Francia nyelv- és főzőlecke kezdőknek és haladóknak

Zanza!

Ha az ember baráti körének jókora része francia szakosokból és Párizsban élő expatokból áll, akkor idővel elvárható, hogy egy-két francia finomságot kisujjból kirázzon. Egy komótos, kora őszi közös főzőcske témája így könnyen lehet például a francia konyha egyik gyöngyszeme: a quiche.

Átlapoztam egy-két receptgyűjteményt, hümmögtem egy sort az olyan klasszikusok fölött, mint például a szalonnás Quiche Lorraine, végül azonban egy kevésbé közhelyes, Bleu d’Auvergne-nyel és dióval megbolondított változat mellett döntöttem (a Quiches et tartes salées című vékonyka szakácskönyv alapján).

Kicsit tartottam a tésztától és attól, hogy az évek óta nem használt francia nyelvtudásom cserben hagy a recept értelmezésekor, de meglepően könnyen ment mindkettő. A quiche tésztája, amit franciául pâte brisée-nek hívnak, nem sokkal komplikáltabb, mint egy pie-é. Annyi a különbség csupán, hogy feleannyi tésztát készítünk, a pie-jal ellentétben ugyanis a quiche fedetlen, így a negyed kiló liszthez és a 125 g vajhoz adunk még egy tojás sárgáját is, a fél deci víz pedig itt is kell a végén. Hagyjuk pihenni a tésztát a hűtőben legalább egy óráig, majd nyújtsuk ki kellő méretűre és béleljük ki vele a kivajazott, kilisztezett sütőformánkat. A quiche-hez akár pâte feuilletée-t, vagyis leveles tésztát is használhatunk, ennek elkészítése azonban már jóval hosszadalmasabb és bonyolultabb is.

A töltelék összeállításánál kisebb gasztro-kulturális űrrel találtuk szembe magunkat: mégpedig a fromage blanc problémakörével (hasonló a helyzet az Amerikában használt half and half esetében is). Ilyen ugyanis nálunk nem létezik, helyette viszont vannak különböző teóriák arra, hogy mivel lehet helyettesíteni. Párizsban élő barátnőm tanácsára 1/3-2/3 arányban tejföl-joghurt kombóval próbálkoztam, ami jó tippnek bizonyult. A 120 g fromage blanc-ként funkcionáló keverékbe belemorzsolgattam 150 g finoman illatozó Bleu d’Auvergne sajtot. Ebbe kerül még két egész tojás, meg a tésztába felhasználtnak a megmaradt fehérjéje és 150 g dióbél. Bátran borsozzuk meg, majd öntsük az egészet a sütőformába és süssük nagyjából fél óráig, vagy amíg a sajt szép barnára nem sül. A quiche-hez illő borral is gondban voltunk, mert szívem szerint egy finom beaujolais-t kortyolgatnék hozzá, de ahhoz még túl korán van, vagy egy Côtes du Rhône-t, abból meg viszont nem könnyű jót (és nem túl drágát) találni itthon. Végül a borboltban rövid tanakodás után Németh Attila Gábor Concubina Vörös Cuvée-jét ajánlották, ami jó választás volt. A quiche nem könnyű étel, ez a változata pedig végképp nem az, ezért mindenképpen kívánkozik mellé a bor és az igazat megvallva, a tökételetes íz- és tápanyag egyensúlyhoz egy egyszerű saláta még hiányzott. Legközelebb már úgy csináljuk!

Blogmustra