Karácsony alkalmából közös vacsorázásra gyűltek össze a Tejben-vajban szorgalmas posztgyárosai (jó részük legalábbis) az Ó utca 24. szám alatti Mandarin bár/étteremben. De ki tud manapság úgy elmenni vacsorázni, hogy ne tesztelne is egyúttal? Öten voltunk, ötfélét mondunk: ilyen volt a Mandarinban.
gyb: A Mandarinba mindenképpen érdemes lesz egyszer visszatérni bározó üzemmódban is, mivel ezen a vacsorán a továbbiakban nem részletezendő okokból kifolyólag absztinenciát fogadtunk, így az italokat nem igazán teszteltük, csakis a képen is látható limonádét és testvéreit, azok viszont nagyon sok jót ígértek. A Mandarin limonádé-családjának ugyanis jónéhány tagja van a "klasszikus" verziótól a jégkásaként elkészített epresig, és ezek a valóban üdítő italok minden várakozást felülmúló élvezetet okoztak (340 - 520 forint között/ 3 dl).
Az ételekkel kevésbé volt szerencsénk, bár én személy szerint nem panaszkodhatom. A képen látható tárkonyos jérceraguleves (660 forint) például olyan finom volt, hogy képtelen voltam megvárni, hogy ehető minőségűre kihűljön, falánk módon nyomban bekanalaztam, ahogy elém helyezték, mit sem törődve azzal, hogy közben szanaszéjjel égetem a szájpadlásom. Ráadásul hozzá a pirítós is olyan finom kenyérből volt, hogy a vacsora végeztével kvázi desszertként is ettem még belőle egy szeletet. A leves (és egy már-már kínosan hosszú szünet) után nekem egy jókora szelet grillezett gomolya következett, salátaágyon (1460 forint). Rosszat erre sem igazán tudnék mondani, ezért jót mondok rá: ínycsiklandozóan olvadt a szájban, remekül kiegészítette a saláta, ráadásul szezámmagban hempergették meg ezt a szeletet a grillezés előtt.
feng zsuzsi:
Fűszer és Lélek: A fantasztikus tárkonyos ragulevest már méltatta gyb egy pár sorral feljebb, mégis nekem is kell róla pár szót ejtenem. Tízből tíz pontot adnék neki, annyira eltalálták az ízeket. A főétellel már nem volt ekkora szerencsém. Ruccola salátát rendeltem pikáns bélszíncsíkokkal (1640 forint). A ruccola frissessége rendben volt, külön örültem a hozzákevert vékony almaszeleteknek, és lilahagymának is. Kicsit meglódulhatott a szakács keze az olaj, és az ecet öntése közben, ezért sajnos egy csomóvá ragadtak össze a zöldségek. A bélszínt viszont teljesen elrontották. Hagyták kiszáradni, ropogósra sülni a vékony hússzeleteket, pedig a túlsütés a bélszín halála. Kár volt érte, ugyanis az alapanyag benne volt, az adag is nagynak bizonyult, ezért akár jót is készíthettek volna belőle. Azt hiszem, én jártam a legrosszabbul.
Szerencsére rendeltem a zöldalmás limonádém után még egy epreset is (darabonként 520 forint), aminek annyira friss, napsütéses nyár íze volt, hogy feledtette a füstös galériát, kiszáradt húst.
mel anzzs: Az én ételem telitalálat volt. A vajhal fehérboros kapribogyómártással és szalmaburgonyával (1780 forint) kiadós adag két szelet hallal, viszont könnyű étel, ezért - noha későn fejeztük be az étkezést - nem háborgott a gyomrom. A mártáshoz ugyan el tudtam volna képzelni valamivel több kapribogyót, így viszont jobban érvényesült a hal eredeti íze. Az állagával is teljesen elégedett voltam, nem volt sem túlsült, sem nyers, még pont lehetett rágni, de nem keltette a nyersesség érzetét. Egyszóval remek volt, a ropogósra sült szalmakrumpli pedig pompásan kiegészítette a halat és csillapította éhségemet, ami ekkorra - a hosszú várakozásnak köszönhetően - jól érzékelhető mértéket öltött.
danny lotion: A megszokottnál sokkal szimpatikusabb és kedvesebb pincérnőkkel találkozhat, aki a Mandarint választja, így könnyebben megbocsátható, hogy a második fogásra sokat kell várni. Még azt is megengedték, hogy feng zsuzsi marcipánból készült cserepes virágját feldaraboljuk és elfogyasszuk a vacsora végeztével. (Igaz, megvesztegettük őket néhány marcipánszirommal.) A mentás paradicsomleves (420 forint) a sem nem kiemelkedően finom, sem nem kiemelkedően rossz kategóriába esett, az avokádóhajóban szervírozott ráksaláta (1280 forint) viszont kifejezetten okos választásnak bizonyult: az összeállítást ugyan ízlésemhez képest dominálta a majonéz, de nem spóroltak a koktélrákkal és az avokádóval sem, ráadásul bár az előételek közt szerepelt, még a nagyétkű tesztelőnek (= nekem) is kiadós adag. Általában igaz a Mandarinra, hogy az árakhoz képest óriásadagokkal várja az éhezőt, a limonádék pedig mindennél jobbak.
