Az Andrássy úti Klassz rögtön nyitás után belopta magát a szívembe. Parkoltam már elé tűzpiros kabriót és láncoltam már az ajtó előtti fához biciklit is, hogy tűzpiros zoknis, tűzpiros bukósisakos biciklistaként villogjak a yuppiekkal kistafírozott, trendi helyen. Mindig pontosan ugyanabban a profi és kedves elbánásban részesültem, és a tányéron is mindkét alkalommal csupa kellemes meglepetés ért. Méltatás következik.
Tavaly nyár óta nem jártam arra, és most BKV-val jöttem. Bringa is van elé láncolva és áll pár penge verda is a környéken. És a Klassz még mindig nagyon rendben van.
Márton napon voltunk ott egy barátnőmmel és a még nála bentlakásos Péterrel, akinek elég határozott ízlése van, Andi nem ehet meg bármit. Örömmel fogadtam a borosládákból épített pult állandóságát, eleinte féltem, ez csak ideiglenes megoldás, de nem. Márton naphoz méltón sok kacsa és libafogás volt az étlapon, azok közül válogattam, Andi és Péter ma vegák voltak.
Szeretem a szezonok, alkalmak, egyáltalán hangulatok szerint gyakran megváltoztatott, harmonikus menüsor összeállítását lehetővé tevő, de rövid étlapokat. A Klasszé is ilyen, most liba, kacsa és sütőtök volt a téma. Mind imádom, így könnyű.
A grillezett kacsamájnál ért az első meglepetés. Azt gondoltam, hogy hízlalt májból lesz, és azt is tudtam, hogy a sütőtökpürével a hízlalt máj nagy csapat, de hogy a só lepjen meg, azt nem vártam. Párizsban találkoztam hasonló rusztikus sózással, nesze neki kevés, de nagy szemű tengeri sókristályokat. Nekem telitalálat.
Andi spenótlevesében a buggyantott tojás a legtöbbet hozta, amit egy friss és finom tojássárgája elérhet: sűrűn és szépen folyik. Tojással és spenóttal jobb nem történhet.
Régen ettem töltött libanyakat, akkor is házit, ahogy megláttam az étlapon lencsével, rögtön rárepültem. A vidáman kiabáló kakukkfűtől és a deluxe változatokra jellemző hízlalt libamájas tölteléktől dagadó hajszálvékony libabőr (a töltött libanyak a liba nyakbőrét használja összetartó erőnek) nem egyben, hanem felszeletelve, lapjával van megsütve abálás után. A nagyobb pirított felület persze finomabb is, de így elmarad a ropogós bőrrágcsálás.
Andi friss salátája kecskesajttal ragyogón friss, a desszert pedig igazán mókás; sütőtök vaniliafagyival. A sütőtök egy-két szegfűszeggel van megsütve, a vaniliafagyi persze valódi vaniliarúdból. Elsőre szokatlan, de a fiatal, krémes sütőtök és a fűszeres fagylalt együtt annál finomabb.
Mindez kettőnknek, két deci borral, egy ásványvízzel és borravalóval tízezer forint volt, ami a friss alapanyagokból készített élményt, és nem szürke és érdektelen táplálkozást keresőknek szokatlanul jó ár-érték arány. Jövök erre még sűrűbben.
Fontos, asztalfoglalás nincs, de fél egykor még válogathattunk a helyek között, kettőre viszont már volt pörgés szépen.
