Mivel a somlóit szinte mindenki szereti, és majdnem mindenhol kapható, úgy döntöttünk, megnézzük a somlóifelhozatalt. Hogy megkíméljük az olvasókat a kóstolás nehézségeitől, végigkóstoltuk tizennégy cukrászda kínálatát, és megállapítottuk, hogy sajnos a lángos-felhozatallal ellentétben a somlóikínálat már egyáltalán nem mutat olyan homogén, pozitív képet Budapesten.
Vanillin cukrászda: XIII. kerület, Béke út- Kucsma utca sarok
Maga a cukrászda egy hatalmas, fehér saroképület. Gondolom, itt folyik a termelés a Vanillin többi üzlete számára is. Gyönyörű napsütésben érkeztünk, és hely is volt a kerthelységben. A kért öt somlói közül az egyiknek határorzottan összeesett, „megpunnyadt” habja volt. Nem is hasonlított a másik négyhez. Kérésünkre, hogy cseréljék ki, értetlen csodálkozás volt a válsz, hogy miért is kéne ezt tenni? Mikor mondtuk, hogy frisset szeretnénk mind az öten, enyhe pofavágás közepette mégis kaphattunk egy másikat.
Sajnos helyben fogyasztásra is műanyag tányérkában adják a somlóit, de legalább nem műanyag kanállal kellett megennünk.
A hab nem valódi tejszín, hanem az a mostanában mindenhol használatos növényi alapú hab, ami sokkal tovább tartja a formáját, de mint látjuk, ez sem örökké. Hiányzott a rum a csokiöntetből, és az egyik tányérba mazsola se jutott, de legalább nem volt drága. Somlóizni nem ide fogunk járni, de nyáron a málnás omlett nagyon finom.
Vanillin cukrászda: a Hollán és a Budai Nagy Antal utca sarkán
A somlói ugyanaz, mint a másik Vanillin cukrászdában, azzal a különbséggel, hogy az eladóhölgy nem akarta ránk sózni a romlásnak indult maradékot, és mosolyogni is tud. Rengeteget számít egy kedves kiszolgálás!
Kunyhó cukrászda: XIII. kerület, Jász utca, és Dolmány utca sarkán
A cukrászda falán hatalmas betűkkel hirdetik: a név kötelez! A név pedig nem más, mint az Osváth. Rögtön fel is adja a feladatot, következő tesztünk helyszínét. De vissza a kunyhóba. Pici cukrászda, télen gázkályhákkal fűtött kerthelységgel. Meglepően sokan vannak ebben az Angyalföld nem éppen legszebbnek nevezhető utcájában megbújó pici üzletében. Ez mindig jót jelent.
Nem is csalódtunk, a somlói jó nagy volt, a kiszolgálás kedves, bár itt is műanyag tányérból ehettünk csak, azt viszont meglepően olcsón. A hab itt is csak műhab, de kicsit könnyebb, mint amit eddig kóstoltunk. Rengeteg dió volt a somlóiban, a rumot se sajnálták, viszont sehol egy mazsola.
Osváth cukrászda (Erzsike) Diósdon, Balatoni út 3.
Budapest határában található az „Erzsike”. Sorra parkoltak le az autók, amikor megérkeztünk. Senki se maradt helyben fogyasztani, mindenki csomagoltatta a süteményeket, mondhatnánk, pörgött az üzlet. Szólnunk is kellett, hogy mi bizony helyben fogyasztanánk. Úgy tűnik, itt még tudják a receptet, mert mazsola is és dió is volt a tányérunkban. Sok volt a csokiöntet, de mintha egy picit kevés lett volna a tejszínhab. Ennek ellenére azt kell mondjuk, teljesen korrekt csemegét kaptunk. Érdemes megállni, ha éppen arrafelé akad dolgunk!
Nádori cukrászda: IX. kerület, Ráday utca 53. a Bakáts térnél
Eső elől menekültünk be a cukrászdába, ahol már csak négy somlói jutott ötünknek. Kicsit sajnáltuk, mert nem éppen a legnagyobb adagot kaptuk, de nagyon különleges volt. Kocka alakú, ami egy kicsit olyan ipari termelés hangulatot sugároz, de amikor belekanalaztunk, mégis mosolyra húzódott a szánk.
A csokiöntet ugyanis finom rumos volt, a tészta sok mazsolát rejtett, és hab… A hab ötösre sikerült. Nem műhab volt, és nem cukrozták túl, a tetejét megszórták dióval. Talán csak a műanyag tálkáért volt kár.
Dini cuki: XII. Margaréta, Németvölgyi út sarok
Eldugott cukrászdára leltünk teljesen véletlenül, de úgy tűnt, a környékbeliek már tudnak a létezéséről, ugyanis sokan mérték fel épp a választékot, amikor beléptünk. Pici kerek kis asztalokat toltunk össze a pultos hölgy segítségével, helyet csinálva a babakocsinak, amelyben legfiatalabb tesztelőnk érkezett. Meglepően alacsony árakkal dolgozik ez a vicces nevű cukrászda, főleg ahhoz képest, hogy Buda egy kellemes részén található, nem messze a XII. kerületi önkormányzattól.
A csokiöntet mintha egy picit vizes lett volna, de volt, akinek ez nem tűnt fel. Az biztos, hogy mazsolát mutatóban sem találtunk, de a somlói tésztája nagyon finom könnyűre sikerült.
Szalai cukrászda: 1055 Budapest, Balassi Bálint u. 7.
A nagynevű, régi, pesti cukrászdák egyike ez a kettes villamos Jászai Mari téri végállomásánál. Sajnos ennyien nem tudtunk leülni, minden asztal foglalt volt. Ezért becsomagoltattuk a somlóit és kivittük a Margit-szigetre. Bevallom, sokat vártunk a helytől, de rettenetesen kemény műhabot kaptunk és kicsit avas diót. Reméljük, csak véletlen volt mindez, és nem igaz, hogy a Szalai csak a régi nevéből próbálja magát fenntartani! Azóta megtudtuk, hogy itt kapható Budapest legjobb Rigó Jancsija. Kár, hogy nem azt teszteltük.
Európa kávéház mellett Európa cukrászda: V. kerület, Szent István Krt. 7-9.
Ugyanazokat a süteményeket árulják, amelyeket a kávéházban már megszokhattunk, csak sokkal kedvezőbb áron. Leülni nem lehet, pár asztal van csak, az is álló fogyasztásra. Ennek csak egy hátránya van, hogy a gyerekek nem érik fel. Az üzletet elvitelre tervezték, ezért nem is tudja az ember visszavinni a tányérokat, miután befejezte a nassolást. Ez egy kicsit kellemetlen lehet, ha annyi vendég van, hogy nem jut ideje a személyzetnek a romeltakarításra.
Ennyi rossz után jöjjön a jó: a somlói. Szinte tökéletes volt. Kellemes, friss, puha, habos tészták, kesernyés, sűrű csokiöntet, sok dió, és mazsola, puha, majdnem valódinak tűnő hab, korrekt adag.
Jégbüfé: V. kerület, Ferenciek tere, a 7. busz megállója
Egy újabb hely, ami megkerülhetetlen. Az utcán vaníliaillat terjeng, hosszú sor kígyózik gofrira várva. Bent is sokan vannak, folyamatosan keresztezik egymás útját, itt ugyanis nem olyan egyszerű hozzájutni a kiszemelt csemegéhez. Először ki kell nézni, mit is szeretnénk enni, aztán sorba kell állni a pénztárnál és kifizetni. Régebben sok patikában volt ugyanez a rendszer, sőt, most is van olyan hentes, ahol előbb kérni kell, majd a papírfecnire firkantott árral lehet fizetni a kasszánál, majd újabb sorbaállás után kaphatjuk meg a hátszínt. Eleinte nem értettem ezt a módszert, de bevallom, nagy forgalmú helyeken van benne némi logika, hogy az, aki állandóan a koszos pénzt fogdossa, az nem nyúl az ételhez.
A somlóit kehelyben és nem műanyag tányérban kapjuk. Jó pont. A tészta szerintem sima piskóta, de nem rossz. Az öntet viszont sima pudingnak tűnik. Kár érte, mert végre valódi tejszínhabot nyomtak a tetejére. Sajnos a pudingban nincs rum, de kaptunk egy kevés diót és mazsolát is. Nem tudjuk, mit mondjunk, jó volt, vagy rossz?! Semmiképpen nem tökéletes, de jobb, mint amit vártunk.
Auguszt cukrászda: II. kerület, Fény u. 8.
Mikor megérkeztünk ,egy kedves, bennfentesnek tűnő fiatalember segített a babakocsinkat a megfelelő helyre tolni. Jól esett a figyelmesség. Pillanatok alatt ott termett az asztalunknál a felszolgáló hölgy, és őszinte mosollyal vette fel a rendelésünket.
Végre kehelyben kaptuk a somlóit, méghozzá szinte tökéleteset! A hab igazi, a dió mennyei és ropogós. A mazsola puha és édes, a csokiöntet rumos. Csak az adaggal volt problémánk. Olyan desszertnek méretezték, amit egy kiadós ebéd után eszik az ember lánya, és nem 11 órakor ebéd előtt. Persze értem én az elgondolást, és jogosnak is találom, micsoda kár lenne, ha minden vendég otthagyná a somlói felét a tányérban, és ki kéne dobni ezt a csodát! De azért ennyi pénzért mégis kaphatnánk legközelebb egy picit nagyobbat?
Auguszt cukrászda: XII. kerület, Sasadi út, a Farkasréti temetőnél
Kirándulásból hazafelé, nem éppen kifogástalan öltözékben érkeztünk. Kár volt farmerban és sáros cipőkben becsörtetni a cukrászdába, ugyanis az előkelő helyiség előkelő vendégeket rejtett, ahol felettébb kellemetlen volt ez a ruházat. Nem lett volna probléma, ha elvisszük, amit választunk, de ott ücsörögni illett volna kicsit jobban felöltöznünk.
A somlói szinte teljesen megegyezett a Fény utcaival, csak mintha itt még finomabb lett volna. Sőt, felfedeztünk a dióban egy kevés pörköltmogyoró-ízt is, és talán egy kevés narancslikőrt is. Az adag most is aggályos volt, de már készültünk, rendeltünk franciakrémest is.
Ruszwurm Cukrászda, I. kerület, Szentháromság u. 7.
Kíváncsian mentünk fel a helyre, ami a legjobb franciakrémes hazája Budapesten. Kicsit izgultunk is, mit tudhat egy ilyen intézmény nyújtani, ha somlóiról van szó. Milyen lehet ott a somlói, ahol 1827 óta cukrászda üzemel, ahol még eredetiek a bútorok, amelyek túlélték a háborút?
A somlói olyan, mint amilyenre gyerekkorunkból emlékszünk. Finom rumos, sok-sok dióval, sok csokiöntettel, és végre egy hely, ahol nem a csokiöntet a rumos, hanem a tészta van meglocsolva rummal. Van benne mazsola is, de mégis a dió mennyisége a döntő. A hab valódi, szépen csorog le róla a csokoládé.
Nem a legolcsóbb hely Budapesten, de annyira értik a mesterségüket, hogy érdemes felsétálni ide egy szép napsütéses délelőttön.
Somlói feketén: gyáli piac kapuja, vasárnap reggelenként, camping asztalkáról árulva
A legolcsóbb somlói, amit kóstoltunk. Ha őszintén pontoznám, akkor 6 pontot érdemelne, de van abban valami vicces romantika, hogy emberek tucatja várja a „somlóis autót” Gyálon minden vasárnap, és egymás lábát taposva tízesével viszik a csemegét, mintha 1975-ben banánt árulnának.
A somlói nagy adag, reggelinek is elég lenne, ha éppen ilyesmit volna kedvünk enni. Sajnos ezen is a szokásos műhab volt, de a csokikrém jó rumos, nem sajnálták a mazsolát és a diót sem. Egy próbát mindenképp megér. Ahogy a forgalmat elnéztük, egy vasárnap reggel biztosan eladnak 500 somlóit.
Gerbeaud: V. kerület, Vörösmarty térNakérem, a hat pont nem az egész Gerbeaud-ra vonatkozik, csak a somlóira. Sokkal többet vártunk! Nem csodálkoztunk az áron, hiszen mégiscsak Budapest egyik legpatinásabb cukrászdájába ültünk be, de a somlói minden várakozásunkat alulmúlta. Kocka volt, ami ugye nem galuska. Öt adagban összesen 2 szem mazsolát találtunk. Nem vágott, hanem durvára darált diót szórtak a tetejére. Tulajdonképpen olyan volt, amibe nem lehet belekötni, mert minden éppen hogy megfelel. Nem volt száraz, de krémes sem. Nem volt csokoládés, de pudingos sem. Nem műhab volt rajta, de mégis jellegtelen íze volt. Közepes. Sajnáltuk.
