OFFLINE

Szakácskönyvajánló: böfögjük fel a birkát együtt!

2008. április 15., kedd 16:30

"A birkaíz elvételéről és ennek kívánatos voltáról a jelen szövegben amúgy nem lesz szó, az élet ugyanis túl rövid ahhoz, hogy hülyeségekre pazaroljam..."

 

Ennél a mondatnál kikászálódtam a takaró alól, felrúgtam az ágy mellé hanyagolt Pilsner Urquellt és lejöttem a laptophoz könyvajánlót írni, amit még sose tettem.

Sok szakácskönyvet kapok. Nagy részük (Jamie Oliver, Stahl Judit, stb...) minden kiválóságuk ellenére, belelapozás után automatikusan anyukámnál kötnek ki, kivéve, amiket tőle kaptam, azokat antikváriumokba selejtezem.

Biztos jók valakinek azok is, de engem kétféle szakácskönyv köt le: az ijesztően precíz és profi, amit lenyűgözve olvasok és próbálok trükköket beépíteni belőle (The fundamental techniques of classic cuisine - The French Culinary Institute gondozásában) vagy amin jókat röhöghetek és inspirál (Bacher Iván: Vándorbab). A többi szakácskönyv untat, nem nézem az élelmiszerek árát és kalóriatartalmát, nincs mérlegem, se mikróm. De rendszeresen lejárok a csarnokba, annyira, hogy lakáskeresésnél szempont a közelsége, van a hűtőben (és sokszor a serpenyőben) libazsír, a fokhagymás lángost pont annyira szeretjük, mint a szusit, és minden fogáshoz barátok, országok és lerészegedések kötnek. Mert az étel, pont mint az autó, önmagában csupán érdektelen funkcionalitás, nem is tudok egy személyre főzni. Aki csak egy kicsit is hasonlóan gondolkodik, vagy szeretne jóízűen enni és mozog eleget, értékelni fogja Váncsa István könyvét.

Ó igen, ehhez az életmódhoz kell idő, ki is dobtuk a tévét régen.

Az Ezeregy receptet (ami igaz, hogy már jópár éve kapható) attól a barátnőmtől kaptam, akitől Polcz Alaine receptgyűjteményét.  Annak szomorú hangvételét sehogy se találtam összeegyeztethetőnek a főzés és evés örömével, fenntartásokkal néztem bele ebbe is, féltem, ez meg túl jópofa lesz. Ilyen kellemes csalódást kívánok mindenkinek, amikor előre fintorog. Váncsa István már az első oldalakon rabul ejtett, mert ő is "gondolomformán" főz, máshogy otthon nem is lehet. A gondolomformán módszert dédimtől tanultam, aki fiatalon cseléd volt, a mamát a kenyérdagasztás után, a cipó kemencébe rakása között szülte és 96 évesen halt meg: "Fiaim, unom én már ezt!" felszólítással. Anyám próbálta diktafonnal rögzíteni a receptjeit, de hát a dédi mindent gondolomformán állított össze, így tizenöt éve nem ettem egy normális paprikás krumpligombócot. Se prószát. Se dödöllét. Ahogy képtelen vagyok reprodukálni a saját főztjeimet is. De miért ennénk ugyanazt már megint?

A könyvben a receptek alapanyagok és fogások szerint vannak csoportosítva, az eredetük vegyes.

"Az irish stew korrekt magyar neve eszerint a következő volna: írlandi tyú."

Váncsa, legnagyobb megelégedésemre rugalmasan ortodox álláspontot képvisel bizonyos, védelemre szoruló étkek elkészítésénél: "Vegyük át még egyszer: a pörkölt mint olyan, disznózsírral készül. Azért készül disznózsírral, mert a zsírban pirított hagyma íze egészen más, mint az olajban pirítotté. Hogy jobb vagy rosszabb, az ízlés dolga, de nem ugyanolyan."

Szerinte a marhafarok tartozik az istenbizonyítékok sorába, én a lazacot tartom annak, de bármikor meggyőzhető vagyok, pláne egy üveg negyedszázados madeira fölött, ami gyakran felbukkan Váncsa receptjeiben és nem elítélhető módon a poharában is. A pasták külön fejezetekben sorakoznak százasával, és ő is a házilag készített gnocchit részesíti előnyben, ahogy száműzi a leveskockát is:

"ha tehát mondjuk szárnyasalaplé helyett húsleveskockából készült úgynevezett tyúklevest használunk (összetétel: jódozott só, aroma, ízfokozók, E 631, E 627) akkor az ételnek is jódozott só-, E 631-, E 627-íze lesz"

Hardcore vegetáriánusok nem tobzódhatnak, pár tucat izgalmas fogást és az átvezető történeteket leszámítva ez a könyv nem nekik szól. Hús- és halevők vagy a nekik főző önfeláldozó vegák olvasmánya ez.

A kezdők a könyv végén, a függelékben képet alkothatnak a besamel mártás és a bouquet garni mibenlétéről, de mindenre nincs benne válasz, ezért ezen a ponton ők kártyavárként fognak összeomlani: "A bélszínszeleteket megsütöm, ahogy szoktam".

Gátlástalan hedonisták könyve ez, akik már régen tudják, hogyan szokták megsütni a bélszínszeleteket és nem rettegnek a zsiradékoktól, sem a tányéron, sem a vérükben. Sem a jófajta szeszektől. És tesznek a birkaszagra és röhögve böfögik fel a fokhagymát.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2008.04.15 18:58:31VilágosKékHarisnya

    Hát, kedves Péter Anna, bearanyoztad a mai - elég vacak - napomat!



    Jókedvem lett a cikktől, és holnap első dolgom lesz megvenni ezt a könyvet.

    Kerülgettem már én is a könyvesboltban, de én is attól tartottam, hogy túlhumoros és a sok vicceskedés között alig találok majd egy-egy receptet.

    Most viszont meggyőztél. :)



    A jókedvem itt változott kaján vigyorgássá: "Vegyük át még egyszer: a pörkölt mint olyan, disznózsírral készül. Azért készül disznózsírral, mert a zsírban pirított hagyma íze egészen más, mint az olajban pirítotté."

    Nekem is az az egyik konyha-jelszavam, hogy "vannak ételek, amik csakis desznyózsírral készítve jók".



    Soha nem használok leveskockát, vegetaszerűségeket, azaz azt a bizonyos műanyag port, amit ízesítőnek hívnak és a fagyasztóban dobozba fagyva sorakozik a csontlé/húsleveske a különböző kajákhoz.

    A sárga-piros-zöld húsú kutyapöcse paprika ott pihen mellettük, mert felfúzve csak díszként funkcionál nálam, kajába mindig a fagyasztóból teszem (vagy frisset).



    Imádok enni, szeretek (és asszem, most már tudok is főzni), hétvégén meg legszívesebben vonyítottam volna a gyönyörűségtől attól a szarvasgulyástól, amit sikerült kétpofára megennem. Mind a három tányérral. :D

  • 2008.04.15 23:37:37Moira

    Ez egy nagony-nagyon jó kis könyv! Váncsa írásai is, és a receptek is. Amit eddig ebből néztem ki (párat ár meg is variáltam) az mind isteni lett!

    Úgyhogy vegye mindenki! :-DD

  • 2008.04.16 08:40:58Kicsi.Sati

    Csatlakozom. Végre nem egy olyan darab, ami nem jön mindenféle hülyeséggel, és férfiak számára is élvezhető és használható.

  • 2008.04.16 12:23:50Macaroon

    Kedves Anna!

    Ritkán olvasok VÉGIG egy posztot, ahogy ritkán olvasok VÉGIG könyvekben bevezetőket! Itt és most ezt tettem, ahogy ezredszerre is újraolvasom Váncsa bevezetőit (a polipos!)!

    Nagy szeretettel ajánlom az Ínyesmester szakácskönyvét, ha lesz egy kis energiám meglehet írok én is egy ajánlót, az eredeti, és nem az újrakiadott könyvről, amiben nem szerepel a töltött medvetalp!!! Nagymamáknál fellelhető darab! De a szisztéma uaz mint Váncsánál...

    Köszönönöm,

    Maca

  • 2008.04.16 12:49:45ErrorFlynn

    ó, nem is tudtam, hogy van szakácskönyve. anno a Gastroban olvastam cikkeit (asszem), és amennyire azok tetszettek, asszem, ezt a könyvet meg kell szereznem...

  • 2008.04.16 16:32:23zanzibar

    Nekem is az egyik kedvenc szakácskönyvem. Mondjuk egy dolgot nem követek belőle: azt a bizonyos általatok is idézett disznózsír dolgot. Bp-en nőttem fel, modernizált magyar konyhán. Ez annyit jelent, h anyukám olajjal főz, eszünk mindenféle húst (disznó, marha, csirke, pujka, bárány), de a sovány részeiket. Disznózsírban sült kajától a László kórházban kötnék ki. Szóval pont az a jó a Váncsában h nem szentírásként kell követni a recepteket, hanem hagyjátok magatokat improvizálni. Én egyébként a sztorikat szeretem a könyvben a legjobban. Kedvencem a marhapörkölt sztori. Ha tehenet látok azóta mindíg röhögök... jó főzést / piacjárást mindenkinek!

  • 2008.04.16 23:41:09Kicsi.Sati

    Mert BP-n nőttél fel. Én vidéken (megyeszékhely), és tudtunk ismerősöktől házi nevelésű csirkét szerezni. Majd Bp, Egyetem, albi, főzőcske az aktuális szívem hölgyének a helyben vásárolt madárból... nem lett olyan.

  • 2008.04.17 11:07:18gargoyle

    kedvenc receptkezdetem benne a "leakasztjuk a szalon falarol a Matisse kepet, eladjuk, arabol szarvasgombat veszunk" :D

  • 2008.04.19 00:13:21nessima

    sziasztok, már régóta keresem a könyvet, ti hol bukkantatok rá?

  • 2008.04.19 04:57:02trollkotze

    zanzibar

    Hasonlóképpen vagyok ezzel. Bár az egész családom nagy szalonna-, töpörtyű-, kocsonya- és disznózsírevő, én mindegyiket utálom, úgyhogy részemről olaj. Evvan.

    Viszont a szakácskönyv ettől függetlenül szimpatikus, még az is lehet, hogy megveszem (megvetetem magamnak ajándékba, hehe).

  • 2008.04.23 18:02:15egyremegy

    Nessima!



    Rábukkanhatsz a Libriben, Alexandrában, a könyv ugyanis nem túl régi kiadás, nem igényel bonyolult kutatómunkát.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta