza, és lenagyonfinomozza, én meg bevállalom, mert kiváncsi lettem, mire ilyen büszkék.
A semmire. A palacsintatészta karcsú, a töltelék villával szétnyomott barackkonzerv, tetején kinyomós tejszínhab, mellette egy gombóc átlagos fagyi. A Balatonpart legsötétebb kilencvenes éveiben is ciki lett volna a ház nevét adni egy ilyen kompozíciónak, nem is értem, fel nem foghatom. A legkínosabb, ha tudom mi van benne, eszembe se jut rendelni belőle, egy elfojtott röhögés után inkább kérek egy elronthatatlan brownie-t, amit nem szeretek, de objektív minőségellenőrzésre jó az, mert van, akinek az se jön össze. A meglepetés veszélyes móka, bebukták.
Egy amerikai hamburgerre nagyon ajánlom a helyet, de isten mentsen meg mindenkit a konyhafőnök titkos ajánlataitól a Feelingben! Mellesleg a szomszédos giroszosnak isteni a spenótos táskája.
A két hamburger, egy adag palacsinta és pár kóla 3000 forint volt.
Tényleg, mikor fogja már fel a magyar vendéglátóipar, és a nép, hogy a kinyomós tejszínhab kínos? A nagyarcú felszolgáiról és soha fel nem újított berendezéséről híres, de legalább drága Művész kávézóban is toltak már elém leműanyagozott somlóit. A felszolgáló döbbenten nézett, amikor a tejszínhab eredetéről érdeklődtem, nem is tudott válaszolni és felhúzott orral hozta ki a kistányért amire lekanalazhattam a fehér bakelitet, hogy utána meghagyjam az ízetlen és vizes somlóiszerűséget is. 2008 Budapest, csilivili Andrássy út, ezer forintos édesség. És teljes sötétség a fejekben.
Pedig a somlói galuska is elronthatatlan, mint a brownie, csak nem filléres műtrágyából kéne vaslapáttal összemókolni, hanem kiváló minőségű alapanyagokból, érzéssel és szenvedéllyel.
