Kaviárt evőkanállal, fenséges

Zanza!

Ez is megtörtént. Nem beluga, csak pisztráng, de attól még fenséges.

Pisztrángikrát csak november-decemberben lehet kapni, erősen szezonális, ilyenkor ívnak (ívnának) a boldogtalan, sebes típusú húspisztrángok. Az ikrát csak pult alól lehet megvenni, és úgy sem mindig, mert vannak a hiéna törzsvevők, mint például én, akik mind kisírják maguknak. Ezért kell sok halat enni és törzsvevővé válni a halasnál, már megéri az ikra miatt.

A pisztráng kicsi, de abban a pici izmos testben egy fogkrémes tubusnyi ragyogó narancs ikra fér el. Le kell fejteni róla a ronda burkot, el kell keverni sok sóval (5-10%), egy kis olívaolajjal és kész. Pár óra múlva már jó, de pár nap alatt érik meg igazán. Állítólag eláll hetekig, az most kiderül, mert a felét megettük frissen, de a másik felét eltettem erősen gasztrofil apámnak, meglátjuk milyen lesz.

 A halikrát tisztelni kell. Jó vajjal, jó kenyérrel. Kaviárhoz mindig magam készítem a vajat, ami nem bonyolult és ezt az állagot tényleg nem lehet sehol kapni. Veszek zsíros házi tejszínt és éppen mielőtt lejárna a szavatossága, habverővel vajjá köpülöm. Amikor összeállt, akkor van kész. Habos, zsíros, mesés, krémes, kicsit savanykás, ááá.

Vékonyra vágok rozskenyeret, kicsit akár meg is lehet pirítani, rá egy adag vaj, tetejére az ikra, egy kis citromlé, és mehet. Karácsonyi előételnek is ideális, egy héttel előre kell rá gondolni, hagy érjen.

Fontos, nem érhet fémhez, kézzel, vagy fa, üveg, kerámiaeszközökkel kell vele dolgozni.

Blogmustra