Halleves, nem halászlé

Zanza!

Aki szerint az édesvizi halak pocsolyaízűek, annak se kell lemondania a hallevesről. Aki pedig unja a sült pisztrángot, de nem akar lemondani az egyik legfinomabb halról, jól jöhet ez egy rémegyszerű fogás.

A pisztráng nem éppen tavi hal. Rendkívül érzékeny típus, a halak primadonnája, patak kell neki, így az elpocsolyásodás z esetében kizárt. Van magyar pisztráng, Szilvásváradon, így a frissességgel sem lesznek gondok, de. Azért de, mert olyan érzékeny szerencsétlen, hogy általában az összefogdosásba belehal, ezért csak a ragyogó, tiszta szemű, irizáló testű dögöket keressük, az a friss. Homályos tekintetű, nyálkás testű egyedek kíméljenek. A leves pofonegyszerű, villámgyors, egészséges, finom és mexikói (truchas en caldillo, ha arra jártok).

A kibelezett halakat (ha főételnek megy, fejenként egy, ha levesnek akkor fejenként fél hal) lemosom, lepiszkálom a pikkelyeiket és három-ötfelé vágom, uszonyok, fejek, szemek maradnak, ezek az ocsmányságok fontosak az íz szempontjából, és mindig van, aki a fejre bukik.

Halanként egy kis fej, rusztikusan apróra vágott vöröshagymát és egy gerezd fokhagymát párolok vajon. (A vaj szerintem minden zsiradéknál jobb tengeri halakhoz, de ehhez a recepthez kiemelten azt ajánlják) A hagymán egy kicsit megsütöm a haldarabokat és felöntöm annyi meleg vízzel, ami ellepi. Hozzáadom a fűszereket, halanként fél csokor friss koriander, egy evőkanál almaecet, egy darab felszeletelt chile guajillo (ha éppen nincs a fiókban, helyettesíthető szárított, de édes, vagy enyhén csípős fűszerpaprikával) formájában, majd megsózom és fél óra alatt alacsony lángon készre főzöm.

Tálaláskor friss, apróra vágott koriandert szórok rá és sok citromot adok mellé, amit bele lehet nyomni. Az asztalnál citromozás (limeozás) tipikus mexikói szokás, és eléggé addiktív. Tortillát, vagy kenyeret mellé és kész is.

Szerintem fogasból, süllőből és kecsegéből is bátran el lehet készíteni. És hogy a kommentelés megszokott fonala se szakadjon meg: a férjem imádja.

Blogmustra