Ki képes egy valamirevaló vasárnapi levest főzni?

Zanza!

Évek óta próbálok egy tisztességes vasárnapi levest összefércelni, de sose jött össze igazán. Még nem voltam elég érett hozzá. Az utóbbi hetekben kétszer is sikerült, ami már jelenthet valamit. Pár hete vettem egy komolyabb szemránckrémet, gyanítom, a két dolog szorosan összefügg, mindegy, így megy ez. Az elmélet már régóta megvan, de képtelen voltam végigcsinálni a procedúrát.

Ott kezdődik, hogy fel kell kelni vasárnap kilenckor. Mert az átkozott leves frissen az igazi, és amíg az ember másnaposan alszik, nekem szintén halványan zsibogó fejjel kéne elkészíteni az egyik leghatásosabb gyógyszert. A marhahús a leghálásabb alapanyag, kezdetnek mindenkinek ajánlom. Két főre fél kiló lábszár megteszi, klasszikus pörkölt-alapanyag, de nagyon jó levest csinál. A lemosott húst nem túl sok vízzel fel kell forralni és leszedni a habot. Broáf.

Utána mehetnek bele a zöldségek, minél többféle, annál jobb lesz a leves. Két-három sárgarépa (többet ennyi húshoz ne, mert alattomosan édesít a szemétládája) két fehérrépa, egy csokor petrezselyem, egy félbevágott hagyma, 5-6 gerezd fokhagyma, darab kelkáposzta, brokkoli, hegyes erős, kelbimbó, ilyesmi.

Kanál só, kevés köménymag, pár egész bors, (a darált csak frissen ér valamit, főzni nem jó, gyorsan elillan a lelke) egy kis pirospaprika, egy szem szegfűszeg a tetejére és a legalacsonyabb lángra vissza az egészet a tűzre. A "gyöngyözni" ige itt kap értelmet. Szabadfoglalkozás egyig, akkor mehet bele egy felkockázott krumpli és amikor az is megpuhult, kész a leves. Sajnos a befektetett munka ellenére sem lehet vele akkora sikereket elérni, mint piacon vásárolt savanyúval tálalt, primkó sült oldalas-tepsis krumplival.

 

Blogmustra