OFFLINE

A tuti ebédmenü nyomában: teszteltük a Bar Ladino-t

2008. szeptember 10., szerda 13:00

Új küldetésünk, hogy megtaláljuk a tuti ebédmenüt kínáló budapesti éttermet. Ennek jegyében pár napja ellátogattunk a Bar Ladino-ba és bár sok mindent kipróbáltunk volna az étlapként szolgáló hatalmas fekete tábláról, tartottuk magunkat az elhatározáshoz: 1000 forint alatt is lehet finomat ebédelni Budapesten.

A Bar Ladino-ba belépve az embert azonnal meglegyinti a VII. kerület letűnt időket idéző hangulata és a környék izgalmas pezsgése. Olyan ez a hely, mint a környezete. Van itt minden, szódásüvegek a bárpult fölött, lakásmagazinokba illő vagány tapéta, ezeréves kivénhedt rádiók, Singer varrógép az emeleten, minikiállítás a falakon, innen-onnan előbukkanó kincsek, lámpák minden mennyiségben (hiába faggattuk a pincért a lámpák lelőhelyéről, állította, hogy szedett-vedett gyűjteményről van szó), és persze sok bringa. A bár a nevét egyébként egy máig élő spanyol-zsidó nyelvjárásról kapta.

Délután kettő körül ültünk le az egyik hatalmas, tárva nyitott ablak mellé, ezért is volt meglepő, hogy alig lézengtek a helyen. Egy-két wifiző fiatalt és a kedélyesen elkártyázgató, környékbeli bácsikat leszámítva nem volt valami nagy nyüzsgés. Pedig kellemes hely a Ladino, nem is baj, hogy nem érnek el ide a napsugarak, a szellők kényelmesen körbejárnak az egész helyen és szerencsére nem kell fulladozni a mindenhol jelenlévő cigarettafüsttől. A zene se volt rossz, bár a rádióhoz nem feltétlenül ragaszkodnánk.

A menü 890 forint volt, ezen a napon csirkeraguleves és almás palacsinta, amihez két hatalmas almafröccsöt rendeltünk. A városszerte kapható ebédmenük nyilvánvalóan nem gasztro-gyöngyszemek, de ár-minőség viszonylatában azért kicsit jobbra számítottunk. A csirkeraguleves ízre mindenképpen meggyőzőbb volt, mint látványra. Ami meg az almás palacsintát illeti, csöppet gondban voltunk. Nem nagyon tudtuk eldönteni, mivel is állunk szemben. A palacsinta valahogy félúton megrekedt a hagyományos, vékony, magyar változat és a jó vastag, juharszirupért kiáltó, amerikai rokona között. De igazából egyik sem volt. A tésztát lisztesnek és nehéznek éreztük, a belesütött reszelt alma viszont jó ötlet és a fahéjas szósz is finomra sikerült.

A Bar Ladino-ban nem nehéz elbeszélgetni egy-két órát egy jóbaráttal, a pincérek sem zaklatnak állandóan, az ebéd utáni kávé olyan, amilyennek lennie kell: finom és üt, az abalakokban lógó apró csillárok halk csilingelését pedig a végtelenségig tudnánk hallgatni. A tökéletes ebédmenüt viszont máshol kell keresnünk.

Cím: VII. ker. Dob utca 53.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.09.10 13:36:02perah

    az almás palacsintának pont a vékony magyar, és a pancake közti vastagságúnak kell lennie. a belesütött reszelt alma pedig valóban jó ötlet, de már a 70es években sem volt újdonság :)

  • 2008.09.10 17:44:01Los Alamuszi

    Hú, de ennék egy jó kis almás palacsintát.

    És való igaz: az almás palacsinta nem attól almás, hogy a tölteléke lenne almás, hanem, hogy a tésztába belereszeljük az almát.

    Ezzel viszont már csak akkor lehet normálisan kisütni (megfordítani), ha a tésztát sűrűbbre hagyjuk, így viszont a palacsinta valóban vastagabb lesz.

    Nálunk fontos még, hogy az almás palacsintát nem tekerjük, hanem fahéjas porcukorral meghintve négybe hajtjuk.

    Nekem meg csorog a nyálam. ;-)))

    Ja, és anyukám csinálta meggyel vagy szilvával is, azok is isteniek! (szilvát szeletelve kell beletenni, mert félben túl vastag, a meggyet elég magozni)

  • 2008.09.10 17:45:19Los Alamuszi

    "FAhéjas porcukorral négybe hajtjuk"

    Most nézem, hogy pont ez van a képen is.

    Szóval, így kinézetre, meg leírásra, lehet, hogy tényleg a legtutibb almás palacsintát ettétek, csak nem szeretitek ;-))))

  • 2008.09.10 20:10:25hallohallo

    ah, almás palacsinta...

    családi recept szerint az almát nem reszeljük, hanem daraboljuk, így sütjük bele a tésztába, és a palacsintákat egymásra halmozzuk, minden egyes darabot megszórva fahéjas kristálycukorral, ami persze elolvad a forró palacsinták között, és aztán tortaszerűen szeleteljük. nyam. nyam.

  • 2008.09.10 21:14:18Lillebi

    én pedig picit omlett-szerűen készítem, h a tojásfehérjét felverem keményre és miután beleforgattam a tésztába azonnal sütöm (én a tésztába teszem a fahéjat). isteni lesz, mert a külsején karamellizálódik a sok cukor, belül pedig puha.. nyamm..

  • 2008.09.11 11:17:21hano

    Én is úgy ismerem mint hallohallo, csak reszelt almával, nyami, a mai napig az egyik nagy kedvenc:)

  • 2008.09.11 15:47:13boszor

    benq, van jobb dolga is az embereknek, mint Mórahalom, lécci ne szemeteld már tele az összes topikot. Kösz.

Blogok, amiket olvasunk

MENŐ LAKÁS Hangulatos nappalik fehér téglákkal

A fehérre festett téglafal olyan visszafogott dizájnelem, ami egyből érdekesebbé tesz bármilyen lakást. Mutatjuk a jó példákat: modern, szellős, világos.

KETTŐS MÉRCE Kinek járjanak a segélyek?

Aki megérdemli? Aki rászorul? Aki balszerencsés? Az igazságos újraelosztás rendszere nem is olyan egyszerű.

GADGET Menő mobil 26 ezer alatt

A Xiaomi Redmi 4A az egyik legkedveltebb telefon hazánkban a gyártó kínálatából. Nem is csoda, mert ilyen tudást ilyen áron kevesen adnak!
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta