Ha bunkó az eladó: bojkottáljak vagy mosolyogjak?

Zanza!


Korábban nagy vita alakult ki akörül, hogy mi várható el egy a szolgáltató szektorban dolgozó embertől. Szívfájdalmam, hogy Magyarországon alig létezik olyan bolt, étterem vagy akár közintézmény, ahová szívesen teszem be a lábam, mert tudom, hogy bármikor megfelelő szolgáltatást kapok. Egyszerűen hiányzik az a mentalitás, hogy valóban szolgáltassanak, adjanak valamit, amiért én pénzt hagyok ott. Az egyik legmegdöbbentőbb "anti-service" üzlet a Múzeum körúton található Lé-bár, ahová tudatos táplálkozó és vegetáriánus lévén gyakran betérnék. Sajnos ezt a kiszolgáló személyzet sikerrel megakadályozza, és egy ideje bojkottot fogadtam.

Azon kevés alkalommal, amikor ott jártam, folyton halálhangulat fogadott, a kiszolgáló személyzet (tulajdonos?) meglehetős búvalbélelt fejjel kérdéseimre vakkantással felelt. Egy ismerősöm egyszer sírva távozott ebből a büféből, de a húga más taktikát választott: mosolykampányba kezdett, mondván, hátha egy idő után visszamosolyognak rá. Én is hiszek abban, hogy amit adunk, azt kapjuk vissza, de ebben az esetben inkább a hely elkerülésénél maradtam. Régebben legtöbbször meghunyászkodtam, amikor egy boltban rossz kiszolgálás fogadott vagy ok nélkül kiosztottak, de rájöttem, hogy mégiscsak én vagyok a vásárló, és ki kell állnom ebbéli jogaimért. De hogy érjük el a nekünk kijáró szolgáltatást: mosollyal vagy bojkottal?

Blogmustra